A WEF és WHO jelentette veszélyek
A Világgazdasági Fórum éves rendezvénye és az Egészségügyi Világszervezet már eldöntötte, milyen világot akar létrehozni a mostani helyett.
2022. június 4. 10:00

Olaf Scholz német kancellár felszólal az 51. Világgazdasági Fórumon Davosban 2022. május 26-án (Fotó: MTI/EPA/Keystone/Laurent Gillieron)

Bizonyára nagyon izgalmas kérdés, hogy vajon milyen kapcsolat lehet Jakab Péter még-Jobbik-elnök és a távozó kabinetfőnöke, Molnár Enikő között vagy hogy Potocskáné áll-e a puccsisták élén. De biztos még érdekesebb, hogy vajon Hadházy Ákos, miközben a zuglói erdőben tart fogadóórákat, látni fogja-e a fáktól az erdőt. Szörnyen fontos, hogy vajon miből fog megélni Korózs Lajos. Az sem mindegy, ki a bánat Gelencsér Ferenc.

De különösen lázba hozó az a dilemma, hogy Kunhalmi Ágnes vajon hányszor fogja elnevetni magát véresen komoly sajtótájékoztatóin. És még sorolhatnám a „fontosabbnál fontosabb” érdektelenségeket az agyonvert baloldal háza tájáról.
Komolyra fordítva a szót: véleményem szerint a fentiek valójában a légypiszok fontosságával vetekednek ahhoz képest, hogy éppen ezekben a napokban-hetekben a világ egészét érintő sorsdöntő kérdéseket tárgyalnak globális körökben, s ezek mégsem igazán kapnak kellő figyelmet. Két fontos globális találkozó zajlott le a napokban: az egyik a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum (WEF) éves rendezvénye, a másik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanácskozása.

Kezdjük a WEF-fel! Jól tudjuk erről a szervezetről, hogy a világ vezetői hatalmait tömöríti, felvonulnak itt a legnagyobb gigacégek tulajdonosai, vezetői (CEO-jai), befolyásos politikai személyiségek, állami vezetők, a média, a közélet meghatározó alakjai és még sorolhatnánk. Klaus Schwab elnök, a valahai Kissinger-tanítvány – akinek mentora 99 évesen online be is jelentkezett a tanácskozáson – két éve meghirdette a Great Resetet, tehát a világ nagy újrakezdését, amit leginkább egy újmarxista, neoliberális kommunizmusként képzelhetünk el.

Tudnunk kell, hogy Schwab a megnyitóbeszédében egy hatalmas közösségnek nevezte a fórumon megjelenteket – a világ legfontosabb szereplőit, tehát a globális elitet –, amivel már világosan jelezte, hogy mi a cél: a világkormányzás és a világtársadalom létrejötte a nemzetek felett. Majd hozzáfűzte: „Megvannak az eszközeink a világ állapotának javítására, de két feltétel szükséges: az első az, hogy mindannyian nagyobb közösségek felhatalmazottjaiként lépjünk fel (tehát nem mint nemzetállam – F. T.), hogy nem csak saját érdekeinket, hanem a közösséget is szolgáljuk.” Ezt nevezzük „érdekelt felek felelősségének”.

Két másik európai politikus kijelentette a fórumon, hogy a globális energiaválság csupán átmeneti, amely a legtöbb országnak ugyan fájdalmas lesz, de nem szabad ellenállniuk azoknak a nemzeteknek, amelyek arra készülnek, hogy megőrizzék a szuverenitásukat a „globális menetrend ellenére”. Világos beszéd, azt hiszem: globális cselekvés, lokális (nemzeti) behódolás.
Természetesen jelen volt Robert Habeck zöld alkancellár is – naná! –, aki elég félelmetesen fogalmazott: azt mondta, az egyes nemzetek kormányainak nem szabad a saját állampolgáraiknak a védelmére koncentrálniuk, hanem a piacok uralmát kell követniük. Tudják, ő az a hiperprogresszív kozmopolita, aki még korábban kijelentette, hogy ha német nemzeti érzésekről hall, akkor egyszerűen hányingere támad. Egyértelmű, hogy ott a helye a WEF fórumán. Oda való. Itt jegyzem meg: minket nem hívtak meg. Milyen szerencse.

De ott volt online Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, eredetileg komikus, és dörgedelmes beszédet intézett a fórum tagjaihoz – szemben Putyinnal, akit természetesen nem hívtak meg. És természetesen megszólalt Soros Gyuri bácsi is, aki Oroszország elpusztításának fontosságára hívta fel a világ figyelmét.

Jobb, ha látjuk az összefüggést: a WEF az orosz–ukrán háborúban követi a sajátos céljait, az általuk vezetendő egypólusú világrend kialakítása érdekében egyetlen célja, hogy a nemzetállami szuverenitás egyik utolsó, talán legfontosabb védőbástyáját szétrombolják – mind politikailag, mind gazdaságilag, mind társadalmilag. 1939-ben még Németország elpusztítása volt a cél (Theo­dore Kaufman meg is írta Amerikában a Germany must perish – Németországnak pusztulnia kell című „tudományos értekezését”), 2022-ben viszont már napirenden van a „Russia must perish” – tehát Oroszországnak pusztulnia kell. Még szép, hogy Zelenszkijnek ott a helye a fórumon, ő az emberük, igazi hasznos idiótájuk.

A WEF egyébként bejelentette, hogy megszakít minden kapcsolatot Oroszországgal. Ez nem is rossz hír: Oroszország nem áll be a sorba.

A WEF, Klaus Schwab tehát nyílegyenesen halad előre a nagy víziójuk, a szép új világ felé, s ezt már nem is igazán rejtik véka alá, sőt. Szinte provokálják a világ nemzeteit, hogy megnézzék: meddig mehetnek el, milyen ellenállásba ütköznek bele, s ha ilyennel találkoznak, akkor azzal szemben milyen új stratégiát érdemes kidolgozniuk.

Ezen a fórumon hangzott el a Credit Suisse elnöke és Franciaország vezető jegybankárja részéről az a várakozás, hogy öt éven belül megjelenhetnek a központi banki digitális valuták, amelyek lényegében véve digitális világpénzzé változhatnak, felváltva végleg a papírpénzt. Micsoda perspektíva! És micsoda lehetőség ez a világ összes állampolgárának rabszolgává tételére! Másfelől, a WEF-fel szinte egy időben zajlott le – szintén Genfben – a WHO Egészségügyi Világközgyűlésének 75. találkozója május 22–28. között.

A gyűlésen egy brutálisan fontos döntés születhetett volna meg, méghozzá az Egyesült Államok kezdeményezésére. A Biden-kormányzat január 18-án reformjavaslatokat a WHO-nak, ezeket a WHO azonban csak április 12-én hozta nyilvánosságra. A tervezet, ha megvalósul, pandémiás ügyekben nemzetek feletti, lényegében totális uralmat ad a WHO kezébe, méghozzá ez év decemberétől kezdve. Ettől kezdve a WHO vezetői döntik el majd a nemzetállamok helyett, hogy mi és mikortól számít pandémiának, s ezzel kapcsolatban milyen lépéseket kell tennie a 194 ENSZ-tagállamnak, amibe nyilvánvalóan beletartoznak olyan kérdések, hogy hol és mikor legyen lezárás, karantén, maszkviselet, szűrés, s ami talán a legdurvább, a WHO megszabhatja, hogy mikor és milyen mértékben válhat szükségessé kötelező vakcinázás, vagyis akár a világoltás elrendelése is a WHO kezébe kerül.

Szerencsére a Biden-kormány javaslatát végül nem fogadták el, de ez még nem a háború megnyerését jelenti. Az Európai Bizottság időközben kinyilvánította, hogy ősztől fokozni kell az oltást, az emlékeztető oltásokat és a teszteket. Van összefüggés?
Akárhogy próbálom ezt csűrni-csavarni, valahogyan mégiscsak oda lyukadok ki, hogy a szándékok szintjén a cél nem más, mint a nemzetek alárendelése egy sajátos, egyelőre még csak a járványok kapcsán megnyilvánuló világkormánynak.
Megjegyzem, a közgyűlésen a vezető testületbe választották Kínát is.

Érdemes idézni F. William Engdahl stratégiai tanácsadót és oktatót, neves alternatív gondolkodót, aki így ír erről: „A WHO korábbi tanácsadói szerepét a nemzeti kormányok számára nemcsak a pandémiás válaszlépésekben, hanem minden, a nemzeti »egészségügyhöz« kapcsolódó kérdésben is átalakítják, teljesen új jogkörrel, amely felülírja a nemzeti egészségügyi ügynökségeket, és azt most a WHO főigazgatója határozza meg.” És: „Röviden, ez egy globális diktatúra az állampolgárok egészsége felett a világ egyik legkorruptabb egészségügyi testülete által. Egy adott WHO-s sürgősségi bizottság tagjait átláthatatlan eljárások alapján választják ki, és jellemzően, mint a jelenlegi gyermekbénulás elleni küzdelemben, sok tag kötődik a Gates Alapítvány különböző frontjai­hoz, mint például a GAVI vagy a CEPI. A kiválasztási folyamat azonban teljesen átláthatatlan és belső a WHO-n.” (journal.neo.org)

Ismétlem, mindez egyelőre még nem valósult meg, de vigyázó szemeinket a WHO-n kell tartani. Amit láthatunk mindebből, hogy a WEF és a WHO törekvései – melyek összefüggenek – talán még Molnár Enikő és Potocskáné törekvéseinél is meghatározóbbak a magyar nemzet sorsa szempontjából.

Nem kellene most már nagyobb figyelmet szentelni ezekre a folyamatokra a leszerepelt baloldali figurák napi hőbörgései helyett?

Fricz Tamás

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

 

 

Magyar Nemzet
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A kormány 11 pontos akcióterve
    A kormány 11 pontos akciótervének intézkedései és az új hitelprogramok (gyármentő garancia- és hitelprogram) biztosíthatják a recesszió elkerülését Magyarországon a teljes foglalkoztatottság megőrzése és a családok megvédése mellett; hosszú távon azonban új gazdaságstratégiai modellre is szükség van - hangsúlyozta a gazdaságfejlesztési miniszter szerdán.
  • Moszkva komoly ajánlat esetén kész a tárgyalásra
    "Ha most komoly javaslat érkezik arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne megállítani ezt a konfliktust úgy, hogy közben teljesüljenek a mi teljesen jogos követeléseink, természetesen készek leszünk tárgyalni" - mondta Lavrov a Jevgenyij Primakov néhai miniszterelnök és külügyminiszter emlékének szentelt fórumon.
  • Elutasította az Alkotmánybíróság az ellenzéki indítványt
    Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította: "nem alaptörvényellenesek azok a rendelkezések, amelyek meghatározzák a még elégséges szolgáltatások pontos tartalmát a köznevelési intézményekben megtartott sztrájk esetén".
MTI Hírfelhasználó