Zarándoknapló III. - a gondola részletes úti beszámolója a Csíksomlyói búcsúról
Miközben fölfelé kapaszkodunk a naplementével lassan ránk száll az este. A Kis-Somlyó hegy évszázadok óta az a hely, ahol a föld és az ég összeér. Amint felérünk azonnal megérezzük ezt. Este és csend. Itt vagyunk, megjöttünk Uram!
2003. június 18. 15:02
Beérünk Csobotfalvára. Megsűrűsödik a búcsúsnép, mindenki sietős léptekkel igyekszik fel a nyeregbe, a nagymisére. A Kis-Somlyó oldalában egymást érik a keresztalják. Ez az utolsó akadály aztán jócskán megizzaszt minket és "erőst" próbára teszi a türelmünket. De végre megérkezünk, s bár a nap hevesen tűz, szinte harap, "kényelembe helyezzük magunkat" és készülünk a szentmisére.

Van időnk körülnézni. Hihetetlenül sokféle ember teszi itt tiszteletét a fülbevalós rapertől, bőrös, esetenként műbőrös rockertől, a tanítón és a bankigazgatón át, egészen át az özvegy parasztasszonyig, vidám tekintetű cigánypurdéig. Mindenki, aki idejött - zarándok: mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, s ezért itt valóban egyenlőek vagyunk. Ezt most a gyakorlatban élhetjük át. Vannak itt politikusok is: itt van például Orbán Viktor, aki errefelé nagyon népszerű. Van "MSZP szimpatizáns," aki fennhangon szidja a magukat ehelyt szellőztető politikusokat. (Ezen persze muszáj vihognunk.) Kicsit odébb hatalmas fekete Trianon zászló lobog. Tartója egyik kézzel a zászlóba másik kezével egy dobozos sörbe kapaszkodik. Vajon ki ellen tiltakozik itt? Mindegy, ő is elfér. Ahogy elfér a táltos iskola is, amely valami miatt szintén magáénak érzi a nagymisét.

Ez azonban ettől még nem más, mint szentmise. Közös könyörgés: a nemzetért, egymásért. Ezért különösen fontos és hatalmas dolog, hogy protestáns püspökként itt van Tőkés László. Így lesz közös az imádság, és ezért van itt mindenkinek helye!

A kötelező szétnézés után, mi is elcsöndesedünk és készülünk az áldozatra. A prédikáció az ifjúságról szól. Az ifjúság a jövő, a nemzet és a kereszténység közös jövője. Nem romlott az ifjúság, de nevelni kell. Nevelni példával és jó szóval. Édesanyákra és édesapákra, áldozatot vállaló, egészséges követelményeket támasztó szeretetre van szükség. Tanulságos útravaló ez.

Minden búcsús nagymise tartogat valami különleges természeti jelenséget, "csodát". Tavaly például a Kis-Somlyó hegy felett kör alakú szivárvány jelent meg. Pont a mise alatt és pont ott. Most a nagymise végén megérkezik a székelyföld és a Gyimes-völgy által hónapok óta áhított eső.

A délután rengeteg programot kínál. Csíki fiatalok előadják az "István a királyt". Csobotfalván ilyenkor mondják a moldvai magyarság számára a csángó misét, ami egy anyaországinak mindig nagyon nagy élmény. Többen gyónni mennek a kolostorudvarra, ahol legalább tíz ferences várja egyszerre a tisztulni vágyókat. Mások elszántan beállnak a Szent Szűz ősi kegyszobra előtt hódolni szándékozók közé. Ismét mások az eső multával egyszerűen üldögélnek a templomkertben, a Savatornál, a borvízforrásnál, a nyeregben, vagy Domonkos Pál Péter szobrának lábainál. Évek óta nem látott ismerősökkel futunk össze és nagyon örülünk egymásnak. Jó itt lenni.

Na és persze itt van az árusok és a vásárfia hatalmas tömege. Van itt minden, "mint a búcsúban": giccses és ízléses kegytárgyak, (sokat nevetünk a "foszforos rózsafüzéren" és "máriákon"), nyalóka, vattacukor, az erdélyi könyvkiadás legfrissebb kincsei. A sláger azonban a "fanta sokáta," azaz a bodzás fanta. Kifejezetten finom és csak itt árulják.

Áttörve a búcsúsok tömegén, elérjük a Márton Áron líceumot, ahol szállást veszünk az éjszakára. Minden évben újra rácsodálkozom a liceum nevére: amikor egy szép szemű leány először becsempészett ide, még Ceausescu idézet volt aranybetűkkel a falba vésve. Így múlik el e világ dicsősége. Pedig "racionálisan elgondolva" ki hitte volna akkor, hogy Márton Áron győz a "kárpátok géniusza" felett?!

Röviden "tankolunk", tisztálkodunk és nekiindulunk az esti virrasztásnak. A plébániatemplomban az ifjúság, a kegytemplomban az idősek várják imádsággal a hajnalt. Mi inkább úgy döntünk, hogy a Salvator kápolnához kapaszkodunk fel egy esti fohász erejéig. Hiába, hosszú volt a nap. És holnap korán kezdődik a következő.

Miközben fölfelé kapaszkodunk, a naplementével lassan ránk száll az este. A Kis-Somlyó hegy évszázadok óta az a hely, ahol a föld és az ég összeér. Amint felérünk, azonnal megérezzük ezt. Este és csend.

Itt vagyunk, megjöttünk Uram!

(engrin-gondola)

Ha a képeket nagyobb méretben szeretné látni, kattintson rájuk

Címkék:
  • A szélsőbaloldal új fasizmusa
    József Attila a kommunizmust szapulta, Trump most az úgynevezett „liberalizmus” – neveztessék éppen „neoliberlizmusnak” vagy cinikus hazugsággal „neokonzervativizmusnak” – rombolása ellen próbálja megvédeni hazáját. A gyökér azonos.
  • Kártérítést a hungarocídiumért
    Vétkesek közt cinkos, aki néma – idézhetnénk Babitsot, de Brüsszelben ez is kárörvendő röhögést váltanak ki az ottani rasszista hungarofóbokból. Ezért is kell kártérítést követelnünk, tehát követelnünk kell a kártérítést a hungarocídiumért.
  • Egymásnak teljesen ellentmondó intézkedések jellemzik a világot
    Világszerte már csaknem tizenhárommillióan fertőződtek meg koronavírussal, és csaknem ötszázhetvenezren haltak bele a betegségbe. A fertőzés jelenleg 188 országban van jelen. Vakcina továbbra sincs a vírus ellen, és bár sokan dolgoznak a kifejlesztésén, ezek hitelesítése, majd forgalomba kerülése azonban hosszas folyamat – hangzott el az M1 Híradójában.
  • Egy ítélet nélküli ember halálára
    Július 10-én éjjel elhunyt dr. Eőry Ajándok biológus, matematikus, orvos, akupunktúrás orvos, a hagyományos kínai orvoslás hazai úttörője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat orvosa. Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség magyarországi vezetője nekrológjában emlékezik rá.
  • Szembemenni a korszellemmel
    A 2010 óta tartó magyarországi jobboldali kormányzás szembemegy a liberális korszellemmel.
MTI Hírfelhasználó