Hetvenesek Társasága – hét évtized közös hazában
A hetvenedik életévüket betöltő ismert személyiségek vallanak életükről, pályafutásukról. Az idén, immár bővített könyvformátumban, az 1952-ben születettek kerültek a válogatásba.
2022. július 19. 23:37

1998-ban elindult egy sorozat a Polisz, majd az ezredfordulótól már, folytatólagosan, a Napút folyóiratban, amelyben az adott évben hetvenedik életévüket betöltő ismert személyiségek vallanak életükről, pályafutásukról. Az idén, immár bővített könyvformátumban, az 1952-ben születettek kerültek a válogatásba. Szondi Bence kiadóvezetőt, valamint Bognár Antalt, a kö-tet szerkesztőjét, a sorozat ötletgazdáját kérdezte a Gondola.

– Az eltelt 24 évben mennyire igazolódott, hogy a hetvenéves kornál kell meghúzni azt a határt, amely alkalmas arra, hogy kellő őszinteséggel és bölcsességgel valljanak még nem teljesen lezárt életpályájukról az alanyok?

Sz. B.: ‒ Bár magam még messze vagyok ettől a kortól, a sorozat 1997-es induláskor még a szak-mában sem voltam, az eddigi több mint 2000 vallomás alapján úgy látom, a hetvenedik életév az a kor, amikor érdemes és van mire visszatekinteni. Már megvan az (el)ismertség és a tapasztalat, megvan a mesélőkedv, de a legtöbb pályafutás még ugyancsak aktív. A hetvenéves kor kiválasztása nem véletlen, megvan a maga története, de ezt halljuk a legilletékesebbtől, a sorozat ötletgazdájától.

B. A.: ‒ Nagyjából ez az az életkor, amit Arany János szavával emberöltőnek szokás nevezni. Ha kivételesen előbb nem volt meg, mint ahogy gyorsan elégőknek adódik kényszerűen, ekkorra álta-lában elkészülhet valamiféle a leltár, az ember már nemigen kezdhet új fejezetet, de pályája választásáról és megfutásáról számot szeretne adni, ha van kinek. A hetven év bizonyos posztokon, némelyik országban kötelező nyugdíjkorhatár is. Akinek megadatik, hogy megérje, azoknak főleg az intenzív fizikai aktivitás mezsgyéje ez, innentől a kortalanság és a bölcsesség rálátása jön, mondjuk, a kiválasztottaknak, miközben persze elvétve akadnak örökifjak. Ha jól tudom, a nagy világkorszakok számításának is alapegysége a hetven év. Más számítás szerint ennek hozzávetőlegesen a felét kellene egy emberöltőnek tekinteni, nagyjából akkorra érik meg az ember arra, hogy ifjúkora leáldozásával igazán megalapozza felnőtt életét, amire már kezdhet úgy tekinteni, mint a még hátralevő második félidőre, a kiteljesedésre. Az előkészítő és a beteljesítő kort összegzi tehát egy ilyen számadás. Nem hagyható itt említés nélkül, hogy a nagy világválság nemzedékének, a ’28-asoknak még 1976-ban elhangzott a Magyar Rádióban Kálmán György előadásában Szilágyi Györgynek a világ minden táján a magyarok közt nagy visszhangot kiváltó, Hanyas vagy? című emlékkép-rapszódiája, és a sorozat elindítására 1997 adventjén épp ennek a generációnak a megszólításával kínálkozott alkalom. Huszonnégy év után, mostantól pedig a háború utáni, jól-rosszul sikerült 1952-es világberendezkedésnek a megszületésükkel történetesen ebbe belecsöppenő elszenvedői és muszáj-Herkulesei adhatnak útravalót életük tanúságtételével.

– A 25. kiadvány nemcsak a jubileum miatt különleges, hanem azért is, mert ez az első alkalom, hogy kilépnek a folyóirat keretei közül a közel százszereplős nemzedéki tablóval. A benne szereplő értelmiségieken, alkotókon, az ő családtagjaikon kívül miért lesz fontos megvenni a kötetet azoknak, akik személyes kötődés nélkül érdeklődnek a generáció által átélt idő, az általuk alakított Magyarország iránt?

B. A.: ‒ Arany János szavának van egy számszerű méricskélésen túli értelme is: az emberöltő az egymásba öltődő nemzedékek szellemi szövedéke. Manapság, amikor a világnak ezen a fertályán az évjáratok mind nagyobb hányada éri meg ezt a kort, paradox módon egyre jobban szűkül az egykor természetesen adódó esély, hogy kapott és szerzett életismeretét továbbadhassák az új generációknak. Foszladozik a szövedék. És ezen az újabbnál újabb kommunikációs technikák sem lendítenek, inkább hátráltatják, elbotlasztják az útkeresőket. Legalább gyűszűnyi merítéssel ennek a hagyományozódási zárlatnak az oldásához szeretnénk hozzájárulni, azok épülésére, akik az életet választanák. A kötődést erősíteni valamihez, a minden létezővel és a létezéssel való kötözködés helyett. A párhuzamos életutakból kirajzolódik, milyen volt a megélhető magyar világ, történetesen ezúttal az, hogyan élték meg azok, akik 1968 és az első nagy benzinválság között léptek felnőttkorba.

Sz. B.: ‒ A kiadvány (a Napút folyóirat print változatának megszűnésén túl) éppen azért lépett ki a folyóirat keretei közül, hogy minél több emberhez eljusson, és ne csak egy hónapig legyen hozzá-férhető az újságosstandokon, hanem egész évben, vagy akár évekig a teljes könyvterjesztő hálózat-ban. Úgy véljük, és egyre inkább úgy is látjuk, hogy mindazok érdeklődésére számot tarthat, akiket érdekel a(z elsősorban) művészek világa, az emberi sorsok, a közelmúlt történelme. Érdekes látni, hogy az ugyanabban az évben született ismert személyiségek életútja mennyire szerteágazó, mégis hányszor keresztezi egymást, a vallomásokban hogyan térnek vissza bizonyos referenciapontok, hogy alakulnak ki akár virtuális metszetek, találkozások. Mivel almanachunkban a születési év a kapcsolódási pont, olyan emberek kerültek egy társaságba, akik másképpen nem kerültek volna egy kiadványba. Sportoló és karmester, cirkuszművész és atomfizikus, népi iparművész és bencés szerzetes…

Könyv: Hetvenesek társasága 1952 (Bognár Antal (Szerk.))

– A könyvhéten megjelent kötet népszerűsítéséért milyen figyelemfelhívó alkalmakat kínálnak még, és elsősorban milyen célközönségnek?

Sz. B.: ‒ Az olvasóközönség elérése fontos cél és nagy kihívás, egy eddig csak folyóiratszámként megjelenő sorozat könyvvé válásakor különösen az. Ebben elsősorban a közösségi média segítsé-gére építünk és számítunk, igyekszünk elsősorban a kortársakat, a Hetvenesek társaságának „külső” tagjait, az 1952-ben született olvasókat elérni, de mindazok figyelmére számítunk, hiszen az az olvasó, aki maga is idén hetvenéves, különösen érdekesnek találhatja a kortársak vallomásait. Kiváló ajándék lehet a gyűjtemény akár magunknak, akár ’52-es születésű ismerőseinknek, rokonainknak. Saját tapasztalatból tudom… A korábbi hetvenesek a lapszám megjelenésekor zárt körű könyvbemutatón találkoztak egymással kedélyes, műsoros banketten, legtöbbször az Óbudai Társaskörben – igaz, az utóbbi pár alkalmat a járvány miatt nem lehetett megtartani –, ilyen bemutató megrendezését az ’52-esek esetében is tervezünk, bár még keressük a megfelelő kereteket. És persze hamarosan elkezdünk dolgozni az 1953-as nemzedék vallomásainak összegyűjtésén is.

Molnár Pál
 

gondola
Címkék:
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó