Intézményes bővülés a katolikus egyházban
A napokban a hetvenedik születésnapját ünneplő Esztergom–budapesti érsek, Erdő Péter beszélt a magyar és a világegyház eltérő helyzetéről és arról is, hogy a magyar püspökök jövő tavaszra újra Magyarországra hívták a szentatyát.
2022. július 1. 08:36

Erdő Péter – Bach Máté felvétele

– Nagyon megrendítő és mégis felemelő például, amikor haldoklóval találkozunk és beszélünk. Olyankor azt érezhetjük, hogy egy döntő ponton a kegyelem eszközeként működhetünk közre egy ember sorsának a végső alakulásában – fogalmazott lapunknak Erdő Péter bíboros azzal kapcsolatban, hogy mely élmények voltak rá nagy hatással papi pályája során.

A napokban a hetvenedik születésnapját ünneplő Esztergom–budapesti érsek beszélt a magyar és a világegyház eltérő helyzetéről és arról is, hogy a magyar püspökök jövő tavaszra újra Magyarországra hívták a szentatyát.

– A napokban, június 25-én ünnepelte a hetvenedik születésnapját. Kerek évfordulókon az ember rendre visszatekint a mögötte hagyott évekre, évtizedekre. Megtette ön is?

– Röviden igen, ahogy a körülmények engedték. Hálát adtam a Jóistennek, emellett alkalmat találtam arra is, hogy elmenjek a kelenföldi plébániára, a szüleim sírjához, nagy hálával tartozom nekik. Mindaz, amit az ember fontosnak tart az életben, összefügg a neveltetésével. Nagyon köszönöm nekik a hitet és a jogot is, amiről az életem szól.

– A hetvenedik születésnapja alkalmából egy magyar és egy idegen nyelvű tanulmánykötet bemutatásával tisztelegtek ön előtt pályatársai, munkatársai és barátai. Milyen érzéssel tölti el a megkülönböztetett figyelem?

 

Az ajándékként írt kötetek – magyarkurir.hu

– Nagy örömmel látom azt, hogy a magyar egyetemi tanárnak, a humán tudósnak a helyzete milyen. Általában dupla munkát végzünk fele elismerésért, mert egyszerre kell részt vennünk a nemzetközi szakmai életben és kell párbeszédet folytatnunk a magyar társadalommal, a hallgatóinkkal, de ez a kettő egyszerre teszi különösen széppé a munkánkat. Nagyon örülök annak, hogy egy idegen nyelvű tanulmánykötetet írtak a külföldi barátaim és kollégáim, egy magyar nyelvűt pedig az itthoniak.

KISALFOLD - Erdő Péter: a feltámadás fényében felelősek vagyunk egymásért

A főpap – kisalfold.hu

– A Rákosi-korszak idején, 1952-ben született, fiatalkora, majd papi pályájának kezdete az államszocializmus évtizedeire esett, de már a rendszerváltás óta is eltelt 32 év. Hogyan élte át a világ változását?

– Természetesen nem úgy, hogy én csináltam. Azt hiszem, hogy hatalmas nemzetközi erők dolgoztak, és nagyon nagy történelmi folyamatok játszódtak le, amelyekben mi láttuk a gondviselés munkáját. Ebben a helyzetben, az új lehetőségek mentén kellett vállalni a feladatainkat, és a közben adódó feladatok tették széppé ezt az időszakot. Azon dolgoztunk, hogy kialakuljon az állam és egyház, az egyház és társadalom viszonyának egy új rendszere. Azon is munkálkodtunk, hogy a katolikus hit ismeretanyaga – a teológiai és az egyházzal kapcsolatos kánonjogi is – elterjedjen és elmélyüljön annyira a társadalomban, hogy ismét egy szilárd építkezés következzen.

– Közel ötven éve, 1975-ben szentelték pappá, így pályája csaknem fél évszázadot ölel fel. Melyek a legkedvesebb, papi hivatásával kapcsolatos élmények, emlékek, amelyek eszébe jutnak?

– A papi küldetésnek háromféle területe van, a megszentelői, a tanítói és a kormányzói, és mindegyikhez nagyszerű élményeim fűződnek. Nagyon megrendítő és mégis felemelő például, amikor haldoklóval találkozunk és beszélünk, olyankor azt érezhetjük, hogy egy döntő ponton a kegyelem eszközeként működhetünk közre egy ember sorsának a végső alakulásában. Ez egy gyönyörű szép élmény.

– Egy-egy ilyen visszatekintés alkalmat adhat arra is, hogy a jelenkort értékelje. Hogyan ítéli meg a magyar katolikus egyház helyzetét?

– Az utóbbi harminc évben hatalmas bővülés történt az intézményeink terén, magának az egyháznak a szervezete is szerteágazóbb lett. De különösen hatalmas mértékben bővült a közszolgálati intézmények hálózata, amelyet a mi egyházunk tart fenn. Nyitott kérdés a társadalomban, hogy ezekben az intézményekben tovább tudjuk-e adni azokat az értékeket, amelyek a szívünk közepében vannak, és amelyek át is élték az előző, nehezebb időszakot. Ez lenne a cél.

– S hol tart a világegyház?

– A világegyházban mások a folyamatok. Nyugaton nem volt radikális tiltás vagy államosítás, viszont volt egy fokozatos elkényelmesedés és érdektelenné válás. A közömbösség lassanként magába az egyház belső életébe is beszivárgott. Ugyanakkor a világegyház sokarcú, van egy erőteljesen fejlődő, de még nem igazán kibontakozott afrikai egyház, és van egy nagyon ígéretes és szépnek mutatkozó távol-keleti katolicizmus. Ebben az utóbbiban hatalmas szellemi, lelki és akár anyagi, fizikai erőtartalékok vannak.

– Az elmúlt két évben nagyban befolyásolta a világunkat a pandémia. Mit gondol, magunk mögött tudhatjuk a koronavírus-járványt?

– Teljesen nem, de járványok mindig is voltak az emberiség történetében. A járvány súlyosságához mérten mindig volt rá a hitnek is egy válasza, mert az ember ilyenkor határhelyzetbe kerül. Ha a legszűkebb körből, a hozzátartozók vagy kollégák közül egyesek meghalnak egy járványban, az mégiscsak elgondolkodtatja az embert. Persze a pandémia sem lehet ok arra, hogy rettegésben éljük az életünket. A járvány idején is mindig eszünkbe jutott a régi római közmondás, hogy hajózni kell, élni nem kell. Az emberiségben benne rejlik ez a fajta bátorság is, és adott esetben vannak olyan feladatok, amelyek azt is megérik, hogy az ember kockáztasson értük.

– A járvány a hitéletre, az egyház életére is hatással volt. Mit gondol, megerősödve vagy meggyengülve került ki az egyház ebből a helyzetből?

– Amikor a járvány tetőzött, voltak hatósági tilalmak, nem lehetett például összejönni. Márpedig a kereszténység közösségi vallás, ahol nem a házi kultusz a jellemző. Éppen ezért sokaknak nagyon hiányzott a közösségi ünneplés. Magam székesegyházakban és központi helyeken, illetve nagyobb ünnepélyes alkalmakon szoktam elsősorban szertartást végezni, ha ezeket hasonlítom össze, akkor most jobban állunk, mint 2019-ben. Az emberek nagyobb számban tértek vissza, mint amennyien korábban részt vettek a szentmiséimen. Az, hogy az egyes plébániákon, a hétköznapi miséken mennyien vesznek részt, változó. Szerintem Magyarországon általánosságban nem állunk rosszul.

– Alig kezdett enyhülni a pandémia, feb­ruár 24-én kitört az orosz–ukrán háború. Sokan gondoltuk, hogy ehhez hasonló háborús konfliktus Európában elképzelhetetlen, mégis megtörtént. A világ békéért kiált: mit tehet az egyház és mit tehetnek a hívők azért, hogy elhallgassanak a fegyverek?

– Amit az első naptól teszünk, az az imádság. Ennek vannak különleges ünnepélyes formái, ilyen a felajánlás. Ekkor egy országot, egy népet vagy akár több államot is felajánlunk Istennek, esetleg úgy, hogy Szűz Mária különleges közbenjárását kérjük. Ezt tette meg a hagyomány szerint Szent István király Magyarországgal. Éppen ezért a pápai felszólításnak mi úgy tettünk eleget, hogy a Szent Jobb előtt ajánlottuk fel az orosz és az ukrán népet a boldogságos Szűz Mária szent szívének, ezzel a világegyházhoz csatlakoztunk. Ez egy alapvető és nagyon mély vonulat.

– Az imádkozáson kívül mit tudunk tenni a szenvedőkért?

– Természetesen a segítő szeretet mindennapi lépéseiben és tetteiben is kifejezzük a hitünket. Gondolok itt a menekültek támogatására vagy akár a rászorulóknak segítésére Ukrajnán belül. Karitászszervezeteink át is mennek a határon, és teszik a dolgukat.

– A szentatya a katolikus világtalálkozón tett szeptemberi magyarországi látogatása nagy sikerrel zárult, Ferenc pápa elmondása szerint hatalmas élményekkel gazdagodott nálunk. A szentatya a látogatás után arról beszélt, hogy szívesen visszatérne hozzánk. Lát erre esélyt?

– Tudomásom szerint amikor a miniszterelnök úr húsvét után a pápánál járt, akkor állami részről meghívta a szentatyát Magyarországra. Ezzel a kormányfő reagált arra a gondolatra, amelyet Ferenc pápa bizonyos megnyilatkozásaiban megpendített. Mi pedig, magyar püspökök, szintén írtunk a szentatyának, és jövő tavaszra Magyarországra hívtuk őt. Még egy bizonyos pasztorális javaslatot is tettünk, hogy hová és milyen jelleggel lenne a legjobb ezt a látogatást megszervezni.

Coat of arms of Péter Erdő.svg

Erdő Péter főpapi címere és jelmondata: Initio non erat nisi gratia: Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem

– Megjósolhatatlan, mit hoz a jövő. Néhány éve nem gondoltuk, hogy a pandémiához vagy az orosz–ukrán háborúhoz hasonló csapások sújthatják Európát. Mit gondol, mi jelenti majd a legnagyobb kihívást a magyar és az egyetemes egyháznak a következő évtizedekben?

– A nyugati világban mindig vallásszabadságról beszélnek. Ugyanakkor a vallás fogalma és mindazok a szükségletek, amelyek a vallás gyakorlásához kapcsolódnak, a keresztény gondolkodásból kerültek be a nyugati kultúrába. Ha olyan környezetben kell élnünk, ahol a közgondolkodást nem a zsidó–keresztény örökség határozza meg, akkor az olyan fogalmak is, mint a vallás, vallásgyakorlás és vallásszabadság, egészen más arculatot öltenek. Nekünk ezt is figyelembe kell venni, amikor a saját igényeinket, kérésein­ket, szükségleteinket a társadalomnak megfogalmazzuk. Ez egy nagyon komoly kihívás, adott esetben a keresztények élete és gondolkodásformája eltérhet annyira a tágabb környezettől, hogy ez már egy önálló etnikai csoportot jelent. Ennek a példáját látjuk a Közel-Keleten. Természetesen mindig az adott lehetőségek mentén, de a küldetésünket teljesítenünk kell!

– Hét évtized már ön mögött van, de a Jóisten segítségével hosszú aktív évek várhatnak még önre. Milyen tervekkel készül pályája következő szakaszára?

– Sok minden van folyamatban, az egyik ezek közül a plébániák megújítása. Az újraépítés programja elkezdődött a járvány előtt, és most újult lendülettel folytatjuk a fejlesztéseket. A másik dolog, hogy készülünk a szinódusra (egyházügyi kérdésekben tanácsokkal látják el a pápát – a szerk.), ami nem kis feladat. Át kell gondolni a teológiai alapokat, és hogy mik azok az intézményes formák, amelyek ezt, híven a tradícióhoz és a kinyilatkoztatáshoz, hatékonyan kifejezik. 

Borsodi Attila

magyarnemzet.hu
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó