Jelentés az emberi jogok magyarországi érvényesüléséről
A Szabadság Kis Köre polgári kör által készített munka teljes, szó szerinti változata.
2003. június 12. 16:55
* * *

ELŐSZÓ TEENDŐINKRŐL

Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon

A 2002-es kormányváltozást követően romlott a szabadságjogok magyarországi érvényesülésének helyzete, jelentősen nőtt a hatalom oldalán a kockázat. Több olyan eset vált ismertté a nyilvánosság előtt, mely szabadságszerető emberekben visszatetszést és nyugtalanságot kelt. Megalázó bánásmód hatósági eljárásban, kíméletlen hatósági erőszak politikai jogok békés tüntetőivel szemben, személyes adatok állami zsákmányolása, szólásszabadság korlátozása, gyülekezési szabadság megsértése, "felségsértési" perek indítása, közszolgálati televízió egyoldalú hatalmi és gazdasági érdekeltségbe vonása, politikai támadások alkotmányos intézmények működésével szemben, kábítószerek államilag palástolt népszerűsítése - ezek mind az új kormány hivatalba lépését követték.

Az 1990-es politikai rendszerváltozás során a szabadságukat visszanyerő nemzetek - köztük hazánk - igen gyorsan átültették jogrendszerükbe mindazokat az ismérveket, amelyek az emberi jogokat, a szabadságot tisztelő európai államokra jellemzőek. Ám hamarosan kiderült, hogy a jogi és intézményi eszközök puszta léte nem elegendő alapvető jogaink garantálásához. A mai hatalomgyakorlásban megjelent és tapasztalható a rendszerváltozást megelőző időkből visszamaradt, az emberi szabadságot önkényesen kezelő szemlélet, illetve az erre épülő rossz reflexek riasztó gyakorlata. A hatósági erőszak kíméletlenségének, az alaptalan rendőri eljárások sorának, illetve azok kezdeményezésének közös jellemzője, hogy céljuk az emberek megfélemlítése, a politikai ellenfél lejáratása. Közéletünkben újból megjelent a hatalomtól való félelem, hiszen az emberek még emlékeznek és tudják, ha ugyanazok teszik ugyanazt, akkor annak az eredménye is ugyanaz.

A hozzánk eljutó jelzések, az érintettek elmondása, valamint a tömegtájékoztatásban megjelent információk alapján jónéhány eset kapcsán komolyan felmerül, hogy a magyarországi kormányszervek, hatóságok, közintézmények nevében eljárók fellépése nincs összhangban a Magyar Köztársaság Alkotmányában, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európa Tanács és az Európai Unió alapvető dokumentumaiban foglalt emberi, polgári illetve politikai jogokat biztosító rendelkezésekkel.

A mai napig sem a kormánynak, sem a magukat függetlennek nevező jogvédő civilszervezeteknek nincs (nem volt) igényük arra, hogy nyilvános álláspontjuk legyen a történések kapcsán. Hallgatnak. Pedig az emberi szabadságok, az alapvető polgári és politikai jogok tiszteletben tartása, szükség esetén védelme mindannyiunk elemi érdeke.

E kiadványunkban közzétett Jelentést az elmúlt egy esztendő történései alapján állítottuk össze. A Jelentés tartalmazza az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megszületésének 54. évfordulójára elkészített összeállítást is (megjelent: Magyar Nemzet, 2002. december 17.).

JELENTÉS AZ EMBERI JOGOK MAGYARORSZÁGI ÉRVÉNYESÜLÉSÉRŐL
2002. május - 2003. május

Magyarország jogállam, ugyanakkor az MSZP-SZDSZ kormányzat egyéves hatalomgyakorlása számos konkrét jelét mutatja annak, hogy súlyos problémák vannak az emberi jogok tiszteletben tartása terén. A jogok nem önmaguk építményei, hanem mindig erősítenek. A emberi jogok megfogalmazásuk révén az emberi mivoltot magát erősítik. Aki e jogokat nem tiszteli, semmibe veszi, az semmibe veszi a másik embert is. Az MSZP-SZDSZ kormány érzéketlensége e téren szembetűnő.

I. A személy integritásának tiszteletben tartása

"Senkit sem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni." (Az ENSZ által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. Cikke)

"Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Senkit sem lehet önkényesen őrizetbe venni vagy letartóztatni." (Egyezségokmány 9. Cikke)

"A szabadságuktól megfosztott személyekkel emberségesen és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni." (Egyezségokmány 10. Cikke)

"Senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak." (Egyezségokmány 17. Cikke)

1. Megalázó bánásmód

2002. októberének elején a rendőrség őrizetbe vett egy kétgyermekes középkorú családanyát, aki az előző kormány által létrehozott egyik közhasznú társaság igazgatója volt. A rendőrség az illetővel szemben, a társaság költségvetésből származó pénzek hűtlen kezelésének gyanúja miatt indított eljárást. A rendőrségi fogdába történő befogadáskor, sőt később ismételten az illetőt megmotozták, meztelenre vetkőztették, és a motozás kiterjedt a testüregek átvizsgálására is.

A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 15. § (1) bekezdése értelmében "a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával". A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 104. § (2) bekezdése szerint "a motozás előtt az érdekeltet fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja elő". A rendőrségi fogdák rendjéről szóló 19/1995. (XII. 13.) BM rendelet 16. § (1) bekezdése szerint mind a motozás, mind annak a testüregek átvizsgálására kiterjedő módja nem kötelező előírás, csupán "szükség esetén", illetve "indokolt esetben" foganatosítható rendőri intézkedés.

Megállapítható tehát, hogy az adott rendőri intézkedés szükségtelen és aránytalan, és mint ilyen, az eljárás alá vont személlyel szemben emberi méltóságot sértő, megalázó volt. Parlamenti interpellációra adott válaszában a belügyminiszter a BM fenti rendeletére hivatkozva kifejtette, hogy az adott vizsgálaton minden őrizetbe vett személynek "át kell esnie", ami nem felel meg a valóságnak. Nem tisztázódott, hogy a hűtlen kezelés bűncselekményének gyanúja miatt folyó eljárásban miért merült fel annak indokoltsága, hogy az illető személy testüregeit (szeméremtestét) is átvizsgálják.
(Az illető személlyel szemben a büntetőeljárás folyamatban van.)

2. Önkényes fogvatartás

A I/1. alatti eset kapcsán a megalázó bánásmód "szükségszerűen" párosult a rendőrség általi fogvatartás elrendelésével. Utóbbi alaptalanságát mutatja, hogy az ügyészség két nap után megszüntette az illető személy őrizetét. Vagyis komoly kétségek merülnek fel aziránt, hogy a fogvatartás elrendelése megalapozott volt-e, vagy csupán a befogadás során tanúsított megalázó bánásmód és ezzel a megfélemlítés lehetőségét biztosította.
(Az illető személlyel szemben a büntetőeljárás folyamatban van.)

3. Kíméletlen rendőri erőszak (futballszurkolókkal szemben)

2002. október 21-én nemzetközi kupamérkőzés volt az egyik fővárosi futballklub pályáján. A klub szurkolótáborában van egy kemény mag, amely rendszeresen összetűzésbe kerül az ellenfél szurkolótáborával és a rendőrséggel. E kemény mag tagjait baloldali közvélemény formálók tudatos politikai szerepvállalóknak tekintik, és a szélsőjobboldallal azonosítják. Közismert ugyanakkor az is, hogy a kommunista diktatúra idején számos hátrány érte e klubot és szurkolóit. A mérkőzés után a két szurkolótábor között konfliktus alakult ki, amit a tanúk és az érintettek álláspontja szerint is jogszerűen fékeztek meg a fellépő rendőrök.

Ezt követően azonban a Készenléti Rendőrség emberei, már a stadionon kívül, a szurkolók egy békés, mintegy harmincfőnyi csoportját minden előzetes figyelmeztetés nélkül beszorították a stadion épületében lévő vendéglőbe, ahol további civil személyek, köztük nők, gyermekek, magyar és külföldi sportolók és sportvezetők, újságírók, valamint a személyzet tagjai tartózkodtak. Majd a vendéglő ajtaját becsukva, annak üvegét betörték és a nyíláson két palack könnygázt fújtak az összezsúfolt emberek közé. A menekülő emberek a vendéglő hátsó kijáratán keresztül találtak szabad utat. Ezt követően a rendőrök megállították az egyik stadionhoz érkező, szurkolókat és civileket egyaránt szállító villamost, annak belsejébe is könnygázt fújtak, majd erőszakkal leszállították róla a szurkolókat, mintegy harminc főt. A rendőrségi fellépés indokát firtató kérdésre a rendőrök "felülről jövő" utasításra, parancsra hivatkoztak.

4. Önkényes beavatkozás a magánszférába

a) Adatvédelmi előírások kormányzati megsértése: a teljes állampolgári és vállalkozói adatbázis törvénytelen lemásolása

A 2002-es kormányváltást követően a pénzügyminiszter utasította az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságát, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-t és más szervezeteket, hogy teljes adatbázisukat másolják le és küldjék meg részére. Ezt az utasított állami szervezetek többsége 2002. augusztus 8. és 22. között megtette. A rendszerváltást követő legnagyobb méretű adatvédelmi visszaélést az ellenzéki sajtó hozta nyilvánosságra. A kormányzat - mint utóbb kiderült, a Miniszterelnöki Hivatal kezdeményezésére - a teljes magyar lakosság és az összes magyarországi vállalkozás adatait hónapokon keresztül kezelte az adatvédelemről szóló jogszabályi rendelkezések szembeötlő és folyamatos megsértésével. A nyilvánosságra kerülést követően a pénzügyminiszter kormánydöntésre hivatkozott, ám még azt sem tudta megmondani, hogy a kormánydöntés írásban vagy szóban született; az APEH elnöke és a kormánypártok politikusai pedig zavaros, jogilag értelmezhetetlen magyarázatokkal szolgáltak. A demokrácia gyakorlatát alapjaiban érintő ügyben a rendőrség megtagadta a nyomozást. Döntését azzal indokolta, hogy nem bizonyítható a jelentős érdeksérelem. (Az ügyben az adatvédelmi biztos vizsgálatot folytatott le. A 2003. március 26-án közzétett jelentésében megállapította, hogy az adattovábbítások és kezelések törvénysértőek, a pénzügyminiszter magyarázatai pedig jogilag alaptalanok voltak.

b) Kereskedelmi szolgáltatásként nyújtott fénymásolás megakadályozása politikai alapon

2002. decemberében az egyik nagy telefonos mobilcég nyilvános fénymásolási szolgáltatást is kínáló viszonteladói kirendeltségén egy állampolgár száz példányban kívánt sokszorosítani egy politikai szórólapot. A szórólap a magyar és a román miniszterelnök vitatott ünnepi találkozója ellen tiltakozó törvényes tüntetésre készült. Az állampolgártól az üzlet alkalmazottja a szórólap tartalmára hivatkozva többször megtagadta a nyilvános fénymásolói szolgáltatást, s a vita során telefonon értesítette a rendőrséget is. A rendőrség ügyeletese közölte, hogy a szórólapot nem másolhatja le, majd a helyszínre irányított két ügyeletes rendőr az állampolgárt igazoltatta, a szórólapot pedig elkobozta. Az eset mutatja a 2002-es parlamenti választások utáni kormányzás által kialakított hétköznapi légkör természetét, melyben egyfelől a rendőrségnek, másfelől a megfélemlítésnek van nagy szerepe.

II. A szabadságjogok tiszteletben tartása

"/1/Nézetei miatt senki sem zaklatható. /2/ Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra; ez a jog magában foglalja mindenfajta adat és gondolat határokra tekintet nélküli - szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő - keresésének, megismerésének és terjesztésének a szabadságát is." (Egyezségokmány 19. Cikke)

"A békés gyülekezés jogát el kell ismerni. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadsága érdekében szükségesek." (Egyezségokmány 21. Cikke)

1. Szólásszabadság

a) A kritizáló egyetemista esete a hatalommal és a hatósággal (felségsértés/1)

A 2002 tavaszi kormányváltás után az új kormányfő megjelent egy kulturális, folklór jellegű szabadtéri rendezvényen, ahol rögtönzött beszédet mondott. Beszéde közben egy fiatal egyetemista fiú a kormányfőt - utalva annak napvilágra került, a diktatúra idején gyakorolt szigorúan titkos tiszti múltjára - hangosan árulónak nevezte.

Ezt követően a kormányfő környezetében lévő biztonsági személyek a fiatalembert igazoltatták, aki később értesítést kapott, hogy rendzavarás szabálysértése miatt a rendőrség feljelentést tett ellene, és az eljárás megindult. Eszerint közterületen olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsított, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Az eljárást a hatóság hivatalból indította el.

Komoly kétségek fogalmazhatók meg azzal kapcsolatban, hogy egy közszereplővel szemben a nyilvánosan történt szóbeli gondolatközlés esetén egyrészt a hatóságnak valóban hivatalból, és nem pedig csak az érintett magánindítványa alapján kell-e eljárnia; másrészt a gondolatközlés jogalapja lehet-e a hatósági eljárásnak, azaz ily módon e hatósági eljárás nem a véleményszabadság jogának durva figyelmen kívül hagyását jelenti-e? Alappal merül fel, hogy a hatalom a jogszabályok alkalmazásánál a saját hatalmának védelmét tekintette elsőrendű szempontnak, és ehhez a rendőrséget eszközként használta fel. (Az ügy jogerősen lezárult. A bíróság felmentette az egyetemistát. Az ügyben a Szabadság Kis Köre polgári kör jogi segítséget nyújtott.)

b) Önkényuralmi jelkép használata bűncselekményének önkényes értelmezése (felségsértés/2)

Magyarországon 1993-ban "átvilágították" a korábbi korok jelképeit, és közülük a nemzetiszocialista, a nyilas és a kommunista jelképek használatát büntetőjogilag megtiltották. Ezzel egy időben törvény született arról is, hogy a rendszerváltozás előtti időszakok hatalomgyakorlói közül kiknek kellene távozniuk a közéletből. Utóbbi törvény teljesítése azonban nem kikényszeríthető. E kettősségből adódik a mai paradox helyzet. A kommunista időszak prominenseivel teletűzdelt MSZP-SZDSZ kormányzatból múltjuk miatt távozásra felszólított személyek a helyükön maradnak, ugyanakkor a rendőrség eljárást indít azokkal szemben, akik a kommunista önkény jelvényeit illusztrációként használva szembesítik őket korábbi múltjukkal.

Ezért komoly kételyekkel terheltek az önkényuralmi jelképek használatának bűncselekménye miatt az elmúlt egy évben megszaporodott rendőrségi eljárások. A rendőrség rendre eljárást indít olyan esetekben, amikor a hatalom mai gyakorlóit korábbi - kommunista - énjükkel szembesítik, s ehhez a vörös csillagot, illetve a sarló-kalapácsot illusztrációként használják. Az önkényuralmi jelkép használatát tilalmazó jogszabály önkényes értelmezése ily módon a jogalkalmazó szándékával ellentétes értelmezést nyer: az önkényuralmi múltat védi a demokratikus kritikával, a szólásszabadsággal szemben. A törvény önkényes értelmezését mutatja, hogy mindeközben kormánypárti képviselők -nyilvánvalóan múltjuk "visszavásárlása" céljából - szorgalmazzák a kommunista jelképek használatát tiltó rendelkezés megszüntetését. (Két eljárásról van tudomásunk, jelenleg mindkettő folyamatban van. Az ügyekben a Szabadság Kis Köre polgári kör jogi segítséget nyújtott.)

2. Sajtószabadság

a) A kommunizmusból való átmenet idején a nyomtatott sajtótermékek privatizációjának kézben tartásával a baloldali (korábban kommunista) médiaértelmiség megőrizte és a mindenkori parlamenti erőviszonyoktól függetlenített tulajdonosi pozícióvá változtatta befolyását. Ehhez járul hozzá, hogy az MSZP-SZDSZ kormány működése kezdetétől diszkreditálja, támadja, megpróbálja ellehetetleníteni a jobboldali sajtót (a Magyar Nemzet állami hirdetéseinek megszüntetése, a Magyar Nemzet tudósítóinak figyelmen kívül hagyása a kormányzat által, egyes jobboldali lapok "döcögős" postai terjesztése, a Magyar Rádió Kossuth adóján közvetített Vasárnapi újság című műsor adásai elleni kormánypárti kirohanások).

Állami és kormányzati diszkrimináció a Magyar Nemzettel szemben

A magyarországi sajtóstruktúra baloldali-liberális túlsúlyt mutat: a rendszerváltozás után tizenkét évvel a 2002-es országgyűlési választásokon 51 százalékot szerezett kormányalakító politikai erők a nyomtatott és elektronikus sajtó 90 százalékának rokonszenvét tudhatják maguk mögött, míg a 49 százalékot szerzett polgári erőknek meg kell elégedniük a sajtótámogatás 10 százalékával. Ez utóbbi szeletben kiemelt jelentősége van a Magyar Nemzetnek, amely az országos mértékadó napilapok piacán jelenleg a második legnagyobb példányszámban jelenik meg.

A Magyar Nemzettel szemben jellemzővé vált a diszkrimináló bánásmód. Kormányzati nyomásra a lapot korábban előállító állami nyomda felmondta a Magyar Nemzettel kötött szerződését. Az Állami Privatizációs Rt. az állami vállalatokhoz szétküldött hivatalos köriratban azt a látszatot keltette, hogy a kormányzat számára nemkívánatos az állami hirdetéseknek elhelyezése a Magyar Nemzetben, sőt módszertanilag tisztázatlan megtérülési számításokra hivatkozva olyan - kormánypárti, liberális szellemiségű - orgánumokat ajánlott az állami hirdetések befogadására, amelyek példányszáma töredéke a Magyar Nemzetének.

A "szabad sajtópiacra" való nyomásgyakorlásnál is súlyosabb viszont az a konkrét eset, amely az Alkotmányban foglalt állampolgári tájékozódási szabadságot szántszándékkal, durván megsértette. A miniszterelnök washingtoni hivatalos látogatásán ugyanis az állam költségén a mértékadó országos napilapok közül csak a Népszava és a Magyar Hírlap munkatársa kapott helyet a kormánygépen, a Magyar Nemzeté nem. (A Népszabadságnak saját tudósítója van Washingtonban.) Így a magyar olvasók csak kormányközeli lapok interpretációjában ismerkedhettek meg az esztendő egyik legjelentősebb magyar vonatkozású külpolitikai eseményének részleteivel.

b) A közszolgálati hírközlő szervek valamennyi csatornája egyértelműen a kormány személyi és - újabban - kormánypárti érzelmű gazdasági érdekeltségek pénzügyi befolyása alatt állnak. Figyelemreméltó, hogy ma a legnagyobb ellenzéki pártnak nincs küldötte a Magyar Televízió kuratóriumi elnökségében.

Az ORTT-nek, illetve elnökének esete a költségvetéssel

A 2002. évi országgyűlési választások utáni parlamenti többség nem fogadta el az Országos Rádió és Televízió Testület 2001. évi tevékenységéről szóló beszámolóját. Ezzel a testület komoly anyagi nehézségek elé került. Komoly jelei voltak annak, hogy az elfogadás záloga a testület korábbi kormányciklusban kinevezett vezetőjének távozása, aki utóbb ezt a szándékát be is jelentette, majd pedig távozott a testület éléről. A testület alkotmányos intézményként működik, amiből következően nemcsak a felállítása, hanem a működéshez szükséges forrásokkal való ellátása is alkotmányos kötelezettség. Ez utóbbi teljesítésével a fennálló hatalom visszaélhet, s komoly jelei vannak annak, hogy ezt meg is tette.

A Magyar Televízió kuratóriumának civil tagjaira gyakorolt nyomás

A közszolgálati Magyar Televízió elnökének lemondása után az új elnök megválasztásáig az arra illetékes testület, az MTV kuratóriuma ideiglenesen megbízta az intézmény egyik vezető munkatársát az elnöki teendők ellátásával. Az ehhez vezető eljárást azonban a kuratórium civil szervezetek által delegált tagjainak többsége törvénysértőnek találta, és ezért a törvényességi felügyeletet ellátó Legfőbb Ügyészséghez fordultak panasszal.

Ezt követően - az elnökválasztás időszakára időzítetten - négy, az MTV kuratóriumába képviseletet adó civil szervezetet (köztük egy nőszervezetet, egy kerékpáros-egyesületet és egy egyházi civil szervezetet) beidéztek a Fővárosi Ügyészségre, és felszólították őket arra, hogy igazolják megfelelésüket a tagsághoz szükséges törvényes feltételeknek. Ezek a szervezetek ezt korábban már megtették (2002 tavaszán), mert ez volt kuratóriumi tagságuk előfeltétele. A négy szervezet zaklatása mellett további civil szervezetek képviselői is nyomásgyakorlásról, megfélemlítésről számolnak be. Eszerint többüket figyelmeztették munkahelyükön kuratóriumi tevékenységükkel kapcsolatban, és beszámolók szerint néhány személyi változás a szervezetek képviselőinek személyében ennek tulajdonítható. Ugyancsak több civil kurátor számolt be arról, hogy a kuratóriumok egyes kormánypárti testületi tagjai és vezetői őket elbizonytalanító magatartást tanúsítanak. Ennek során, megkérdőjelezve kuratóriumi tagi jogosultságukat, nyíltan utalnak a jelzett ügyészségi vizsgálatra.

2003 tavaszán az új médiakuratórium sorsolásából számos - addig elfogadott - szervezetet, jogorvoslati lehetőség nélkül kirekesztett az ORTT. Az ORTT nem tudott magyarázatot adni arra, hogy a sorsolásból kizárt civil szervezetek között miért az ellenzéki szellemiségűek vannak feltűnő túlsúlyban, így a médiatestületre való kormányzati nyomásgyakorlás nem zárható ki.

c) A munkájukat végző újságírók akadályozása

A II/3/a. alatt leírt eset során rendőri fellépés nem tett különbséget civil tüntetők és hivatásukat gyakorló újságírók között. Annak ellenére bántalmaztak fizikailag munkájukat végző újságírókat, hogy azok igazolványukat felmutatták. A bántalmazás "egyetemes" voltát mutatja, hogy a jobb- és baloldali orgánumok munkatársai egyaránt a hatósági brutalitás áldozataivá váltak.

3. Gyülekezési szabadság

a) Kíméletlen rendőri erőszak be nem jelentett tüntetés résztvevői ellen (Erzsébet-hídi csata)

2002. július 4. reggelén kezdetben néhány száz ember gyűlt össze tiltakozni Budapesten az országgyűlési választások szavazólapjainak megsemmisítése ellen. A demonstrációt előzetesen nem jelentették be, holott a törvény előírja. A hatalom a többórás tanácstalanság után, kíméletlen erőszakkal verte szét a hídon gyülekező tömeget, és ugyanezt tette a nap további részében a Kossuth téren, majd a Rákóczi úton megjelent tiltakozókkal szemben. A későbbi hatósági vizsgálatok nem tudták igazolni a véres fellépés elkerülhetetlenségét.

A tüntetés helyszíni szétverése után a résztvevők ellen szabálysértési és büntetőeljárások egyaránt indultak. Előbbiek kapcsán a bíróságok pénzbírságot szabtak ki. Utóbbiak kapcsán a hatóság a "közérdekű üzem működése megzavarásának bűntette" miatt folytatott eljárást. E bűncselekmény egyike a Büntető Törvénykönyv legritkábban alkalmazott rendelkezéseinek, melyet korábban is megpróbáltak tömegmegmozdulások (sztrájk) kapcsán alkalmazni, ám a bírósági eljárás felmentéssel zárult. Erre figyelemmel erősen kétséges az ilyen hatósági eljárások megalapozottsága.

Az eset kapcsán három körülménynek van jelentősége. Az egyik a hatósági erőszak megmagyarázhatatlan kíméletlensége. A másik a mai kormányzó pártok kettős mércéje, amelyek látványosan megfeledkeztek az 1990 év őszén általuk is támogatott taxisblokáddal kapcsolatban hangoztatott "polgári engedetlenségről" vallott nézeteikről. (Míg 1990-ben az egész ország közlekedése megbénult az útkereszteződések és a hidak lezárása miatt, 2002-ben az Erzsébet hidat vették blokád alá a választási tisztátalanságok ellen tiltakozók.) Végül megemlítendő, hogy a rendszerváltozás óta a rendőrség másodszor lépett fel erőszakot alkalmazva politikai tüntetők ellen - és mindkét esetben a szocialista-liberális koalíció adta a belügyminisztert (ld.: 1997. november 3.).

b) A gyülekezési jog önkényes hatósági értelmezése (felségsértés/3)

Az önkormányzati választások előtt az egyik Pest megyei város művelődési házában meghirdetett kampányfórumra hívta röplapon az odalátogató miniszterelnök a lakosságot. A meghívásnak eleget kívánt tenni számos jobboldali gondolkodású polgár, illetve polgári köri tag is, akiket azonban nem engedtek be a fórumra. Kívül maradva néhány könnyen azonosítható helyi lakos nemtetszésének adott hangot, amelyre a helyszínen lévő rendőrök nem reagáltak.

Később egyiküket a rendőrség előzetes értesítés nélkül, munkaidőben, a munkahelyén kereste fel. Az intézkedés során mind az érintett, mind a munkahely vezetői és munkatársai számára egyértelművé tették, hogy az intézkedés oka a miniszterelnök nyilvános bírálata és annak módja. Utóbb azonban a rendőrség gyülekezési jog megsértése miatt indított ellenük eljárást, mondván, hogy összejövetelüket előre nem jelentették be.

c) Nemzeti ünnep kormánytól független megünneplésének akadályozása

A 2002. október 23.-i nemzeti ünnep alkalmából egy országos, több ezer tagszervezettel rendelkező mozgalom (A Szövetség a Nemzetért Polgári Kör) a törvénynek megfelelően fővárosi területfoglalási engedélyért fordult az illetékes rendőrhatósághoz. Hasonló beadvánnyal élt egy parlamenten kívüli ellenzéki párt is. Ezt követően a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Kommunikációs Központja (MeHKKK) jelezte a hatóságnak, hogy területfoglalási engedélyre tart igényt valamennyi tömeggyűlésre alkalmas közterületre nézve. Egyebek között megjelölte mindazokat a helyeket, amelyeket előzőleg a mozgalom is megjelölt.

Az illetékes rendőrhatóság egyeztetést kezdeményezett, ahol a MeHKKK meghatalmazottja bejelentette, hogy a másik két szervezet által igényelt teret, a nemzeti ünnepet megelőző naptól kezdve, két teljes napig kordonnal lezárja. Végül az egyeztetések során a két szervezet határozott fellépése nyomán meghátrált a MeHKKK képviselője. A valódi szándékot jelzi, hogy a MeH végül az eredeti elképzelésekhez képest minimális rendezvénnyel emlékezett meg a nemzeti ünnepről.

d) Politikai megfélemlítés csoportos rendőri igazoltatással

Az egyik észak-magyarországi városban polgári körös fiatalokat igazoltatott a rendőrség a 2003. március 15-i nemzeti ünnepen. Az igazoltatást egy közelben álló 21 éves diák lefényképezte. Ezt követően az egyik rendőr szidalmazni és lökdösni kezdte a fiatalembert, aki ezért több polgári körös barátjával együtt hazaindult. Mintegy 300 méterrel odébb a rendőrök újra igazoltatták őket. Az ünnepséget követő két órán belül a rendőrök módszeresen igazoltatták a szervezet más tagjait is. A megyei rendőr-főkapitányság sajtófőnöke szerint a rendőrök csupán "rutinellenőrzést" tartottak. A módszeres, a civil szervezeti hovatartozástól függő, feltehetőleg előzetes tervek szerinti igazoltatás fölveti, hogy a rendőrhatóság a politikai megfélemlítés eszközét kívánta alkalmazni.

III. A politikai jogok tiszteletben tartása

A politikai jogok nem naponta, hanem a demokrácia természetéből adódóan időszakonként (4 évente), vagy ad hoc (aláírásgyűjtés) előtérbe kerülő jogok. Jelentőségük ezért kiemelkedő. A demokráciában a többség akarata és mindenki joga érvényesül. Mindenkinek joga van arra, hogy véleménye többséggé váljon, amit visszaélésmentesen kell biztosítani, illetve kell elérni. Ennek rendje a választás, illetve az aláírásgyűjtéssel történő döntésbefolyásolás, garanciái pedig az alkotmányos intézmények.

Az alkotmányos intézményeket politikai akarat hozza létre, ám csupán egy részüket a politikai jogok érdekében. Az alkotmányos intézmények nagyobb része épp azért van, hogy politikai széljárástól független legyen bármely jog érvényesülése akár a társadalom, akár a gazdaság világában. Ezért kell ezen intézmények függetlenségét tiszteletben tartani, és megóvni a "politikai jogkereséstől", a "politikai jogkeresőktől".

1. A választások rendje

A 2002-es parlamenti választások során történt és máig érthetetlen esetek felhívták a figyelmet arra, hogy egyfelől a szavazócédulák egyedülállóan rövid ideig tartó megőrzési kötelezettsége; másfelől a szavazat-újraszámolás elrendelésének bürokratikus rendje, illetve az igénybe vehető bírósági jogorvoslat felülbírálati jogköre valójában nem teszi lehetővé, hogy a polgárok választásban megnyilvánuló politikai joga kétség nélkül érvényesülhessen.

2. Alkotmányos intézményekkel szembeni támadás

a) Az Országos Választási Bizottsággal (OVB) szembeni politikai támadás

A 2002. évi országgyűlési választások második fordulója után a ma kormányon lévő egyik párt elnöke a választások kimenetelét érintő, a választási rendszerre vonatkozó beadvány elbírálása kapcsán "jogi gengszterizmussal" vádolta az OVB-t. Az OVB ugyanakkor nem tett mást, mint törvényi hatáskörében eljárva jelezte, hogy a beadványt meg fogja vizsgálni. A politikai intervenciót követően az OVB a beadvány vizsgálatát előrehozta és elutasította.

b) A legfőbb ügyésszel szembeni politikai támadások

A 2002. évi országgyűlési választások után a kormány egyik tagja és több kormánypárti politikus is nyíltan kifejezte a legfőbb ügyésszel szembeni politikai bizalmatlanságát. Az eltelt egy évben a kormánypártok jogi köntösbe burkolt ürügyekkel számtalan politikai támadást intéztek a legfőbb ügyésszel szemben. A támadások módja mutatja a mai hatalomgyakorlásnak az alkotmányossághoz való viszonyát.

A legfőbb ügyészt rendszeresen interpellálja, kérdőre vonja, és a kormánytöbbség parlamenti megítélése elé állítja az a pártpolitikus, aki tisztán politikai szempontokkal motivált kormányzati feladatkörében eljárva tesz büntetőfeljelentéseket. Feljelentései sorsának a legfőbb ügyésztől való sorozatos számonkérése nem más, mint konkrét ügyek intézése kapcsán folyamatosan kifejtett politikai álláspont, ami jogállamban megengedhetetlen. Mindez jól érezhetően a legfőbb ügyész elmozdítását, távozását célozza. Az ügyészség alkotmányos helyzetéből adódó függetlenségének tiszteletben tartása így szorul háttérbe, válik a kormánytöbbség játékszerévé, és kerül előtérbe - a hatalomgyakorlás tetszése szerint - a legfőbb ügyész egyszerű többségű megválasztását előíró rendelkezés.

c) A Nemzeti Bank elnökével szembeni politikai támadások

A Magyar Nemzeti Bank törvényszabta joga és kötelessége megőrizni a forint értékállóságát, tenni az infláció ellen. Ezt szolgálja az intézmény alkotmányos függetlensége, és ez a jegybank elnökének munkaköri kötelessége is. Az elmúlt egy évben a kormánypártok a saját (gazdaság)politikai érdeküktől vezettetve változó intenzitással pusztán azért támadták a jegybank elnökét, mert tette a kötelességét, s nem engedett az inflációs érdekeknek.

3. A pártlogók mérete az önkormányzati választási szavazólapokon

A 2002 őszi helyhatósági választásokat megelőzően a belügyminiszter rendeletet alkotott arról, hogy a szavazólapon mekkorák lehetnek a jelöltek mellett szereplő pártlogók. Túl azon, hogy ez nem belügyminiszteri hatáskör (tényleges jogorvoslati lehetőség viszont a kellő idő hiányában nem volt), a szabályozás egyértelműen a kormánypártokat juttatta előnybe, míg az ellenzék jelöltjeinek azonosítását úgyszólván lehetetlenné tette, ezzel befolyásolva a választási eredményeket. A bíróság elmarasztalta a belügyminisztert, az ítélet azonban a választási eredményekre már nem lehetett kihatással.

4. Rendőri zaklatás politikai aláírásgyűjtés miatt

Az egyik alföldi városban a polgári oldal aláírásgyűjtést kezdeményezett a helyi sajtó baloldali elfogultsága miatt. Az aláírásgyűjtő ívet a képviselő-testületnek címezték, ám a polgármester áttanulmányozta, s felfedezte, hogy az aláírók egyike az önkormányzatnál dolgozik. A köztisztviselő utólag, a jegyző számonkérésétől tartva letagadta, hogy aláírta volna a tiltakozó felhívást. Ezek után a polgármester feljelentést tett a városi rendőrkapitányságon, a rendőrkapitányság pedig magánokirat-hamisítás gyanújával nyomozást indított.

Az aláírásgyűjtő ívet szignáló hatvanhárom személyt beidézték és kihallgatták, írásmintát azonban nem vettek tőlük. Sokan közülük megrémültek, amikor kézhez kapták az idézést, mert azon az állt: bűnügyben történő kihallgatásra jelenjenek meg a rendőrkapitányságon. Néhányan azonban kihallgatásuk után ügyvédet hatalmaztak meg, jogorvoslattal éltek, és jegyzőkönyvben rögzítették véleményüket a hatósági túlkapásról. A történtek azt mutatják, hogy a hatalom képviselői megpróbálják köztörvényes bűncselekmények gyanújával beárnyékolni mások politikai jogainak gyakorlását.
(Az eset kapcsán a polgári körök a Legfőbb Ügyészséghez fordultak, mert úgy látják: a nyomozó hatóság visszaélt hatalmával.)

IV. Társadalmi helyzet szerinti jogok érvénye

A gyermekek védelme a droggal szemben

"Minden gyermeknek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, vagy születésre való tekintet nélkül joga van arra a védelemre, mely őt kiskorú állapota folytán a családja, a társadalom és az állam részéről megilleti." (Az ENSZ által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 24. Cikke)

A gyermekek minden társadalom számára a jövőt jelentik, ezért társadalmi helyzetük megkülönböztetett bánásmódot igényel. Ennek lényege, hogy felkészülten, képességeik, készségeik és egészségük teljében lépjenek a felnőttkorba. Korosztályi sajátosságaikat mások ne használhassák ki, a gyermekek ne válhassanak áldozatkész áldozattá. Társadalmi berendezkedéstől függetlenül elismerik a világon ezt az érdeket. Társadalmi berendezkedéstől függetlenül elismerik a világon, hogy ezzel szemben az egyik legnagyobb támadást a drog jelenti.

Az MSZP-SZDSZ kormány egyik legelső intézkedése volt, hogy a Büntető Törvénykönyv módosításával megszüntette az iskolák területén való zavartalan drogterjesztésnek, a gyermekek drogterjesztésbe való bevonásának, a drogfogyasztás propagálásának, a drogok gyermekek számára történő terjesztésének feltétlen tiltását. Mindez több nemzetközi egyezménnyel ellentétes, így különösen az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezménnyel (Gyermek Egyezmény), és az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1998. december 20-án Bécsben kelt Egyezménnyel (Kábítószer Egyezmény).

A Btk. - 2003. évi II. törvény 21. §-ával megállapított és 2003. március 1-én hatályba lépett - 283. § (1) bekezdés c) pontja és d) pontjának 1. alpontja ellentétes a Gyermek Egyezmény 1. cikkére tekintettel a 31. cikkében foglaltakkal. A Gyermek Egyezmény 1. cikke alapján gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A Gyermek Egyezmény 33. cikke szerint a részes államok "megtesznek minden alkalmas intézkedést, ideértve a törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelésügyi intézkedéseket, arra, hogy megvédjék a gyermekeket az erre vonatkozó nemzetközi egyezményekben meghatározott kábító- és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától, és hogy megakadályozzák a gyermekeknek e szerek tiltott előállításában és kereskedelmében való felhasználását."

Nem lehet a Gyermek Egyezményben elvárt - drogfogyasztással szembeni - védelemnek tekinteni azt, ha a magyar rendelkezések szerint a 18-21. év közötti személy kétévente egy ízben bármely kábítószer csekély mennyiségét, fogyasztás címén, szabadon (ingyen vagy ellenérték fejében) kínálhatja, vagy átadhatja 18. életévét be nem töltött személynek, és alanyi jogon választva elkerülheti a büntetőjogi felelősségrevonást. Ugyancsak nem lehet a Gyermek Egyezményben elvárt - a drogelőállításban való felhasználással szembeni - megakadályozásnak tekinteni azt, ha a magyar rendelkezések szerint a felnőtt korú személy akármikor, bármely kábítószer csekély mennyiségének saját céljára történő termesztéséhez, előállításához, megszerzéséhez, tartásához, szabadon felhasználhat 18. életévét be nem töltött személyt, és alanyi jogon választva elkerülheti a büntetőjogi felelősségre-vonást.

A 2003. évi II. törvény 17. §-a módosította a Btk. 282. §-át, és egyidejűleg elhagyta a rendelkezések közül azt, miszerint "aki nagy nyilvánosság előtt kábítószer-fogyasztásra hív fel, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő" (ld.: Btk. 2003. február 28-ig hatályban volt 282. § (9) bekezdésének b) pontja). Ez ellentétes a Kábítószer Egyezmény 3. cikk 1. bekezdése c) pontjának (iii) alpontjában foglaltakkal, miszerint: "minden fél meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy belső joga szerint, amennyiben azokat szándékosan követik el, bűncselekményekké nyilvánítsa: mások bármilyen módon történő nyilvános felbujtását kábítószer vagy pszichotrop anyagok jogellenes használatára".

Mindezek tudatában és ellenére az MSZP-SZDSZ kormány számos politikusa nyíltan szerepet vállalt a marihuána-fogyasztás dekriminalizása végett létrehozott egyesület nyilvános rendezvényén. A kormányzati túlsúlyú médiavilág pedig mind a rendezvény előtt, mind utána biztosította ennek sajtóhátterét, elhallgatva a nemzetközi kötelezettségek érvényét. (A Szabadság Kis Köre elnevezésű polgári kör a drogtörvény módosítását több ponton megtámadta az Alkotmánybíróság előtt.)

V. Munkavállalói jogok

1. Tisztogatás a köztisztviselői karban a választások után

Az MSZP-SZDSZ kormány - a kormányfő által is bevallottan - a minisztériumi főosztályvezetőkig lemenően tartotta szükségesnek politikailag átvizsgálni a közigazgatási kart. Ennek eredményeként számos köztisztviselőnek kellett távoznia. Általános vélemény szerint a rendszerváltozás óta a legnagyobb tisztogatás zajlott le a közigazgatásban és az állami érdekeltségű cégek irányításában.

2. Politikai színezetű, adminisztratív intézkedések

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja kapcsán, 2002. február végén az egyik budapesti gimnázium történelemtanára történelemóra keretében egy érettségiző osztályt elvitt a Terror Háza Múzeumba. A tanév végén, 2002. nyarán a szerződéses viszonyban álló tanár szerződését - jogszerűen ugyan, de - nem hosszabbították meg. Az adott kerületben és az iskolában is széles körben elterjedt, hogy valójában a háttérben meghúzódó politikai meggondolás volt a - jelenleg munkanélküli - tanár eltávolításának oka.

VI. A kormány hozzáállása az emberi jogok megsértésére vonatkozó állítások kivizsgálásához

Az emberi jogok tiszteletben tartása a kormányra nem passzív kötelesség-elismerést, hanem aktivitást ró. A kormánynak tennie kell. Ehhez képest a Jelentésben felsorolt esetekre - bár a nyilvánosság előtt több ízben is történt jelzés (vö.: Magyar Nemzet, 2002. december 17.) - a kormány nem reagált.

A Jelentésben felsorolt esetek kapcsán egy vizsgálatról van tudomásunk: a II/3/a. alatti eset ("Erzsébet hídi csata") után a belügyminiszter elfogadta, hogy a rendőri intézkedés "humánus, és emberközeli" volt. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg az országos rendőrfőkapitány azt javasolta a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek, hogy növeljék meg az állampolgári kezdeményezésű közterület-foglalással járó rendezvények előzetes bejelentési határidejét a jelenleg érvényes 48 óráról 8 napra. A javaslat valójában a gyülekezési jog korlátozását jelenti, hiszen a példátlanul hosszú határidő lehetetlenné tenné, hogy aktuálpolitikai döntések iránti nemtetszésüket a polgárok az alkotmányban biztosított gyülekezési joggal időben kifejezzék. Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy a rendőrfőkapitány az alkotmány szellemével ellentétes javaslatát egy be nem jelentett demonstrációt követően tette meg, holott a határidő a bejelentett demonstrációkra vonatkozik.

A kormányzati hozzáállás sorában megemlítendő, hogy az igazságügy-miniszter a választások után sietett új díjat alapítani. A 19/2002. (XII.12.) IM rendelet 5. §-a szerint "Az igazságügy-miniszter a jogbiztonság megvalósításának, az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének elősegítése érdekében szerzett kimagasló érdemek elismerésére Emberi Jogokért Emlékplakettet adományoz". Az első adományozás 2002. decemberében megtörtént. Nem ismeretes, hogy a frissen díjazottak bármit is tettek volna a Jelentésben leírt esetek kapcsán "az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének elősegítése érdekében".

VII. Megállapítások

A Jelentésben leírt esetek azt mutatják, hogy a kormány:

* Nem tartja és nem tartatja tiszteletben az emberi, politikai, és szabadságjogokat, hanem azokat tetszése szerinti célokra használja fel.

* Politikai zsákmányként tekint az alkotmányosan független intézményekre.

* Pártállami időket idézve köztörvényes (karhatalmi és büntetőeljárási) ürügyeket kreál a neki nem tetsző politikai megnyilvánulásokból.

* Egyfelől nem tűri a vele ellentétes politikai célú tömegrendezvényeket (kriminalizál), másfelől viszont biztosítja a drogozás elterjedésének propagálását, hirdeti a drogfogyasztás szabadságát (dekriminalizál).

* Erőteljes politikai nyomás alatt tartja a rendőrség működését. Ennek nyomán kíméletlen erőszakkal lépnek fel a rendőrök védtelen polgárokkal szemben és a rendőrség működésébe visszatért a párthatalom-védő jelleg. Az eltelt egy évben a rendőrségi működés tartalmi kérdésévé vált a tömegmegmozdulásokkal szembeni fellépés. Ennek nyomán a rendőrség a politikai tüntetések követően vízágyúk beszerzésére és - demokráciában szokatlan módon - a gyülekezési jog korlátozására tett javaslatot.

UTÓSZÓ MAGUNKRÓL

A Szabadság Kis Köre elnevezésű polgári kör 2002. októberében alakult. Tagjai keresztény erkölcsre és nemzeti gondolkodásra épülő, a jog hagyományos főparancsait és korunk emberi jogi elvárásait egyaránt szem előtt tartó szemléletmódot követnek. Ekként figyelik, érzékelik és jelzik az emberi jogok magyarországi érvényesülését, alakítják ki jelentéseiket.

Meggyőződésük, hogy a demokrácia lényege a szabadság, biztosítéka pedig a jog, e kettő pedig feltételezi az állami végrehajtó hatalom felelősségét. Rendszeres jelentésük nem a jogállamiság megkérdőjelezése, hanem abból a felismerésből fakad, hogy jogállamban sincs automatizmus a polgárok jogainak érvényesülésére. Statikus jogállami garanciák, intézmények vannak, melyeket időnként beárnyékol vagy kifejezetten támad a hatalomgyakorlás.

A polgári kör tagjai megalakulásuk idején számot vetettek azzal, miszerint a magyar nyilvánosságot ahhoz szoktatták, hogy minden emberjogi szervezet a másik oldalé, és a nyilvánosság megszokta, hogy a jobboldalnak nincs tiltakozási infrastruktúrája. A Szabadság Kis Köre elnevezésű polgári kör működése, tevékenysége egyben annak is a jele, hogy természetszerűen a jobboldali gondolkodású embereknek is vannak emberi jogai, és a jobboldalon is van civil (polgári) jogvédő intézmény. Szabadságszerető embereknek tenniük kell a maguk és mások politikai és polgári jogainak védelme érdekében. Őrködni kell a garanciák megléte felett. Az alapvető jogok betartását nem kérjük, hanem elvárjuk, és ha ez nem történik meg, akkor kiköveteljük.

A polgári kör támogatására számíthatnak mindazok, akik magukra maradtak méltóságuk, alapvető jogaik megsértésével szemben. A polgári kör számít mindazokra, akik elegendő közbátorsággal, igyekezettel és hozzáértéssel részt vállalnak környezetükben mások jogai és méltósága megóvásában.

Mert Magyarország jogállam, és mindannyiunk érdeke, hogy az maradjon.

"A köröket, a köröket ne hagyd:

Mindenki a magáét -

El ne hagyd magad dolgát-örömét,
Kicsi virágát az egész világért.
Rajzold, rajzold buzgón és elmerülten
És rendületlenül
Rajzold, rajzold pontos köreidet -
Míg a vihar elül.

S ha halni kell: akkor is úgy találjon
A végzet a vak katona:
Polgár- és művész-gőggel mondd neki:
A köreimet nem adom oda."

[Reményik Sándor: Mindenki a magáét -1939-]

Budapest, 2003. június

A Szabadság Kis Köre polgári kör tagjai:

Csontos János újságíró
Dr. Frenyó Zoltán filozófus
Dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő
Dr. Oberfrank Ferenc orvos
Dr. Szabó Péter ügyvéd

(gondola)

Címkék:
  • Videó mint politikai csapásmérés
    Megvan tehát a magyarázat arra: miért viselkednek egyes politikusok – köztük egészen magas pozícióban lévők is – elmebeteg módjára. Miért zúdítják rá a kontinensre a migránsáradatot, a terrorista bandákat. Miért öletik meg társadalmuk tagjait. Zsarolva vannak.
  • Elszállt egy hajó a szélben
    Nehéz megindulás, mit megindulás, megrendülés nélkül beszélni erről a patináns lapról, a baloldali véleményformálók zászlóshajójáról, erről az izé 168 óráról. Nehéz, de mégis meg kell tenni.
  • A magyarok elsöprő többsége változást szeretne
    A magyarok döntő része elégedetlen az Unió migrációs válságkezelésével és változást akar az Európai Unióban. A pártpreferencia adatok alapján magabiztos Fidesz-KDNP győzelem várható a vasárnapi európai parlamenti választásokon – derül ki a Századvég Alapítvány közvélemény-kutatásából.
  • Az ENSZ kiesett a szerepköréből
    Az ENSZ több mint hét évtizedes fennállása alatt éppen csak a létrejöttekor kitűzött célját és feladatát, a béke fenntartását és a konfliktusok megoldását volt képtelen elvégezni.
  • Áder: Magyarország legyen erős, független és szabad!
    A honvédelem napja annak a tiszta, egyszerű és világos akaratnak az ünnepe, hogy Magyarország legyen erős, független és szabad - mondta Áder János köztársasági elnök kedden, a budai Várban rendezett ünnepségen, amelyen csapatzászlót adományozott a Magyar Honvédség Parancsnokságának. Azt kérte a honvédektől, legyenek büszkék erre a zászlóra, mert az az összetartozásuk kifejezése mellett az 1848 májusában megszületett modern magyar hadsereg örökségét is megtestesíti.
MTI Hírfelhasználó