A lépfene a biofegyverek "kedvence"
Pánikra nincs ok, de..!
Az Egészségügyi Világszervezet arra figyelmeztetett, hogy a jövőben vegyi és biológiai fegyverekkel végrehajtott terrortámadásokra kell számítani. Az Öböl-háború után az ENSZ fegyverzetellenőrei Irakban körülbelül nyolcezer tonna antraxot találtak - ez a mennyiség megfelelően terítve az egész emberiség kiirtásához elegendő lett volna. Semmiképp nem árt tehát, ha tudjuk: mi a lépfene, és hogyan lehet védekezni ellene. Járványügyi bizottságot hoz létre az egészségügyi tárca. Veszélyhelyzet esetén Magyarországon is rendelkezésre állna a lépfene elleni védőoltás.
2001. október 13. 20:40

GONDOLA ÖSSZEÁLLÍTÁS

Eddig négy antraxfertőzés történt Amerikában. A baktérium egyik floridai áldozata az óta meghalt. A floridai férfi fényképészként dolgozott az American Media kiadóvállalat egyik bulvárlapjánál. A férfinél tüdőantraxot fedeztek fel: a betegségnek ennek a formája - még akkor is, ha korai stádiumában fedezik fel - a legtöbb esetben végzetes. Egy férfi és egy nő esetében - akik szintén az American Media nevű lapkiadó vállalat székházában dolgoztak - az elmúlt napokban derült ki, hogy szervezetükben jelen van a kórokozó, de az ő állapotuk állítólag nem ad okot aggodalomra. A kiadóvállalat épületben több helyen találtak antrax-kórokozót, de az épületen kívül sehol. A negyedik fertőzött az NBC hírtelevízió egyik New York-i alkalmazottja. Az NBC manhattani székházában izolált fertőzést a lépfene (antrax) bőrön át fertőző változata okozta. Az NBC New York-i székházába postán érkezett a kórokozó: a csomagban ismeretlen port tartalmazó kis zsák volt. A zsákot kinyitó női alkalmazott szervezetében találták meg a lépfene kórokozóját. Egyelőre nincs arra utaló jel, hogy összefüggés állna fenn a floridai esetek és a New York-i előfordulás között. Azóta már a The New York Times szerkesztősége is kapott ismeretlen port tartalmazó gyanús postai küldeményt, melynek tartalmát még vizsgálják.

John Ashcroft amerikai igazságügy-miniszter közölte: egyelőre nincsenek elegendő információik arról, hogy mi okozta a lépfene megjelenését. Elmondta, hogy vizsgálatot indítottak az ügyben, nem zárható ki ugyanis, a korábbi kijelentésekkel ellentétben, hogy terrorista akció történt.

Biológiai fegyverek.

Már az ókorból ismerünk adatokat biológiai fegyverek használatára: bevett szokás volt például a kutak és vízforrások mérgezése. Hannibál egy tengeri csatában mérges kígyókkal teli korsókat lőtt át az ellenséges hajókra. A mongolok 1346-ban Kaffa ostrománál hajítógépekkel átdobálták a városfalon a pestis halottakat. Napóleon pedig azzal próbálkozott, hogy Mantua lakosságát mocsárlázzal fertőzze meg.

A japán császári hadsereg Kínában viselt baktériumháborújáról már évekkel ezelőtt előkerültek vázlatos bizonyítékok, de a két érintett ország kutatói most nemzetközi ítélőszékek levéltárainak több évig tartó átfésülésével és kínai túlélők megszólaltatásával átfogó képet állítottak össze - írja a hivatalos Új Kína Hírügynökség. A beszámoló szerint a japán hadsereg külön erre a célra alakított egységei a megszállás 12 éve alatt egyebek mellett tífusz-, kolera-, lépfene-, merevgörcs- és gangréna-kórokozókat engedtek szabadjára húsz kínai tartományban kísérleti és közvetlen katonai céllal. Egy most előkerült, 1943-ból származó irat tanúsága szerint a japánok öt kínai "kísérleti bakteriológiai üzemegységben" havonta összesen 75 kilogrammnyi, biológiai hadviseléshez használatos alapanyagot gyártottak. A kutatásban részes japán szakértők szerint a kínai halottak száma 300 ezer lehet a kínai kutatók által valószínűsített 270 ezerrel szemben.

Amerikában az I. világháborúban egy német ügynök próbálta baktériumokkal megfertőzni a szövetséges erőknek küldött lovakat és marhákat, 1972-ben egy szélsőjobb csoport próbált tífuszjárványt okozni, 1984-ben pedig Bhagwan Shree Rajneesh indiai születésű terrorista követői szalmonellával fertőztek meg egy salátabárt, aminek következtében 751 ember betegedett meg. Párizsban a Vörös Hadsereg Frakció egy tagjánál találtak nagymennyiségű Clostridium botulinum baktériumot, mely a botulotoxin nevű mérget termeli. Az Aum Shinrikyo szekta - amely az 1995-ös tokiói ideg-gázas metrómerényletet elkövette - korábban már kilenc alkalommal próbálkozott antrax bevetésével a japán fővárosban.

A biológiai és kémiai fegyverek - fertőző anyagok és mérgek - felhasználásának tilalmát a genfi szerződés kimondta, de a terroristák azóta is kedvelik őket olcsóságuk és egyszerűségük miatt: egyetlen labor könnyedén elő tud állítani annyi baktériumot, amennyi egy ország megfertőzéséhez elég. A célba juttatás és a felhasználás azonban már jóval nehezebb, de nem megoldhatatlan: elegendő lehet az ivóvízrendszerbe juttatni, vagy a fertőzendő terület fölött a levegőben szétporlasztani. Erre egy repülőgép vagy egy rakéta is képes: Irak elismerte, hogy foglalkozott biológiai fegyvereket célba jutató SCUD rakéták kifejlesztésével.

Biológiai fegyverekként több kórokozóval próbálkoztak már - tífusz, pestis, papagáj-kór, brucellózis stb. - leggyakrabban mégis a lépfenét használják. A lépfene kiválóan alkalmas biológiai tömegpusztító fegyvernek. Az anthrax nevű anyag, mely lépfenetörzseket tartalmaz, bármivel (rakéta, tüzérségi lövedék) célba juttatható, nincs színe, szaga, íze, és levegővel terjedő változata halálos. Az antraxbaktérium spórái könnyen tárolhatók és könnyen szállíthatók, belégzés útján is fertőznek, az antibiotikum kezelés pedig csak az első 12 órában hatásos. A nagy halálozási arány és a spórák viszonylag könnyű terjeszthetősége miatt a lépfene kórokozója a biofegyverek egyik nagy "kedvence".

Az Irakban tapasztaltakból okulva az USA 1998-ban elrendelte harcoló alakulatainak kötelező védőoltását. Az Öböl-háború után több százezer amerikai katonát oltottak be a biológiai fegyverként is használható anthrax vagy lépfene elleni vakcinával. A programot az egész hadseregre ki akarják terjeszteni annak ellenére, hogy az oltás sem képes teljes védelmet nyújtani az anthrax ellen. Eddig körülbelül négyszázötvenezer katonát oltottak be, de a teljes haderőt, majdnem két és fél millió embert szeretnének ellátni a "biológiai golyóálló mellénnyel". Több katonát helyeztek azonban vád alá, mert nem voltak hajlandók oltásra jelentkezni, ugyanis félnek annak mellékhatásaitól.

"A legénységet rendesen félrevezették ezzel az oltással..." A legtöbben még ma is azt hiszik, hogy ha közvetlenül mellettük robban is egy ilyen kórokozókkal teli bomba, másnap teljesen fitten tudnak majd harcba menni" - nyilatkozta Chris Seiple, az amerikai hadsereg vegyifegyver-kutató intézetének szakértője. Az oltóanyagban alumínium-hidroxidhoz adszorbeált legyengített B. anthracis törzset használnak. Mivel az oltóanyagot az Egyesült Államok Hadseregének Fertőző Betegségek Kutatóintézetében csak majmokon tesztelték, sokan vitatják a hatékonyságát, és súlyos mellékhatásokat is tulajdonítanak neki - például az úgynevezett Öböl-háború szindrómát, amely az antrax ellen korábban beoltott veteránok között jelentkezett.

Az anthrax elleni oltás nem nyújt megfelelő védettséget - jelentette a BBC. Az oltást rézuszmajmokon tesztelték. A tizenöt majom ugyan nem halt bele a fertőzésbe, de körülbelül két hétre súlyosan megbetegedtek. A kísérleti eredmények alapján a beoltott katonák valószínűleg nem halnának meg egy esetleges anthraxtámadásban, az azonban biztos, hogy súlyosan megbetegednének. Egy ilyen betegség pedig egész alakulatokat béníthatna le. A katonák véleménye az, hogy egy beteggel vagy sebesülttel több baj van, mint egy halottal. További gond: az Egyesült Államok ellátta ugyan hadseregét a szérummal, de arra már nincs felkészülve, hogy a polgári lakosság részére is nagy mennyiségben elérhetővé tegye.

Antrax (Lépfene)>

Az antraxot a bőr, tüdők és az emésztőrendszer megfertőzésére képes Bacillus anthracis okozza. A lépfene volt az első ismert baktérium, melyet 1877-ben, Robert Koch laboratóriumában mutattak ki. Az általa okozott betegséget azonban, a több mint háromezer-ötszáz éves Ipu-Wer papirusz szerint, már az egyiptomiak is ismerték.

Az antrax rendkívül ragályos és végzetes lefolyással fenyegető betegség. Állatokról, főleg marhákról, kecskékről és juhokról terjedt az emberre. Nyugvó formái (a spórák) évtizedekig képesek fennmaradni a talajban és állati eredetű anyagokban (mint a gyapjú). Bár az emberi fertőzés általában a bőrön keresztül történik, szennyezett hús fogyasztása vagy spórák, illetve baktériumok belélegzése is okozhatja.

A lépfene kórokozója, a Bacillus anthracis nevű baktérium méreganyaga (toxinja) elsőként az immunrendszer nagy falósejtjeit, az ún. makrofágokat támadja meg és pusztítja el. A makrofágok alapvető szerepet játszanak a szervezetre támadó kórokozók bekebelezésében és elpusztításában. Működésük a specifikus immunválasz beindításában is meghatározó jelentőségű: a felfalt kórokozók legfontosabb darabjait szó szerint bemutatják a nyiroksejteknek, amelyek ez alapján azonosítják a betolakodót (antigén-bemutató képesség).

Tünetek és kórisme

A lappangási idő 12 órától 5 napig terjed. A bőrfertőzés a szélein kifejezetten növekvő vöröses-barna kiemelkedés formájában kezdődik. A duzzanat hólyaggá alakul és megkeményedik, majd középen megrepedve tiszta folyadékot ereszt, hogy aztán fekete vart („pokolvar") képezzen. Az érintett terület nyirokcsomói megduzzadhatnak, betegségérzet jelentkezhet, melyet időnként izomfájdalmak, fejfájás, láz, hányinger és hányás kísér.

Tüdő-antrax (gyapjúválogatók betegsége) az antrax baktérium spóráinak belélegzése révén keletkezik. A spórák a tüdő-közeli nyirokcsomókban szaporodnak, majd azok szétesve és vérezve, a fertőzést a mellkas szomszédos részeibe juttatják. A tüdőkben és a tüdők és a mellkasfal közötti résben fertőzött folyadék képződik. Kezdetben a tünetek bizonytalanok, és az influenzáéhoz hasonlóak, de a láz fokozódik, és néhány napon belül súlyos nehézlégzés alakul ki, melyet a keringés összeomlása (sokk) és kóma követ. Az agy és az agyhártyák is fertőződhetnek (meningoenkefalitisz). Még korán megkezdett kezelés mellett is, az antrax e formája majdnem mindig végzetes.

A gyomor-bél (gasztrointesztinális) rendszer antraxa ritka. A baktérium képes arra, hogy a bélfalba hatolva, erős vérzést és szövetelhalást kiváltó mérgező anyagot (toxint) termeljen. Bélgyulladás, vérhányás, heveny hasmenés kíséri. A fertőzés a véráramba jutva, 24 órán belül halált okozhat. Az állatokkal való kapcsolat ismerete segít a kórisme felállításában. A tüdőfertőzés megállapításához köpetminta küldhető tenyésztésre, bár a laboratórium nem mindig képes azonosítani a baktériumokat. Időnként a kezelés még a laboratóriumi megerősítés előtt, az antrax gyanúja esetében is megkezdődik.

Megelőzés és kezelés

Az antraxos bőrfertőzés gyógyszere a penicillin injekció, vagy az orális tetraciklin, illetve eritromicin. Tüdőfertőzések esetében penicillin intravénás adása szükséges. Egyéb antibiotikumok is adhatók. A tüdő gyulladt állapotának mérséklésére kortikoszteroidok (mellékvesekéreg-hormon készítmények) is használhatók. Késedelmes kezelés esetében (általában mivel nem ismerik fel azonnal a betegséget) a beteg valószínűleg meghal. A túlélésre csak akkor van esély, ha néhány órával a fertőzés után az orvosok is tudják, mivel állnak szemben.

Az antraxnak leginkább kitett embercsoportok, mint állatorvosok, laboratóriumi személyzet és állati szőr feldolgozásával foglalkozó textilüzemek alkalmazottai védőoltásban részesíthetők.

Védtelen potenciális célpont lehet a mezőgazdaság.

A biológiai hadviselés tárgykörével a szórakoztatóipar már jó ideje rémisztgeti a közönségét. Az öngyilkos merényletek óta azonban már nem csak a thrillerek szerzői foglalkoznak a biológiai támadás lehetőségével.

1999. Márciusában, Malajziában agyhártyagyulladás pusztította a sertésállományt. A kormány 1400 rendőrt és katonát mozgósított, feladatuk pedig a sertések leölése volt. Gázálarcot és védőöltözetet viselő fegyveresek szállták meg a farmokat, és 64 000 állattal végeztek. Élénken él még az emlékezetben az angliai kergemarhakór is: az állatokat lemészárolták, és elégették. A művelethez a hadsereg is segítséget nyújtott, a közlekedés nehézkessé vált, az emberek rettegtek, az óvintézkedések pedig az egész kontinensre kiterjedtek.

Nem lenne ez másként, akkor sem, ha egy ország mezőgazdaságát biológiai fegyverrel végrehajtott terrortámadás érné. A fegyverként alkalmazható baktériumok közül a lépfene (anthrax) a legegyszerűbb, legolcsóbban elkészíthető. A halálos kórt nem csak bombákkal vagy rakétákkal, hanem egyszerű mezőgazdasági permetezőgépekkel is el lehet juttatni a kiszemelt célpontokhoz. Az agroterrorizmus alattomosan destabilizálná az államot. Ha hiánycikk a tej (mert a teheneket betegség miatt leölték) és ha a csirkéket kór tizedeli - vajon elhinnénk-e rántottáról, hogy nem radioaktív? Mindemellett az agroterrorizmus viszonylag egyszerű vállalkozásnak tűnik. A tehenek körül kevés elhárító cirkál, a hadsereg hírszerzése nem szállja meg a kukoricatáblákat, a rendőrség pedig nem emel barikádokat a disznófarmok közelében.

Jobb félni, mint megijedni!

A bioterrortól való félelemhez számos olyan információ járult hozzá, amely az elmúlt években látott napvilágot. Például az Irak által kifejlesztett, lépfene-alapú biológiai fegyverek leleplezése, továbbá az a tény, hogy az Aum Shinrikyo szekta - amely az 1995-ös tokiói ideg-gázas metrómerényletet elkövette - korábban már kilenc alkalommal próbálkozott biológia fegyverek "robbantásával" a japán fővárosban. A csoport biológusai azonban szerencsére nem bizonyultak profiknak, mert a lépfene kórokozóját védőoltásokból szerezték meg, amelyek ártalmatlanok.

A volt Szovjetunióból az Egyesült Államokba emigrált Ken Alibek, a Biopreparat néven ismert, titkos kutatómunkát végző laboratórium korábbi igazgatóhelyettese beszámolt arról, hogy a volt Szovjetunióban több tíz tonnányi "felfegyverzett" himlősvírust állítottak elő. E változatok igen fertőzőképesek, s nagyon gyorsan terjednének, mivel az emberek többségének immunrendszere soha nem találkozott velük. Ugyancsak nagy mennyiségben gyártották a lépfene kórokozóját, sőt kísérleteket végeztek a vírusos vérzéses lázat okozó Ebola és Marburg vírusokkal is.

Az oroszok nemrég egy új törzset fejlesztettek ki a hagyományos lépfene genetikai kódjának megváltoztatásával – állítja Máté László vegyifegyver-szakértő. Ez ellen már a jelenleg használatos vakcina sem nyújt védelmet. Véleménye szerint ez az új biológiai fegyver még nem kerülhetett a terroristák kezére.

A hatóságoknak fel kell készülniük a fenyegetésre, ám Henry Miller kutató-szakértő óva int pánikkeltéstől. Szerinte ugyanis nem szabad eltúlozni a biológiai fegyverek veszélyességét. Állítja: a baktériumok és más mikroorganizmusok csak korlátozott mértékben terjednek. Henry Miller szerint alapvető biológiai oka van annak, hogy az "Androméda-törzshöz" hasonló világméretű járványok mindeddig csak a tudományos-fantasztikus irodalomban jelentek meg. Tapasztalati tényként arra hivatkozik, hogy az elmúlt 50 évben fertőző anyagokkal dolgozó kutatóintézetek - akaratukon kívül - gyakran végeztek korlátozott hatókörű "biológiai hadviselési kísérleteket". Vagyis sokszor történtek olyan balesetek, amelyekben a fertőző organizmusok valamilyen módon kijutottak tároló helyükről. Az ilyen esetek következményei a szakértő szerint tanulságosak és némileg megnyugtatóak. Az atlantai járvány-megelőzési központ, amely nyilvántartást vezet a hasonló esetekről 1947 és 1973 közötti időszakban 109 laboratóriumi eredetű fertőzést jegyzett fel, ám ez soha nem terjedt át a beteg családtagjaira vagy a közelében élőkre. A legtöbb biológiai hatóanyag jórészt úgy viselkedik, mint a mérgező vegyszerek, tehát elsősorban azokra veszélyes, akiket közvetlenül és először ér el. Ezt szemlélteti a tokiói metróban 1995-ben történt incidens, amikor egy vallási szekta tagjaiból álló terrorista csoport szarin gázt engedett szabadon -emlékeztet Miller. A legtöbb bakteriális fertőzés antibiotikumokkal kezelhető. A mikroorganizmusok ezzel együtt is veszélyesek lehetnek. Egyes vírusok, például az influenzáé igen nagy fertőzőképességűek, és nem kezelhetők antibiotikumokkal. Ezek azonban csak ritkán halálosak - fűzi hozzá a szakértő. Összességében Miller roppant valószínűtlennek tartja egy olyan halálos járvány kirobbanását, amelyet emberről emberre terjedő fertőző ágensek okoznának.

Mások nem ennyire optimisták. Donald A. Henderson, a Johns Hopkins University (USA) kutatója - aki főszerepet játszott a fekete himlő felszámolásában - arra figyelmeztet, hogy a biotechnológiai módszerek rohamos fejlődése minden korábbinál egyszerűbbé tette a veszélyes kórokozók előállítását és elterjesztését. Számos vírus vagy baktérium (például a lépfene) a természetből is "beszerezhetők". A fekete himlő kórokozóját hivatalosan az egész világon csak két helyen őrzik, ez azonban nem zárja ki azt, hogy - főleg az egykori Szovjetunióban - még számos helyen fellelhető. Henderson szerint napjainkban 10-12 ország kísérletezik biológiai fegyverekkel. Nagy probléma, hogy a rossz egzisztenciális körülmények között élő, ám igen nagy tudású orosz mikrobiológusok a különféle érdekcsoportok közkedvelt célpontjai, s ugyanúgy szeretnék őket megkaparintani, ahogyan az atomfizikusokat is.

Steven M. Block, a Princeton University (USA) kutatója is azt hangsúlyozza, hogy napjaink molekuláris biológiai és genetikai eljárásaival igen könnyen lehet fokozni egy-egy kórokozó veszélyességét, "szuperpatogén" törzseket állítva elő. Biológiai fegyverként több tucatnyi különböző kórokozó jöhetne szóba. Egy esetleges bioterrorakció nagy veszélye, hogy a legtöbb esetben nem is tudatosulna egy speciális kórokozó jelenléte. Legtöbbjük ugyanis kezdetben csak influenzaszerű tüneteket okoz, s az emberek többsége nem orvoshoz fordulna, hanem hazamenne vagy tovább dolgozna. Ez ideális lehetőséget teremtene a kórokozók gyors terjedéséhez. A vészhelyzetet csak akkor rendelnék el, amikor az első rendellenes haláleseteket észlelnék. Ekkor jönne az újabb nagy gond: az emberek tömegesen igényelnék a megelőző oltásokat, de egyetlen ország sem rendelkezik elegendő vakcinával vagy antibiotikummal egy esetleges biofegyver-támadás kivédésére.

USA-ban például jelenleg csak néhány milliónyi fekete himlő elleni védőoltás létezik, s Henderson szerint az egész lakosság számára elegendő mennyiség előállítása kb. 36 hónapba telne. A kutató becslései szerint ugyanakkor mindössze 100 ember megfertőzése néhány héten belül az egész országban elterjeszthetné a betegséget.

A kulcs: módosult szállítófehérjék.

William F. Dietrich és kollégái (Harvard Orvosi Egyetem, Boston) megállapították, hogy a Kif1C jelzésű gén bizonyos változatait hordozó kísérleti állatok (egerek) ellenállnak a lépfene-fertőzésnek.

Az új eredmények szerint a Kif1C gén egyes változatai által kódolt transzportfehérjék megvédik a makrofágokat. Ennek mechanizmusa egyelőre nem ismert, de talán arról van szó, hogy a fehérjék a baktériumok által termelt méreganyag-molekulákat a makrofág-sejtek olyan területeire szállítják, ahol lehetővé válik a megsemmisítésük. Az is lehetséges, hogy a transzportfehérjék nem a baktérium toxinját, hanem az ellene védő molekulákat hordozzák, s a módosult változatok ebben hatékonyabbak. Valószínű, hogy a lépfene-rezisztencia nem érinti a makrofágok normális működését.

A Kif1C gén különféle változatai az emberben is jelen vannak. Most azt kell kideríteni, hogy bármely változat a mi esetünkben is hasonló védelmet nyújt-e a lépfene ellen.

Valószínű, hogy nem a Kif1C gén által kódolt "normális" fehérjék lesznek a lépfene gyógyítását szolgáló támadás első számú célpontjai. Az állatkísérleteknél ugyanis kiderült, hogy blokkolásuk hatására nő a toxin mennyisége a makrofágokban. (A részletes beszámoló a Current Biology c. szaklap októberi számában jelent meg: Watters, J.W. et al. Kif1C, a kinesin-like motor protein, nediates moure macrophages resistance to anthrax lethal factor. Current Biology, 11, 1503 - 1511, 2001).

Egy másik eredmény: a behatolás blokkolása.

Eközben egy másik harvardi kutatócsoport azzal próbálkozott, hogy megakadályozza a lépfene toxinjának bejutását a sejtekbe. A toxin egyik fehérjemolekulájának hét példánya egy gyűrűt formál a sejtmembránon, aminek hatására ez átlyukad, s ezen a póruson hatolnak be a pusztítást végző enzimek.

John Collier és munkatársai kis méretű fehérjékkel próbálták blokkolni a folyamatot, s egyet erre alkalmasnak is találtak. Az állatkísérletek során e fehérjével kezelt patkányok tünetmentesek maradtak, holott általában 90 perccel a toxin-injekció után elpusztulnak.(A részletes beszámoló a Nature Biotechnology c. szaklap októberi számában jelent meg: Mourez, M. et al. Designing a polyvalent inhibitor of anthrax toxin. Nature Biotechnology, 19, 958 - 961, 2001).

Járványügyi bizottságot hoz létre az egészségügyi tárca.

Mikola István egészségügyi miniszter szerint minimális az esélye, hogy Magyarországot biológiai fegyverrel támadnák, ám jobb erre a lehetőségre is felkészülni. Ezért a tárca járványügyi bizottságot hoz létre. A járványügyi bizottság fő feladata a lakosság és a szakemberek tájékoztatása, az ismeretterjesztés, a lakosság felkészítése egy esetleges biológiai fegyverrel való támadás esetére. "Ne dugjuk homokba a fejünket! Háborút viselünk, szerencsésebb szembenézni a dolgokkal" Minimális a veszély, de számítani kell rá, mivel Magyarország NATO-tagország. „Semmi bajunk nem lesz attól, ha felkészítjük az intelligens lakosságot és a szakmát” Elsősorban a lépfene veszélyére kell felkészülni – mondotta Mikola. A himlő esélyét a miniszter szerint ki lehet zárni.

Veszélyhelyzet esetén Magyarországon is rendelkezésre állna a lépfene elleni védőoltás - közölte Ütő István országos helyettes tisztifőorvos. Ütő István kijelentette: az oltóanyag nem közforgalmú Magyarországon, azaz nincs törzskönyveztetve. Szavai szerint azonban ez gazdasági kérdés, és nem jelenti azt, hogy ne tudnák azonnal behozni az országba a vakcinát. A helyettes tisztifőorvos hozzátette: Magyarország közegészségügye felkészült minden eshetőségre, és készen áll a betegség kivédésére. Ütő István ugyanakkor azt közölte, hogy Magyarországon nagyon kicsi az esély a betegség megjelenésére, s jelenleg nincs szükség a lakosság beoltására. Mint mondta, jelenleg az oltásnak nagyobb lenne a veszélye, mint a haszna. Ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államokban sem kezdődött meg a lakosság beoltása, holott ott sokkal nagyobb a veszély.

Más lehetséges biológiai fegyverek

Egyelőre ugyan csupán lépfene-baktériumok okoztak megbetegedéseket, de az úgynevezett bioterroristák lehetséges fegyvertárához tartozhat számos olyan betegség kórokozója, amelyek egészen a huszadik századig rettegésben tartották az emberiséget és a háborúknál jóval több embert irtottak ki. Még csak utalás sincs arra, hogy ezeket a kórokozókat is bevethetnék valakik, ám az amerikai egészségügyi hatóságok körlevélben szólították fel az orvosokat, hogy figyeljenek e betegségek esetleges megjelenésére.

Az amerikai hatóságok a lehetséges biológiai fegyvernek számító kórokozók közül a következőket veszik figyelembe:

A BOTULINUM TOXIN az egyik legerősebb természetes méreg, s az általa okozott botulizmus régebben gyakran lépett fel fertőzött élelmiszerek fogyasztása nyomán. A mérgezésre van ellenanyag, de azt nagyon gyorsan kell beadni a betegnek. A tünetek: a mérgezés után 12-36 órával hányinger, hasmenés vagy székrekedés, majd a száj kiszáradása, látási-nyelési zavarok és bénulások, miközben a beteg nem veszti el eszméletét. Belégzés esetén a Botulinum Toxin nem olyan veszélyes, mint amikor az emésztő rendszerbe kerül. Irak rakétákat és bombákat fegyverzett fel ezzel a méreggel, s a japán Aum szekta a kilencvenes években többször próbálkozott terjesztésével sikertelenül. Az Egyesült Államokban tavaly mintegy 200 személy szenvedett mérgezést természetes Botulinum Toxintól, a halálozási arány mintegy 6 százalékos volt, s a túlélők is hosszú távú intenzív kezelésre szorulhatnak.

A PESTIS, vagy fekete halál a középkorban nagy területeken pusztította ki az embereket, s két formában öl: a tüdőpestis és a búbópestis alakjában. A tüdőpestisre nincs oltóanyag, de kezelhető különféle antibiotikumokkal, ám ezeket a tünetek jelentkezésekor azonnal kell adagolni. A tünetei a baktérium belégzése után 1-6 nappal jelentkeznek, a betegnek fáj a feje, magas láza van, és vért köhög, majd további 2-4 nap múltán beáll a halál. Kezelés hiányában a halálozási arány igen magas. A pestis legelterjedtebb változata a bubópestis, amelyet fertőzött bolhák terjesztenek. A terroristák alighanem az aerosolt - a kórokozó levegőbe juttatását - választanák, de vélhetően nem rendelkeznek a szükséges technikával, mert a kórokozók az aerosolban nem sokáig élnek. Amerikában nem, de a Szovjetunióban sikerült a pestisből hatékony fegyvert előállítani. Katonai forgatókönyvek szerint mintegy 150 ezer ember betegedne meg és 36 ezer vesztené életét, ha 50 kilogramm pestis-kórokozót juttatnának egy ötmilliós város levegőjébe, a menekülők pedig tovább vinnék a ragályt.

A HIMLŐ a leginkább rettegett biológiai fegyver, mivel nem ismer rá a tudomány bizonyított kezelési eljárást, s terjedése különösen gyors, mert erősen fertőző. A fertőzéstől a kitörésig mintegy 12 nap telik el, ezért nehéz kideríteni, honnan származik a kórokozó. Tünetei magas láz, fáradtság és fej- illetve hátfájás. Ezt követik a bőrkiütések, amelyeknek varrja 3-4 hét múlva nyomot hagyva lehullik. A legtöbb beteg túléli a pestist, de mintegy 30 százalékos a halálozási arány. A korábban kötelező védőoltást megszüntették, mivel a betegséget leküzdöttnek tekintették. Míg pestis-baktériumok sok laboratóriumban vannak, himlő-törzseket - amennyire ezt tudni lehet - csak néhány különleges intézményben őriznek az Egyesült Államokban és Oroszországban.

A TULARÉMIA, vagy nyúlpestis az egyik legfertőzőbb betegség, de antibiotikummal kezelhető. Tünetei: a fertőzés után 3-5 nappal, de legfeljebb két héttel tör ki, magas lázzal, hidegrázással, fejfájással és bágyadtsággal jár, ezért eleinte influenzának vélnék. Emberek között nem terjed, csak azok betegednének meg, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek az aerosollal. A második világháború óta folytattak fegyverkísérleteket ezzel a betegséggel, s kórokozóit az amerikai hadsereg a hatvanas évek végéig őrizte: maradványait 1973-ban a többi biológiai fegyverrel együtt megsemmisítették.

Az EBOLA a legismertebb biofegyverként számításba jövő kórokozó: ennél a fertőzöttek körében a halálozási arány 50-90 százalékos, nincs oltóanyag és nincs tudományosan bizonyított kezelési mód rá. Kitörése a vírussal való érintkezés után 2-21 nappal várható, hirtelen magas lázzal, fejfájással és izomfájdalmakkal, fáradtsággal, hányással, hasmenéssel, köhögéssel, és végül belső és külső vérzésekkel jár. A vírus a beteg vére és váladékai útján terjed, ezért az orvosok csak megfelelő védőruhában dolgozhatnak.

A MARBURG-VÍRUS az eboláéhoz hasonló megbetegedést okoz, s ugyancsak nincs rá sem védőoltás, sem megfelelő kezelési mód. Ugyanezen csoporthoz tartozik a Lassa-láz, amely Afrika bizonyos részein állandóan jelen van, de erre van gyógyszer, a halálozási arány 1 százalékos, de a az esetek 25-30 százalékában süketséghez vezet. Szakértők szerint a volt Szovjetunióban sikerült fegyverképessé tenni a Marburg-vírust, de kevéssé valószínű, hogy terroristák e betegség-csoport vírusaihoz folyamodnának, mert a kórokozók az illetőre nézve is rendkívül veszélyesek.

  • Baljós, ha a baloldal kerül hatalomra
    Mi folyik az Európai Parlamentben: annyi féle jobboldali csoportosulás és szövetség van, de nincs köztük egység és feltehetően lesznek még szakadások. Ez szomorú, mert bár a számok tükrében a jobboldalnak jelentős ereje van az intézményben, egyébként megoldható apróbb véleménykülönbségek miatt mégis a gyakorlatban kisebbségben, ellenzékben van.
  • Bayer Zsolt: Karácsony a barlangban - Kgeri példáltan tahósága
    Ő alacsony és kövér, én magas és vékony vagyok – ezzel jellemezte a különbséget önmaga és a miniszterelnök között.
  • Orbán: fel kell gyorsítani a vakcinák beszerzését
    Ideológiai szempontokat félretéve fel kell gyorsítani a koronavírus elleni vakcinák beszerzését - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a portugáliai Portóban pénteken, az Európai Unió szociális csúcstalálkozóján.
MTI Hírfelhasználó