A főügyészség határozatai Keller László panaszai ügyében
Dokumentumok
2003. augusztus 29. 08:46

HATÁROZAT
A hűtlen kezelés bűntette miatt ismeretlen tettes ellen az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság SZBEI Vizsgálati Főosztály Gazdasági Bűnözés Elleni Osztályán 253/2002. bü. szám alatt folytatott büntetőeljárásban a nyomozó hatóság nyomozást megszüntető határozata ellen a Miniszterelnöki Hivatal Közpénzügyi Államtitkárságának képviseletében Keller László politikai államtitkár által előterjesztett panaszt a Be. 195. paragrafus (4) bekezdése alapján, mint alaptalant elutasítom.
A Be. 195. paragrafus (5) bekezdése alapján a határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye, azonban a sértett a Be. 199. paragrafus (2) bekezdés b) pontja alapján a Be. 229. paragrafus (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel jelen határozat közlésétől számított harminc napon belül pótmagánvádlóként léphet fel.

INDOKLÁS
Keller László a Miniszterelnöki Hivatal Közpénzügyi Államtitkársága képviseletében feljelentést tett ismeretlen tettes ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt.
A feljelentés szerint a Magyar Fejlesztési Bank Rt. 2001. nyarán 450 millió euró értékben számára kedvezőtlen zártkörű kötvénykibocsátást hajtott végre.
A döntéshozó fórumok előírásai alapján a nagy összegű deviza alapú fix kamatozású kötvénykibocsátás során az árfolyam és a kamatkockázatok kezelése (swap ügyletek) kötelező, ez azonban a szakmai vezetés jelzése ellenére nem történt meg.
A feljelentő szerint a kamatkockázat lefedésének hiánya miatt okozott kár közel 1 milliárd forint.
A feljelentés alapján - feljelentés-kiegészítést követően - az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága nyomozást rendelt el, majd a nyomozást a Be. 139. paragrafus (1) bekezdés a) pontjának I. fordulata alapján - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette.
A nyomozást megszüntető határozat indokolása szerint az MFB 34/1998. sz. 35/1998. sz., 36/1998. sz. vezérigazgatói utasítása értelmében a kamatlábkockázat a fix és változó kamatozású források és eszközök közötti összhang megteremtésével küszöbölhető ki. A fixkamatozású forráshoz fixkamatozású eszközt, a változó kamatozású forráshoz, változó kamatozású eszközt kell biztosítani, amennyiben ez a piacról közvetlenül nem valósítható meg, úgy kamatláb swap ügylettel ez a kockázat mérsékelhető, illetve kiszámíthatóvá tehető.
A határozat szerint a vezérigazgatói utasítások, egyéb bankon belül keletkezett iratok és az ügyletben érintett banki alkalmazottak tanúvallomásai alapján a kötvénykibocsátásból származó, fixkamatozású forrás kamatának elswapolására a banki gyakorlat alapján abban az esetben kerülhetett volna sor, ha ismert lett volna, hogy az MFB a 450.500.000 euróból változó kamatozású eszközöket fog finanszírozni.
A nyomozás során beszerzett bizonyítási eszközök nem tartalmaztak arra vonatkozóan adatot, hogy a 450.500.000 eurót a bank változó kamatozással kívánta kihelyezni, ezért a változó kamatozású forrás elswapolása nem volt indokolt. Figyelemmel a kamatswap indokolatlanságára az ügyletek elmulasztása nem valósíthat meg kötelességszegést.
A határozat ellen Keller László panaszt terjesztett elő, a panasz szerint a határozat nem megalapozott és további nyomozásnak, illetve vádemelési javaslattételnek van helye az alábbi indokok alapján:
1. A panasz szerint a nyomozás adatai, illetve a határozatban foglaltak alapján nem igazolt kellőképpen, hogy a kötvénykibocsátás célja a Mol Rt. részvényeinek megvásárlása volt az estleges külföldi kivásárlási szándék megelőzése érdekében. A forrásbevonás célját a kötvénykibocsátás körülményei kétségessé teszik.
A panaszos álláspontja szerint a Mol Rt. részvényeinek megvásárlása, mint cél mindenképpen bizonytalannak tekinthető, így a lefedezésnek (kamatswapnak) helye lett volna. A panasz szerint kötelességszegésnek minősül az is, ha informális kormánydöntés alapján, bizonytalan cél érdekében 118 milliárd forint összegű forrás bevonásáról dönt az MFB Rt. vezetése.
2. Kifogásolja a panaszos, hogy nem tér ki a határozat arra, hogy a kötvénykibocsátásból származó forrás bankközi piacon történő kihelyezése optimális volt-e. A panasz szerint több kedvezőbb alternatív kihelyezési lehetőség is kínálkozott.
3. Sérelmezi a panaszos, hogy a határozat kizárólag a bűncselekmény törvényi tényállásának kötelességszegés elemével foglalkozik és nem foglal állást az MFB Rt.-t ért veszteség tekintetében. A panaszos szerint a veszteségnek, mint a hűtlen kezelés, illetve a hanyag kezelés tényállási elemének megállapítása nem nélkülözhető annak egyértelmű megállapítása során, hogy az adott cselekmény nem bűncselekmény.
4. Keller László sérelmezi azt is, hogy a határozat nem foglalkozik az árfolyamkockázat-kezelés kapcsán a feljelentésben felvetett aggályokkal.
A panasz nem alapos!
A feljelentés tárgyát kizárólag a swap ügyletek elmulasztása képezte, a feljelentés szerint a kamatkockázat lefedésének hiánya következtében keletkezett a közel 1 milliárd forint vagyoni hátrány.
A feljelentés alapján a nyomozó hatóság azért rendelte el a nyomozást, mert felmerült az alapos gyanú arra vonatkozóan, hogy a bank vezető tisztségviselői vagyonkezelői kötelességüket megszegve elmulasztották swap ügyletekkel csökkenteni a kötvénykibocsátásból származó forrás után fizetendő, valamint a forrás végleges felhasználásáig a bankközi piacon történő ideiglenes kihelyezés eredményeként kapott kamatok közötti különbséget, és ezen mulasztásukkal 1 milliárd forint vagyoni hátrányt okoztak a hitelintézetnek.
A nyomozó hatóság az eljárás során körültekintően beszerezte a fenti cselekményre vonatkozó bizonyítási eszközöket, és arra a megalapozott következtetésre jutott, hogy a kamatswap ügyletek alkalmazása nem volt indokolt, ezért elkövetési magatartás hiányában a hűtlen kezelés bűntette nem valósulhatott meg.
Azt követően, hogy a nyomozó hatóság megállapította, hogy a feljelentés tárgyát képező cselekmény nem bűncselekmény, más bűncselekményre vonatkozó alapos gyanú hiányában nem volt törvényes lehetőség arra, hogy a büntetőeljárás folytatódjon.
A nyomozás megszüntetésekor hatályos és a jelenleg hatályos Be. szerint is a büntetőeljárás akadálya, ha a vizsgálat tárgyát képező cselekmény nem bűncselekmény, ennek megfelelően bűncselekmény hiányában az eljáró hatóságoknak kötelességük megszüntetni az eljárást.
A nyomozás továbbfolytatására kizárólag abban az esetben nyílna lehetőség, ha a rendelkezésre álló iratok, avagy a panaszban foglaltak alapján bűncselekmény gyanúja lenne megállapítható.
A bűncselekmény gyanújának megállapításához azonban szükséges, hogy adatokkal alátámasztottan megfogalmazható legyen egy olyan konkrét cselekmény, amely tekintetében fennáll a gyanúja annak, hogy egy Btk.-ban szabályozott bűncselekmény valamennyi tényállási elemét kimeríti.
A nyomozás iratai ilyen adatot nem tártak fel, és ilyenről a panaszos beadványa sem tesz említést.

A panaszban foglalt észrevételekkel kapcsolatban a nyomozati iratok alapján az alábbiak állapíthatók meg:
ad 1) A nyomozást megszüntető határozat megalapozottan tartalmazza, hogy a 450 millió euró összegű forrásbevonásra azért került sor, hogy egy esetleges részvényvásárlás céljából pénztartalékokat képezzenek a Mol Rt.-t fenyegető külföldi, kétes gazdasági hátterű felvásárlási szándék megelőzése érdekében. A nyomozó hatóság utóbbi megállapítását számos bizonyítási eszköz is alátámasztja, így:
- maga a feljelentés is a Mol részvényvásárlási szándékra hivatkozik és a feljelentés melléklete szerint a részvények megvásárolni kívánt 25 százalékának értéke 2001. júniusi árfolyamon 110 milliárd forint, azaz pontosan 450 millió euró volt,
- az MFB Rt. tulajdonosi jogait 2001. tavaszáig ellátó dr. Varga Mihály volt pénzügyminiszter tanúkihallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a forrásbevonásra a kormány döntése alapján Mol-részvények megvásárlása céljából került sor. Az állami tulajdonszerzést az indokolta volna, hogy 2001. tavaszán részben osztrák, részben orosz részvétellel erőteljes Mol-részvényvásárlás indult meg a piacon, és az így kialakult helyzetre kívánt volna a kormány reagálni,
- dr. Stumpf István volt kancelláriaminiszter, aki Varga Mihályt követően gyakorolta a tulajdonosi jogokat, tanúkihallgatása során elmondta, hogy fennállt a veszélye annak, hogy a BorsodChemmel kapcsolatos felvásárlást követően különböző nem tisztázott hátterű gazdasági csoportok kísérletet tesznek a Mol Rt.-ben is jelentős tulajdonrész megszerzésére, így szükségessé vált, hogy nagyobb mennyiségű pénzösszeg álljon rendelkezésre,
- a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter 15/2001 (VI. 26.) számú határozatában a Mol Rt. részvényei 25 százalékának megszerzésére utasította a hitelintézetet,
- Baranyay László KEHI-nek írt levele is tartalmaz közvetett utalást a részvényvásárlási szándékra, valamint
- Erős János, az MFB Rt. jelenlegi vezérigazgatója tanúkihallgatása során úgy nyilatkozott, hogy Baranyay László korábbi állítása szerint kormányzati utasításra, Mol-részvények megvásárlására kívánták felhasználni a bevont forrást.
A panaszosnak a forrásbevonás céljával kapcsolatos feltételezései nem elégségesek ahhoz, hogy kétségessé tegyék a nyomozás során beszerzett számos bizonyítási eszköz - köztük két volt miniszter tanúvallomásának - tartalmát, hangsúlyos bizonyító erejét.
A panaszosnak a kötvénykibocsátás céljára vonatkozó észrevételeivel kapcsolatban megállapítható, hogy a Mol részvényvásárlás június 26-i miniszteri határozatban történő megerősítésére azért került sor, mert a kormánynak a kötvénykibocsátást jóváhagyó 2077/2001. (IV. 13.)számú határozata nem tartalmazta konkrétan a Mol Rt. részvényvásárlás szándékát. A kormányhatározat tartalmával kapcsolatban Varga Mihály úgy nyilatkozott, hogy célszerű volt a határozatból mellőzni a részvényvásárlás tervét, mert a kormány szándékának - nyilvánosságra kerülése esetén - felvásárlást ösztönző és árfelhajtó hatása lett volna.

Dr. Stumpf István tanúvallomása szerint ezekről a kérdésekről még kormányzati szinten is kizárólag szűk körben lehetett kommunikálni, mert az ügy nemzetbiztonsági érdekeket érintett és Magyarország legnagyobb kapitalizációjú vállalatának a tőzsdei árfolyamát is jelentős mértékben befolyásolhatta egy ilyen információ.
A június 26-i határozatával és annak visszavonásával kapcsolatban a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter a nyomozás során elmondta, hogy a határozatot a kormány döntése alapján adta ki, mivel a kormány úgy érzékelte, megnövekedett a veszélye annak, hogy a Mol egy részét a szervezett bűnözéssel is kapcsolatba hozható, tisztázatlan tulajdonosi hátterű érdekcsoportok szerzik meg. Dr. Stumpf István szerint a fennálló veszély nemzetbiztonsági érdekeket érintett és az állami tulajdont fenyegette, a határozat alapján a kormány végérvényesen el tudta volna érni, hogy az állam döntési pozícióba kerüljön, ha a nem kívánt érdekcsoportok felvásárlási szándékkal jelentkeznek. A volt miniszter elmondta azt is, hogy nemzetbiztonsági szervek bevonásával folyamatosan monitorizálták (figyelemmel kísérték, elemezték) a kialakult helyzetet, és a veszély elmúltával kormányzati döntés született arról, hogy vissza kell vonni a júniusban született alapítói határozatot.
A miniszter szerint a kialakult veszélyhelyzet azért szűnt meg, mert úgy tűnt, hogy Oroszországban megerősödött a politikai vezetők helyzete, a szóban forgó csoportok megelégszenek a BorsodChem megszerzésével és nem akarnak nagyobb pénzeszközöket kockára tenni a Mol megszerzése érdekében.
Az MFB Rt. a rendelkezésre álló iratok alapján azért nem kezdte meg a Mol-részvények felvásárlását, mert a kormánynak a forrásbevonással és az alapítói határozattal nem az volt a célja, hogy reprivatizálja a Mol Rt.-t, csupán a prognosztizált veszély bekövetkezése esetén kívántak lehetőséget teremteni a beavatkozásra.
A panaszos szerint kötelességszegésnek tekinthető, ha informális döntés alapján, bizonytalan cél érdekében 118 milliárd forint forrás bevonásáról dönt az MFB Rt. vezetése.
Az MFB Rt. vezető tisztségviselői mind a forrásbevonás előkészítését, mind a kötvénykibocsátást a kormány döntése alapján hajtották végre, a kormány tagja az MFB Rt. tulajdonosi jogait gyakorló miniszter és az ő részvételével születtek meg a forrásbevonásra és kötvénykibocsátásra vonatkozó döntések.
A bank vezető tisztségviselői nem szeghették meg a vagyonkezelői kötelességüket, mert a forrásbevonást és a kötvénykibocsátást a tulajdonos kezdeményezte, a tulajdonos pedig nem lehet alanya a kötelességszegést elkövetői magatartásaként tartalmazó hűtlen kezelés és hanyag kezelés bűncselekményének.
A fentieken túlmenően jelen esetben a kötelességszegés sem lenne megállapítható. Helytálló a panasz azon megállapítása, hogy a forrásbevonásra bizonytalan cél érdekében került sor, bizonytalan volt a cél annyiban, hogy fennállt a lehetősége annak, hogy a prognosztizált veszély nem realizálódik, ezért adott esetben a részvényvásárlásra nem kerül sor. Önmagában azonban az a tény, hogy egy kötvénykibocsátásra veszély megelőzése és elhárítása érdekében kerül sor, nem ad alapot kötelességszegés megállapítására. Kizárja a kötelességszegés megállapíthatóságát az is, hogy a kötvénykibocsátásra a rendelkezésre álló iratok alapján indokoltan, nemzetbiztonsági szempontokra figyelemmel és az állami tulajdon védelme érdekében került sor.
Az informális kormánydöntéssel kapcsolatban megállapítható, hogy az informális döntés kizárólag a forrásbevonás megszervezésének elkezdése (ajánlatok beszerzése stb.) tárgyában született, magáról a kötvénykibocsátásról az alapítói jogokat gyakorló miniszter a 4/2001. számú alapítói határozatával, a Magyar Köztársaság Kormánya pedig a 2077/2001. (IV. 13.) számú határozatával döntött.
Nem tekinthető kötelességszegésnek önmagában az a körülmény sem, hogy egy nagy összegű forrásbevonás előkészítéséről informális kormányülésen döntenek, jelentős érdekek fűződtek ahhoz, hogy a forrásbevonás célja titokban maradjon és a döntés formális vagy informális jellege nem áll okozati összefüggésben a feltételezett vagyoni hátránnyal.
A fentiek alapján az informális kormánydöntés nem adhat alapot bűncselekmény gyanújának megállapítására, és az ügyészségnek a kormány döntésének törvényességi vizsgálatára sincs jogosultsága, mivel a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 13. paragrafus (1) bekezdése alapján az ügyészi törvényességi felügyelet a kormánynál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek által kibocsátott jogszabályokra, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközeire, valamint e szervek általános érvényű rendelkezéseire és a jogalkotás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki.
A feljelentés szerint a kötvénykibocsátás a Mol Rt. szabálytalan reprivatizációjának előkészítését szolgálta. A feljelentés alapján a reprivatizáció azért lett volna szabálytalan, mert a Mol Rt. alapszabályában található tulajdonosi korlátozások miatt az MFB Rt. közvetlenül nem hajthatta volna végre a tranzakciót. A feljelentés szerint arról azonban, hogy a részvények felvásárlását az MFB Rt.-nek mely cégeken (minimum 5 cég) keresztül kellett volna végrehajtania, az alapítói határozat nem rendelkezik.
A rendelkezésre álló nyomozati iratok alapján megállapítható, hogy a kötvénykibocsátás elsődleges célja nem a Mol-részvények megvásárlása volt, hanem egy olyan pénzügyi helyzet megteremtése, amely lehetővé teszi a magyar állam védelmét.
Tekintettel arra, hogy a részvényvásárlásra végül nem került sor, ennek lebonyolítása szabálytalan sem lehetett, és a tulajdonszerzés előkészülete akkor sem lenne büntetendő, ha a feljelentésen túlmenően is adat merült volna fel arra vonatkozóan, hogy a végrehajtást szabálytalanul kívánták volna lebonyolítani.
A panaszos szerint a forrásbevonás célja bizonytalannak tekinthető, ezért a kamatkockázatok lefedésének helye lett volna.
A nyomozás során beszerzett bizonyítási eszközök - az MFB Rt. belső szabályzatai, bankon belül keletkezet iratok, az ügylet lebonyolításában részt vett banki alkalmazottak tanúvallomásai - alapján megállapítható, hogy a 450.500.000 euró összegű, fix kamatozású forrás kamatkockázatának lefedésére (swapolására) csak annak ismeretében kerülhetett volna sor, hogy az MFB a forrásból változó kamatozású eszközöket fog finanszírozni.
A rendelkezésre álló iratok nem tartalmaznak arra vonatkozóan adatot, hogy a Mol részvényvásárlás meghiúsulása esetére, vagy a részvényvásárlással párhuzamosan felvetődött volna annak a konkrét lehetősége, hogy a bank változó kamatozással fogja a forrást kihelyezni, tehát a banki gyakorlat szerint a kamatswap nem lett volna indokolt.
Valószínűsíthető volt, hogy a forrást vagy Mol-részvények vásárlására - a részvényvásárlás nem tekinthető változó kamatozású kihelyezésnek, mivel a részvények értéke nem kizárólag a kamatszint függvénye -, vagy az MFB Rt. gazdasági szerepére figyelemmel stratégiai, kormányzati kihelyezésére kerül sor. Utóbbi felhasználási lehetőséggel kapcsolatban is várható volt, hogy az MFB Rt. nem piaci feltételek között, adott esetben fix kamatozással helyezi ki a pénzösszeget.

ad 2) A rendelkezésre álló iratok szerint a 450 millió euró összegű forrás átmeneti hasznosításával kapcsolatban a bank Treasury Igazgatósága a bankközi kihelyezésen túlmenően két további lehetőséget is elemzett, a devizakötvény és a vállalati devizakötvény-vásárlást.
Az igazgatóság 2001. év június hó 11. napján kelt feljegyzése összességében megállapítja, hogy az euró forrás felhasználásának bizonytalansága, a rövid időtáv és az elemzett kihelyezések magasabb kockázata miatt csak a forrás bankközi kihelyezése indokolt.
A nyomozás során tanúként lett kihallgatva a KEHI TÜK Ig. 154/2003. számú iratában hivatkozott szakértő, aki az átmeneti hasznosítással kapcsolatban elmondta, hogy szerinte indokolatlan volt a kötvénykibocsátásból származó pénzösszegek bankközi piacon történő kihelyezése, álláspontja szerint a felhasználásig kincstárjegyeket vagy állampapírokat kellett volna vásárolni.
A tanú szerint az MFB Rt. Igazgatósága, illetve a tulajdonosi képviselő valószínűleg abban a téves felismerésben cselekedtek, hogy a pénzösszeget nem szabad befektetni az esetleg sürgős ráfordítási igények miatt, ugyanakkor a kincstárjegy és állampapír-vásárlás kedvezőbb lett volna, mert ezek az eszközök a legjobb minőségi fedezeteknek számítanak a magyar piacon, ezért gyors felhasználás esetén kitűnően refinanszírozhatók.
A tanúvallomásban kifejtett alternatív hasznosítási lehetőség indokoltsága kétséges, ugyanis állampapírok vásárlása esetén (a kincstárjegy is állampapír) a végleges felhasználáskor az átmenetileg befektetett pénzösszeg úgy lett volna mobilizálható, ha az állampapírokat fedezetül felhasználva az MFB Rt. újabb kölcsönöket vesz fel más hitelintézetektől.
A felvett hitelek után kamatokat kellett volna fizetni, melyek mértéke nem ismert, de valószínűsíthető, hogy azok mértéke meghaladta volna az állampapírok hozamát, így ez a kihelyezési lehetőség tartalmaz olyan költségtényezőt, ami a bankközi piacon történő átmeneti hasznosítással kapcsolatban nem jelentkezik.
Mindezek ellenére lehetséges, hogy a bankközi piacra történő kihelyezésnél lett volna magasabb hozammal járó átmeneti befektetési lehetőség, azonban az MFB Rt. vezetősége likviditási, kockázatkezelési, és jövedelmezőségi szempontokra figyelemmel úgy döntött, hogy a bank számára kedvezőbb, ha a bankközi piacra helyezi ki a kötvénykibocsátásból származó pénzösszeget. Az átmeneti hasznosítás szakmai döntés volt, az alternatívák közötti választás az MFB Rt. diszkrecionális joga ésszerű kockázatvállalása volt, ezért a bűncselekmény elkövetési magatartásaként nem értékelhető.
Az állampapírok vásárlásának, majd refinanszírozásának, illetve egyéb átmeneti pénzügyi kihelyezésnek a lehetőségét konkrétan tartalmazó iratok (például ajánlat, feljegyzés, projekt terv stb.) hiányában bizonytalan, hogy az utóbbi pénzügyi műveletek milyen hozammal, egyéb költséggel, likviditási kockázattal jártak volna, így konkrét alternatíva hiányában a befektetési lehetőségek összevetésére és következtetések levonására nem kerülhet sor.
A fentiek alapján a bankközi piacra történő kihelyezéssel kapcsolatban bűncselekmény gyanúja nem állapítható meg.

ad 3) A rendelkezésre álló iratok alapján a forrásköltség és az átmeneti kihelyezés közötti kamatkülönbség az MFB Rt.-nek körülbelül 984 millió forint veszteséget okozott. Helytálló tehát a panasz annyiban, hogy az MFB Rt.-t veszteség érte, ez a veszteség azonban a bűncselekmény elkövetési magatartásának hiányában nem kárként, hanem a felvásárlási szándék elhárításához szükséges forrásbevonás költségeként értékelendő.
A veszteség arra vezethető vissza, hogy a forrásbevonást összegszerűségében és időzítésében nem a ténylegesen megvalósult kihelyezésekhez igazították. Ennek oka pedig az, hogy a forrásbevonás eredeti célja nem a megvalósult kihelyezések finanszírozása volt, hanem a Mol Rt.-t fenyegető veszély elhárítása.
A forrást csak a fenyegetettség elmúltával lehetett kihelyezni, ebből kifolyólag a veszély fennállása alatt, majd a konkrét kihelyezések megvalósításáig az MFB Rt. a bankközi piacon a forrás költségénél (5,25 százalék) alacsonyabb (3,27-4,47 százalék) hozammal volt kénytelen hasznosítani a forrásbevonásból származó pénzösszeget.
A veszteséggel okozati összefüggésben tehát elsősorban az áll, hogy a Mol védelme érdekében került sor a forrásbevonásra. Azon felül, hogy erre a tulajdonos döntése alapján került sor, a forrásbevonás ilyen céllal történő végrehajtása kötelességszegésként sem értékelhető, ugyanis a Mol Rt. védelméhez jelentős - nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági érdekek - fűződtek.

ad 4) Az árfolyamkockázat kezelésével összefüggésben a nyomozó hatóság nem tárt fel olyan adatot, amelynek alapján bűncselekmény gyanúja lenne megállapítható. A panasz nem tartalmazza, hogy az árfolyamkockázat-kezelés miért és mennyiben kifogásolható, különös tekintettel arra, hogy a 450 millió euró forrás bankközi piacra történő kihelyezésére azonos devizanemben (euróban) került sor, tehát árfolyamkockázat nem merült fel.
A fentiek alapján a nyomozást megszüntető határozat törvényes és megalapozott. A feljelentett cselekmény nem bűncselekmény és a beszerzett bizonyítási eszközök alapján más bűncselekmény gyanúja nem állapítható meg, így a nyomozó hatóság intézkedésének a Be. 28. paragrafus (4) bekezdésének c) pontja szerinti hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség. Budapest, 2003. év augusztus hó 15. napja Dr. Szoboszlai Richárd csoportvezető ügyész

Martinsalakos házak

HATÁROZAT
a nyomozást megszüntető határozat ellen bejelentett panasz elbírálásáról

A hűtlen kezelés bűntette miatt az Országos Rendőr-főkapitányság Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság Vizsgálati Főosztály Gazdasági Bűnözés Elleni Osztályán 145/2002. bü. szám alatt indult bűnügyben a nyomozó hatóság 2003. június 23. napján kelt nyomozást megszüntető határozata ellen a MeH Közpénzügyi Államtitkárság és a KEHI, mint feljelentők képviseletében Keller László és Hegedűsné dr. Dani Erika által bejelentett panaszokat a Be 199. paragrafus (1) bekezdés b.) pontja alapján - mint alaptalanokat - elutasítom.
E határozat ellen a Be 195. paragrafus (5) bekezdése szerint további jogorvoslatnak nincs helye, a sértett azonban a BE 199. paragrafus (2) bekezdés b.) pontja alapján - Be 229. paragrafus (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - pótmagánvádlóként léphet fel.

INDOKOLÁS:
A MeH Közpénzügyi Államtitkárság feljelentést tett ismeretlen tettes ellen hűtlen kezelés bűntette miatt. A feljelentés lényege szerint a martinsalakos házak helyreállításához, illetve újjáépítéséhez nyújtott mintegy 2,4 milliárd forint állami támogatás 2001-2002. évi felhasználása során pénzügyi visszaélések történtek, mivel a ténylegesen felmerült bontási és építési költségeket, illetőleg a fővállalkozó BAUMAG Holding Rt. által az alvállalkozóinak kifizetett összegeket többszörösen meghaladó összegű számlákat fizettek ki a BAUMAG Holding Rt.-nek, és adat merült fel arra is, hogy a helyreállításra kifizetett pénzösszegek egy részét a döntéshozókhoz juttatták vissza. A MeH Közpénzügyi Államtitkárság az állami költségvetésnek okozott vagyoni hátrányt 1,8-2,1 milliárd forintban határozta meg.
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) által ugyanezen tárgyban tett feljelentés szerint a kormánymegbízott munkáját segítő GYUK Kht. és a fővállalkozó BAUMAG Holding Rt. kiválasztására és megbízására a közbeszerzésekről szóló törvény előírásainak megszegésével, közbeszerzési eljárás nélkül került sor. Az a tény, hogy a fővállalkozó által igénybe vett alvállalkozók a munkát a fővállalkozói szerződésben meghatározott vállalási árnál lényegesen alacsonyabb áron végezték el, azt támasztja alá, hogy a közbeszerzési eljárás alkalmazásával a helyreállítás, illetve újjáépítés a BAUMAG Holding Rt. által az alvállalkozóinak kifizetett összegért is megvalósulhatott volna. A KEHI álláspontja szerint így a közbeszerzési eljárás mellőzésével okozati összefüggésben az állami költségvetésnek legalább 385.949.000 forint vagyoni hátránya keletkezett.
A nyomozó hatóság a feljelentések alapján hűtlen kezelés bűntette miatt indult nyomozást 2003. június 23. napján kelt határozatával a Be 139. paragrafus (1) bekezdés b.) pontjának első fordulata alapján - bűncselekmény megállapíthatósága hiányában - megszüntette. A határozat indokolásának lényege úgy összegezhető, hogy a nyomozás eredményeként rendelkezésre álló adatok alapján a hűtlen kezelés megvalósulásához szükséges tényállási elemeket, - a vagyoni hátrány okozására is kiterjedően szándékos vagyonkezelői kötelességszegést, illetve azzal okozati összefüggésben keletkezett vagyoni hátrányt - kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani.
A nyomozó hatóság nyomozást megszüntető határozata ellen a MeH Közpénzügyi Államtitkárság képviseletében Keller László, míg a KEHI képviseletében Hegedűsné dr. Dani Erika panaszt jelentettek be.
Keller László MeH közpénzügyi államtitkár panaszának lényege az alábbiakban foglalható össze.
A nyomozó hatóság "az eset körülményeit nem kellően tárta fel, a feltárt tényekből pedig helytelen következtetéseket vont le." A közbeszerzési eljárás mellőzésével megvalósult a kötelezettségszegés, ahhoz kapcsolódóan pedig kár keletkezett, ami az az összeg, amelyért olcsóbb kivitelezőt találtak volna a közbeszerzési eljárás során. A nyomozó hatóság a fővállalkozói szerződésben meghatározott vállalási ár megítélése kérdésében kizárólag az ügyben érintett ÉMI Kht. tudományos igazgatójának nyilatkozatát, illetve a kormánymegbízotti iroda által készített számszaki összegzést vette figyelembe, azok valóságtartalmának ellenőrzését elmulasztotta, a települési és polgári védelmi vezetők azokkal ellentétes tartalmú nyilatkozatát figyelmen kívül hagyta. A nyomozó hatóság sem a kormánymegbízott nyilatkozatával sem az ÉMI Kht.-vel összefüggésben nem támasztott aggályokat, noha a feljelentés leginkább az ő felelősségüket vetette fel. A panaszban kifejtett indokok alapján Keller László a nyomozást megszüntető határozat hatályon kívül helyezését és ismételt nyomozás elrendelését kérte.
A nyomozást megszüntető határozat ellen a KEHI képviseletében Hegedűsné dr. Dani Erika által bejelentett panasz szerint bár a nyomozást megszüntető határozat indokolása tényként rögzíti, hogy a GYUK Kht. és a BAUMAG Holding Rt. kiválasztására a közbeszerzési eljárás mellőzésével került sor, ezt a tényt a nyomozó hatóság mégis figyelmen kívül hagyta, illetve nem megfelelően értékelte a bűncselekmény megvalósulása szempontjából. Ha a közbeszerzési törvény előírja a közbeszerzési szabályok alkalmazását, akkor azt mérlegelés alapján nem lehet mellőzni. Erre vonatkozóan nem született kormányzati döntés, egy tanácsadó testület pedig ebben a kérdésben jogszerűen nem dönthet. A nyomozó hatóság nem vizsgálta érdemben azt a tényt, hogy a fővállalkozó haszna nem átlagos mértékű volt, a BAUMAG Holding Rt. "közbeszerzési eljárás alapján lebonyolított munka esetében ekkora hasznot vélhetően nem realizált volna". A vagyoni hátrány nagyságrendje lényegében a fővállalkozó hasznával megegyező mértékű, "tekintettel arra, hogy a kormánybiztos a kiállított számlákat igazolta és ez alapján utalta át az összegeket, anélkül, hogy a számlák mögötti teljesítést bármilyen módon ellenőrizte volna.
Ez utóbbi szintén megerősíti a vagyonkezelői kötelezettség elmulasztását." A panaszban kifejtett indokok alapján Hegedűsné dr. Dani Erika a nyomozást megszüntető határozat hatályon kívül helyezését és nyomozás elrendelését kérte.

A panaszok - az alábbiak szerint - nem alaposak.
A nyomozó hatóság a tényállás tisztázása érdekében szükséges és indokolt bizonyítási cselekményeket elvégezte és azok alapján megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a martinsalakos házak helyreállításával és felújításával összefüggésben bűncselekmény elkövetését nem lehet megállapítani.
A nyomozó hatóság érdemben helyesen állapította meg a tényállást, a nyomozás során beszerzett bizonyítékok ismertetése és az azokból levont jogkövetkeztetések azonban részben hiányosak, ezért a határozat indokolását kiegészítem.
A martinsalakos házak helyreállítására vonatkozóan született kormányhatározat 6. pontja szerint Horváth László kormánymegbízott volt jogosult a feladat végrehajtásának irányítására, szervezésére és ellenőrzésére, valamint a költségvetési támogatásra vonatkozó döntések meghozatalára. E döntések meghozatalának menetét viszont a határozat nem szabályozta és nem rögzítette egyértelműen az önkormányzatok feladatait sem az állami támogatás odaítélése, illetve a munkák kivitelezése tekintetében. A hivatkozott kormányhatározat 7. pontja szerint a kormány elrendelte, hogy a kormánymegbízott munkáját az érintett tárcák (BM, FVM, GM, KÖM, PM) és az OKF vezető munkatársaiból álló munkacsoport szakmailag támogassa és segítse, illetőleg tudomásul vette, hogy a kormánymegbízott munkáját a lebonyolításban a Gyors Újrakezdésért Tanácsadó és Szolgáltató Kht. megbízási díj ellenében segíti.
A cégbíróság által csak röviddel korábban, 2001. június 7-én bejegyzett GYUK Kht. a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervezet, amely együttműködési szerződést kötött a BM Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőséggel, a feladatot közbeszerzési eljárás nélkül nyerte el.
A KEHI által folytatott vizsgálati ellenőrzés során Horváth László kormánymegbízott úgy nyilatkozott, hogy tudomása szerint a GYUK Kht.-t a BM és az OKF javaslata alapján a kormány választotta ki. A kht. megbízási díja az üzleti életben szokásos, a Gazdasági Kamara ajánlásait is figyelembe vevő tanácsadói, projektvezetési díjak alapján a konkrét három feladatkörre - szervezés, lebonyolítás és ellenőrzés-felügyelet - lebontva került megállapításra.
A kht. vezetőjének, dr. Székelyhidi Istvánnak a vallomása szerint a kht. megalakulását követően a szervezet létrejöttéről tájékoztatták a BM-et, a HM-et és számos más állami szervezetet, és az OKF-fel kötött megállapodásukra figyelemmel felajánlották az árvízi károk elhárításában, illetve más helyreállítási munkák szervezésében való közreműködésüket. Ezt követően magához hivatta őt Valenta László, akkori BM kabinetfőnök, és arról tájékoztatta, hogy a kormány intézkedést tervez a martinsalakos házak újjáépítésével kapcsolatban és ezzel összefüggésben egy katasztrófavédelemmel foglalkozó kht.-t vagy alapítványt akarnak megbízni. Az esetleges megbízással kapcsolatos további megbeszéléseket a kht. képviseletében dr. Rajcsányi Péter folytatta, és a megbeszélések eredményeként végül a GYUK Kht.-t kérték fel a kormánymegbízott munkájának támogatására. Dr. Rajcsányi Péter elmondta, hogy a Valenta Lászlóval folytatott megbeszéléseken több minisztérium tisztségviselői is részt vettek és a feladatra végül azért a GYUK Kht.-t kérték fel, mert a BM álláspontja szerint egyedül a GYUK Kht. volt az, akik kht.-ként működött a katasztrófavédelem területén és kifejezetten egy "ilyen jellegű jogi szervezetet szerettek volna megbízni".
Valenta László a GYUK Kht. kiválasztásának konkrét körülményeire már nem emlékezett, a BM-OKF akkori főigazgatója, dr. Bakondi György viszont határozottan cáfolta, hogy a GYUK Kht. megbízására az OKF javaslata alapján került volna sor. A martinsalakos házak helyreállításáról szóló 1085/2001. (VII. 25.) kormányhatározat tartalmára tekintettel tény az, hogy a GYUK Kht. a helyreállításban a kormánydöntés és nem a kormánymegbízott döntése alapján vett részt. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy a kormánymegbízott és a GYUK Kht. közötti szerződés megkötése csak a kormányhatározat meghozatala után történt meg. A megbízási szerződésben rögzített feladatait a GYUK Kht. maradéktalanul elvégezte, ezzel ellentétes adatok sem a KEHI vizsgálat, sem a nyomozás során nem merültek fel.
A helyreállítás és újjáépítés fővállalkozójának, a BAUMAG Holding Rt.-nek a kiválasztására és megbízására is közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül került sor. Horváth László kormánymegbízott ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a katasztrófával fenyegető helyzetre tekintettel "az előterjesztők és a kormány eltekintettek a közbeszerzési eljárás lefolytatásától". Valenta László ugyan nem emlékezett arra, hogy konkrétan ki döntött a kérdésben, de maga is megerősítette, hogy a helyzetet katasztrófahelyzetnek minősítették, ezért nem kellett közbeszerzési eljárást lefolytatni. Ezzel egybehangzóan nyilatkozott dr. Székelyhidi István is, azzal, hogy az érintett helyszíneken járva maga is tapasztalta, hogy a lebontandó épületek állaga az emberi életet veszélyeztette, így a helyzet valóban katasztrófa helyzet volt. Azt, hogy az adott esetben konkrétan mely személy vagy személyek döntöttek a közbeszerzés mellőzéséről, a nyomozás során egyértelműen nem lehetett tisztázni. Az e körben előadott egybehangzó nyilatkozatok, miszerint a közbeszerzést a katasztrófahelyzetre tekintettel mellőzték, a nyomozás során érdemben nem voltak cáfolhatók. Az pedig tény, hogy a helyreállítás első ütemében az ÉMI Kht. által életveszélyessé nyilvánított épületek lebontására és újjáépítésére, illetve használt lakások vásárlásával történő kiváltására került sor.
A BAUMAG Holding Rt.-vel kötött fővállalkozói szerződésben rögzített nettó 140.000,- Ft/m2 vállalási ár a károsodott épületek előzetes felmérését végző ÉMI Kht. képviselőjének javaslata alapján a különböző minisztériumok tisztségviselőinek, illetve a BM-OKF képviselőjének részvételével zajlott egyeztető tárgyalásokon, a térségi viszonyok figyelembe vételével került meghatározásra. A későbbiekben a fővállalkozói szerződést többször módosították és annak eredményeként házanként egyösszegű vállalási díjat határoztak meg. A szerződésmódosítások tartalmazták a költségnövelő és költségcsökkentő tényezőket is. A vállalkozói díj fizetése a fővállalkozói szerződés mellékletét képező fizetési ütemterv alapján zajlott, amely szerint az egyösszegű vállalási díj a fizetési megállapodásban meghatározott százalékos részletekben, az egyes tételekhez kapcsolt feltétel teljesítését követően volt számlázható és kifizethető és nem volt közvetlen kapcsolat az adott számla értéke és a kibocsáthatóságának feltételéül szabott esemény műszaki tartalma között.
A BAUMAG Holding Rt. által benyújtott számlákat tartalmilag és formailag a GYUK Kht. ellenőrizte, a feladat ellátásában műszaki ellenőrök is részt vettek. A nyomozás adatai - a beszerzett okirati bizonyítékok, illetve a tanúvallomások - alapján az állapítható meg, hogy teljesítés nélküli számlakibocsátás, illetve kifizetés nem történt. Tény, hogy a károsodott házak lebontása, illetve a károsult igényének megfelelően a házak újjáépítése megtörtént, az újjáépítéssel érintett ingatlantulajdonosok részéről sem mennyiségi, sem minőségi kifogások nem merültek fel. Erre figyelemmel a kormánymegbízotti iroda által készített számszaki összegzés adatainak hitelességét - Keller László álláspontjától eltérően - nem lehet megkérdőjelezni és azzal kapcsolatban ellentétes adat, tény, vagy bizonyíték a nyomozás során nem merült fel.
A feljelentésekben nevesített, a Btk. 319. paragrafus (1) bekezdésében meghatározott hűtlen kezelés bűntettét az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. A bűncselekmény a vagyonkezelési megbízásból fakadó kötelezettség szándékos megszegésével okozati összefüggésben álló vagyoni hátrány bekövetkezése esetén állapítható meg. A kötelezettségszegés lényegi - a tulajdonos személyétől és a kezelt vagyon jellegétől független - jellemzője, hogy a vagyonkezelő a rendelkezési jogot nem az ésszerű gazdálkodás szerint, az őt megbízó érdekében, hanem a vagyon rendeltetésétől és a tulajdonos érdekétől eltérően gyakorolja.
A hűtlen kezelés szándékos bűncselekmény, csak akkor állapítható meg, ha a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok megszegésén túlmenően - legalább eshetőleges szándékkal - a vagyonkezelési szabályszegéssel okozati összefüggésben bekövetkezett vagyoni hátrányokozás is bizonyítható az elkövető terhére. A kötelességszegés akkor szándékos, ha az elkövető tudja, hogy őt valamilyen meghatározott, mérlegelést nem tűrő kötelezettség terheli és felismeri, hogy e kötelezettséget megszegő magatartása folytán vagyoni hátrány keletkezhet, amely következményt kívánja vagy abba legalább belenyugszik.
A martinsalakos házak helyreállításáról szóló kormányhatározat Horváth Lászlót jogosította fel a költségvetési támogatásra vonatkozó döntések meghozatalára, a kormánymegbízott idegen vagyon kezelésével megbízott volta tehát nem vitatható.
A GYUK Kht., illetve a BAUMAG Holding Rt. közbeszerzési eljárás mellőzésével történő kiválasztása és megbízása, mint lehetséges vagyonkezelői kötelezettségszegés tekintetében azonban Horváth László terhére vagyoni hátrány okozására is kiterjedően szándékos vagyonkezelői kötelezettségszegést nem lehet megállapítani.
A GYUK Kht. vonatkozásában az állapítható meg, hogy a kht. közbeszerzési eljárás nélküli megbízására a kormányhatározat alapján került sor. A BAUMAG Holding Rt. megbízásával kapcsolatban pedig bizonyítható, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatásától a katasztrófával fenyegető helyzet mielőbbi megoldása érdekében tekintettek el.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 6. paragrafus h.) pontja szerint a katasztrófahelyzet elhárításához kapcsolódó beszerzések nem tartoznak a törvény hatálya alá. A KEHI a kormánymegbízott tevékenységéről szóló vizsgálati jelentése ezzel kapcsolatban azt rögzíti, hogy a katasztrófahelyzet megítélése ebben az esetben nem megfelelő körültekintéssel történt. A katasztrófa, illetőleg a katasztrófahelyzet fogalmát ugyanis az 1999. évi LXXXIV. törvény 3. paragrafus e.) illetve f.) pontja egyértelműen meghatározza és az ott írtakra figyelemmel a martinsalakos épületek egy részének életveszélyessé válása még nem indokolta a helyzet katasztrófahelyzetként történő kezelését és annak alapján a közbeszerzési eljárás mellőzését sem. A KEHI jelentésében hivatkozott "nem kellő körültekintés" azonban nem elegendő a szándékos kötelezettségszegés megállapításához. A közbeszerzési törvény nem tartalmaz utalást arra, hogy a katasztrófa, illetőleg a katasztrófahelyzet megítélése vonatkozásában csak és kizárólag az 1999. évi LXXXIV. törvény fogalom meghatározása lenne az irányadó. A vonatkozó jogszabály téves értelmezése, a térségben kialakult helyzetnek az adott, mielőbbi megoldást sürgető körülmények között katasztrófahelyzetként történő értékelése, - mint mérlegelés alapján meghozott téves döntés - vagyoni hátrány okozására is kiterjedő szándékos vagyonkezelői kötelezettségszegés hiányában bűncselekmény megállapítására nem adhat alapot.
Az a körülmény, hogy a vállalási ár meghatározására az ebben a kérdésben érdekeltnek nem tekinthető, de nyilvánvalóan kellő hozzáértéssel rendelkező ÉMI Kht. javaslata alapján került sor, illetve az a tény, hogy a kormánymegbízott az érintett károsultakkal való egyeztetés, az önkormányzatok által eltúlzottnak ítélt számlák kifogásolása, illetve a fővállalkozói szerződés módosításának kezdeményezése útján több alkalommal is - részben eredményes - lépéseket tett a helyreállítás költségeinek csökkentésére, azt támasztják alá, hogy Horváth László kormánymegbízott az állami költségvetés érdekeit szem előtt tartva igyekezett eljárni, és szándéka vagyoni hátrány okozására még eshetőleges formában sem terjedt ki.
Helytállóan állapította meg a nyomozó hatóság azt is, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján vagyoni hátrány bekövetkezését, mint szükségképpeni tényállási elemet egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítani nem lehet.
Mivel a kormánymegbízotti irodától beszerzett számszaki összegzés tartalmával, illetve az ÉMI Kht. tudományos igazgatójának vallomásával kapcsolatban kétségek nem merültek fel, így azok valóságtartalma megkérdőjelezhetetlen. (A Keller László panaszában írtakkal ellentétben az ÉMI Kht. esetleges felelősségére utaló felvetést a MeH Közpénzügyi Államtitkárság feljelentése sem tartalmazott.) Ebből következően a bizonyítékok értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az újjáépített lakások átlagos négyzetméter ára sem az EMI Kht. által előzetesen becsült költségekhez, sem a fővállalkozói szerződésekben meghatározott árhoz képest nem tekinthető eltúlzottnak vagy irreálisnak. Az pedig tény, hogy a BAUMAG Holding Rt.-vel kötött szerződéskötéskor a kormánymegbízott a fővállalkozó és az alvállalkozók közötti szerződések tartalmáról, ezáltal a fővállalkozó hasznának mértékéről nem tudott és nem is tudhatott, tekintettel arra, hogy az alvállalkozók bevonására a fővállalkozói szerződés megkötését követően került sor, az alvállalkozókkal kötött szerződések tartalmát pedig a fővállalkozó a későbbiekben is üzleti titokként kezelte. Az alvállalkozók bevonása a helyreállítás költségeit nem növelte, a fővállalkozó által kibocsátott számlák összegszerűségükben minden esetben megfeleltek a fővállalkozói szerződésben, illetve az annak módosításaiban meghatározott vállalási árnak. A nyomozás során túlszámlázásra utaló adatok nem merültek fel.
Mindezen körülményekre tekintettel önmagában az, hogy a BAUMAG Holding Rt. gazdasági erőfölényét és a térségbeli viszonyokat maximálisan kihasználva - a részben az érdekeltségébe tartozó - alvállalkozókkal kötött, számára előnyös szerződések révén a helyreállítás során extraprofitot realizált, nem képezheti büntetőjogi értékelés tárgyát. Nyilvánvaló, hogy a le nem folytatott közbeszerzési eljárás és annak eredménye utólag nem rekonstruálható, ebből következően legfeljebb feltételezhető, de teljes megalapozottsággal nem állítható az, hogy közbeszerzési eljárás alkalmazásával a beruházás a fővállalkozó által az alvállalkozóknak kifizetett összegért is megvalósulhatott volna. Ez kétséget kizáró módon nem bizonyítható.
Büntetőjogi felelősséget feltételezésekre nem lehet alapítani. A Be. 4. paragrafusában meghatározott alapvető eljárási rendelkezés szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.
A kifejtett indokok alapján, mivel a nyomozás eredményeként kétséget kizáró módon sem szándékos vagyonkezelői kötelezettségszegést, sem azzal okozati összefüggésben bekövetkezett vagyoni hátrányt nem lehetett megállapítani, a nyomozó hatóság sérelmezett határozata törvényes és megalapozott, annak megváltoztatására, illetve hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség.

Budapest, 2003. augusztus 18.
Dr. Nagy Zita
főügyészségi ügyész

(MTI nyomán)

Címkék:
  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó