A nándorfehérvári diadal emléknapja
Sokat köszönhet Európa a Hunyadiak korában élő elődeinknek, akik rendkívül magas értéket felmutató államszervezői és jogrendi minőséggel, csatatéri hősiességgel és hatalmas véráldozattal küzdöttek a XV. századi keresztény reneszánsz korszakában – rögzíti dr. Diószegi György Antal művelődáskutató.
Utoljára frissítve: 2022. július 22. 15:26
2022. július 22. 13:31

Kun Szabó István, Novák Katalin köztársasági elnök főhadsegédje koszorúz a nándorfehérvári diadal emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen Hunyadi János szobránál Budapest I. kerületében 2022. július 22-én. MTI/Máthé Zoltán

„Európa XV. századi keresztény világának legdicsőségesebb hőse Hunyadi János volt, aki 1456-ban megvédte Nándorfehérvárt a szultán által vezetett haderővel szemben" – írja A Hunyadiak egyetemes jelentősége című most megjelent, az Aracs Alapítvány által kiadott könyvében dr. Diószegi György Antal művelődéskutató. Őt kérdezte a Gondola.

– Hunyadi János fiatal korában Itáliában volt hadvezér, a városállamok közötti harcokban szerzett katonai tapasztalatot. Mennyiben volt ennek köszönhető a nándorfehérvári csatában felvillantott döntő helyzetfelismerése, és mennyire hiányzott ez a hadvezéri profizmus Muhinál és Mohácsnál?

– Nagyon köszönöm az elismerést, mert hazát és nemzetet szolgáló szívvel-lélekkel írtam meg a Hunyadi-kötetet, melynek megszületése az „ARACS ALAPÍTVÁNY” kiadói munkája és az „ALAPÍTVÁNY A KÖZJÓÉRT” támogatása révén történhetett. A Hunyadiak egyetemes jelentőségű értéktörténeteit immár 6 évszázada a legkiemelkedőbb tudósaink írták meg, és ezen hatalmas műveltségi örökségünkre alapozva folytatom a művelődéskutatói tevékenységemet. E kötet célja, hogy a XXI. századi nemzeti összetartozásunkat is erősítő történelmi öntudat felmutatása akként kerüljön bemutatásra, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, milyen sokat köszönhet Európa a Hunyadiak korában élő elődeinknek, akik rendkívül magas értéket felmutató államszervezői és jogrendi minőséggel, csatatéri hősiességgel és hatalmas véráldozattal küzdöttek a XV. századi keresztény reneszánsz korszakában.

Hunyai János itáliai katonai tapasztalatainak biztos megvan a maga helye és szerepe, de ennek értéktartalmáról egyetlen XV. századi forrás sem szól, így csupán vélekedések lehetnek ebben a tárgyban a XXI. században.

Hunyadi János – wikiwand

Az itáliai városállamok között évszázadokon átívelő folyamatos csetepaték során nem túl nagy létszámú seregek harcoltak egymással; valamint valójában egymást jól ismerő és azonos harcértéket képviselő ellenfelek küzdöttek egymással.
Teljesen más az, amit Muhi, Nándorfehérvár és Mohács jelent hazánk és Európa történelmi térképén, hiszen e csatatereken világhatalmi erőkkel küzdöttek lovasíjász magyar őseink. Ezen ősi hadművészeti értéktárunk a lőfegyverek koráig a legmagasabb szinten biztosította a magyar nemzetünk és államiságunk folyamatos fejlődését.

Muhi

A Kárpát-medencében hatalmas erőt jelentő IX. századi magyar lovasíjász minőség jelentette az alapját egy évszázaddal később Szent István országszervezésének; és ugyanez a lovasvilág teremtette meg IV. Béla király számára a második honalapítás lehetőségét. Az 1241-es muhi
csata utáni országépítés rendkívül jelentős és évszázadokon átívelő eredményeket hozott az államszervezés, a hadszervezés, és legfőképpen a Kárpátokon túli magyar határvédelem újraszervezése terén. E körben fontos hangsúlyozni királyunk XIII. századi magyar lovasíjász haderejének jelentőségét, melynek csatatéri jelentősége egészen a Hunyadiak koráig meghatározó volt. A muhi csata lovasvilága kapcsán utalok arra, hogy a XIV. század közepén készített emlékezetműveltségi remekművet jelentő kódexünkben, a Képes Krónikában is megtalálható a fehér lován vágtató magyar király sikeres menekülésének ábrázolása az őt üldöző ellenséges lovasság elől.

Rendkívüli lovasteljesítmény volt ez IV. Béla király és kísérete részéről, hiszen a mongol haderő a korábbi évtizedekben elért hódításai során minden esetben arra törekedett, hogy az elfoglalt terület uralkodóját elfogja és megölje. Magyarországon ezt nem tudták elérni, mert XIII. századi magyar hőseink remek lovakkal bíró kiváló lovasokként utolérhetetlenek voltak. Korabeli méneseink kiválósága hatalmas hadművészeti előnyt jelentett évszázadokon át!
1241. április 11–12-én zajló muhi csata szörnyű következményeire, hiszen ennek során és következményeként a magyar állami és egyházi vezetőink közül többen is elhunytak. Királyunk testvéröccse, Kálmán herceg is remek lovas volt: megsebesült a csatában, ám ennek ellenére szintén meg tudott menekülni. Váltott lovakkal elérte Pestet, és az üldözők elől a Dunán is átkelt, ám végül súlyos sérülései következményeként májusban elhalálozott.
A világhódító mongol birodalom által okozott hatalmas pusztítás után rettenetesen nehéz helyzetből sikerült újraszerveznie az országot IV. Béla királyunknak: ez volt a második honalapítás csodája, ami a muhi csata után pár hónappal később meg is kezdődött! 1241 szeptemberében Geregye nembeli Pál országbíró feladatává tette a Duna vonalának védelmét, hogy a tatárok további pusztítását megakadályozza.

Egyúttal a Kárpátokon túli régi magyar gyepűrendszer újjászervezését is megkezdte magyar királyunk. E körben legfontosabb volt a haderő újraszervezése: ez oly hamar és jól sikerült, hogy a határvédelmet ellátó magyar lovasíjászaink ezt követően évtizedeken át sikerrel verték vissza a tatár támadásokat.
IV. Béla királyunk ezt azzal érte el, hogy újraszervezte a Szörényi Bánságot és a Macsói Bánságot. IV. Béla király 18 esztendővel Muhi után olyan erős lovasíjász haderővel rendelkező Magyarországot teremtett, amelyik nemzetközi színtéren is megmutatta a katonai erejét! Fontos hadtörténeti emlékünk az a csata, amire 1259 szeptemberében került sor. A pelagóniai hadszíntéren egyesült görög- magyar sereg szállt szembe az epiroszi-frank csapatokkal! E csatatéri győzelem annak volt köszönhető, hogy magyar lovasíjászaink 1257-1259 között több alkalommal is egyre nagyobb mértékű hadjáratokban vettek rész a Kárpátokon túli térségekben.

 

aracs.org.rs

E térség jelentősége a Duna mentén folytatott kereskedelemből fakadt: ezen, a Feketetenger partvidékéig folytatott távolsági kereskedelmünk biztonságát legfőképpen a Kárpátokon túli gyepűtérség székely lovasíjász hadereje szavatolta.

A pelagoniai csatában győztes egyesített görög-magyar haderő okán indokolt arra utalnom, hogy IV. Béla király felesége a görög Laszkarisz Mária volt. Évszázadokon át ható nemzetközi jelentőséggel bírt a Kárpátokon túli magyar lovasíjász világ által megvalósított határvédelem, melynek megteremtése hatalmas eredmény volt IV. Béla királyunk második honalapítói életútjában!

Összességében fontos rögzíteni, hogy az 1259. évi pelagoniai győztes csata utáni hadihelyzet ahhoz vezetett, hogy két év múlva, 1261-ben VIII. (Palaiologosz) Mikhaél visszafoglalta Konstantinápolyt is: ez azt jelenti, hogy az egyesített görög-magyar sereg által megvívott 1259. évi pelagónia győztes csata eredménye lett, hogy ismét létrejött a birodalmi létet képviselő Görög Császárság, mely a Palaiologosz-dinasztia majd két évszázados uralma révén 1453-ig volt képes megszervezni a görög államrendszert a kereszténység védelmében. A Kárpátokon túli gyepűvidék lovasíjász magyar hadserege kimagasló döntő szerepet vállalt a páncélos haderővel szemben aratott csatatéri diadalban!

E korszakban Havasalföld görög neve Oungrovlachia volt, ami Magyarpásztorföld jelentéssel bír. Az évszázadokon átnyúló eredmények körében különösen fontos rögzítenem a Kárpátokon túli magyar lovasíjász határvédelem kapcsán a XIV. századi Havasalföld magyar alapítású püspökségének és Székely megyéjének a kiemelt jelentőségét!

Nándorfehérvár

A Hunyadiak egyetemes jelentősége a középkori „Archiregnum Hungaricum” határvédelmi rendszerével és jogrendjével, a nemzeti haderő távolsági hadjárataival, a délvidéki magyarság történelmi örökségével, valamint a XV. századi keresztény reneszánsz Európa műveltségi értéktáraival összefüggésben mutatkozik meg igazán.

MTI

A Hunyadiak a XXI. századi nemzeti összetartozásunk világában is hatalmas értéket képviselnek, hiszen Európa XV. századi keresztény világának legdicsőségesebb hőse volt Hunyadi János, aki 1456-ban megvédte Nándorfehérvárt a szultán által vezetett haderővel szemben. Ez a magyar dicsőség annak fényében külön is kiemelendő, hogy három esztendővel korábban, 1453-ban a világhódító török sereg elfoglalta a 11 évszázadon át folyamatosan épített, és ezáltal remekül megerősített falakkal rendelkező Konstantinápolyt, ami a középkori görög államiság végét jelentette.

A hódító ezután Magyarországot vette célba: Nándorfehérvár hős magyar védői 1456-ban egész Európát is megóvták a támadásoktól! A kereszténység megvédése érdekében a Hunyadiak Magyarországa olyan kiemelkedő teljesítményt fejtett ki, ami a korabeli Európában köztudott és a legmagasabb szinten elismert volt. Nándorfehérvár magyar hősének, Hunyadi Jánosnak és vitéz seregének dicsőséges győzelmét ünnepelte 1456-ban egész Magyarország és a korabeli Európa.

1456. július 22-én aratott nándorfehérvári diadalunk Hunyadi János egyetemes értékeket felmutató hadvezéri minőségének volt köszönhető!
Nándorfehérvári diadalunk 1456 óta egyetemes értéke a keresztény Európának: erre emlékeztet a világon minden keresztényt a déli harangszó!

E korszakban a távolsági hadjáratok és a határvédelem legfőbb erejét szintén a lovas hadművészetünk jelentette: a Hunyadiak korában született meg a magyar lovasíjász huszárság.

Nándorfehérvár előtti és utáni honvédelmünk legkiemelkedőbb haderejét a lovasíjász magyar huszár jelentette! A XV. századi magyar korszellem tudástára kapcsán pedig indokolt arra is utalni, hogy a Hunyadiak korában egyszerre volt jelen a lovasíjász huszárság csatatéri hősiessége és a szkíta-hun-magyar azonosság évezredeken átívelő emlékezetműveltségi értéktára. Fontos kimondani, hogy a XV. századi magyar lovasíjász huszárok csatatéri diadalaikkal világhírűvé tették a magyar lovas nemzet hadművészeti értéktárát. Középkori Magyarországunk nagyhatalmi léte a Hunyadiak korában a lovasíjász huszárság határvédelmi jelentősége mentén is értelmezendő. Ezen hadművészeti minőség jegyében fontos utalnom Albrecht Dürer 1517-ben készített alkotására, melynek magyar lovasíjásza hátrafelé nyilazó voltában Európában még akkor is különleges élményt jelentett. Indokolt kiemelten hivatkoznom arra, hogy a lovasíjász-minőség alapvetően eltérő hadművészeti értéktárat jelenített meg, mint a nyugati páncélos lovagság. A legfontosabb különbség, hogy a távolsági hadjáratokra és határvédelemre valójában alkalmatlan volt a nyugati páncélos lovagság, hiszen a XV. századi keresztény, reneszánsz Európát a magyar lovasíjász huszárság védte meg a törökök világhódító haderejével szemben.

A nándorfehérvári diadal emléknapjának megünnepléséről szóló 58/2011. (VII. 7.) OGY határozatában az Országgyűlés a következőket rögzítette:
„1. Az Országgyűlés a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója tiszteletére július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánítja.
2. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy a nándorfehérvári diadal kivívásának a napját, július 22-ét nyilvánítsa kiemelkedő fontosságú rendezvény napjának; felhívja a Kormányt, az önkormányzatokat, a közoktatási intézményeket és az egyházakat, továbbá felkéri a civil és kulturális szervezeteket, valamint a polgárokat, hogy minden évben, július 22-én közösen, méltó keretek között emlékezzenek meg a nándorfehérvári diadal évfordulójáról.
Ez a nap nem csupán a nemzetnek, hanem a keresztény Európának és a mai keresztény világ összességének az emléknapja.
Ez a nap a hazafiságnak, önfeláldozásnak, emberi helytállásnak, az európaiságnak, európai összefogásnak és a kereszténységnek máig élő példaképe.
Erre a győzelemre emlékezik azóta minden keresztény templom déli harangszója.”.

Mátyás király magyar hadereje mentette meg Itáliát 1481-ben a dél-itáliai Otrantónál

II. Mohamed török császár serege egy hatalmas hadjárat keretén belül Rómát kívánta bevenni: a keresztény világ hatalmas riadalmára, 1480. augusztus 10-én török had szállt partra a dél-itáliai Otrantónál. Igazi rettenet következett be az ottani keresztények életében, akik közül rengetegen vértanúkká lettek hitük védelmében. Itália végveszélybe került.

A pápa és több fejedelem kérésére Hunyadi Mátyás királyunk Magyar Balázs vezérletével kiválóan képzett magyar haderőt küldött segítségül. 1481-ben magyar vitézeink hősies küzdelemben visszafoglalták Otrantó városát és a térséget: ezzel újra biztonságossá tették Dél-Itáliát, megvédték a korabeli keresztény Európa ottani határát. Magyar katonáink egyetemes hadtörténeti dicsőséget értek el: a korabeli itáliai krónikaírók írásaikban rögzítették is ezen magyar haderő dicsőséges voltát, melyre az 1456. évi nándorfehérvári diadalunk után 25 esztendővel került sor!

Rendkívüli jelentőséggel bír, hogy Mátyás király Itáliát, és ezzel Rómát is megvédte a törököktől 1481-ben a dél-itáliai Otrantónál! Ez utóbbi győzelem Itália déli részén szintén a magyar lovasíjász huszárság dicsőségét mutatta fel Európának.

Hunyadi János fia, Mátyás király megteremtette a magyar reneszánsz különleges értékvilágát, melynek révén magyar királyunkat és hazánkat rendkívüli tisztelet övezte Európában; és különösen a XV. századi Itália tudósai és fejedelmei körében. „Magyarország a kereszténység védőpajzsa”-eszményörökségünk jegyében indokolt közismertté tenni, hogy Mátyás királyunk magyar serege és hadvezére, Magyar Balázs 1481-ben megmentette Itáliát a török hódítástól.

Az öt és fél évszázadon át tartó dicsőséges határvédelmünkre való megemlékezés keretében a legdiadalmasabb nemzetrészünket jelentő székely lovasíjász világ történeti értéktáraira szükséges utalni, mely örökség a XXI. században is például szolgál az önismereten nyugvó önbecsülés és az országépítés terén.

A Hunyadiak egyetemes jelentősége tárgykörében a legfontosabb a Délvidék és Erdély kapcsolatrendszereinek a hadtörténeti összefüggéseire gondolnunk, mely tárgykörben leginkább a Kárpátok védelmét biztosító lovasíjász székelység hadművészeti és jogrendi emlékeit kell megemlíteni, hiszen ez utóbbi Mátyás király korában a leglényegesebb keretet jelentette e nemzetrészünk számára.

A katonai erőként együttműködni tudó lovasíjász csikósvilágot kell látnunk minden korabeli győzelmünk hátterében! Lovasíjászaink középkori csatatéri győzelmei okán fontos tehát kiemelten hangsúlyozni, hogy ez a magyar lovasminőség sokkal többet jelentett, mint sok jó íjászt lóra ültetni, és jól lovagolni. A minőségi lóállomány megteremtése is komoly szakértelem, odaadás és lószeretet révén valósulhatott meg: nemzedékek során átadott olyan hatalmas tudásról van szó, mely a korabeli magyar csikósvilág hétköznapi életmódjában gyökeredzett. A magyar lovasíjász a ménesek és gulyák pásztorvilágából nőtt ki, gyermekkorától kezdve lóháton létezett, és ekként sajátította el minden tudását, beleértve az íjászatot is.

1526 Mohácsnál a világhódító török császári haderő aratott csatatéri győzelmet; ám igen fontos arra utalni, hogy ezt követően 15 esztendő állt rendelkezésre ahhoz, hogy a magyar államrend és hadereje olyan módon szerveződjék meg, ami sikerrel száll szembe az újabb hódítással. Ez nem valósult meg, ám ez sokkal hosszabb elemzést igényel, és 4 év múlva erről szintén egy könyvben szeretnék méltó elemzést adni az eljövendő 500. évforduló okán.

– Hunyadi János nagyszerű apa is volt, hiszen fiát, Mátyást annak tízéves korában német tolmácsként vonta be a haditanácsba, így vált az akkori gyerek később a kontinens legkülönb uralkodójává. Kőkemény katona, szerető családapa ... Miként Balassa János, akitől kíméletlensége miatt az oszmán retteget, ő maga két, felnőttkort megért fiát Nürnbergben tanítatta (mindkét fiú később a haza védelmében halt hősi halált). Kegyetlenül harcolni, ám szeretni a családot. Mit üzen nekünk ez ma?

– Magyar történelmünk a vitézül harcoló hőseinknek köszönhetően egyetemes értéktárat jelent a keresztény Európában! A nemzeti dicsőségkorszakaink a XXI. században is az összetartozás és együttműködés alapvetéseit üzenik számunkra, melyben a családszeretet és a hazaszeretet egymást erősítő eszményként határozzák meg a jövőt teremtő cselekvéseinket. Ez egyben olyan emlékezetműveltségi alapvetés is, melyekre építve indokolt a nemzeti történelmük és irodalmunk legfőbb értékeit egymást erősítő módon átadni az újabb nemzedékeknek!

– Az itáliai reneszánsz fényes értékeit tőlünk, magyaroktól, a mi közvetítésünkkel, a Hunyadi-fiú zsenialitása révén vette át a germán világ a XV. században. Miért kell sok egyéb között ezt is tudatosítanunk abban a hungarofób szélsőségben, amely a magyarok európaiságát üptre-puffra megkérdőjelezi?

– Minden korszakban fontos arra törekednünk, hogy megszülessen Európa hungarofil világa, melyben a nemzeti műveltségi értéktáraink egyetemes jelentősége kimagasló lehetőséget biztosít!
Szellemi honvédelmünk érdekében a napi híradásainkban, a méltó összegzést tartalmazó könyveink által és legfőképp a filmjeinkben fel kell mutatni a XXI. századi értékeinket, és ennek a történelmi gyökereit is, hiszen például a vallási türelem és az értékelvű együttműködésre kész nemzeti jellemünk évezredeken átívelő módon meghatározta a magyar világunk mindig megújuló erejét!
Nemzetben, hazában gondolkodó és cselekvő dicsőséges hőseink, tudósaink példái mindig iránymutatást adnak a magyarság számára, hogy mit is kell tenni, és hogyan.

Dr. Diószegi György Antal művelődéskutató

A XV. századi reneszánsz korában az „Archiregnum Hungaricum” volt az egyetlen olyan keresztény nagyhatalom Európában, melynek központi államhatalmi szervezeti rendszere, jogrendje és lovasíjász hadereje lehetőséget teremtett arra, hogy a török világhatalmi törekvésekkel a legmagasabb szinten szembeszálljon. Magyar vitézeink hősiessége és a Hunyadiak egyetemes jelentőségű hadvezéri, államférfiúi erényei közismertek voltak a korabeli Európában, és legfőképpen Itáliában, és ezt indokolt felmutatni a XXI. században is!

Fontos célkitűzés, hogy a Hunyadiak egyetemes jelentősége oly módon kerüljön felmutatásra, amit a nemzeti emlékezetműveltségünk legkiválóbb alkotó személyiségei évszázadokon átívelő módon rögzítettek a műveikben a magyar népemlékezetben fennmaradt történelmi örökség további erősítése és a hazafiság eszménye jegyében.

Jövőt teremtő méltó, helyes, korszerű tetteink szívbéli eredményeként ezt fogják majd mondani a nemzeti műveltségben élő és cselekvő XXII. századi utódaink: „Az egész magyar XXI. század fénylett a szellemtől!”.

Molnár Pál 

gondola
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó