Hej, szellemek!
2003. február 23. 00:00
Mindenekelőtt tisztázzunk valamit: következő írásunkban nem akarunk megsérteni senkit, a legkevésbé a vasárnapi ebédjüket békés körülmények között elköltő (noha a két tevékenységet nyilvánvalóan nem egy időben folytató) olvasókat. Csupán elfogadható (érthető!) magyarázatot keresünk egy titokzatos tábla- (transzparens) eltűnésre, amely az egy héttel korábban a Liszt Ferenc tértől a Hősök teréig vonuló (polgári) béketüntetőket foglalkoztatta, illetve – igen, mondjuk ki nyugodtan: - háborította fel.

A gyülekezőhelyen ugyanis – sok más egyéb mellett – egy ilyen tábla is olvasható volt (egyben nyomatékkal megismételjük bevezető mondatunkat!): „Péter! Szar dolog lehet két segget nyalni egyszerre.” Így. Tagadhatatlan vulgarizmussal. Mintha csak egy valóságshow-ban volnánk. Vagy színházi előadáson. És per Péter. (Semmi: kedves, vagy tisztelt, esetleg nagyrabecsült.) Pontosítás nélkül; amikor annyi Péter van a nagyvilágban! (Még Magyarországon is.)

Tehát: múlt szombaton ez a tábla is felvonult.

Mi azonban pontosítsunk: kezdett felvonulni! S el is jutott egészen a Terror Házáig. Ott azonban hivatalos közegnek álcázott egyének elkobozták. Egyszerűen odaléptek, kicsavarták a tartó kézből a táblát. Volt tábla, nincs tábla. Volt Péter, hol nem volt Péter. (Első pillanatban így látszott. Valójában azonban!)

Az esettől távolabb álló emberek csak a lökdösődésből és a felcsapó hangzavarból sejtették meg, hogy valami gond adódott. De hogy mi, azt csak szólánc segítségével értették meg. „Ávósok, ávósok!” – skandálták a testközelben levők, amiből is kézenfekvőnek tetszett (már akinek), hogy valójában mi történt.

Ugye, minthogy az eset a Terror Házával egy magasságban esett, máshogy nem is képzelhető!

A vonulásra (lábdobogásra), tömegzajra megébredtek a Házban meghúzódó szellemek (alvó ügynökök), kinéztek (ha, ha! mi zúg?… mi éji dal Budapest utcáin ez? felköttetem a lord-majort, ha bosszant bármi nesz!), s mit láttak… Tüntető tömeg, táblák, hangos beszéd (csoportosulás!), mi van. Hathárom? (Illetve háromkettő?) Ötvenhat? Vagy valakit (jó elvtársat) temetnének megint? Kitartás. Vagyis: összetartás. (Elvtársak.)

Az öreg katonaló is felpattan a kürtszó hallatán.

Rohamra! Ugrálnak le a tablókról, fotókról, falakból, zugokból, újságlapokról, vizsgálati jelentésekből és bírói ítéletekből (kivégzési jegyzőkönyvekből) ismert és ismeretlen, egyenruhás és egyenruhátlan (noha valamennyien szerettek ruházni) árnyalak; maroklőfegyverrel, gumibottal, bikacsökkel, körömreszelővel, voltokkal és amperokkal, kőkemény brosúrákkal, párthatározatokkal felfegyverezve, komor arccal (és mégis lelkesülten); mi van, mi van, nem tetszik a rendszer…

És akkor!

Akkor pillantják meg a táblát. Péter! Szóval így állunk?! Már maga Péter elvtárs. (Altábornagy!) És rárontanak a táblavivőre.

A derék magyar, demokratikus rendőrség meg csak áll, tehetetlenül. Ilyet még nem látott? Most mit tegyen? (Ávósokk.)

Pengefal magaslik. Terror – veti maga árnyékát. (Bukfenc.)

Mindez a pillanat tört része alatt.

Mintha álmodtuk volna.

Kocsis L. Mihály

  • Séta egy holland zöldinnel
    Írni, véleményt mondani, okoskodni nem olyan nehéz, de ha itt vagyok kettesben valakivel, akiről és akinek beszélni kellene, óvatosabb az ember.
  • Stratégiai rasszizmus
    Ismét kiderült, hogy a spekulánsi szervezetek számára a terrormigránsok fontosabbak, mint az európai gyermekek.
MTI Hírfelhasználó