Szent László felvidéki forrást fakasztó kardja
2003. július 5. 00:00
Szent László legendák, mondák, falfestmények nyomában nyomoztunk az idei, szám szerint a IV. Lármafa-találkozó résztvevőiként Felvidéken. A Debrőd nevű, néhány száz lakosú falucskában Papp Anna polgármester asszony a vendéglátónk, aki a százkét tagú erdélyi különítményt egy távolabbi erdei tisztás felé, a Szent László pusztára irányította.

Debrődről vajmi keveset tudok. A településnév szlávos hangzása ismerős, Háromszékről többen is a Debren patak mellől jövünk Felvidékre, ahol a szlovákok egy része nem kedveli ezt a megnevezést, mert tipikusan magyar földrajzi szemlélet tükre, az „áll Buda még” központú történelmi Magyarország „rálátását” vagy „kilátását” rögzíti, amely az Alföld tálszerű laposáról nézi a Kárpátok ívét, ennek köpenyegét, s ehhez képest a mai Szlovákia kétszeresen is Felvidék. Egyrészt azért, mert tengerszint fölötti magassága a Nagy Tál karimájába gyűrődött, másrészt azért is Felvidék, mert az egykori Magyarország északi peremén található. A felvidéki magyarok közül többen meg azt nem fogják kedvelni, hogy én kiemelem a Debrőd szó szláv eredetét, amely vízmosásos mélyedést vagy lapos, kiterült fenekű völgyet jelent. A vidék névanyaga kísértetiesen hasonlít az erdélyihez. A Bódva a mi Bodvaj nevű patakvölgyünket idézi, van itt Berzéte település is, amely nálunk erdőrész neve, talán a nyír-nyíres jelentésű szó őrzője, ide Lucskáról érkeztünk, ez nekem a Hargita lápos, vizenyős helyét, a Lucs nevűt juttatja eszembe, mondják is a helyiek, hogy mennyi itt a forrás, és mutogatják a „köpűket”, amelyeket hatalmas fatörzsek korhadt gesztjének eltávolításával alakítottak karika alakúra. A székelyföldi „küpü” karimáját a fa élő szijácsa képezi. A magyar eredetű tájnevekben is fellelhető az azonosság, a Szádellő a sepsibükszádi bükk erdő szádát – a kemence száda, bejárata – juttatja eszembe. A helynévháború is azonos a felvidékivel, a témánknál és a szemléltető példánál maradva: a háromszéki Bikszád nevét románul, a hangzásbéli hasonlóság alapján Bicsad-ra torzították. Igen ám, de a legények, miután néhány kupica bátorságot felhajtottak, következetesen lekaparták a szókezdő B betűjének az alsó ívét, s ebből nem éppen a prűd fehérnépség szája ízére valló szó keletkezett.

A következmény? Ott a nyugta róla a falu végén: Bixad. Aki arra jár, azon kuncog, hogy ha minden „-ksz” hangkapcsolatot x-szel írnának, milyen értelmetlen szószörnyetegek keletkeznének.

Debrőd Szent László nevét viselő pusztája évszázadok óta búcsújáró hely, ez Felvidék Csíksomlyója – mondják a helyiek. Két forrásfakasztó monda is kapcsolódik hozzá. Az egyik szerint a tatárok által az erdőbe kiszorított magyar harcosok egy korty víz nélkül maradtak. Szent László vízkeresőben azon a helyen ugratta le lovát a szikláról, ahol most a bő vizű forrás található. A patkó a földbe mélyedt és a helyén víz fakadt. A másik monda szerint kardjával szúrt a földbe, és ott buzgott elő a bő vizű csermely, amelyet ma is gyógyító erejűnek tartanak a helyiek.

Szent László pusztájának peremén, százados fák takarásában ma is vállmagasságig érő templom rom van. Valaha festmény is díszítette falait Szent László ismerős legendájával, amelynek mi a nyomába szegődtünk. Csodáljuk is a helyiek csodatevő igyekezetét: a templombelsőt kitakarították, a magyaros viseletbe öltöztetett debrődiek innen vonulnak ki a kőhalomszerű szabadtári „színpadra”, ahol, egy alig háromszáz és valahány lakosú település polgárai, pedagógusai iskoláskorú növendékeikkel rock operát – no, mit?, – az István, a királyt jelenítik meg. Tulajdonképpen a magyar történelem főbb mozzanatait a honfoglalástól, István ország alapításától napjainkig. Van, aki megmosolyogja őket, de a sokaság élete élményének tartja és ujjongva tapsol, hurrázik. A rockopera próbáit még februárban elkezdték, attól a perctől, amikor megtudták, hogy a fennsíkon megjelenik – játsszunk a szavakkal – Szent László erdélyi zászlóalja.

Az István, a király bemutatóját megelőzően a polgármester asszony lépett a mészkőszirtek melletti pázsitos színpadra.

Álljunk meg egy röpke, néma percre.
Itt ez évszázados falak peremén!
Talán épp itt, talán éppen erre
vágtatott sok cifra nyergű mén,
és honfoglaló őseink fejére
épp így hullt a meleg nyári fény.

Alkalmi vers alkalmi indításának tűnt, amelyet a képzett és kulturált előadói dikció, a hely szelleme és az alkalom megemel.

Fülünkben még a keleti szélben,
ott zsongtak az ős sámán dalok,
de szemük előtt a végtelen jövőben,
már felderengtek falvak, városok,
– diadalmak, árulás és bánat
– öröm és könny,
mely most is ott ragyog a szemekben,
ha felhangzik a „hajrá, magyarok!”

A „hajrá, magyarok!”-kal más röptűvé, és állásfoglalássá hangolódik át a vers:

Évszázadok zúgtak el felettünk,
és rajzoltak új határokat,
de megtörni nem tudták a lelkünk,
tovább álmodunk csodás álmokat:
hogy nincs más határ,
csak az évezredes régi,
a vén Kárpátok büszke láncsora,
és közöttük, mint egy színes szőnyeg,
az ezeréves soknyelvű haza.
Hol magyar, szlovák, román, ruszin és szerb
az édesanyák nyelvén énekel,
s hol az ember értékét az jelzi,
hogy őseit nem felejti el.

Nincs más határ, csak a Kárpátok gerince.
Itt ez a föld, ez az otthonod,
hol igazán csak akkor szép az ének,
ha édesanyád nyelvén dúdolod.

A sokaság megilletődve hallgatja a szöveget, egyszerűsége, gondolati tisztasága azt a képzetet kelti, amit Móricz egyik falusi olvasója mondott: ilyent én is tudnék írni.

Szent László a falképek, egyéb képzőművészeti ábrázolások forrásfakasztójává is vált. Ma is hat, mert, lám, amíg Csíksomlyón a két hegy közti nyeregben az István, a király monumentális előadásának a helyhez és alkalomhoz adaptáló próbáitól, a magyarországi vendégektől hangos a táj, Debrődön a műkedvelők hangolják rá magukat a honfoglalás, honépítés hatásos megjelentésére. A történelem közös kifürkészésének forrásai fakadnak föl, eltömítődött búvópatakok vize tör a nap felé.

Kérdezem Papp Anna polgármester asszonyt, ki lenne ennek az erre a helyre és alkalomra ennyire ráhangolt versnek a szerzője?

Ki lenne más, mint a vers előadója: maga Papp Anna.

Sylvester Lajos

MTI Hírfelhasználó