Az összefogás lehet a kulcsszó június 4-én
„Nem tudtunk mit kezdeni június 4-ével. Nagyon örülünk neki, hogy a magyar országgyűlés 2010-ben ezt a gyásznapot, ezt a tragédiát megpróbálta feloldalni úgy, hogy a nemzeti összetartozás napjává minősítette” – fogalmazott lapunknak adott nyilatkozatában Bárdos Gyula felvidéki magyar politikus. A Magyar Közösség Pártjának (MKP) volt parlamenti képviselőjét és frakcióvezetőjét, a Csemadok országos elnökét a népszámlálás eredményeiről és tanulságairól is faggattuk.
2022. június 4. 13:47

Bárdos Gyula az MKP OT ülésén (fotó: Oriskó Norbert / Felvidék.ma)

– Milyen rendezvényekre, megemlékezésekre kerül sor június 4-én a Csemadok, legnagyobb kárpát-medencei magyar közművelődési szövetség szervezésében?

– A sportrendezvényekről kezdve különböző kulturális rendezvényeken át lesznek megemlékezések: a szervezők kreatív módon állnak hozzá, hála Istennek, ehhez a feladathoz. A Csemadok, ez a szlovákiai társadalmi közművelődési szövetség – amely egyébként a legnagyobb ilyen jellegű kárpát-medencei szervezet – központi megemlékezését idén Apponyi Albert sírjánál, Éberhárdon tartja.

Budapest, 1920-as évek, augusztus 20. Szent István-napi körmenet résztvevői a Mátyás-templom előtt: középen Apponyi Albert volt vallás- és közoktatásügyi miniszter (ősz szakállas), a trianoni békedelegáció vezetője, Magyarország népszövetségi fődelegátusa; előtte Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter (reverendában) áll.

A megemlékezésen többek között Szakály Sándor professzor, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója is beszédet mond. A Csemadok szervezésében zajló megemlékezéseken kívül a szervezetünkkel kapcsolatban álló polgármesterek, önkormányzatok, regionális szervezetek, polgári társulások szintén megemlékeznek június 4-éről.

– Mi a fő üzenete ennek a napnak 2022-ben?

– Amellett, hogy elmondjuk a tényeket, visszaemlékezünk a történtekre, erre a sajnálatos napra, mely meghatározta mind az anyaországhoz, mind a határon túli területekhez tartozók sorsát, arról is beszélünk, hogy tudunk ebből építkezni. S hogy mi is odatartozunk a nemzethez, annak szerves részei vagyunk. Ilyen szempontból június 4-e más megvilágításba került: pozitív energiát is adhat, az összefogás érzését.

– Az összefogás lehet tehát e nap kulcsszava?

– Összefogás érdekeink érvényesítéséhez – ige, erre is kell, hogy emlékeztessen a küszöbön álló megemlékezés, a Nemzeti Összetartozás napja. Nagyon örülök neki, hogy a magyar országgyűlés 2010-ben ezt a gyásznapot, ezt a tragédiát megpróbálta úgy oldani, hogy június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává minősítette. Ezzel egy kő esett le a szívünkről, s ezt nem csak én látom így: nagyon sokak véleményét osztom.

Szavaznak a képviselők 2010. május 31-én. A trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4-e a jövőben a Nemzeti Összetartozás Napja – döntött a fideszes Kövér László és a kereszténydemokrata Semjén Zsolt törvényjavaslatának elfogadásával az Országgyűlés többsége. A jogszabályra 302-en szavaztak igennel, míg 55 képviselő nemmel voksolt és 12 tartózkodott. MTI Fotó: Kovács Attila

– Mi okozott megkönnyebbülést e lépés kapcsán?

– Nem nagyon tudtunk mit kezdeni június 4-ével, ezzel a gyásznappal: most a kardunkba dőljünk, vagy mit csináljunk, hiszen semmiféle pozitív hozadéka ennek nem volt. Természetesen továbbra is megmarad e megemlékezés gyásznap jellege, hiszen ami történt, az egy hatalmas tragédia, de az, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja lehetőséget nyújt minden egyes kárpát-medencei régióban élő magyarnak – s egyben az egész nemzetnek is – annak megélésére, hogy mindegy, hogy az anyaországban vagy az úgynevezett elszakított területeken élő, határon túli magyarokról van szó, mi mindannyian hogy egy nemzethez tartozunk. Ez adhat erőt. Az összefogás tudatát, erejét erősíti, hogy egyre inkább azt látjuk: az anyaország komoly szerepet vállal abban, hogy megmaradjanak templomaink és iskoláink, kultúránk. E támogatások nélkül nem lehetne iskolarendszerünket, kultúránkat fenntartani, művelni. Június 4-e tehát ezt az összefogást jeleníti meg.

– Az összefogás mellett talán a megmaradás lehet e nap másik kulcsszava. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint, melyet az év elején publikáltak, Szlovákiában 422 ezren vallották magukat magyarnak – emellett 34 ezren jelölték meg a magyart a „második nemzetiségre” vonatkozó kérdésre válaszolva. Mennyiben látja reálisnak ezt az adatot?

– A népszámlálás adatait nem illik kétségbe vonni, hiszen mindenki maga dönti el, hogy vállalja-e nemzetiségét, anyanyelvi hovatartozását. Ilyen szempontból nézve ezek az adatok kijózanítólag hathattak mindenkire. Egyrészt voltak olyanok, akik sokkal rosszabb eredményre számítottak, míg mások ennél legalább egy kicsivel jobbat vártak. Az eredményt egy kicsit befolyásolja, hogy első alkalommal volt lehetőség másodikként beírni a nemzetiséget, ám azt nem tisztázták, hogy ezt a több mint harmincezer embert hová fogják besorolni: azok közé-e, aki egyértelműen vállalta hovatartozását és magyarságát.

– Ezek szerint államigazgatási kompetencia is annak eldöntése, melyik társadalmi csoport lélekszámát erősítik. Milyen döntés született?

– A kormány kisebbségi bizottságának tagjaként elmondhatom: erről komoly tárgyalások folytak. Még egy ad-hoc bizottság is alakult, mely azt javasolja a hivatalos szerveknek, hogy vegyék figyelembe és adja össze ezt a két adatot mindennemű hivatalos adat kialakításakor. Ez legyen a magyarok számaránya.

– Miért olyan fontos ez, mi ennek a jelentősége?

– A statisztikai adatok meghatározzák például a nyelvhasználat kérdését, a különböző nyelvi jogok igénybevételét. Nagyon fontos tehát minden egyes magyar, aki vállalta nemzetiségét. Ha javaslatunkat figyelembe veszi a most regnáló kormány, és a statisztikai hivatal összeadja ezt a két adatot, akkor beszélhetünk arról, hogy a nemzeti kisebbségeket megpróbálják hozzásegíteni jogaik érvényesítéséhez. Ez az összeadás ugyanis nemcsak a magyar, hanem valamennyi Szlovákiában létező és elismert, számbeli kisebbségre is érvényes lenne.

Bárdos Gyula, a Csemadok, a felvidéki magyar kulturális-közéleti szervezet elnöke megkoszorúzza Apponyi Albert sírját az éberhardi Apponyi család sírkápolnájában tartott megemlékezésen a nemzeti összetartozás napján, 2015. június 4-én. MTI Fotó: Krizsán Csaba

– Az adatok „realitásánál” nem a hatóságok manipulálására, hanem inkább arra gondoltam, hogy talán lehettek olyan válaszadók, akik „taktikai” okokból vagy pusztán félelemből nem jelölték meg, hogy ők magyar nemzetiségűek – holott annak tartják magukat. Mekkora lehet ez a szegmens?

– Nagyon nehéz ezt kimutatni. Míg a tíz évvel ezelőtti népszámlálás esetében egy komolyabb adatot jelentett azok száma, akik a magyar nemzetiséget nem jelölték be, ezeknek az aránya most már érezhetően csökkent. Ám ez még mindig érződik sok emberen: kicsit tartanak attól, hogy „mi történik, ha én bevallom, hogy magyar vagyok, nem lesz-e ebből valami baj, probléma?”

– Mi az oka ennek?

– Azok a történelmi sérelmek, melyek a deportálásokra, az úgynevezett „lakosságcserére” vonatkoznak, amikor az úgynevezett fehér lapot megkapták az őseink (a közel 100 ezer főt érintő, brutális deportálást jelentő kitelepítésről szóló értesítést „fehér lapnak” nevezték a felvidéki magyarok 1947-ben – a szerk.), annak az emléke bizony benne van ma is az emberekben. Még élhet egy olyan generáció, melynek tagjai, ha egy nagyobb szlovák tömbben élnek, bizony tartanak attól: „mi lesz, ha kitudódik rólam, hogy magyar vagyok?” Mindez tehát még mindig, a 21. században is létező – de ma már talán nem jellemző – hozzáállás, melyet meg kell és meg is lehet érteni. Mert mindaz, ami történt velünk itt, a saját szülőföldünkön, sajnos megalapozza az ilyen óvatosságot.

– Az idei megemlékezés az ukrajnai háború fenyegető árnyékában zajlik, konténerváros épül például a NATO-katonáknak Lesten és Szliácson. Miképpen viszonyul a felvidéki magyarság ehhez a konfliktushoz egy olyan időszakban, amikor Eduard Heger miniszterelnök nyilatkozataiban is jelzi: nem osztja hazánk szankciós politikáját?

– Szliács környékén, ahol ezek a támaszpontok létesülnek, nagyon kevés magyar van – inkább úgy érinti ez a konfliktus a Felvidéken élő magyarságot, hogy mindennapjainkra rányomja bélyegét. Bár nincs fölmérés a birtokunkban ezzel kapcsolatban, de nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy az itt élő magyarok túlnyomó többsége úgy látja, hogy a háborút nem lehet úgy befejezni és nem lehet minél hamarább magunk mögött hagyni, ha állandóan fegyvereket küldenek oda. Akikkel csak találkozom – és nagyon sok helyen járok – erről beszélnek: szeretnék, ha minél hamarabb befejeződne a háború, ezért is támogatják a magyar kormány álláspontját. Természetesen van egy szűk réteg, amelyik nagyon hangos, főleg a liberális vonal, amely egyértelműen Heger lépései mellett teszi le a voksot, és szolgalelkű módon próbál viszonyulni minden olyan jellegű megnyilvánuláshoz, amely – a Nyugat szempontjait érvényesítve – Ukrajna katonai megsegítését célozza meg.

– A legkülönfélébb, egymásnak ellentmondó becslések, vélemények látnak napvilágot a felvidéki magyarság helyzetét illetően: van, aki vészes lélekszám-fogyásról, erős veszélyeztetettségről ír, mást komoly optimizmussal tölt el e nemzetrészünk szívós kitartása, fennmaradása. Hogy ítélné meg a helyzetet a trianoni diktátum évfordulóján az identitás, a megmaradás szempontjából?

– Természetesen vannak különböző egyéni vélemények, de a realitásokat figyelembe véve a két lábbal a földön álló emberek tudják, hogy ha a felvidéki magyar közösség a szülőföldjén magyarként akar érvényesülni, ahhoz egyértelműen szükséges, hogy az óvoda, az iskola az ő anyanyelvén működjön. Nagyon fontos tehát az oktatás és a kultúra, és az identitás szempontjából szintén igen nagy szükség volna a felvidéki magyarság erős politikai képviseletére is. Ez utóbbi feltétel pillanatnyilag nincs meg. Pedig nagyon fontos lenne, például minden egyes olyan megmérettetés és megszámoltatás esetén, mint a legutóbbi népszámlálás, amelynek eredménye nem egy diadalmenet, de nem is a fajta abszolút negatív forgatókönyv, melyet egyesek előre jeleztek. Ez a népszámlálás ugyanis azt jelezte, hogy igenis élni akar a magyarság, s igenis magyarként akar érvényesülni és nem másodrangú állampolgárként. Csakhogy ha ehhez nem teremtődnek meg a közéleti, politikai feltételek, ha nem lesz egy csapata, frakciója, képviselete a magyar közösségnek a szlovák törvényhozásban, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában, akkor nagyon nehéz lesz lelassítani az asszimilációs folyamatot és egyre nehezebb lesz érvényesíteni jogainkat s megmaradni magyarként.

– Erre a szemléletre a rövidesen sorra kerülő helyi választásokon is nagy szükség lehet.

– Valóban, a népszámláláshoz hasonlóan, legalább annyira fontos az idén ősszel sorra kerülő megyei és önkormányzati választás is: itt dől el, hogy egy városnak ki lesz a polgármestere, vagy hogy milyen lesz az összetétele egy önkormányzatnak. Ez maximálisan meghatározza, hogy egy adott településen hogyan tudunk élni a jogainkkal. Fontos, hogy olyan polgármestereink legyenek, akik értik a gondjainkat. Ez nemcsak az identitás szempontjából lényeges, de a gazdaság vagy a helyi infrastruktúra szempontjából is – ezek a döntések ráadásul mind helyi, mind országos szintén érintik a felvidéki magyarság jelenét és jövőjét. A kulcs a mi kezünkben van, és ezt a munkát senki nem végezheti el helyettünk.

Udvardy Zoltán

hirado.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
  • A Parlamentben nyílt meg a Kurultaj
    Több mint 20 nemzet képviselőjének jelenlétében a Parlamentben nyílt meg a Bugacon pénteken kezdődő Kurultaj hagyományőrző rendezvény.
  • A háborúk felelősei
    Kizárt, hogy Putyin (elemzést érdemlő) „dühe” ne játszott volna szerepet a támadási parancs előzményeként. Ő az, aki bármit csinált, a közvéleményt befolyásolni képes nyugati médiában csak és kizárólag negatív jelzővel illették, miközben elnöksége alatt a korábban szétzilált Oroszország újfent katonai és gazdasági hatalom lett – fogalmaz Földi László.
  • Adócsalásba bukhat bele a német kancellár
    Arról ír az AFP francia hírügynökség a Hamburger Abendblatt című német lapra hivatkozva, hogy a „CumEx Files" elnevezésű, adócsalási botrány kapcsán az ügyészség már vizsgálja Olaf Scholz német szociáldemokrata (SPD) kancellár e-mailjet. Scholz 2015. január 1-től lebonyolított elektronikus levelezését nézik át.
MTI Hírfelhasználó