Veni Sanctét tartottak Budapesten
Földi életünk lehetőséget ad az értékteremtésre, a szeretetre
Erdő Péter bíboros, prímás kezdeményezésére immár ötödik alkalommal került sor a budapesti katolikus iskolák közös Veni Sanctéjára, a Szent István-bazilika előtti téren szeptember 1-jén délután. Az ünnepélyes tanévnyitón 33 fővárosi egyházi fenntartású (egyházmegyei, szerzetesi) iskola tanulója, pedagógusa vett részt. A szentmisén koncelebrált Mohos Gábor segédpüspök, és az iskolák lelkipásztorai.
2022. szeptember 2. 13:13

Szeptember első napján szinte egész nap borús volt az ég, és esett az eső, de a Veni Sanctéra kisütött a nap. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság (EKIF) tájékoztatása szerint harminchárom katolikus oktatási intézmény közel hatezer diákja, pedagógusa volt jelen a szentmisével egybekötött ünnepélyes tanévnyitón.

Erdő Péter bíboros szentbeszédében felidézte életének tízes és húszas éveit, amikor – fogalmazott – az ember a legmélyebb és a legvilágosabb tapasztalatokat szerzi önmagáról, Istenről és a világról. Beszélt arról is: az érettségi vizsga „csak képe annak a nagy vizsgának, ami minden ember életének a végén kerül sorra. Ha felismerjük, hogy ott is majd a vizsgabizottság elnöke ugyanaz a Krisztus lesz, aki egész életünk sugárzó társa volt, akkor nem a rettegés, hanem a hazatalálás pillanatát éljük át.”

Az eseményen a zenei szolgálatot a Pannonia Sacra kórusa látta el, Blazsek Andrea és Lantosné Megyesi-Schwartz Dóra karvezetésével.

A főpásztor homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Tanárok! Kedves Diákok! Kedves Munkatársak!

Krisztusban Kedves Testvérek!

Jézus maga adja meg a tanítványainak a Szentlelket: „Vegyétek a Szentlelket” – mondja. Ezzel megadja az apostoloknak a missziós küldetést: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. Ugyanazok a gondolatok visszhangzanak itt, mint Máté evangéliumának végén a nagy missziós parancsban (Mt 28,18kk).

A Szentlélek ajándéka tehát, egyrészt arra képesít minket, hogy hitünk szerint formáljuk életünket,

másrészt pedig – a régi katekizmus szavával – arra, hogy hitünket bátran megvalljuk, vagyis a misszióra. Ám a megváltás örömhírének hirdetése a föld végső határáig és a világtörténelem végéig, nem puszta tényközlés, hanem szabadító üzenet. Ezért a Szentlélek megadása az apostoloknak, mégpedig egészen különleges módon, másképpen, mint az összes többi hívő embernek, képessé teszi őket a bűnök megbocsátására.

Mert a gyóntató pap és püspök nem csupán hirdetője az isteni irgalmasság örömhírének, hanem – igaz nem a saját nevében, a teljes Szentháromság nevében – meg is bocsátja a bűnöket.

„Én téged feloldozlak” – mondja a bűnbánat szentségének kiszolgáltatásakor. Szent János evangéliumának ezek a szavai tehát a Szentlélekről és a bűnbocsátó hatalomról éppen a bűnbánat szentségének alapítását jelentik. „Ezzel a nagyszerű cselekedettel és ilyen világos szavakkal… kapták meg az apostolok és törvényes utódaik a bűnök megbocsátásának és megtartásának hatalmát, hogy kiengesztelődésben részesítsék azokat a hívőket, akik a keresztség után bűnbe estek” (De Paenit. cap. 1) – tanítja a trentói zsinat.

Amikor a Jézussal való találkozásról az első igazán személyes tapasztalataimat átéltem, úgy éreztem, hogy Jézus azt kéri tőlem, hogy mondjam el mindenkinek, hogy Ő mennyire szeret minket és hogy a vele való találkozás a lényege az egész életünknek. Ezért vagyunk.

És akkor elkezdtem nagy szégyenlősen kirándulásra hívni, egyik-másik jóakaratú osztálytársamat és próbáltam beszélgetésben felvetni a témát. Néha szégyelltem magam. Néha éreztem, hogy a másik nem reagál erre. De volt, akivel olyan mély beszélgetések alakultak ki, hogy ma is, ha valamilyen egyházi alkalommal találkozunk, fél szavakból is megértjük egymást. Mert az ember a tízes és húszas évei táján szerzi a legmélyebb és a legvilágosabb tapasztalatokat: önmagáról, Istenről és a világról. Ekkor tudunk a legőszintébben gondolkodni, érvelni, sőt dönteni is.

Boldog és szerencsés ember az, aki ebben a korban megtalálja a Krisztussal és a többiekkel való kapcsolatot és hű marad ehhez egész életében.

Persze a Krisztusról való beszédünk gyönge marad akkor, ha rendetlenül élünk, ha sodródunk a körülményekkel és a gyakorlatban nem látjuk a tanulás, a munka vagy a közösségi élet értelmét. Mert érvényes a pesti közmondás a hívő ember életére is: „Mi lesz? Mi lesz? – Hogy mi lesz, azt mindnyájan tudjuk! De addig mi lesz?” Ha a történelmet, az élő környezet pusztulását, a gazdasági nehézségeket tekintjük, meg az újra- és újra fellángoló háborúkat, akkor könnyen megkísért bennünket a gondolat, hogy nem érdemes annyit tanulni, nem érdemes keményen dolgozni, mert lehet, hogy az egész kultúránk megroppan vagy akár még össze is omlik még a mi életünkben.

Csakhogy mi hiszünk az örök boldogságban, hiszünk abban, hogy a földi élet lehetőséget ad az értékteremtésre, a szeretetre, hogy a munkánk érdemszerző lehet akkor is, ha az eredménye később a szemünk előtt pusztul el.

Arról nem is szólva, hogy általában mindig marad valami a régi nemzedékek értékeiből, és az a kevés, ami megmaradt, új virágzás kiindulópontja lehet. Így volt ezzel Európa is, amikor a népvándorlás pusztításai után a kolostorokból és egyházi központokból a hit és a kultúra újra besugározta földrészünket.

A tanulás eredményét sokszor szóbeli vagy írásbeli feleléssel vagy dolgozattal mérjük le. De az igazi nagy próba mégis egy átfogó vizsga szokott lenni. Jómagam életem legnagyobb szorongását és vizsgadrukkját az érettségi előtt éltem át. Hónapokkal előre elkezdtük kidolgozni és tanulni az anyagot. Azzal az érzéssel mentem az érettségire, hogy mindent megtettem, az eredmény pedig a gondviseléstől függ. Így hát valamelyest arra is felkészültem, hogy elfogadjam, ha nem a legjobban sikerül. De minden tárgyból jeles lett, és tudtam, hogy kinek kell hálát adni érte.

De az érettségi vizsga csak képe annak a nagy vizsgának, ami minden ember életének a végén kerül sorra.

Ha felismerjük, hogy ott is majd a vizsgabizottság elnöke ugyanaz a Krisztus lesz, aki egész életünk sugárzó társa volt, akkor nem a rettegés, hanem a hazatalálás pillanatát éljük át.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok sikeres tanévet minden kedves diáknak, tanárnak, munkatársnak. Az iskolák pártfogója, a Boldogságos Szűz Mária könyörögjön értünk! 

Forrás: Mészáros Erika/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

 

 

 

 

 


 
Magyar Kurir
  • Javaslat a Korrupcióellenes Munkacsoportnak
    A baloldali politikus ugyanis 2015. szeptember 29-én egy online újságnak az ügyre utalva a következőket mondta: „Amúgy nem azt mondtam, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Hanem azt, hogy az SZDSZ is tele van korrupciós ügyekkel. Fontos az az is.” Egészen különleges üzenet ez a veterán politikustól.
  • Tusványos örvényei
    Három év nagy idő, három esztendős szünet nagy hiány. De most végre ismét összejött Tusványos, térségünk mára már talán legfontosabb nyári szellemi műhelye. Összejött és robbant is egy hatalmasat.
  • Gyorsan le kell győzni a gender-ideológiát
    Orbán Viktor „éles eszű, vicces, briliáns és teljesen magabiztos”, egyáltalán nem olyan, ahogy a nyugati média ábrázolja – írja az American Conservative című lapban Rod Dreher amerikai újságíró, a budapesti Danube Institute vendége, aki külföldi újságírók és kutatók kis csoportjának tagjaként csütörtökön részt vett egy beszélgetésen a magyar kormányfővel. Hozzáteszi: Orbán két órát töltött velük, és még a legkeményebb kérdésekre is tartalmasan válaszolt.
  • Dokumentumfilm Batthyány-Strattmann László életéről
    Kiss-Rigó László Szeged-csanádi püspök, az esemény másik fővédnöke arról beszélt, hogy "ezekben a nehéz időkben" külön köszönetet érdemelnek azok, akik egy olyan embernek, mint Batthyány-Strattmann László, nemcsak az emlékét őrzik, hanem az életét és példáját is hozzáférhetővé teszik a mai társadalom számára.
  • Hazánk első szuperszonikus kutatórakétája
    Sikeresen startolt a BME (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Aerospace Team által megépített megépített, 3 méter hosszú, szilárd hajtóanyagú, oktatási célú kutatórakéta csütörtökön - közölte az MTI-vel pénteken a projekt főtámogatója, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH).
MTI Hírfelhasználó