Három igaz ember az Egyház és a tudomány szolgálatában
Nemeshegyi Péter teológiai tanár, jezsuita rendházfőnök, Vanyó László pápai prelátus és Léstyán Ferenc, Marosvásárhely egykori esperes-plébánosa részesült az idén Fraknói Vilmos-díjban.
2002. november 20. 19:53
A néhai történetíróról, egyháztörténészről elnevezett emlékérmeket Vass Lajos, a kulturális minisztérium közigazgatási államtitkára adta át Nemeshegyi Péternek és Vanyó Lászlónak Budapesten. Léstyán Ferenc a tervek szerint december 10-én, Erdélyben veheti át az elismerést Szalay Istvántól, a Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokért felelős címzetes államtitkárától.

A tárca sajtóirodájának tájékoztatása szerint az immár harmadik alkalommal odaítélt díj azoknak adományozható, akiknek a munkássága kiemelkedő a teológia, a filozófia vagy az egyháztörténelem területén, illetve tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését. Az elismerést évente hárman kaphatják meg, az emlékérmeket minden esztendőben november 20-án, Fraknói Vilmos halálának évfordulóján adják át.

Nemeshegyi Péter a Távlatok című jezsuita folyóirat munkatársa, a budapesti Faludi Ferenc rendház házfőnöke. A római Gergely Egyetemen szerzett teológiai doktorátust. 1956-tól 1993-ig a tokiói Sophia Egyetem Hittudományi Karának professzoraként dolgozott. A vallásközi párbeszéd elkötelezett és elismert alakja. Hazatérése óta a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanáraként, emellett a szegedi, illetve a református egyetem meghívott előadójaként tevékenykedik. Nevéhez számos könyv és tanulmány fűződik.

Vanyó László a Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott 1966-ban. A Budapesti Központi Szeminárium növendéke, majd a Hittudományi Akadémia hallgatója volt. Az 1972-ben megszerzett doktori fokozat elnyerése után a Római Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasa lett, ezt követően Nyíregyházára kapott kápláni kinevezést. 1991-95 között a Központi Papnevelő Intézet rektora volt. A katolikus egyházfő pápai prelátussá, majd 1992-ben a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjává nevezte ki.

Léstyán Ferencet 1937-ben szentelték pappá. 1942-től püspöki levéltáros volt Gyulafehérváron. A közlemény szerint Romániában, az Antonescu-korszakban letartóztatták, de sikerült Észak-Erdélybe szöknie; távollétében halálra ítélték. 1943-45 között kolozsvári káplán, majd csíkkarcfalvi plébános volt. "Az ötvenes évek megrázkódtatásai során titkos ordináriusként meghatározó szerepe volt abban, hogy a Gyulafehérvári Egyházmegyében a törvényes egyházkormányzat fennmaradt".

Egy évet - ítélet nélkül - börtönben töltött, majd Désaknán kényszerlakhelyen élt. Szabadulása, (1955) után Marosvásárhely esperes-plébánosaként szolgált csaknem negyven esztendőn át. Öt kápolnát építtetett Marosvásárhelyen, s ő kezdte el Erdélyben a cigánypasztorációt.

(MTI nyomán)

  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó