„Csúfabb a kölcsönkérésnél”
2003. december 5. 00:05
Az elmúlt napokban az erdélyi közhangulatba beléfájdult egy román (kölcsön)szó, a „somer”. Az RMDSZ ifjúsági ügyekért felelős alelnöke és társai választották a fiatalok érvényesülésének jobbításáért indított program vezérmondatává, és plakátokra nyomtatták a szöveget, amely ekképpen hangzott: Nem akarok somer lenni! A program, amint a Miért – Magyar Ifjúsági Értekezlet – elnökének nyilatkozataiból kiderült főleg a felsőoktatásban tanuló diákok majdani elhelyezkedésének elősegítését célozta meg. Tehát az erdélyi fiatalság magasan képzett rétegének, divatos szóval: a szellemi elitnek szánta.

A somer kifejezés, sajnos az erdélyi magyar nyelvváltozat széles körben használt kölcsönszókészleti eleme, a köznyelven beszélők és fogalmazók általánosan kerülik, különösen ennek az írásos használatát. Természetes tehát, hogy az ép (nyelv)érzékű emberek némelyike a plakátok láttán, a hír hallatán felhorkant és rosszallóan tette szóvá a magyar nyelv ellen elkövetett otromba merényletet. A jobb sorsra érdemes program vezetője, a mundér becsületét védve első reagálásaiban kiállt a kölcsönvett nyelvi elem védelmében, méghozzá oly módon, hogy nyegle hangvételű minősítéseivel a szülőket, a pedagógusok szakmai önérzetét és hivatástudatát is sértette:

„Változnak az idők! Sajnos, a magyar ifjúságot nem lehet kizárólag nemzeti jellegű retorikával megközelíteni. A fiatalok saját nyelvén kell beszéljünk, ha azt akarjuk, hogy betegyék a lábukat egy ifjúsági szervezet vagy az RMDSZ irodájába. (…)

A fiatalok kornert rúgnak, nem szögletet, a primariára és nem a polgármesteri hivatalba mennek, a szüleik somerpénzből élnek és nem munkanélküli segélyből. Ezért használjuk a somer kifejezést, mert így sokkal inkább a magukénak érzik a programot. Így tudjuk megszólítani őket. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy egy plakáttal nevelni tudjuk őket, meg tudjuk tenni azt, amit hét évig a szülők, majd 12 évig a tanárok elmulasztottak.”

Ennél veszélyesebb és rombolóbb kihívás aligha érhette valaha is az erdélyi magyar nyelvváltozatot, és arról sem tudunk, hogy a magyar fiatalság egészét, méghozzá ennek iskolázott rétegét ilyen mértékben sodorják előbb a félnyelvűség, majd a nyelvváltás/nyelvcsere irányába. Azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a magyar kultúra felváltását/elvesztését ilyen mélységekbe süllyesztő akkulturalizációs szándékkal olyan maguknak nagy tekintélyt igénylő fórumokon kísérelnék meg, mint amilyenre az RMDSZ- partnerszervezete igényt tart.

Ezt a szálat most nem kezdjük bontogatni, mert túlságosan felfeslene a szövet egésze. Csupán utalunk arra, hogy a Miért Erdély egész fiatalságát átfogó ifjúsági szervezetként óhajtja meghatározni önmagát, kataszterében – tudtunkkal – kétszáznál több ifjúsági csoportosulást tart nyilván, olyan horderejű rendezvények kezdeményezője és szervezője, mint a múlt évben indított marosvásárhelyi Sziget fesztivál, amely időben az idén is „rácsúszott” a Bálványosi Nyári Szabadegyetemre és Diáktáborra. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy hány és milyen Kárpát-medencei tanácskozáson, konferencián vesznek részt, és szerveznek efféléket maguk is, akkor világossá válik, hogy maga a szövetség nem „somer” – munkanélküli -, hanem túlságosan is hiperaktív, jóban-rosszban ráhatással van a magyarság egészére.

Ne kriminalizáljuk az ügyet, Kovács Péter takarodót fújt, sajtóközleményéből tudtuk meg, hogy a „somerszavas” plakátokat bevonták, illetve Nem akarok munkanélküli lenni szöveggel futtatják. (Kovács főnöke, Markó Béla elvégre jó nevű költő és kiváló stiliszta, és bizonyára neki is szerepe van abban, hogy a „somerezők”, ha nem is kaptak még büntetőrúgást, a sajtó által felmutatott sárgalapra a második nekifutamodásban bólintottak és elfogadták.)

Abban is reménykedünk, hogy nem csak a somer szót és társait, hanem a nyelvi jelenség térhódítását támogató mentalitást is próbálják ezentúl háttérbe szorítani, személyes példaadással, nyelvvédő programok szervezésével.

Ehhez, szerencsénkre, a már meglévő és működő írott és sugárzott sajtó kedvező feltételeket biztosíthat. Az iskolai oktatásról azért nem szólunk, mert természetes, hogy ennek az intézményhálózatnak kisebbségi és többségi helyzetben is meghatározó szerepe van az írott és beszélt nyelv elsajátításában. Egy hatékony nyelv- és kisebbségpolitika alkalmazójaként – ha van ilyen – „… lelassíthatja, esetleg megállíthatja, vagy éppen visszafordíthatja a nemzet szempontjából negatív folyamatokat, főképpen a nyelvcserét, nyelvi asszimilációt.” (Péntek János: A kisebbségi magyar nyelv helyzete, állapota, esélyei, Kolozsvár, 2003.)

Az előbbi idézettel is jelezni kívánjuk, hogy viszonylag gazdag könyvészettel rendelkezünk, amely nem csak a nyelvművelő szakma számára elérhető, hanem más érdeklődők rendelkezésére is állhat. Természetesen, ha van rá igény. A hatékony nyelv- és kisebbségpolitika megalapozásához ezek a friss kiadványok is megfelelő elméleti fogódzóként hasznosíthatók. A mostani „nyelvrontó incidensre” sem került volna sor, ha bár egyetlen alkalommal is a programkészítők valamelyikének a kezébe kerül A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén sorozat már idézett könyve (Péntek János-Benő Attila: Nyelvi kapcsolatok, nyelvi dominanciák az erdélyi régióban). Ez a tanulmánykötet egészen friss, de ezt megelőzően már napvilágot látott Lastyák István A magyar nyelv Szlovákiában című modern szemléletű, széleskörű nyelvvizsgálatra alapozott kötete, Csernicskó István A magyar nyelv Ukrajnában (Vajdaságban), Göncz Lajos A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban).

Az erdélyi, vagy kárpát-medencei szintű programszervezőknek a meglévő szervezeti kapcsolatok révén nem lehet túlságosan nagy gond ezeket a könyveket beszerezni, és megtudni például, hogy: „… a kisebbségi csoportok, Kárpát-medencei nyelvi közösségek kétnyelvűsödésének eredményét, a kisebbségi kétnyelvűség jellegét döntő módon meghatározza az anyanyelv státusa és presztízse, a belső és külső értékelés, a beszélőknek a nyelvi attitűdje. A alárendelt státus és a negatív megítélés általában felcserélő, asszimetrikus kétnyelvűséget eredményez. Ebben a kétnyelvűségben az első nyelv fokozatosan háttérbe szorul.”

Továbbá: „Az 1990-es években végzett Kárpát-medencei kétnyelvűség-vizsgálat szerint: „A felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, muravidéki és ausztriai magyarok együttes válaszai alapján a legszebb magyart Erdélyben beszélik (…) majd lényegesen kevesebben választották Budapestet (ez leginkább a muravidéki és a felvidéki magyarok véleménye alapján)… Az ausztriaiak, felvidékiek és a muravidékiek saját kontaktusváltozatukat a többi magyar nyelvi változathoz képest leértékelik, míg a kárpátaljaiak és különösen az erdélyiek felértékelik.” (Göncz, 1999)

Természetesen itt fellelhetőek az „erdélyi hazabeszélés” elemei is, de ez, érdekes módon határozottan egyezik például a Grétsy professzor úr számos esetben megfogalmazott véleményével, és mindazokéval, akik a nemzetközpontú nyelvművelés hívei és ösztönzői.

Kovács Péter és társai nem a jelzett csapáson indultak el ugyan, de még választhatják ezt a pászmát. Ehhez az első lépést már megtették: Nem akarnak a nyelvművelést illetően sem munkanélküliek lenni. Az anyanyelv fontossága és szépsége azok számára, akik képesítésüket nem anyanyelvükön szerezték, kezdetben nem nyilvánvaló, de ha rákaptak ennek ízére, a somer és a keveréknyelvi társszavai nem ragacsosodnak lekaparhatatlanul a szájpadlásukra, és ha erre mód van, akkor a „csúfabb a kölcsönkérésnél” mondáshoz igazodva, fiatal meg idős társaikat Petőfi, Arany, Babits, Kosztolányi, Áprily, Tamási és a nagy erdélyiek nyelvén és modorában szólítják meg.

Sylvester Lajos
  • A nyugat-európai liberálisok vallása a hungarofóbia
    Annyira nem bigottak, hogy ezért a vallásért Husz Jánosként a máglyára menjenek. Nem akarnak mártírok lenni, noha a mártír legyőzhetetlen ellenfél. Az ő vallásuk másról szól. Vallásuk másik fontos rítusa ugyanis: sorakozás a kasszánál.
  • Horror bohózat a párizsi ügyészségen
    Noha maguk a rendőrök sem mernek behatolni a város jó néhány területére, az ügyészség egy sokkal súlyosabb bűncselekménnyel foglalkozik: a német WDR köztelevízió 37 éves munkatársa szerint Giscard d'Estaing a párizsi irodájában rögzített interjú során háromszor is megérintette a fenekét.
  • Bíró László püspök: Ha a kereszt ölel át bennünket...
    "Ha a kereszt ölel át bennünket, akkor a határok semmit sem érnek, akkor mi össze fogunk tartozni. A kereszt fog megtartani bennünket, ahogy Krisztust is a kereszt tartotta meg.”
  • Damoklész kardja a herderi jóslat...
    Világossá kell tenni, Trianonra válasz ma csak az autonómia lehet. Teljes körű és tényleges autonómia minden magyarlakta elcsatolt területen, személyi elvű, kulturális és területi autonómia, illetve ezek kombinációja, hol mire van szükség.
  • Énekelt vallomás a nemzeti összetartozás évszázados megtartóerejéről
    A nemzeti összetartozás napjához, eszméjéhez, a trianoni békediktátum százesztendős keserűségéhez méltó dalt alkotott, a Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező felkérésére a Csík zenekar. A Hazám, hazám, édes hazám kezdetű népdalt dolgozták át oly módon, hogy az elszakított országrészek mindegyikét egy-egy énekes képviseli. Természetesen az anyaországban született művészek szintén hallhatók a kompozícióban, miként Tátrai Tibor szívszorító gitárszólója is hitet tesz az összetartozásról.
MTI Hírfelhasználó