Színtelenül egy színes világban
Mennyivel szegényebb lenne a világ az ég kékje, a fű zöldje, a nap aranya, azaz a színek nélkül. Vannak azonban olyanok, akiknek egy életen át nélkülözniük kell az élet eme csodáit. Őket színvakoknak, a színeket az átlagostól eltérően érzékelőket pedig színtévesztőknek nevezzük.
2003. június 12. 13:23
A színtévesztés eredete:

Dalton 1794-ben megjelent közleménye az első, amely a színvakságot részletesen leírja, saját magán végzett megfigyelései alapján. (Azóta nevezik a vörös-zöld színvakságot daltonizmusnak.) Míg az emberek többsége a szivárvány színeiben hét színt tud megkülönböztetni, addig ő csak hármat lát, állapította meg: sárgát, kéket és ibolyát. Nappali megvilágításban számára a fű vörös, a vér fekete színűnek tűnik. Azóta sok újabb megfigyelés is igazolta, hogy a színtévesztők, sőt a színvakoknak nevezett súlyos színtévesztők is látnak színeket, de egészen másképpen, mint a jó színlátók, és általában csak kevés árnyalatot tudnak megkülönböztetni.

Dalton azzal magyarázta színlátási hibáját, hogy szemének törő-közegei a spektrum vörös végében elnyelik a fényt. Később Young és Helmholtz, akik a múlt század elején felismerték, hogy a színeket három érzékelő pigment segítségével látjuk, úgy vélekedtek, hogy a színtévesztők egyik pigmentje gyengébb, vagy egyáltalán nem fejlődött ki. Ők nevezték el a színtévesztőket deuteranomálnak és protanomálnak, illetve a színvakokat deuteranopnak és protanopnak, attól függően, hogy színlátási problémájuk a színkép melyik hullámhossztartományában jelentkezett.

Hogyan látjuk a színeket:

A színes látás eszköze a szem és agy. A szem miniatűr, nagyfelbontású digitális kamerához hasonlóan működik, amelyhez az adatok értelmezésére és tárolására hatalmas kapacitású számítógép: az agy csatlakozik.
A szemünkbe bejutó fényt a szem „objektívje”, a szemlencse, a szem hátsó felszínét borító ideghártyára (retinára) fókuszálja. A retinán a digitális kamerák képfelvevő felületéhez hasonlóan érzékelő elemek milliói helyezkednek el. A látás érzékelő elemei, az esti fényben működő mintegy 130 millió pálcika és a nappali fényben működő mintegy 7 millió csap száma meghaladja a legnagyobb felbontású digitális kameráét is. Az érzékelő elemekhez idegek kapcsolódnak, és az ingereket a szemidegen keresztül az agy felé továbbítják.

Az esti látás elemei, a pálcikák, nem látnak színeket, viszont rendkívül érzékenyek. A nappali látás elemei, a csapok, kevésbé érzékenyek, ezzel szemben színesen látnak. Ezt az teszi lehetővé, hogy a csapokban három különböző pigment található. Ezek közül egyik a vörös, másik a zöld, harmadik pedig a kék fényre érzékeny. Ezek a pigmentek nyelik el a fény vörös, zöld illetve kék részét, és attól függoen, hogy melyikből mennyit tudtak elnyelni, kialakulnak a színárnyalatok.

A színtévesztés, színvakság okai:

Színlátásunkat alapvetően két képességünk határozza meg. A szín-identifikáció, azaz hogy, képesek vagyunk-e helyesen megnevezni a színek neveit és a színdiszkrimináció, azaz a különböző színek megkülönböztetésének képessége. A színtévesztők színlátása eltér az "átlagos" épszínlátókétól, amely az egyik - vagy akár több - csap típus normáltól eltérő érzékenységének következménye, ezért a színtévesztők szín-identifikációs és színdiszkriminációs képessége rosszabb az épszínlátókénál.

A rendellenes színlátás között tartják számon a színtévesztést és a színvakságot. A színtévesztésben szenvedőknél a normálisan három elemből álló színlátó rendszer egyik eleme hiányzik. Aszerint, hogy melyik hiányzik, beszélhetünk kék, zöld, vörös színtévesztésről. A teljes színvakság a rendellenes színlátás legsúlyosabb formája, ilyen esetben a színek egyáltalán nem érzékelhetők. A teljes színvakok számára csak a világos és sötét átmenetek léteznek, hasonlóan a normál látásúak fekete-fehér fényképről kapott színérzetéhez.

Az ember két módon lehet színtévesztő: örökletes vagy szerzett úton. A szerzett színtévesztés oka az egyén élete folyamán bekövetkezett valamilyen betegség. A leggyakoribb kiváltó betegségek az glaucoma (szemhályog), cukorbetegség, alkoholizmus, mérgezés, stb..

Az öröklött színtévesztés genetikai rendellenesség és egész életre szól. Az X nemi kromoszóma örökíti. Emiatt főleg férfiaknál fordul elő a rendellenesség, mivel náluk az eltérő XY nemi kromoszómák miatt az esetleges hibás X kromoszóma már nem korrigálódik. A nők esetében, ha hibás is az X kromoszóma, a másik X nemi kromoszómájuk még korrigálhatja a rendellenességet. A színtévesztők népességen belüli eloszlása is tükrözi a fentieket. Az európai férfipopuláció 5-9 %-a, míg a női populáció mindössze 1 %-a színtévesztő. Magyarországon körülbelül 400 ezerre tehető a színtévesztők száma.

A színtévesztés alapvető típusai:

Attól függően, hogy a három (vörös, zöld vagy kék fényre érzékeny) elsődleges színérzékelő receptorunk közül, melyik működik hibásan, különböző színtévesztő típusokat különböztethetünk meg:
§ Protanomália: A vörös fényre érzékeny receptorok csökkent érzékenysége
§ Protanópia: A vörös fényre érzékeny receptorok hiánya
§ Deuteranomália: A zöld fényre érzékeny receptorok csökkent érzékenysége
§ Deuteranópia: A zöld fényre érzékeny receptorok hiánya
§ Tritanomália: A kék fényre érzékeny receptorok csökkent érzékenysége
§ Tritanopia: A kék fényre érzékeny receptorok hiánya
§ Achromázia, monokromázia: Teljes színvakság

A színtévesztés vizsgálata:

A színtévesztés mérése nem egyszerű feladat, de ma több módszer létezik. Ezek azonban nem biztosítanak 100%-os diagnózist és mérési eredményt. A mérések két elv, a színmegkülönböztetés és a színmegnevezés módszerén alapulnak.

A legtöbbet használt módszerek a következők:

Anomaloszkóp: Ez a módszer a leghatékonyabb, annak ellenére, hogy csak a protos és deuteros defektusát mutatja. Egy osztott látómezőben kell a vizsgált személynek zöldből és vörösből a referencia sárgával azonos sárgát kikevernie. A zöld/vörös arányból és a sárga intenzitásából megállapítható a színtévesztés és mértéke. A műszerrel az előbbi két paraméter ismeretében pontosan megmondható a színtévesztés típusa. Az anomaloszkópok legújabb generációjában már megjelentek a kék/zöld keveréssel működő műszerek is.

Pszeudoizokromatikus tesztek: Ezek a ún. nyomtatott pöttyös ábrák. Pöttyös háttéren számok vagy betűk láthatók szintén pöttyökből kirakva, azonban a háttértől eltérő színben. Egyes színpárokat a színtévesztők már nem tudnak megkülönböztetni, így az írásjeleket sem tudják elolvasni. Ez a teszt a színtévesztésnek csak a felületes megállapítására, esetleg a színtévesztők alapvető csoportosítására használható. Továbbá előzménye lehet egy esetleges második vizsgálatnak. Típusai: Ishihara, American Optical, Hardy-Rand-Rittler, Dvorine, F2, Ohkuma,

Színdiszkriminációs vizsgálatok: A teszt színes korongokat tartalmaz, és ezeket kell színsorba rendezni. Típusai: Farnsworth D15, Desaturated D15, Farnsworth-Munsell 100

Lámpás tesztek: Ide tartozik pl. a Giles-Archer, Lantern és Rodenstock teszt

Miért fontos a színtévesztés korrekciója?

A világot öt érzékszervünkkel érzékeljük. Ezek közül legtöbb információt a látás közvetít felénk. (A modern embernél az érzékszervek információ közvetítő szerepe körülbelül így alakul: látás 90%, hallás 5%, tapintás 2%, ízlelés 2%, szaglás 1%.) Ezért nem mindegy, hogy a látásban rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználjuk-e.
Az információvesztés a színérzékeléskor rontja az életminőséget, rontja az információ feldolgozás biztonságát, és ezeken keresztül negatívan befolyásolja a felismerés reakcióidejét.

Egy jó színlátó több millió színárnyalatot meg tud különböztetni, egy színtévesztő csak pár ezret, esetleg csak pár százat. Ezért nem veszi észre például, hogy beszélgető partnere elpirul vagy elsápad, így fontos metakommunikációs ismeretektől esik el. Nem veszi észre gyermeke arcszínén, hogy lázas. Nem tud megkülönböztetni érettebb és kevésbé érett gyümölcsöket, nem veszi észre az eltérő színárnyalatokat fogpótlásnál, kozmetikai szereknél, stb. Szinte az élet minden területén hátrányos helyzetben van a jó színlátókhoz képest.

Szemünk a világosság és színkontrasztok alapján különbözteti meg, ismeri fel a tárgyakat. A színtévesztők színkontraszt érzékenysége kisebb az ép színlátókéinál. Ezért kevesebb részletet tudnak felismerni környezetükben. Különösen a színes betükkel nyomtatott szövegek, ábrák, térképek okoznak nehézséget számukra.

Az élet számos területén hátrányos helyzetben vannak a színtévesztők. Több, mint száz szakmában (Pl. textilipar, autó-, festék, élelmiszer- és kozmetikai ipar) nem tudnak ugyanolyan eredményesek lenni, mint a jó színlátók. A közlekedésben pedig saját magukra és másokra is veszélyesek lehetnek. A színtévesztők sokkal több közlekedési balesetet idéznek elő, mint az ép színlátók.
A színtévesztés már óvodás és iskolás korban is nehéz helyzetbe hozza a színtévesztő gyermekeket: nem ismerik fel a színes jelzéseket, helytelenül használják a színeket rajzaikon, ügyetlennek bizonyulnak a színes műanyag formákból kialakított logikai játékok használatában, rosszul látják a térképeket és a színes tankönyveket.
Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a szülők már korán figyeljenek oda gyermekük színlátó képességére, és ha észlelik a rendellenességet, forduljanak orvoshoz vele. A probléma korrigálására ugyanis van lehetőség. Jelenleg is több kísérlet folyik a megfelelő korrigáló szemüvegek kidolgozására, tökéletesítésére.

(Farkas Boglárka - vital.hu, vajdasag.hu, coloryte.hu nyomán)

Címkék:
  • Vakulástól látásig
    Mondom, 1998-ban a világ még boldog (?) volt. De eltelt harminc év és most nem vagyunk annyira boldogok. És talán azért nem, mert felébredtünk. Azt nem mondanám, hogy buták voltunk, de mégsem láttunk semmit.
  • Rágalmazás mint politikai művelet
    Egy jelöltet undorító rágalmakkal illetni – ez a „demokrácia” része.
MTI Hírfelhasználó