Isépy Tamás üzenete 2. - Érzelem és indulat helyett értelem és érvek
Az országgyűlési képviselő, a parlamenti debatter Isépy Tamás sziklaszilárd alapokon nyugvó személyiség volt. A gondola emlékező sorozatának mai darabja Isépy Tamás szellemi-lelki muníciójába nyújt bepillantást.
2004. április 15. 00:11
A bő harmincöt évnyi miskolci ügyvédi rutint és évtizedek kitartó önművelésének eredményeképpen párját ritkító olvasottságot vitt magával az új, demokratikus Országgyűlésbe Isépy Tamás. Az 1990-94 közötti időszakban az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkári teendőit is ellátta. A rendszerváltozás a magánéletében is eredményezett furcsa pillanatokat, például 66 évesen kényszerült kiváltani a munkakönyvét, mint „első munkába álló” – az ügyvédeknek ugyanis nem kellett munkakönyv, viszont az államtitkároknak igen.

Négyéves ténykedését ellentmondásosnak ítélte meg. Egy a Népszabadságban 1994 augusztusában megjelent írásból idézünk:

Ügyvédként szoros, napi kapcsolatban álltam a bírákkal, ügyészekkel, közjegyzőkkel, ügyvédekkel, valamint a végrehajtókkal és a büntetés-végrehajtási dolgozókkal. Ez a kapcsolat a négy év alatt csak kiteljesedett, és a pozitív élmények közé sorolom, hogy részese lehettem a jogállam intézményrendszere kiépítésének. A bírói tekintély csillaga ismét fényleni kezdett, a személyi és tárgyi feltételek jelentősen javultak, az önkormányzati szervek létrehozásával a bírói függetlenség biztosítékai megerősödtek, a közjegyzők visszanyerték régi szabadságukat, alanyi joggá vált az ügyvédeskedés, önállóak lehetnek a végrehajtók, és csupán a büntetés-végrehajtás sorsa maradt rendezetlen.

A kvietált államtitkár ebben az önértékelésben nem melldöngető, de nem is álszerény. Csak a szférát érintő jogszabályokról szól, pedig készült az IM-ben jó pár egyéb törvényjavaslat is az ő államtitkársága alatt. Nem takarékoskodik az önbírálattal sem, alább így folytatja a cikkét, amelynek a Szerzőt keres egy szerep címet adta, érzékeltetendő, hogy a politikai államtitkári poszt nincs igazán jól (pontosan) kitalálva:

A szerep és a szereplő találkozásának elmaradásáért persze nemcsak a körülmények okolhatók, hanem a szereplő is hibás. Az önadminisztrációs képesség és az önmutogató „riszálási” ösztön hiánya miatt, tehát saját hibámból nem éltem a szerep adta sovány lehetőségeivel, nem tolakodtam a képernyőre, nem kilincseltem a rádióstúdiók ajtaján, csak akkor mentem, ha hívtak, és csak akkor szólaltam meg, ha érzésem szerint volt mondanivalóm.

Amikor porondra szólította a rendszerváltozás, nem habozott soká. Feladta miskolci egzisztenciáját, újrakezdte a fővárosban. Élettapasztalatát azonban nem volt hajlandó semmi áron sem a sutba dobni. Konszenzust kell keresni, figyelmeztetett sokszor, mert csak a kiérlelt nagy társadalmi támogatottságú változtatásokat lehet keresztülvinni. Mindig óv a közéleti problémák erőszakos, akaratos megoldásától, tudván, hogy abból sohasem születhet tartós eredmény.

Isépy Tamás sosem futamodott meg a rá mért feladatok elől. Amikor megkérdezték tőle, hogyan lehet bírni 75 évesen kilenc tisztség ellátását, azt felelte: Goethétől megtanultam,: a nyugodt életforma titka, hogy az ember nem azt csinálja, amit szeretne, hanem azt szereti, amit csinál. Hatalomra sosem vágytam, mindig kaptam a feladatokat.

A közéletben követendő irányt így foglalta össze: Elvem: érzelem és indulat helyett értelem és érvek. Ebbéli meggyőződéséhez akkor is ragaszkodott, amikor például Torgyán József azonképpen gúnyolódott a Fidesz-frakcióhoz történt csatlakozásán, hogy az FKGP költségére kifúratja a fülét és trombitarézből csináltat fülbevalót neki. Isépy így válaszolt a nyilvánosság előtt: „Csatlakozásunk (ti. a Fideszhez) sokakat a korunk emlegetésével olcsó szellemeskedésre késztetett, holott ez a csatlakozás egyúttal a nemzedékek kézfogását is jelentette… A kiérlelt döntésért annak tudatában vállalom a felelősséget, hogy minden döntés magában hordja a tévedés kockázatát. Szeretném azonban, ha erről a lépésünkről gyűlölködő indulatokkal nem az önjelölt elfogult erkölcsbírák, hanem tények és bizonyítékok alapján 1998-ban a választópolgárok hoznák meg az ítéletet.”

Az 1998-as választás, sőt az azóta bekövetkezett pártfejlődés a jobboldalon, őt igazolta.

R. J.
Címkék:
megmondó
Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI