Csángók a PeCsában - képes-hangos beszámoló
Klézse, Somoska, Trunk, Pusztina, Külsőrekecsin, Gyimesközéplok és Setétpataka Budapestre érkezett. Öves, kezes, csárdáska és oláhos - csángó táncok lépteitől volt hangos a Petőfi Csarnok. Hangulatképek és egy kis letölthető zenei ízelítő a VIII. Csángó Bálból.
2004. február 23. 09:38
Kapcsolódó anyagok
> Egy kis hangkép a táncházból3MB-os mp3 file
A Mádl Ferenc köztársasági elnök fővédnökségével jegyzett csángók bálját idén nyolcadik alkalommal rendezte meg a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesülettel karöltve. A hagyományossá vált rendezvény évről évre egyre több érdeklődőt vonz; idén például alig lehetett mozdulni az esemény befogadására kissé alulméretezettnek bizonyuló Petőfi Csarnokban (PeCsa).

Persze ennek csak örülni lehet, hiszen ez azt mutatja, hogy uniós csatlakozásunk évében is nyitottak vagyunk nemzetünk kultúrája iránt, fontosnak érezzük azt, s bizony élvezzük is ezt a kétségkívül magával ragadó, az embert szinte elsodró ritmusvilágot, amely a csángó népzenére oly jellemző.

A bálon hagyományőrző művészek mutatkoztak be Klézséről, Külsőrekecsinről, Pusztináról, Somoskáról, Trunkról, Setétpatakáról, Gyimesközéplokról, de a rendezvényen hazai vendégek is felléptek, így meghallgathattuk Berecz András, a Jászság Népi Együttes, a Kárpátia, a Magyar Énekmondók, a Somos, a Tatros, a Tűzkő Csaba Septet, a Vándor Vokál és a Zurgó együttes műsorát is.

A Csángó Bál jó alkalom volt arra, hogy bemutasson a moldvai és a gyimesi csángó magyarok régies és páratlanul gazdag népművészetéből és hagyományaiból egy szeletet - hogy közelebb hozza a kultúrát, s így közelebb hozza a csángókérdés körüli problémákat is. Időszerű és fontos ez nem csupán azért, mert a moldvai magyarság léte a kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatok miatt mind a mai napig veszélyben van, hanem azért is, mert ahogy Tánczos Vilmos néprajztudós, egyetemi tanár mondta: „Az úgynevezett csángókérdés kapcsán a magyarság saját megoldatlan, sőt egyre mélyülő sorsproblémáival szembesül.” A bállal a szervezők igyekeztek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.

A gondola határozott benyomása szerint ez sikerült is nekik. Aki itt megjelent, az bizony nem bánta meg, hogy eljött. Akármerre is ment az ember, mindenhol az elmaradhatatlan jókedv, egymásba fonódó karok, sebesen járó lábak. Tánc volt az előadóteremben, tánc volt odakint, az előtérben is. Aki nem ropta, az egy-két korsó sör, kupica pálinka, meg ki tudja még, milyen földi jó mellett vigadott, s szép számmal voltak olyanok is, akik hangszert, könyveket, CD-ket és mézeskalácsot vásároltak. A táncra perdülő közönség rendkívül alkalmazkodóan, s egyedül a célra összpontosítva bizony nem törődött a helyszűkével és a hőséggel - aki itt megrészegült, az garantáltan nem(csak) az alkoholtartalmú nedvektől került ezen állapotba. A program második, hajnalig is eltartó részében, a hagyományőrző együttesek műsora után, moldvai és gyimesi táncosok segítségével tanulhatta meg bárki a csángó táncokat.

Az esten az előadóművészek mellett fényképészek, textil- és kerámiaművészek is bemutatták a csángó kultúrához kötődő munkáikat. A Vármegye Galériában még március 5-ig megtekinthető Petrás Mária kiállítása, aki itt, a bálon is bemutatott néhányat művei közül, méltán nem kis sikerrel. A csángó születésű iparművész domborműveiben kifejeződik a csángó magyarság mélységes vallásossága - témáit leginkább az Újszövetség Jézus születésével kapcsolatos fejezeteiből meríti. Nyugodt kis sziget volt az ő mini tárlatának kialakított kis sarok a Petőfi Csarnok amúgy meglehetősen szocreál falai között.

Különleges érték - Európa számára is

„Halljuk, áll még Magyarország,
Ó Istenünk te is megálld!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
S elveszni ne engedjenek!

Mert mi is magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk.
Úristen, sorsunkon segíts,
Szegény csángót el ne veszítsd!”

(részlet a Csángó Himnuszból)

2001. május 23-a óta, az akkori magyar kormány külpolitikai erőfeszítéseinek köszönhetően, már a nemzetközi közvélemény is megkülönböztetett figyelmet szentel a moldvai csángó magyarok kulturális értékeinek és jelenlegi nehézségeinek. Ekkor ugyanis az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Állandó Bizottsága egyhangúlag elfogadta Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentését, amely kimondja, hogy a moldvai csángók „a magyar nyelv egy korai változatát beszélik, ősi hagyományokat, változatos népművészetet és népi kultúrát őriznek, amely különleges értéket jelent Európa számára”. A testület a határozat mellett hangot adott a Romániában élő csángó kisebbség helyzete miatti aggodalmainak is. Mádl Ferenc 2001. októberében vatikáni tárgyalásai során megköszönte az Apostoli Szentszéknek azt a szerepet, amelyet abban játszott, hogy az ET a közelmúltban, határozatban magyar nyelvként ismerte el a csángók nyelvét. Vatikáni részről tájékoztatták az államfőt: „Ezzel összefüggésben lépéseket tettek arra, hogy sor kerüljön a konzekvenciák levonására, a magyar nyelvű hitélet lehetővé tétele érdekében.”

2002. szeptemberében - közel fél évszázados várakozás után - két moldvai csángó községben, Klézsében és Pusztinában, majd 2003-ban újabb négy faluban ismét lehetőség nyílt a magyar nyelv - mint anyanyelv - általános iskolai oktatására.

* * *

Csángó kultúra - dióhéjban

A csángó kultúra hosszú évszázadokon át megtartotta különállását az ortodox vallású románságtól, mintegy konzerválva saját kultúráját, valamint a környező népekkel való érintkezés során, jó néhány balkáni - román, szláv és török - elemet olvasztott magába. A csángók így viseletükben, szokásaikban, zenéjükben és táncaikban mind a mai napig megőrizték a középkori és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét.

A csángó zenei műveltség számos ősi műfajt őriz, amelyek egykor Európa-szerte ismertek és használatosak voltak. Ilyen például az ókori gyökerekkel rendelkező sirató-stílus. Csángóföldön a mai napig elevenen él a halottsiratás, a hozzá kapcsolódó rituális szövegekkel és dallamvilággal, valamint annak egy sajátos formája, a menyasszony- és vőlegénysiratás szertartása. A középkor jellegzetes egyházzenei műfaja volt a gregorián, amelyeket ma már csak előadótermekben és templomi koncerteken hallhatunk. Moldvában azonban a csángók egészen a közelmúltig közösségben is énekeltek gregoriánokat. Külön figyelmet érdemel a műfaj „megmagyarítása”, azaz népdallá válása, amelyre számos példát találhatunk a csángó folklórban. A ballada, a reneszánsz népszerű európai műfaja míg Európa teljes területén a XIX-XX. századra szép lassan elsorvadt, illetve kihalt, addig Csángóföldön manapság is balladák tömegét ismerik és éneklik az adatközlők. Mindemellett természetesen megtalálhatók a csángó népdalkincsben az új stílusú, vagy éppen a román folklórból merített dallamok is.

Hasonló a helyzet a csángók táncait illetően is. Ezek közt is fellelhető az ókori gyökerű öves és kezes, a reneszánsz Kettős, továbbá a XIX. században kialakult magyar csárdás helyi változata, a csárdáska. De fontos részét alkotják a csángó tánchagyománynak a romános, bulgáros, szerbes, vagy éppen oroszos táncok, eredeti nevükön: oláhos, bulgurjászka, szerba és ruszászka.

A zenéhez hasonlóan a csángók szöveges folklórja is számos archaizmust őriz. Az ősi mágikus ráolvasó szövegek mellett megtalálhatók benne a középkori himnusz- és énekköltészetből, valamint a misztérumjátékokból táplálkozó imádságok, valamint az eredetmondák, hiedelem-elbeszélések, és biblikus történetek, legendák is.

Külön figyelmet érdemel a moldvai magyarok újesztendőhöz kapcsolódó szokása, a hejgetés vagy urálás. Domokos Pál Péter kutatásai szerint ugyanis e szokásban tovább él egy feltehetőleg ókori eredetű, a középkor folyamán Európa-szerte elterjedt dramatikus tánc, az úgynevezett moreszka, mely egyszerre volt az ártó, gonosz erők ellen hadakozó és termékenységvarázsló jellegű. A Moreszka európai elterjedésére Domokos számos konkrét példát említ Staffordshiretól Rómán keresztül a dalmát tengerpartig, a XIV. század közepétől egészen napjainkig.

(fotó: -kl-, mm)

Mayer Mária
Címkék:
  • Két majom
    Az érdekes, hogy mindketten beleszóltak, mit beleszóltak, próbáltak beleavatkozni a magyar belpolitikába.
  • Hollywoodi csőcselék a demokrácia ellen
    Jót derülhetnénk rajta, de az emberiségellenes akcióban óriási a kockázat. Megszűnhet a demokrácia mint az egyik már-már utolsó rendező elv. Egy antihumánus propagandaközpont fölbérelte az agyonfizetett söpredéket, hogy hisztériázzanak a demokrácia ellen.
  • Gyurcsány Ferenc markában a szocialista szavazók
    Az európai parlamenti választásokon elért eredményének köszönhetően a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány Ferenc minden korábbinál közelebb került ahhoz, hogy stabilan a baloldal vezető, sőt idővel kizárólagos erejévé váljon. A jelenség részben a politikai környezet számukra kedvező alakulásával, részben pedig tudatos taktikai döntések sorával magyarázható – írja legfrissebb közleményében a Századvég.
  • Milyen tényezők befolyásolják a magyar gazdaság növekedését?
    A várakozásokat meghaladó mértékben, 5,3 százalékkal bővült a magyar gazdaság az első negyedévben. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb előrejelzésében ismét felfelé módosította várakozásait, így idén 4,3, jövőre pedig 3,7 százalékos gazdasági bővülésre számít.
  • Egymásnak esett a finisben a DK és a szocialista párt
    A DK elnökének korábbi, Karácsony Gergelyt támogató nyilatkozatait ollózták össze vélhetően a zuglói polgármester kampánystábjának tagjai úgy, mintha Gyurcsány Ferenc jelenleg is mellette állna az ellenzéki főpolgármester-jelölti küzdelemben. Ezeket a nyilatkozatokat automatikus telefonhívásokkal juttatták el a választókhoz.
MTI Hírfelhasználó