Titkos tisztek egymás közt
2003. augusztus 21. 00:00
Mondjon bárki bármit, igenis fejlődtünk az elmúlt tizenhárom évben.

Ha teszem azt 1989 elején láttunk volna beszélgetést a Magyar Televízióban Aczél Endre és Medgyessy Péter között, akkor azt hihettük volna, hogy két kommunista meggyőződésű ember vált szót a nép okulására.

Így viszont, hogy ezzel tegnap (reggel és) este szembesülhettünk a közpénzen működtetett csatornán (lám, ez sem volt kimondva 13 éve), na szóval, hogy mindez tegnap esett meg, máris pontosított az élet néhány részletet. Tudhatjuk ma már, hogy a kérdező Acsády fedőnéven művelt ezt-azt mint kihelyezett tudósító, sőt állomáshelyéről hazatérőben Moszkvába is beugrott, egy kis élménybeszámolóra. A válaszolóról is tudhatjuk, hogy ő meg D-209 fedőnéven szállt szembe a… na kivel?

Elég az hozzá, hogy azóta volt egy rendszerváltozás, és az új rendszer is olyan passzentnek tetszik, mint a régi. (Egyesek szerint csak annyi történt, hogy a "kommunista" szót most "szociáldemokratának" kell ejteni.) A műsor változott, de komoly dolog ez, kérem, nem holmi operett, itt az új műsorhoz is régi férfiak kellenek.

Nemcsak a jelen voltak hasonlítottak a kelleténél is jobban a letűnt diktatúrára, hanem a csevej is, sőt. Hogy ne mondjam, a miliő.

Azt mondta a miniszterelnök, hogy akik őt kifütyülték az augusztus 19-ei örömkoncerten (tán mást vártak…?), azok „az ünnepet fütyülték ki” – na tessék. Nesze nekünk. Ha eddig nem fogtuk volna fel azzal a csökött agyunkkal, a nemzetközi helyzet már oda fokozódott, hogy Medgyessy egy személyben alakítja magát Szent Istvánt is, így augusztus 20-a körül. Márciusban meg majd Petőfi lesz személyesen, ami nem nagy kunszt neki, elvégre június 16-án azt is megtudhattuk tőle, hogy ő (ja, és az MSZP) Nagy Imre örököse(i). (Remélem, ragozásban is sikerült fölnőnöm a nagy emberhez.)

Bevallom, a fentiek hallatán megrezdült az én egyáltalán nem szent jobbom, és átváltottam egy pillanatra az egyesre. Ott éppen a Himnuszt énekelte a tájékozatlan tömeg, amely a Szent István bazilika előtt ünnepelt. (Medgyessy nem volt köztük, a vele született szerénysége tiltotta, hogy megjelenjen a róla elnevezett ünnepen.)

„Bal sors akit régen tép” – ebből erőt merítek, visszatérni a kettesre. (Muhi, Mohács, Majtény, Medgyessy; a sors nem ver bottal, ha egy Tomori nem ijedt meg a töröktől, akkor én sem lehetek olyan gyáva, hogy ne nézzem meg a kormányunk elejét.)

A miniszterelnök éppen a kedvenc paripáján lovagol, hogy aszongya: nincs egyetlen politikus, sem újságíró ebben az országban, aki azt mondaná, hogy nem kellett megemelni az ápolónők meg a tanítók bérét, és (figyelem, most jön a korszakos fordulat:) ennek következményei vannak, amivel szembe kell nézni.

Most tán állnánk meg. Először is, nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen újságíró széles e hazában, aki bátorkodott volna szóvá tenni (jelesül ezeken a hasábokon is), hogy a hatalomért felajánlott vételár nemcsak erkölcstelen volt, hanem túlzott is, és bizony a Medgyessy-ígéretek végrehajtása borította fel annyira a központi költségvetést és az önkormányzatok gazdálkodását is, hogy ma a kormány minden idők legnagyobb bevételei mellett sem képes legalább úgy-ahogy egyensúlyban tartani a fizetési mérleget, és 14 százalékkal növelte idén az első félév végéig az államadósságot.

Egy szó mint száz, létezik gerinces állásfoglalás és létezik a medgyessysta kommunikáció.

Visszatérve a kijelentés második feléhez, Medgyessy most ismerte be először nyilvánosan, hogy kampányígéreteinek ára van, és a számlát már megírták. Ápolónők, tanítók, nyugdíjasok, szíveskedjenek előkészíteni a pénztárcájukat!

Persze a helyzet drámaiságát nem szeretném eltúlozni, Aczél kérdezőbiztos nem zavarta meg az eszmefuttatást afféle gyüttment tényekkel meg adatokkal.

A kormányfő egy újabb kérdésre válaszolva visszautasította, hogy az ő pénzügyminisztersége alatt ne stimmeltek volna a terv- és a tényszámok, kimondottan büszkén említette, hogy az ő tervei milyen pompásan megvalósultak. (Figyelem, baloldaliak! Lehet, hogy most is így van?)

Egy perc múlva megnyugodhattunk: Medgyessy Péter memóriája nem vetekszik a legendásan óriási szovjet mikrocsipével sem. Nem kevesebbet állított ugyanis, mint hogy az Orbán-kormány „négy évig nem emelte a minimálbért, csak az utolsó évben”, és hogy ezek után és emiatt szűnt meg egy csomó munkahely, ezért nem emelte az MSZP–SZDSZ-kormány a minimálbért, viszont adómentessé tette, ami „20 százalékos emelést jelentett”.

Ha Medgyessy Péter teszem azt szobafestő volna a kocsmapult mellől vagy más efféle, csak legyintenénk, bolond likból bolond szél fúj. De ez az ember kora ifjúságától pénzügyekkel foglalkozik, többszörös pénzügyminiszter, ráadásul pillanatnyilag hazánk kormányának a feje.

Erre a minősíthetetlen ostobaságra Acsády partnernek természetesen nem volt észrevétele, a beszélgetés oldottan baráti, mondhatnánk elvtársias légkörben fejeződött be. A Nap-keltében számtalanszor megcsodált spontaneitás jegyében a miniszterelnök a Miss World Hungary győzteseivel futott össze az előtérben, amit természetesen közvetített a királyi közszolgálati, sőt ugyancsak spontánul, megismételték este is.

A magam részéről most már követelem, hogy Medgyessy Péter legalább hetente egyszer (a la Orbán vagy Roosevelt) álljon ki a kamera (de legalább a mikrofon) elé, és személyesen mondja el, hogy mi lesz, és mi van.

Ennél többet senki sem tehet a kormány mielőbbi megbuktatásáért.

Reichert János

Címkék:
megmondó
Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI