„A boldogulás ösvényein”
1857. február 22-én Londonban született lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell altábornagy - népszerű „cserkész-művésznevén” Bi-Pi - a cserkészet megalapítója.
2004. február 22. 17:50
A legendás hadvezér és felfedező, a pedagógia tudományának egyik úttörője nagy és kiterjedt családban született. Apja, Peter Baden-Powell a teológia professzora volt Oxfordban, édesanyja Nelson admirális közeli rokona. Nagybátyja Gibraltár katonai parancsnokaként szolgált, keresztapja Stephenson, a gőzmozdony feltalálójának fia. A családi ház gyakori vendége volt Thackeray a neves szatirikus, Dickens, akit kortársai „Anglia élő lelki lelkiismereteként” emlegettek, a „Twist Olivér” és a „Karácsonyi ének” írója, valamint Ruskin a jeles esztéta. Korán árvaságra jutott. Édesapja halála után nagyon szerény anyagi körülmények között ugyan, de nagyon szép gyermekkort élt meg. Testvéreivel hatalmas túrákat tettek Anglia erdeiben, és küzdelmes vitorlás utakat hajóztak végig a La-Manche-on.

Diákéveit a jó nevű Chasterhouse-ban töltötte. Tanulmányainak finanszírozására mindenképpen ösztöndíjat kellett kerítenie. 1876-ban Oxfordba jelentkezett, de nem vették föl. Így nem volt más hátra: irány a sereg! Az oxfordi kudarc után pár héttel a sandhurst-i katonai akadémián letett felvételi versenyvizsgán második lett a több mint 700 jelentkező közül. Így a kor szokásai szerint kikerülhette a kiképzést, és alhadnagyi rangban Indiába, a nevezetes 13-as huszárokhoz irányították.

Indiában a „londoni zöldfülű” rögtön kitűnt néhány adottságával. Gyorsan elsajátította a katonai tudományokat. Remekül tájékozódott a terepen, kitűnő térképeket rajzolt, gyorsan „barátkozott” és színészi képességeinek köszönhetően jó szolgálatot tett a felderítőknek. Emberei rajongtak érte, kiképzőként a legjobbak közé tartozott. Módszere annak idején szokatlan volt: kis csoportok működtek egy vezető irányításával. Később Dél-Afrikában, Máltán és Írországban teljesített szolgálatot a legkülönbözőbb beosztásokban, de főként, mint kém és felderítő. Döntő szerepet játszott a forrongó néger törzsek elleni sikeres expedíciókban, többek között a Matebele háborúban, de ő fogta el a híres Prempeh királyt is. Hírnevét öregbítette a tény, hogy győzelmeit minimális vérontás árán érte el.

A világhír akkor kapta szárnyra, amikor a búr háború idején, 1899-ben a kulcsfontosságú Mafeking védelmével bízták meg. Az addig nagy anyagi és létszámbeli fölényben lévő, mindazonáltal egyelőre a „pofozógép” szerepét játszó angol hadseregnek nagy szüksége volt szakértelmére. A búr telepesek minden harcászati szabályt felrúgó hadviselése zavarba ejtette a brit hadvezetést. 1899 decemberében, a „fekete héten” például a búrok szétvertek egy 8000 fős oszlopot, amely Kimberley felmentésére igyekezett, másnap Fokföldön hagytak helyben egy 4000 emberrel felvonuló különítményt. A legnagyobb csapást Buller tábornok 20 000 fős seregteste szenvedte el Colensonnál. Eközben a „búr népszokásként” működő kommandók – a fogalmat ekkor ismeri meg a világ! - állandóan szaggatták az angol utánpótlási vonalakat, és pokollá tették a gyarmatiak mindennapjait. Mafekinget október 14-én zárták körül a búrok és 217 napig ostromolták. Baden-Powell meglehetősen nehéz helyzetben vezette a védelmet. Az egyre súlyosbodó élelmiszerhiány mellett a lőszer is fogytán volt, ráadásul kevés volt a fegyverbíró férfi is. Így a városparancsnok nem tehetett mást, segédszolgálatra tizenéves fiúkat állított be. Bi-Pi-re mély benyomást tett a lőszerhordással, élelmiszerszállítással, hírvitellel, sebesültek ápolásával megbízott fiúk ügyessége és találékonysága. Erről később így írt: „Ez a tapasztalat arra tanított, hogy ha a fiúk kiképzése alkalmazkodik természetükhöz, igen gyorsan tanulnak, továbbá, hogy a fiúk – feltéve, hogy megbízást kapnak – lényegesen nagyobb feladatokat képesek elvégezni, mint azt az ember gondolná.”

A várost végül is legendába illő küzdelem után a védők megtartották. Mafeking sikeres védelmének híre – a sorozatos kudarcok mellett – egész Angliát leírhatatlan lelkesedésre indította. Ennek mértékéről sokat elárul a tény, hogy az ünneplést Churchill csak az I világháború megnyerését követő diadalmenethez tudta hasonlítani. Így Baden-Powell nem csak nemzeti hősként, de mindenki kedvenceként tért haza 1900-ban.

Beszélt találkozókon és gyűléseken, s így többek között a Boy's brigade nevű mozgalom egyik találkozójára is elvetődött. Az alapítóval, Sir William Smith-szel beszélgetve új módszereket javasolt a fiatalok nevelésében. Javasolta, hogy a katonai kiképzés helyett az erdőjárás kerüljön a program központjába. Smith kapott az ötleten és felkérte az újdonsült tábornokot, hogy dolgozzon ki egy használható munkatervet a fiúk számára.

A kérés váratlanul érte Bi-Pit. Mégsem hátrált meg. Meglepetten tapasztalta, hogy a kiképzéshez írott és 1899-ben megjelent kézikönyve (Aids to Scouting – Segédkönyv a felderítéshez) Mafeking ostromának köszönhetően eljutott a nagyközönséghez és ifjúsági vezetők és tanítók országszerte használják a megfigyelés és az erdei élet oktatására. Nekiült hát és átdolgozta művét kifejezetten a kamaszfiúk használatára. 1907-ben kísérleti tábort rendezett a La Manche-on elterülő Brownsea-szigeten, hogy ötleteit a közzététel előtt a gyakorlatban is kipróbálja. Huszonkét fiút szedett össze, egyeseket exkluzív magániskolákból, másokat munkáscsaládokból és táborozni vitte őket. Ez a tábor - az első cserkésztábor - ma már legendává vált. A fiúkat négyfős csoportokba, őrsökbe osztotta, amelynek parancsnokait a gyerekek maguk közül választották. A tábor idején aztán együtt sátrazva fedezték fel a „természet csodáit.” Vajon kamaszként ki ne vágyna arra, hogy egy híres hőstől, egy igazi felfedezőtől tanulja meg a sátorverés, a tűzrakás és a nyomolvasás fogásait?

Az elkészült könyv, a Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) – amely később a cserkészet kiáltványává lett - 1908. január és március között jelent meg kéthetenként, hat darab négypenny-s füzetben. A könyvet szinte a nyomdából szétkapkodták. Még abban az évben öt további kiadást ért meg. A fiúk spontán cserkészőrsökbe szerveződtek, hogy kipróbálják. Amit meglévő szervezetek segédanyagának szánt, egy új és hamarosan világszerte elterjedt mozgalommá vált. Bi-Pi gondolatai megragadták Anglia és a világ ifjúságát, a „bozóttűz sebességével söpörve végig a bolygón”. A Scouting for Boys több mint 35 nyelven jelent meg.

A scouting - azaz ahogy akkoriban magyarra fordították - a cserkészet végül gyakorlatilag a világ minden országába eljutott. Cserkészvezető lett az egykori ellenfélből, Prempeh királyból és cserkész II. Miklós cár fiából, a tragikus sorsú cárevicsből is. Baden-Powellnek hamarosan irodát kellett nyitnia, hogy az özönlő kérdésekre válaszolni tudjon 1910-ben pedig, 53 éves korában VII. Edward király tanácsára nyugalomba vonult a katonaságtól. Így minden lelkesedését és energiáját a cserkészet fejlesztésére fordította. Beutazta az egész világot; szinte mindenhová elment, ahová meghívták. Magyarországon kétszer: 1928-ban és 1933-ban járt. Az első nemzetközi cserkészjamboree 1920-ban Londonban volt. Ez tulajdonképpen a cserkészek világtalálkozója – maga a jamboree szó bennszülött nyelven tábortüzet jelent. A záróünnepségen Bi-Pi-t egyhangúlag megválasztották a világ főcserkészének (World Chief Scout). Az ezt követő nemzetközi összejövetelek, cserkészeké és vezetőké egyaránt, megmutatták, hogy ez nem tiszteletbeli cím volt, valóban mindnyájan vezetőjüknek tekintették. A második világjamboree Dániában volt 1924-ben, a harmadik pedig az Arrowe Parkban (Birkenhead, Anglia) 1929-ben. Itt jelentette be a walesi herceg, hogy a király Bi-Pi-nek főnemesi rangot adományozott. A cserkészek nagy örömmel vették tudomásul, hogy a Lord Baden-Powell of Gilwell címet kapta arról a nemzetközi vezetőképző központról, amelyet Bi-Pi létesített a London mellett Gilwell-parkban. Az itt tartott vezetőképző táborok tapasztalatai alapján írta Bi-Pi Aids to Scoutmastership (A cserkészvezető) című könyvét.

Közben a cserkészet eszméje újabb területeket és korosztályokat is elért. Már 1909. szeptember 4-én a londoni Crystal Palace-ban rendezett cserkésztalálkozón a 11 ezer fiúcserkész mellett néhány lány is megjelent, akik magukat „girl scout”-nak nevezték. A következő évben Bi-Pi úgy határozott, hogy külön mozgalmat indít számukra. A lánycserkészeknek a „girl guide” nevet adta, majd 1918-ban már a tapasztalatok nyomán adhatta ki számukra Girl Guiding (Lánycserkészet) című könyvét. E mellé felesége írt vezetői könyvet Training Girls as Guides címmel (1919). A lányok kezdetben a fiúszövetségek keretében működtek, majd önállósodtak. 1928-ban Parádon tartották első világkonferenciájukat, amelyen létrehozták nemzetközi szövetségüket. (World Assocation of Girl Guides and Girl Scouts, WAGGS). Bi-Pi bátyja, Warrington 1912-ben megírta a tengeri cserkészet (sea scouting) és a fiúk számára alkalmas tengerésztudomány kézikönyvét. Bi-Pi pedig 1916-ban a kisfiúk számára írt cserkészkönyvet The Cub Scouts's Handbook (Farkaskölykök könyve) címmel, amely Rudyard Kipling regényét, „A dzsungel könyvét” választotta keretmeséül. Amikor az első cserkészek korosztálya kezdett felnőtté válni, számukra írta 1922-ben a Rovering to Success (A boldogulás ösvényein) című könyvét, amelynek bölcs tanácsai és filozófiája a rovercserkészet vezérfonalává vált.

Összességében Baden-Powell 32 könyvet írt. Tiszteletbeli doktorrá avatta hat egyetem (köztük Oxford is, ahová annak idején nem vették föl), 28 külföldi rendjelet és 19 külföldi cserkészkitüntetést adományoztak neki.

1941. január 7-én halt meg legnagyobb sikereinek földjén Afrikában, a Kilimandzsáró lábánál épült kis kunyhóban, ahová öreg napjaira visszavonult. Életműve a cserkészet túlélte őt. A Cserkészek Világszövetsége (World Organization of Scout Movement, WOSM) ma 120 ország cserkészszövetségét foglalja magában és ezzel a világ legnagyobb ifjúsági szervezete. Aktív tagjainak létszáma nagyjából 25 millió.

Sikerét jól mutatja, hogy a totalitariánus államok mindig első intézkedéseik között kerítettek sort betiltásukra: gondoljunk a Tanácsköztársaságra, Mussolini fasizmusára, Hitler és Lenin rendszerére. Mindazonáltal a cserkészet alapvetően demokratikus és önkéntes hagyományainak lebontása után kötelező tagsággal, kíméletlen és sokszor kegyetlen elvek jegyében felépített ifjúsági mozgalmaik maguk is lopkodtak a cserkészet értékeiből, módszereiből, romantikájából. A magyar úttörőmozgalom például a maga idején nem vette a fáradtságot új nevek kitalálására, használta a cserkészekét (őrs, raj, csapat, portya stb.)

Végezetül álljon itt búcsúlevele, amelyben cserkészeitől búcsúzott:

Kedves cserkészek!

Ha valaha láttátok már a Peter Pan című filmet, emlékeztek, hogyan mondta el a főkalóz búcsúbeszédét minden alkalommal, attól tartva, hogy amikor eljön a halál órája, nem lesz már ideje a búcsúra. Így áll a helyzet velem is, és - bár nem haldoklom - most én is búcsúüzenetemet akarom elküldeni nektek.

Emlékezzetek arra, hogy ez az utolsó üzenet, amelyet tőlem valaha kaptok, véssétek hát jól emlékezetetekbe.

Nagyon boldog életem volt és azt akarom, hogy a tiétek is az legyen.

Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk és élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. A boldogsághoz vezető út ott kezdődik, hogy fiú korotokban egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat, hogy felnőttként hasznosak lehessetek, és élvezni tudjátok az életet.

A természet ismeret megmutatja számotokra, hogy mennyi teljes szépségű és különleges dologgal látta el Isten boldogításunkra a földet. Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és használjátok föl a lehető legjobban. Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne az borúsat. Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, amit tőletek telt.

Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra. Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz - akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben benneteket.

Barátotok:
Robert Baden-Powell

engrin
  • Két majom
    Az érdekes, hogy mindketten beleszóltak, mit beleszóltak, próbáltak beleavatkozni a magyar belpolitikába.
  • Hollywoodi csőcselék a demokrácia ellen
    Jót derülhetnénk rajta, de az emberiségellenes akcióban óriási a kockázat. Megszűnhet a demokrácia mint az egyik már-már utolsó rendező elv. Egy antihumánus propagandaközpont fölbérelte az agyonfizetett söpredéket, hogy hisztériázzanak a demokrácia ellen.
MTI Hírfelhasználó