A liberálisok rémálmáról
Csak a nemzeti erők nemzetközi összefogása kínál kiutat a mostani válságból.
2022. augusztus 11. 09:34

Szánthó Miklós (Forrás: Alapjogokért Központ)

Kedves Konzervatív Barátaim!

Hölgyeim és Uraim!

És maradjunk is ennél, mert a magyar alkotmány – és persze maga a természet is – csak ezt a két nemet ismeri. Tehát: tisztelt ­hölgyeim és uraim, fantasztikus hely ez a Texas. Tudom, hogy önök úgy tartják, hogy ha valaki texasi, az úgyis elmondja magáról, mást pedig kár zavarba hozni az erre vonatkozó kérdéssel. Ám engedjék meg, hogy én önként elmondjam: magyar vagyok. És talán tudják azt is, hogy az idei CPAC Hungary, a magyarországi Konzervatív Politikai Akció Konferencia fantasztikusan sikerült. A baloldal epét hányt és végletekig frusztrált volt a rendezvény miatt – és ez bizony a siker biztos jele.

De visszatérve Texasra, ez az állam legendás helyet foglal el sok magyar képzeletében: cowboyok és indiánok, az igazi barbecue, a Southfork Ranch és a Ewingok, a szabadság legyőzhetetlen szeretete, ami még itt, az USA-ban is párját ritkítja. És a CPAC Texas minden álmot felülmúl.

Bizony, a CPAC minden férfi és nő legnemesebb törekvéseit képviseli: szabadon élni és keményen dolgozni, a saját szerencsénk kovácsává válni, Istent a saját hagyományaink szerint imádni, megvédeni a hazánkat, és úgy nevelni a gyermekeinket, ahogyan azt jónak látjuk. Mi hiszünk a Nyugat ősi értékeiben, amelyek civilizációnkat az emberiség történetének legnagyobb, legszabadabb, legvirágzóbb közösségévé tették.

És ezek az értékek éppen az ellentétei azoknak, amelyeket a baloldal, a szocializmus próbál ránk erőszakolni. Mi, magyarok jól ismerjük ezt, hiszen több mint négy évtizedig éltünk véres kommunista elnyomás alatt, ahol legjobb esetben is mindenkinek be kellett fognia a száját.

A kommunizmus volt az eredeti „cancel culture”, az eltörlés kultúrája, ráadásul szteroidokon hizlalva.

Hosszas küzdelmünk a szabadság elnyeréséért – ideértve az 1956-os forradalmat is – azonban ellenállóvá tett minket az ideológiai elnyomással szemben.

Tudom, hogy texasinak lenni életérzés, egy tudatállapot, de higgyék el, magyarnak lenni még inkább az. Mi, magyarok több mint egy évezrede élünk a Kárpát-medencében: a keresztyénséget és a Nyugatot választottuk. Mégis, a XX. században el kellett szenvednünk a náci és a szocialista elnyomást is. E diktatúrák azonban összeegyeztethetetlenek voltak a magyar nép szabadságszeretetével, így mára a szocializmus valamennyi válfajára undorral tekintünk: a nemzetire és a nemzetközire is.

És harminc évvel a vasfüggöny leomlása után arra kell rádöbbenjünk, hogy egy újfajta szocializmus akarja ismét igába hajtani a nyugati civilizációt, egy új típusú marxizmus tervez támadást a szabadságunk ellen. „A kommunista soha nem vész el, csak átalakul” – ez a közismert fordulat tökéletesen leírja, hogy az újmarxizmus hogyan tudott betüremkedni életünk minden területére, mint egy mestertolvaj, ki sokféle álcát ölt magára. Attól függően, hogy mi tűnik a leghatékonyabbnak, BLM-ként, woke-kultuszként, kritikai fajelméletként vagy genderideo­lógiaként bukkan fel hol itt, hol ott. Ezért eljött az ideje annak, hogy azt, amit eddig „progresszióként” becézgettünk, végre a valódi nevén nevezzük: ugyanis ez a tőről metszett marxizmus.

Céljuk ugyanis korábban is, most is ugyanaz: elvenni tőlünk szabadságunkat.

Hogy szabadon szerethessük hazánkat, zászlónkat, hogy büszkék lehessünk történelmünkre és Istenhitünkre. Mindezt annak a zavaros egyenlőségmániának, egalitarianizmusnak a nevében, melyet „méltányosságnak” meg „politikai korrektségnek” neveznek.

Le kell szögeznünk: a szocializmus posztmodern változata alapjaiban ássa alá a nyugati civilizációt. Az ő fogalmaikkal élve: „dekonstruálni” akarják a családot és történelmünket. Le akarják rombolni nemzeti büszkeségünket, ki akarják radírozni tudatunkból országaink nagy hőseit és ki akarnak minket szakítani kulturális talapzatunkból. 

Alá akarják aknázni nemzeti tartásunkat, így a Nyugat – ahol ma már állítólag szégyenkeznünk kell múltunk és a felemelkedésünkhöz vezető út miatt – stratégiailag meggyengül és lényegében védtelenné válik a külső fenyegetésekkel szemben. Ki kell mondanunk: ilyen értelemben a liberálisok is fenyegetik biztonságunkat.

Persze ezen liberálisok pár évtizede még a „történelem végéről” ábrándoztak, és azzal áltattak bennünket, hogy nem lesz többé háború, nem lesz többé konfliktus. Hogy létrejön a „világharmónia” . De ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Mi, magyarok a második világégés óta a legvéresebb háború közvetlen szomszédságában élünk, és még mindig nem látszik a vérontás vége. Miközben Ukrajna ellen agresszió zajlik, Nyugaton emberemlékezet óta a legsúlyosabb gazdasági, pénzügyi és energiaellátási válságot éljük át.

Ráadásul a történelmünk elleni baloldali támadások miatt a társadalmak összezavarodtak és nincsenek felkészülve az ilyen válságok kezelésére. A határok és az államok eljelentéktelenedéséről szóló, divatosnak tűnő állításokról bebizonyosodott, hogy naiv, utópikus képzelgések. Ahogy erre Donald Trump is rávilágított korábban: egy ország nem ország határok nélkül. De az elitek az önmaguk által okozott történelmi amnézia folytán semmibe veszik a geopolitikai realitások jelentőségét.

Röviden: az újbaloldal eddigi „kultúrfölénye” legyengítette, sőt megbénította a Nyugatot. És a legrosszabb mindebben az, hogy ezt előre megfontolt szándékkal tették.

Az egyetlen kiút ebből a mély, többdimenziós válságból a béke, a béke megteremtése. Ahhoz azonban, hogy ez valódi, tartós és tényleges béke legyen, a konzervatívok sikereire, győzelmeire van szükség világszerte. Ugyanis csak a jobboldal képes kigyógyítani minket bénultságunkból. Ezért van szükség ütőképes konzervatív mozgalomra Nyugaton – mivel a világ változik, és nemzeteinknek új kihívásokkal kell megküzdeniük, új küzdelmeket kell megnyerniük. 

A változóban lévő világot pedig vagy valami új, zavaros marxizmus fogja uralni – és őszintén szólva nem sokat számít, hogy az éppen keleti vagy nyugati –, vagy mi, konzervatívok fogjuk vezetni.

Csak a jobboldal kecsegtet azzal az igazolható reménnyel, hogy képes nemzeteinknek erőt és méltóságot adni, és képes a realizmus és a józan ész talaján állva kormányozni.

Tegyük meg azt a szívességet, hogy valóra váltjuk a liberálisok rémálmát, a nemzeti erők nemzetközi összefogását! Éppen ezért bír kiemelt jelentőséggel az Alapjogokért Központ partnere, az Amerikai Konzervatív Unió által elindított CPAC is. A CPAC tette lehetővé például, hogy jobban megismerhesse a világ a magyar konzervatív „sikerreceptet”, ahogy azt a magyar miniszterelnök összefoglalta idén májusban Budapesten és most Dallasban is. Jól véssük az eszünkbe az első és legfontosabb tanácsot: nem szabad a liberálisok szabályai szerint játszanunk!

Éppen ezen megfontolásból Magyarországon a jobboldal munkaalapú társadalmat épített, alacsony adókkal, a családok erőteljes támogatásával, határaink határozott védelmével, a nemzeti érdekeken és realizmuson alapuló, de méltóságteljes külpolitikával. Ez természetesen valamennyi nyugati országban lehetséges, de ehhez együtt kell dolgoznunk azon, hogy a szocializmus minden válfaja megsemmisítő vereséget szenvedjen Amerikában, Európában, mindenhol.

Ne feledjük Reagan elnök stratégiai tanácsát se: „mi győzünk, ők veszítenek!” Szóval ne szórakozzanak velünk, ne húzzanak ujjat Texasszal, ne húzzanak ujjat Magyarországgal!

A családért, Istenért, a hazánkért!

Isten áldja Amerikát!

Isten áldja Magyarországot!

Isten áldja mindnyájukat!

Szánthó Miklós

A szöveg az Alapjogokért Központ főigazgatója által a dallasi CPAC Texason 2022. augusztus 6-án elmondott beszéd szerkesztett változata

 

 

 

Magyar Nemzet
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • A szerencsétlen lord major
    A főpolgármester eddigi politikai és szakmai tevékenységét lassan ideje lenne már komolyabb elemzés alá vetni, de most arra fókuszálunk, hogy az elmúlt hónapokban négyszer is arcul csapta a budapestieket.
MTI Hírfelhasználó