Zarándoknapló I. - a gondola részletes úti beszámolója a Csíksomlyói búcsúról
Zarándoklat. Az ember útra kel, hogy elmenjen és találkozzon az Istennel. A búcsúban az ősi tapasztalat működik: ahhoz, hogy valami újjal találkozhassunk, el kell mennünk otthonról, és csak az igazán fontos dolgokra, a legnagyobb dolgokra kell figyelnünk.
2003. június 11. 15:39
Azért indulunk a zarándoklatra, hogy válaszokat találjunk a nagy kérdésekre: miért élünk, honnan az öröm, a szenvedés, hogyan tudnánk napról napra értelmesebben, őszintébben, tökéletesebben élni, szeretni, érezni? Zarándoklat. Talán távoli és furcsa szó ez nekünk, az aszfaltdzsungel lakóinak.

Zarándoklat. Az ember útra kel, hogy elmenjen és találkozzon az Istennel. Miért, hát az Isten nincs mindenütt ott? Ő ott van, csak paradox módon mi nem vagyunk ott vele. A búcsúban az ősi tapasztalat működik: ahhoz, hogy valami újjal találkozhassunk, el kell mennünk otthonról, és csak az igazán fontos dolgokra, a legnagyobb dolgokra kell figyelnünk. Azokra a dolgokra, amelyek meghatározzák, nekünk az élettel mindennap megküzdő embereknek a sorsát. Azért indulunk a zarándoklatra, hogy válaszokat találjunk a nagy kérdésekre: miért élünk, honnan az öröm, a szenvedés, hogyan tudnánk napról napra értelmesebben, őszintébben, tökéletesebben élni, szeretni, érezni? Ezeknek a válaszoknak persze nem annyira szellemi síkon megmaradó,„intellektuális válaszoknak” kell lenniük – bár nem kizárt, hogy ilyenekre akadjunk. Lelki válaszokat kell találnunk. Olyan válaszokat, amelyek azután jobbá tesznek minket. Ha mással nem is, legalább azáltal, hogy a jó őszinte keresésére indítanak minket.

Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy áldozatot kell hoznunk: útra kell kelnünk, és vállalnunk kell a fáradalmakat – testi és lelki erőfeszítést egyaránt – amit a zarándoklat jelent. Ki kell nyitnunk a szívünket és a fülünket, és alázatosan figyelnünk kell. Le kell küzdenünk a fáradtságot, a távolságot, a keményen tűző napot, a hőséget és az esőt, a váratlanul felmerülő akadályokat. Csak így hallhatjuk meg azt az üzenetet, ami nekünk szól.

***

A regös cserkészek idén 11. alkalommal indultak neki a zarándoklatnak. A társaságot az ország legkülönbözőbb pontjairól „Hosszúpuska” rántja össze évről évre. Zömében cserkészek, akiket a magyar néphagyomány szeretete mellett a közös lelkiség hoz össze az év folyamán többször is. A buszon sokféle ember foglal helyet: a vizsgaidőszakból időt lopó egyetemisták, az év végi hajtástól kitikkadt gimnazisták, a hétköznapokban megfáradt kutatók, kézművesek, családanyák. A cél: találkozás egymással, a határon túli magyarsággal – elsősorban a Gyimesek völgyének zarándokaival - és legfőképpen a Csíksomlyói Szűzanyán keresztül az Úristennel.

Ennek megfelelően a zarándoklat menete is kellőképpen kijegecesedett: csütörtök késő délután indulás Budapestről. Ha a határon kötelező várakozást sikerül másfél óra alatt megúszni sok mindenre jut idő, s ha nem hát nem. Farkaslaka, s benne Tamási Áron szülőhazája azonban sohasem marad ki. Évről évre visszatérünk, hogy megálljunk „Áron bácsi” sírjánál egy rövid imádságra, hogy meghallgassuk egyetlen még élő testvérének, vagy már a szintén hetven felett járó unokaöccse visszaemlékező szavait. Jó megállni az egyszerű szobában a bölcsőnél, amely a Tamási testvéreket ringatta, s hallani közben az immár idős emberek szavát a néhai farkaslaki búcsújárókról: sokan jártak előttünk ezen a földi zarándokúton.

A következő megállónk az 1000 éves határ Gyimesbükknél. Fölkapaszkodunk a Rákóczi várba, és egy pillanatra megállunk az út porában heverő egykori határsorompó acéltalapzatánál. Esztendőről esztendőre elcsodálkozunk a hatalmas gyimesbükki vasútállomáson, amelyben „fogócskázhatna szegedi meg szombathelyi kistestvére.” Több tucat sínpár, pazar király váróterem – no persze mostanág az enyészet a legfőbb használója. Hiába na, ez még egy másik ország számára készült.

Gyimesfelsőlokon, a „Sziklára épített ház”-ban szállunk meg. A ház története egy jóakaratú ember elszánt és ügyes munkálkodásának a története. Azelőtt a gyimesi fiataloknak, ha tovább akartak tanulni vagy Csíkba vagy Bákóba kellett menniük. Onnan aztán kevesen keveredtek vissza. A felsőloki „pap bácsi,” Berszán atya, évekkel ezelőtt gondolt egy merészet és nagyot, s bentlakásos iskolát alapított a csángó fiatalok számára. Akadtak jóakaratú emberek, határon innen s túl, akik támogatták ezt a vállalkozást, amely mára komoly líceummá nőtte ki magát.

Este szentmisére vagyunk hivatalosak. Itt, Felsőlokon találkoznak össze a gyimesi keresztalják, hogy másnap együtt folytassák az útjukat egészen Csíksomlyóig. Érkezésükig sétálunk egyet. Az egyik domboldalon egykor jól kiépített állásrendszerre akadunk, amely a második világégés itt maradt emléke. Ezen a helyen próbálta meg egy maroknyi hegyivadász feltartóztatni a Vörös Hadsereg mindent elsöprő áradatát. A faluban sajtot és ordát veszünk, frissen fejt tehéntejet iszunk.

Este a keresztalja egy kicsit megkésik. Emiatt elmarad a mise, helyette rövid imádság van, búcsúsénekekkel és rövid prédikációval. Egyszerű, póztalan szavakkal szól a tisztelendő, amelyek mégis komolyan megérintenek minket: „Azért jöttünk, s azért megyünk minden esztendőben a zarándoklatra, mert hiszünk.” Igaz is. Különben minek?

Gyorsan aludni térünk, mert másnap nagy út vár ránk. Fél négykor ébresztő: indulunk a Szűz Anyához Csíksomlyóra. Több, mint 30 kilométer imádság…

folytatjuk

Címkék:
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Egymásnak teljesen ellentmondó intézkedések jellemzik a világot
    Világszerte már csaknem tizenhárommillióan fertőződtek meg koronavírussal, és csaknem ötszázhetvenezren haltak bele a betegségbe. A fertőzés jelenleg 188 országban van jelen. Vakcina továbbra sincs a vírus ellen, és bár sokan dolgoznak a kifejlesztésén, ezek hitelesítése, majd forgalomba kerülése azonban hosszas folyamat – hangzott el az M1 Híradójában.
  • Egy ítélet nélküli ember halálára
    Július 10-én éjjel elhunyt dr. Eőry Ajándok biológus, matematikus, orvos, akupunktúrás orvos, a hagyományos kínai orvoslás hazai úttörője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat orvosa. Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség magyarországi vezetője nekrológjában emlékezik rá.
  • Szembemenni a korszellemmel
    A 2010 óta tartó magyarországi jobboldali kormányzás szembemegy a liberális korszellemmel.
MTI Hírfelhasználó