Kik a Fehér Ház valódi urai?
Ha nincs elég háborús konfliktus, majd teremt a hadiipari hálózat és a profitéhség.
2022. június 26. 10:22

(Forrás: Pexels)

Medvepiac jellemzi ma az amerikai részvény-, kötvény- és pénzforgalmat. A legutóbbi két hármas medvepiaci időszakot az 1970-es években jegyezték fel; az is a belpolitikai megosztottság, az elhibázott háborúk és a szörnyű stagfláció évtizede volt. Jelen esetben azonban sokkal nagyobbak a tétek.

A globális makrogazdasági feltételek romlanak. A Biden-adminisztráció történelmi esélyt szalasztott el Amerika kereskedelem- és geopolitikájának újrakalibrálására. A Fehér Ház a Kínával vívott szélesebb hidegháborúvá eszkalálta Donald Trump vámháborúit. Ebben a törekvésben kulcsfontosságú intézményi szerepet játszik a Központ az Új Amerikai Biztonságért elnevezésű washingtoni agytröszt (CNAS), valamint az emberei, a céges kapcsolatai, a világ legnagyobb hadiipari vállalatai. Kössük össze e szálakat egy egyszerű módszerrel: kövesd a pénzt!

Májusban az NBC amerikai hírtelevízió műsorában egy 2027-es, képzeletbeli konfliktusról számoltak be, amely Tajvan miatt robbant ki. A CNAS által készített háborús szimulációban az amerikai–kínai feszültség nyílt háborúvá fajult. De mi okozta volna, hogy Peking a tajvani invázió mellett döntsön? Semmi. A dátumot Philip Davidson tengernagy, hidegháborús veterán, volt amerikai hadszíntéri parancsnok „vetítette előre”. És milyen megoldást kínál a CNAS az ilyesfajta feszültségekre? Stratégiai megbeszéléseket, diplomáciai tárgyalásokat? Nem igazán. Michele Flournoy, a CNAS társalapítója azt sürgeti, hogy az Egyesült Államok fejlessze ki a képességet, amellyel hetvenkét órán belül elsüllyesztheti Kína hadihajóit, tengeralattjáróit és kereskedelmi hajóit a Dél-kínai tengeren. Vitatható, hogy ez hozzájárulna-e a békéhez, de bizonyosan összhangban van a CNAS-t finanszírozó Big Defense, azaz a vezető hadiipari vállalatok érdekeivel, mint a Northrop Grumman, a Raytheon és a Lockheed Martin. Meg persze Tajpej amerikai képviseleti irodájának érdekeivel is.

Miközben a CNAS az amerikai közvéleményt készítette fel a nagy amerikai–kínai konfliktusra, John Brennan, a CIA volt igazgatója Kína növekvő katonai befolyására figyelmeztetett, amellyel Amerikának szembe kell szállnia. Áprilisban ő is csatlakozott a WestExec Advisors tanácsadó céghez, amelynek élén Flournoy áll, hogy (többek között) segítse a cég ügyfeleit kulcsfontosságú üzleti lehetőségeik kihasználásában. Joe Biden elnök Ázsia-politikájának irányítója pedig az a Kurt Campbell, aki Jake Sullivannel, az elnök mostani nemzetbiztonsági tanácsadójával még 2019-ben a „versengés katasztrófa nélkül” elv jegyében dolgozta ki a Kína-doktrínát. Ám a doktrína tényleges hatása olyan kolosszális kár a kétoldalú kapcsolatokban, amely egyre terjed, hozzájárulva a szörnyű globális gazdasági és geopolitikai kilátásokhoz. Az egykori Szovjetuniót Kínával behelyettesítve Campbell és Sullivan Pekinget kiál­totta ki Amerika fő vetélytársának, egyben a feltartóztatási politika céljának az indiai–csendes-óceáni térségben. Akárcsak az 1950-es években, most is militarizálják a feltartóztatást, egyben pedig minimalizálják az amerikai költségeket azáltal, hogy a kockázatokat másokra terhelik. Lényegében az ukrajnai háború leckéit klónozzák Ázsiában. Lehet, hogy az elképzelés szerint az utolsó ázsiaiig kell harcolni.

Campbell Ázsia-politikájának fő haszonélvezői a Big Defense vállalatai. Biden elnök egyik első intézkedése volt, hogy etikai kötelezettségvállalásokkal gyengítse az árnyéklobbizást, ám főbb kül- és biztonságpolitikai kinevezettjei épp az ilyesfajta lobbitevékenységgel kerestek vagyonokat. Campbell maga sem csak veterán diplomata, hanem az Asia Group korábbi vezérigazgatója. A titokzatos vállalatról maga vallotta, hogy ügyfeleik között a Fortune 500-as toplistájának az ázsiai védelmi iparban is aktív multinacionális vállalatai is szerepelnek. Az Asia Group jelenlegi elnöke Rexon Ryu, annak a The Project 2049 Institute elnevezésű intézetnek az igazgatósági tagja, amely a nyilvánosság előtt nonprofit kutatási szervezetnek láttatja magát, valójában azonban élesen kommunistaellenes egykori katonák, hidegháborús veteránok vezetésével központi szerepet játszik Amerika több milliárd dolláros tajvani fegyvereladásaiban.

Campbell kinevezése 2021 januárjában vitát váltott ki a lehetséges érdekkonfliktusok miatt. Az „árnyéklobbisták” – mint az ő cége is – tanácsadóknak nevezik magukat, hogy elkerüljék a hagyományos lobbitevékenységhez fűződő megkötéseket. Campbell maga állítólag havi 25 ezer dolláros honoráriumot kapott több védelmi ipari cégtől. Felesége, Lael Brainard ráadásul az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve alelnöke, akit szintén Biden jelölt.

Michèle Flournoy évi több mint 450 ezer dollárt keresett a CNAS vezetőjeként, amelyet 2007-ben Campbell-lel alapított. 2017-ben pedig már a WestExec Advisors társalapítója volt, amely azzal büszkélkedik a weboldalán, hogy „a vállalati tanácsterembe hozza a Fehér Ház válságtermét”. A WestExec azt ígéri ügyfeleinek, hogy nagy pénzért hozzáférést biztosít a fő döntéshozókhoz. A legutóbbi időkig Richard Fontaine, a befolyásos Trilaterális Bizottság észak-amerikai igazgatója állt a CNAS élén, de dolgozott a szervezetnél Jen Psaki, Biden előző sajtótitkára, valamint Avril Haines jelenlegi hírszerzőfőnök is, aki részt vett Barack Obama bírósági ítélet nélküli kivégzésekre szolgáló drónprogramjában. Abban az időben Victoria Nuland, ez a neokonzervatív überhéja volt a CNAS vezérigazgatója, aki 2014-ben kulcsszerepet játszott az ukrajnai háborús eszkalációban és Biden államtitkáraként nem különbet a mostani háborúéban is.

Obama védelmi államtitkáraként és katonai szakértőként Flournoy a régi módszerrel akart pénzt keresni: kihasználta a tanácsadó cége és a kormányzat közötti forgóajtót. Tudta, mit csinál. Amikor a Boston Consulting Groupnak dolgozott, a cég hadiipari megbízásainak értéke 1,6 millió dollárról 32 millióra nőtt. A WestExec alapítói valójában Sergio Aguirre és Nitin Chadda – szintén Obama emberei – voltak. De húzónevekre volt szükség. Ezért szerződtették Flournoyt, valamint Antony Blinkent, aki ma Biden külügyminisztere. A CNAS szponzorai között pedig a Big Defense mellett a Chevron és az Exxon energiaóriások, valamint Soros Nyílt Társadalom Alapítványai is ott szerepelnek.

Az Obama-, illetve a Biden-adminisztrációban játszott szerepe között Blinken Flournoy-jal együtt állt a WestExec élén. Nem meglepő módon őt is érték érdekkonfliktusokkal kapcsolatos vádak. Miután huszonöt évet töltött kormányzati posztokon, Blinken akkor lépett át a magánszektorba, amikor Hillary Clinton elveszítette a 2016-os elnökválasztást Donald Trumppal szemben. A hadiiparban, valamint a magántőke-vállalatok és fedezeti alapok közül is kulcsügyfelekkel rendelkező WestExec olyan volt Blinkennek, mint az égi manna. Mindössze fél évtized elteltével a Forbes üzleti magazin tízmillió dollárra becsüli a vagyonát. A Pine Island Capital magántőke-vállalatban – amelyben Blinken stratégiai partner volt – szintén ott dolgozott Lloyd Austin, Biden védelmi minisztere is, az első fekete ezen a poszton, aki szintén kihasználta a forgóajtók lehetőségeit. Austin dollármilliókat zsebelt be hadiipari cégektől, mígnem lemondott mindhárom igazgatósági tagságáról, amikor 2020-ban miniszternek jelölték.

Mélyen aggasztó az olyan helyzet, amelyben mindössze néhány ember világméretű konfliktusokat eszkalálhat és robbanthat ki; a többségük „árnyéklobbistaként” működő tanácsadó cégekhez köthető; kihasználják erre a kormányzatban szerzett tudásukat; amikor a Big Defense vállalatai jelen vannak a vezető ügyfeleik között és az igazgatótanácsaikban; amikor a stratégiai partnereiket hasonló vádak érik érdekkonfliktusok és etikátlan viselkedés miatt.

Amíg a magánszféra és a kormányzat közötti forgóajtó teret kap, ebből érdekkonfliktusok, erkölcsi kockázatok és összejátszás származik a Big Defense profitjának szolgálatában. Az új gócoknak, konfliktusoknak és hidegháborúknak új célpontok kellenek. Ha nincs elég háborús konfliktus, akkor a profit­éhség majd teremt. A jelenlegi geopolitikai konfliktusok közül túlságosan is sok tűnik a privatizált amerikai külpolitika mesterséges termékének, mégpedig a Fehér Ház, a pénz urai (a Big Money), a Pentagon, a Big Defense, valamint a kardcsörtető politikák kidolgozói összejátszásának nyomán.

 
Dan Steinbock

A szerző geopolitikai elemző

(A cikk a The World Financial Review által közölt írás rövidített, szerkesztett változata.)

 

 

 

 

Magyar Nemzet
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó