Minden rendben,
de semmi sincs a helyén...
2003. június 6. 00:00
Az ’50-es években az egyik moldvai csángó falucskában a papot – a „pátert” – keresik. Éppen nincs otthon, akkor jó lesz a „diák”- a kántor is. Belépnek a kiskapun, az eresz alatt egy nagy lompos kutya kinyúlva, álmos szemét éppen hogy megpattintja, majd a fal felé fordulva tovább szundít. Kopognak, belépnek a házba: Mielőtt az Adjon az Isten jó napot! elhangoznék:
A gazda:
- Ejsze magik magyar emberek?
- Miből gondolja?
- Hát a kutya se ugatta meg!

Ez a moldvai történet Sepsiszentgyörgyön, a régi megyeháza Gábor Áron termében Lakatos Demeter, a legkeletibb, a Halotti Beszéd archaikus nyelvén beszélő és író magyar költő két vaskos kötet borítója közé fogott életművének a bemutatóján lopakodik az emlékezetembe. Éppen Libisch Győző, a kötet gondozója beszél, a témával annyira azonosulva, hogy egykoron a Gábor Áron érces hangjával teletöltött termet most feneketlen csönd üli meg, és én magamról megfeledkezve belekacarászok: „Szobufalába minden rendbe vaan, csak semmy nincs a hejin” – írja 1958-ban a csángó költő Bartis Árpádnak, egykori pártfogójának Marosvásárhelyre.

Zavaromban el is mondom a jelen lévőknek, hogy mi az, amin én ennyire derülök, és a történetet általánosítóan jegyzem meg, hogy az most már nem csak Szabófalvára, hanem Romániára, Magyarország egészére, talán az egész Európára érvényes: „minden rendben van, csak semmi nincs a helyén”.

A kivétel, ez esetben is erősíti a szabályt: Libisch Győző, Domokos Pál Péternek, a nagy hírű csángókutatónak nemcsak, híve de és a csángó múltat és jelent firtató szenvedélyének örököse például a helyén van, most éppen arról beszél, hogy Lakatos Demeter apró gyermek korában nem tudta, hogy magyar. Az iskolában román nyelven tanultak, otthon az édesanyja magyarul beszélt véle, s amikor ezt a pap megtudta, lett belőle hadd-el-hadd! Még öt esztendős sem volt, mikor faggatni kezdte az édesanyját, hol van az édesapja? – Meghalt. – Miért halt meg? -Vitték a nagy háborúba. Erdélybe.

Beke György, Lakatos Demeter egykori ismerője-istápolója írja a könyv előszavában, hogy a már tizenéves korában verselő gyermek élete alkonyáig sem tudja feloldani ezt a kettősséget: miért kell szembekerülnie a moldvai csángónak az erdélyi magyarral? A „második nagy verekedésben” majdnem ő is úgy jár, mint a magyar testvérei ellen harcoló, és a háborúban életével fizető édesapja az elsőben. Az 1944-es román fegyverfordítás után megmenekül ugyan a magyarok elleni hadba vonulástól, de falus felei közül vannak olyanok, akiknek nincs ekkora szerencséjük.

A csángó költő soha nem járt magyar iskolába. Az „ördög nyelvét” édesanyjától, és a szabófalvi gyermekektől tanulta meg. A magyar ábécét nem ismerte, ezért a magyar szöveg rögzítésére is a román betűket használta, és egy sajátos lakatosdemeteri lejegyzési formát munkált ki. Verselni is románul kezdett, a lapok szerkesztői a hozzuk tartozó román népköltőt vélték felfedezni benne, és sűrűn kezdték közölni verseit, sőt „újságíróvá” avanzsálták.

Azok a román versei, amelyeket a második nagy verekedés után írt, szánalmas hízelgések, olyannyira, hogy Kányádi Sándor nem is javallotta magyarra fordításukat, mondván, hogy ezzel egy „érdektelen rímfaragóra csökkentik” a költőt. A most bemutatott kötet szerkesztőjének is az a véleménye, hogy a Mitică Lăcătuşu román nyelven írott verseivel foglalkozzanak a román kollegák, amennyiben ez érdekli őket. A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület kiadásában megjelent Csángú országba - Öszegyűjtött versek, mesék és levelek nem tartalmazzák ezeket az elvetélt „műveket”, és ekképpen a csángó költőnek azt a pörsenések nélküli arcát mutatják meg, amelyre Dsida Jenő oly korán felfigyelt, s amelyre szerzője 1957-ben, a Domokos Pál Péternek írt levelében így emlékezik:

„Román verseket irak kis korombul 11-12 évtül, de már csángóul én írtam a legelsű verset a világund, 1935 Kolozsváron a „Keleti Újság”-ba, melik megelent evvel a fel írásval: „Lásátak feleim, szümtükvel, mük vagyunk: por és hamu.”

Domokos Pál Péter, Lakatos Demeter egyik első felfedezője és mentora, a ’30-as években székely harisnyába öltözve vándorfazekasként járta Moldvát. Lovakat hajtott, csíki cserépedénnyel házalt, és eközben gyűjtötte a csángó életet megjelenítő néprajzi anyagot. Jász Viktor, Lakatos Demeter életének búvárlója annyira átlényegülve azonosult témájával, hogy a csángó költő élet- és vershelyzeteibe is „beleártotta” magát.

A sepsiszentgyörgyi találkozón, dr. Bolváry Gyula, a könyvkiadás mecenatúráját és az erdélyi bemutató utat is magára vállaló budapesti jogász a rendezvény záróakkordjaként nyitott rá a kötetben Jász-poémára, s a Domokos Pál Péter. "vándorfazekas” csángóknál „felejtett” bibliájának sorsát idézve olvasta-értelmezte:

Egyszer Lészpeden járt s megállott egy háznál,
Megcsörrent a kocsin a köcsög, a száz tál.
Kért egy pohár vizet, - kettő lett belőle,
Adott érte egy szép aranyozott könyvet.
Kérdi kicsiny gyermek töltésen az apját:
Kivult az a zember s micsidát adott át?(…)

Nagy lett kicsi János, iskolába vitték –
Oláh nyelvbe törték zsenge magyar lelkét;
Még az ábécét is csak oláhul fújta, -
De már az a szép könyv az oldalát fúrta.
Elmondta a papnak szép nagy dicsekedve.
- Magyar könyv? De hiszen az az ördög nyelve!

Történt aztán egyszer, hogy ismét vendég jött a házhoz. Elévett egy könyvet, kezébe nyomta a gyermeknek, s mondta, hogy imádkozzék.

Nézi azt a könyvet, hanem – csak nem látja!
Ismeretlen bötük állnak ott sorjába.
Észbe veszi, amit a pap monda néki, -
De bárhogy forgatja, sehogyan sem érti.
Megkérdezi végül, jó nagyokat nyelvén:
- Hogyan imádkoznék én az ördög nyelvén?
Felelé a vendég, Domokos Pál Péter:
- Semmi mást ne mondjál, csak épp amit érzel,
S magyarul mondd, Jancsi, azt Isten is érti!
Magyarul lehet őt legszebben dicsérni!
Dicsérni – de szidni is –legjobban lehet, -
Ezért kapta nyelvünk az „ördögnyelv” nevet (…)

Szóval az a Lakatos Demeter, akin „a régi román időben” a csendőr, az új világban a szekus tartotta rajta a szemét nem volt szerencsés a magyar kiadókkal. Verseit ismerőseinek, barátainak küldözgette, az első versgyűjtemény, Domokos Pál Péternek köszönhetően, 1986-ban, szinte eldugva, „népnyelvi dolgozatként” jelent meg. Ebből az anyagból két év múlva valódi verseskötet született. Nem, nem Magyarországon vagy Erdélyben, hanem Bernben. Az addig közzé tett anyagból 1992-ben, Domokos Pál Péter bíztatására Libisch György a saját költségén adta ki a Búcsú az ifjuságtul című kötetet.

Az erdélyi és csángóföldi körúton most bemutatott Csángú országba című kötet a költő halála után (1974) majdnem három évtizeddel a nevét viselő Lakatos Demeter Egyesület kezdeményezésére jelent meg, és a Magyarországon jelenleg fellelhető majdnem minden versét, meséjét, levelét tartalmazza. Közel hatszáz verset.

A szerkesztő utószavában egy népcsoport fájdalmas jelentéseként is aposztrofálja a verseskötetet.

Lakatos Demeter örökös reménykedéséből is erőt merítve hinni szeretnők, hogy nem az utolsó jelentést tartjuk a kezünkben, hisz az az Etelköz, - a Kárpátok külső előtere, a Szeret, a Prut és a Dnyeszter folyók vidéke – alig-alig van kissé keletebbre az Urál hegységig érő Európa közepétől. Lakatos Demeter kései üzenete friss híradásként épülhet be az európai közösség értő és érzékeny értelmiségi köreinek a tudatába. Nemrég egyik nemzetközi tanácskozáson egyes román jelenlévők öklükkel verték az asztalt – köztük a Kárpátok Géniuszának is titulált diktátor két udvari bárdja -, s képükből kikelve ordították, hogy a moldvai csángók Erdélyben elmagyarosított románok.

Többen vélik, hogy ennek a hruscsovi stílusnak is szerepe volt-van abban, hogy a moldvai csángó-magyarság felkerült a legveszélyeztetettebb európai népcsoportok listájára. Méghozzá a Balkánon élő román nemzettöredékek, az arománok, a timok-völgyi blachok (Szerbia) társaságában.

Csángú országba be vannak temetve
A legszebb magyar kyncsek a világon,
De nincsenek senkitül megkeresve,
Ritka ékszerek, öröksig ágon. (…)

A csángú nép szivibe betemetve
Magyar kyncsek noprul nopra pusztulnak,
Ha nem lesznek sokáig felkeresve,
S’ azután mogyarok hiába búszulnak.

(Csángú országba)

A csángókat szülőföldjükön érő mai megaláztatások, a sérelmek és zaklatások, az „ördög nyelve” ellen csapkodó nacionalista gerjedelem, úgy tűnik, nemzetközi fórumok napirendjén tarthatja a csángó ügyet.

Ha az erre hivatott jó magyarok az EU parlamentjébe nem az angyalföldi utcai harcok csatáihoz verbuválnak zsoldosokat.

Sylvester Lajos

  • Polgárverés – 12 éve
    Azt sem sikerült kideríteni, hogy a brüsszeli bürokrácia miért hunyta be a szemét, amikor látta, hogy európai uniós polgárokat vernek véresre.
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • A nemzet védelme a történelem értelme
    Számunkra nem célja van a történelemnek, hanem értelme: az, hogy fennmaradjon az a nemzet, amelynek része vagyunk, és az a kultúra, amely otthonunkká teszi a szülőföldünket.
  • Róna Péter és a magyar valóság
    Ráadásul érzek Róna szavaiban egy jó adag liberális intoleranciát is: ha nem úgy gondolkodtok, mint mi, nyugatiak és nyugatimádók, akkor csak és kizárólag keletiek és barbárok lehettek.
  • Bayer: A hetedik koporsó
    A mi tisztünk bebizonyítani, hogy hiába ácsolják újra és újra a koporsóinkat, soha, senkinek nem fog sikerülni.
MTI Hírfelhasználó