Mágia-e a homeopátia? I. rész – történet és hatásmechanizmus
Hasonlót a hasonlóval gyógyítani? Tudja, hogy 200 éve létezik egy gyógyítási módszer, amellyel a mai napig gyógyítanak – sokszor érthetetlenül – és mégis viták kereszttüzében áll? Ismerje meg kétrészes összeállításunkból!
2004. február 20. 16:55
Olyan korban élünk, amikor – ahogy mondani szokás – nincs olyan dolog, amivel ne ártanánk magunknak. A levegő, a víz, az egészségtelen élet… Az ember mindent megpróbál, hogy ezen káros jelenségeket mérsékelje, megszüntesse a szervezetében. Éppen ezért vált „divattá” mostanában a természetgyógyászat (újra)felfedezése. Sok olyan tényező van, amivel a hagyományos orvoslás nem tud mit kezdeni, vagy csak – jobb esetben – tüneti kezelésre képes, az igazi kiváltó okot nem tudja megszűntetni.

Napjainkban sokat hallhatunk a homeopátiáról.
Mi ez a gyógymód?
Hogyan alakult ki?
Hogyan hat?
Igaz, hogy misztikus erők állnak a gyógyulás hátterében és ez tulajdonképpen mágia?

Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat kétrészes gondola-összeállításunkban.

A homeopátia definíciója

A homeopátiát sokan, sokféleképpen defniálták már, attól függően, hogy mit akartak hangsúlyozni. Elég nehéz igazán pontos meghatározást adni, hogy semmi lényeges aspektusa ne maradjon ki. A homeopátia saját gyógyszereivel gyógyító önálló orvostudományi rendszer, melyet dr. Samuel Hahnemann alkotott meg, s amely a hasonlósági törvényen alapszik. A homeopátia szó a görög homoios (hasonló) és pathos (betegség) szavakból származik. Ennek analógiájaként a hagyományos orvoslást allopátiaként emlegetik (allos = más).

Történeti kitekintés

A homeopátia alapelve már legalább 2500 éve ismeretes, ugyanis kb. ennyi ideje annak, hogy Hippokratész görög orvos, "az orvostudomány atyja" először említette. Gyakorlati gyógyító módszerként azonban csak kb. 200 éve alkalmazzák. Samuel Hahnemann német orvos és gyógyszerész (1755-1843) fedezte fel újra a homeopátia elveit és törvényeit. Méltán tekintik őt a modern homeopátia megalapozójának.
Hahnemann foglalta írásba a homeopátia alapfilozófiáját Organon című könyvében, melynek első kiadása 1810-ben látott napvilágot. Az Organon még ma is a modern homeopaták (homeopátiás gyógymódot alkalmazók) bibliája. Hosszú élete során Hahnemann mintegy 100 homeopátiás szer használatát vezette be. Ezek túlnyomó része mind a mai napig használatos alapvető gyógyszer. Hahnemann eredetileg orvosnak tanult. A 200 éves homeopátia az egész világon ismert és egyre elismertebb gyógymód. Szinte egész Európában, az amerikai kontinens számos országában, Dél- és Dél-kelet Ázsiában, valamint az afrikai országokban is alkalmazzák.

Kontinensünkre vonatkozó jelentőségét mutatja az Európai Unió határozata az Európai Homeopátiás Gyógyszerkönyv kiadásáról és az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság létrehozásáról, amelybe valamennyi európai állam - így hazánk is - meghívást kapott. Ugyanezen intézkedés része az Európai Bizottság a Homeopátiáért létrehozása, amely irányelveket dolgoz ki az Európai Unió tagállamai számára a homeopátiával kapcsolatos kutatásokra és a homeopátia oktatására vonatkozóan.

Magyarországi homeopátiatörténet


1819. A Budai Helytartótanács elutasító döntése
Bakody József 1791-1845
Forgó György 1785-1835
Almási-Balogh Pál 1794-1867 (Kossuth és Széchenyi orvosa)

1830. Az Organon Bugát Pál fordításában megjelenik magyarul Antiorganon, írta Kovács Mihály
1831. Bakody sikeres arzénes kezelései a nagy kolerajárvány idején.
1844. Vita a homeopátiáról a pozsonyi diétán (országgyűlésen).
1846. A Bécsi Magyar Kancellária engedélyezi a homeopátiás gyógyszereket
1848. A Batthyány-kormány homeopata professzort nevez ki, és egyetemi tanmenetbe iktatja a Kiegyezésig elnyomás, mert Habsburg-ellenes mozgalomnak tekintik
1865. Almási-Balogh Pál elnökletével megalakul a Magyar Homeopata (Hasonszenvi) Orvosegylet, második elnöke: Argenti Döme.
1866. A Hasonszenvi Lapok első számának megjelenése, Homeopátiás járóbetegrendelő Szontagh Ábrahám vezetésével.

Bethesda: önálló homeopátiás kórház
Elizabethinum: homeopátiás osztály

1935. A Nemzetközi Homeopátiás Liga X. Kongresszusa Budapesten.
1949. A homeopátiát, mint az arisztokrácia orvoslását betiltják.
1990. Az Egészségügyi Tudományos Tanács nem tartja indokoltnak a homeopátia betiltását.
1991. A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület megalakulása.
1992. A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület felvétele a Nemzetközi Homeopata Ligába.
1993. Az európai normáknak megfelelő, szervezett homeopátiás képzés indulása.
1994. A „SIMILE" homeopátiás szakfolyóirat megjelenése.
1995. A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület I. Kongresszusa, nemzetközi részvétellel.
2000. A Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga 55. Kongresszusa Budapesten.

Hasonlósági törvény

A hasonlósági törvény szerint az a gyógyszer, amely nagy adagban bevéve az egészséges embernél bizonyos hatásokat idéz elő, az egészen kis adagban bevéve képes meggyógyítani bármilyen betegséget, amelyek tünetei hasonlatosak ezekhez a hatásokhoz. Az elvet már az ókorban is ismerték, Hippokratesz a következőképp fogalmazta meg: “Similia Similibus Curentur”, azaz ”Hasonló a hasonlót gyógyítja”.
Legismertebb példa erre a törvényre Hahnemann híres kínafakéreggel végzett kísérlete, melyet saját magán végzett el. Teljesen egészségesen kinint vett be napokon keresztül, és azt tapasztalta, hogy a malária jellegzetes tünetei jelennek meg rajta. Orvosként jól ismerte a malária tüneteit, már csak azért is, mert korábban ő maga is szenvedett ebben a betegségben. Ekkor jött rá, hogy az a szer, ami őt korábban a maláriából meggyógyította, most a betegség tüneteit váltotta ki.

Tünetek

Annak érdekében, hogy a homeopata orvos képes legyen megtalálni az alapproblémát, aminek az összes többi panasz a következménye, és olyan szert találni, amelynek a képe lefedi a páciens tünetegyüttesét, az egyént önmagában, teljes egészként kell vizsgálnia. Ezt a teljes képet, ami a helyes szer megtalálásához szükséges, az egyén jellegzetes tulajdonságainak összességére kell alapozni. Ahhoz, hogy valamit tünetként felhasználhassunk, annak jellegzetesnek, feltűnőnek és különösnek kell lennie. Az is tünetként értékelhető, ha az egyén nagyfokú diszharmóniában él a környezetével. A szabadságot szintén számításba lehet venni. Értékes tünetek lesznek tehát azok, amik korlátozzák a páciens szabadságát, minthogy a szabadság az egészség egyik fő jellemzője.

A gyógyulás folyamata

A gyógyulás folyamata pontosan ellentétes irányban zajlik mint a betegség kialakulása. Időben és térben egyaránt. Ezt a Hering-szabály mondja ki, mely így hangzik: a gyógyulás során a tünetek felülről lefelé haladva, az életfontosságú szervektől a kevésbé fontosak felé, a szervezet belseje felől a felszín felé, valamint időben visszafelé haladva fognak elmúlni. Ennek értelmében a páciens életében lezajlott betegségek jelzésszerűen, rövid időre visszatérhetnek a gyógyulás során. Ha tehát a jelenlegi betegség átmenetileg rosszabbodik, nem megijednünk kell, hanem örölnünk, hogy megtaláltuk a megfelelő szert, és a gyógyulás sokszor hosszantartó folyamata megkezdődött.

Mi is az a betegség?

Rajan Sankaran - napjaink egyik legnagyobb homeopata orvosa - szerint a betegség az elme és a test egy bizonyos állapota – egy sajátos mentális diszpozíció, amelyhez egy sajátos fizikai állapot kapcsolódik. Ez alapján a betegség egyáltalán nem külső, nem valami kívülről jövő dolog, hanem a szervezet által felvett, túlélést szolgáló magatartás, egy valamilyennek érzékelt szituációban. Ez a szervezet által felvett állapot a betegség. Tehát nem olyasvalami, ami eltávolítandó, hanem amit meg kell változtatni. A magatartás egy bizonyos élethelyzethez történő alkalmazkodás, aminek vissza kell tudni változnia az eredeti formájába. Míg a szituáció fennáll, ez egy egészséges, a fennmaradás érdekében kialakított reakció. Ha a reakció nem megfelelő a szituációhoz képest, akkor beszélhetünk betegségről.

A két titok

Két titka van. Az egyik, hogy a rezgések szintjén hatva harmóniában működik a test önszabályozó, gyógyító energiáival, ezért szelíd, természetes, nem toxikus, mellékhatások nélküli. A másik, hogy a beteget gyógyítja, és nem a betegséget. Vagyis : nemcsak a fizikai tüneteket veszi figyelembe, hanem a teljes embert : lelki, szellemi vonatkozásaiban együtt – nem a tüneteket nyomja, hallgatja el, mint sok esetben a hagyományos orvoslásban tapasztalhatjuk, hanem a tünetek mögött meghúzódó okokra hatva tartós és maradandó gyógyulást eredményez.

A homeopata számára a beteg minden egyes szavának, mozdulatának, sőt a szavak közötti csöndnek is jelentősége van, akárcsak fizikumának, testalkatának, viselkedésének, öltözködésének, szokásainak, preferenciáinak (mit szeret, mit nem, mitől fél, mi idegesíti), a világhoz való viszonyulásának, élete jelentéktelennek tűnő mozzanatainak. A homeopata, hallgatva a beteg panaszait, válaszait, egyetlen ki nem mondott kérdésre keresi a választ : „Ki vagy te? Mit akarsz kifejezni a tüneteiddel ?” S megtalálja akut esetekben a helyzet, krónikus esetekben az alkat kulcsát. Azt az egyetlen szert, amely pontosan arról szól, amiről az eset, a zárba illeszti azt, és ezzel megindul a gyógyulási folyamat, amelynek során a beteg energiarendszere visszaáll egyensúlyi állapotába. Ettől a szertől nem lesz más ember, hanem képes lesz harmóniában működni önmagával, környezetével: vagyis sokkal inkább önmaga tud lenni. Ennek eredményeképpen nem csak tünetei múlnak el, de szeretőbbé, szerethetőbbé is válik – s az életerő teljesebben, akadálytalanabbul képes átjárni őt.

Rázogatva hatásosabb?!

Hahnemann elkezdte vízben vagy alkoholban felhígítani a homeopatikumokat, aztán rájött, hogy amikor ezek kellőképpen fel voltak hígítva ahhoz, hogy a mellékhatások elmúljanak, már nem eredményeztek gyógyulást. Ezért tovább kísérletezett, és rájött, hogy ha a hígított szert egyszerű keverés helyett erősen felrázza, megbízhatóan gyógyít. A rázási technikát Hahnemann "potenciálásnak", az így előállított homeopatikumot "hatékonyított szernek" nevezte. Azt látta, hogy így nemcsak egy mellékhatásokat nem okozó orvosságot kapott, hanem minél jobban felhígította - potenciálást alkalmazva - a szert, az annál hatékonyabban gyógyított. Úgy vélte, hogy a rázás felszabadítja az anyag erejét, energiáját. Számozni kezdte a szereket, attól függően, hogy hányszor hígították fel. Például D1-nek nevezte az 1 rész hatóanyagot és 9 rész hígító folyadékot tartalmazó homeopatikumot. Nagyobb hígításokkal is kísérletezett, és ezeket még hatékonyabbaknak találta. A hígítási módszer miatt még több gúnyolódás érte az orvosok részéről, akik - mivel nem találtak magyarázatot - nem értették, hogy egy ennyire felhígított dolognak miképp lehet bármiféle hatása.

A homeopátia a sok ellenszegülés dacára is fennmaradt és elterjedt, mégpedig azért, mert rendkívül hatékony. Az első tanácsadás egy homeopatánál általában meglepően hosszú időt vesz igénybe: az egy vagy két óra átlagosnak tekinthető. A beszélgetés alatt a homeopata nagyon részletesen kikérdezi a pácienst. Nemcsak a panaszairól, hanem életmódjáról, viselkedéséről, kedvteléseiről is. Érdeklődik arról, hogy milyen feszültségek és terhelések közepette él, milyen az érzelmi, lelki állapota, a személyisége. A homeopatikus gyógyítás a betegségek megelőzésére törekszik úgy, hogy korrigálja az apróbb kiegyensúlyozatlanságokat, mielőtt azok komolyabb tünetekké és meghatározott betegségekké alakulhatnának. Az effajta kezelésnek a szószólói állítják, hogy azok az emberek, akik homeopatikus szereket szednek, általános egészségi állapotukat rendszerint egyre jobbnak találják. Jobban fel vannak vértezve a fertőzésekkel szembeni ellenállásra. A homeopatikus szerek előállításához használt természetes anyagok, melyekből több mint kétezerféle létezik, különböző forrásokból származnak. A legtöbbet növényekből nyerik, bár ásványok, fémek, sőt még bizonyos mérgek is felhasználhatók.

A cikk következő részéből megtudhatják, hogy miért áll ez a fajta orvoslás a keresztények vitáinak középpontjában.

Segítségéért köszönetet mondok dr. Gyulai Mártonnak!

Címkék:
  • Az amerikai recept nem másolható
    Szakítanunk kell azzal széles körben elterjedt nézettel, amely szerint az alapító atyák, az unió létrehozói alulról építkező, a nemzetek szuverenitására épülő, konföderatív európai közösség létrehozásában gondolkodtak. Ez az állítás nem állja meg a helyét, sőt inkább az ellenkezője az igaz.
  • Salvini: a Conte-kormány elárulta Olaszországot
    Giuseppe Conte miniszterelnök "eladta" Olaszország szuverenitását és gazdasági érdekeit, és ezért "Macron és Merkel vállveregetését" érdemelte ki. Conte azért nyitotta meg a kikötőket, mert "ezt ígérte az EU-nak, és ezért cserébe ismét kormányon maradhatott" - hangoztatta Salvini. Megjegyezte, hogy a Conte-kormány ezzel nem "Salvini, hanem 60 millió olasz ellen" cselekszik.
  • A szélsőség "úgynevezett magyar értékekről" nyerített
    Nincsenek magyar értékek, a magyar etnikum semmivel sem járult hozzá a kontinens gazdagításához az elmúlt ezeregyszáz évben.
MTI Hírfelhasználó