A magyar buborék - 78. rész
2004. május 28. 00:00

A 2004-es márciusi mindennapokban a látványpolitizálás már naponta lepleződik le, pl. azzal hogy gyógyszerek ára 15-16 százalékkal növekedett, és nem tudja előteremteni a kormány a beígért idei 6 százalékos béremelést. A Patyomkin-falu már nem sokáig áll ellent az eróziónak, s ezt az is mutatja, hogy felvetődik az erkölcs a baloldali apologetikában, s az egyszerű napi orientációban is, pedig korábban a politikát és az erkölcsöt elválasztó érvelések próbálták megmagyarázni, hogy miért kell bűntelennek tekinteni a baloldalt „megmentő” Medgyessyt.

A politikai bűnözés és az erkölcs vonatkozásában érdekes fejlemény Szabó Zoltán MSZP-s képviselő felmentése a fővárosi bíróság által. A bíróság politikai természetű véleménynek minősítette (ez egyben a gyűlöletbeszédek, a politikai sértések, hamis vádak és egyebek minősítésére nézve is eligazító!) Szabó azon otromba állítását, amikor az a „Fidesz felügyelte szervezetnek nevezte a vádhatóságot”. A bíróság érvelésében az szerepel, hogy „a politika vélemény hangoztatása csak akkor sérti a személyiséget, ha indokolatlanul sértő vagy megalázó”... Ezek szerint pedig az MSZP-s politikus indokoltan sértegette a bíróságot, a kormányt, a Fideszt stb. Ennyit a hülye államról.

A gazdaságpolitikában a pénzvilág központjában, Londonban a „buborékforint” jelzővel minősítették pénzünket, amikor az emelkedési tendenciát illetően a 256 forintos árfolyamot a 280 forintos „reális” árfolyammal szembesítették. Egy másik hasonló „buborék” típusú fejlemény időközben a tőzsdeindex szárnyalása lett, amikor 10580-10770 pont közötti emelkedését senki sem tudja komoly érvekkel megindokolni. (Az elemzők szerint a tőzsde szárnyalását a fundamentumok nem alapozzák meg, s a befektetők is rövidre játszanak, hosszú távú befektetők aránya alacsony.) Ma ott tartunk, hogy a piaci elemzői orientáció nem ad elég támpontot a gazdasági és a pénzügyi viselkedésnek. Már szinte napi ellentét van a valós idejű folyamatok, a bevezető és a követő tájékoztatásban megjelenő, orientációs kísérletek között. Az összegzett külföldi megítélés szerint mintegy 10 milliárd eurós forró pénz van Magyarországon.

Az eheti események csúcsán a magyar gazdaság rejtélye áll megint, hogy tudni illik miként lehetséges a rossz makroadatok miatt túlértékelt forint és az alulárazott tőzsde együttes létezése. Igen erős kételyek vannak emiatt az elemzői orientációk körül, ezért beszélnek a „magyar buborékról” itthon és külföldön is. Az árfolyamot rángató tendenciák roppant erősek, s ezek a 240-250 forintos és a 280-300 forintos árfolyamot egyaránt lehetségesnek mutatnak be, ami egy elképesztő helyzetet mutat, a kormány és a gazdaságirányítás tökéletes csődjét, vagyis a magyar gazdaság kis hajóját szabadon terelik ide oda a szabad piac szelei.

Közben a negatív reakciók között megjelenik a távfűtés-lázadás. A panellakók eddig ugyanis viszonylag nyugodtan fogadták, hogy a leadott hőmennyiség csökkent, és hogy fáznak, amikor a szeles az idő. A számlák pedig egyre csak növekedtek, és a kiszivárgott hírek szerint most következik majd a legmegdöbbentőbb márciusi számlafizetés. De vonatkozó hír az is, hogy az árnyékgazdaság lakás- és ingatlanpiaci ágazata hallat magáról, amikor újabb ingatlanszövetkezett omlott össze.

Minden összevéve: Magyarországon a hitelpénzre alapozott gazdaság, és a megújuló termelésre építő gazdaság filozófiája csatározik egymással. Miközben a hitelpénz forgatásában iskolázott és szocializálódott, nem utolsó sorban meggazdagodott pénzügyi elitünk a modernizáció minden forrását kivette a gazdaságból. Miközben a politika elitünk a mélyülő gerontokrácia csapdájában tünteti el a fiatal generációk és a meg nem születettek forrásait, mert a 3 milliónyi nyugdíjas (és a 800 ezernyi-egymilliónyi roma) szavazatáért küzdve költi el, törvényesen a közösségi forrásokat politikai népszerűségének fejében. Ez történik most. Ez a mai Magyarország. Ilyen viszonyok között a kultúra és a szellemi élet nyomorúsága nem feltűnő. A modernizáció ellenes baloldal, a magyar kommunizmus-szocializmus infrastruktúraromboló, a forrásokat eltüntetető évtizedei után úgy állunk itt, hogy nem vagyunk képesek a korszerűbb technológiák fogadására sem.

A tisztes irodalmi gyülekezet

Az írószövetségnek sikerült megtartani önállóságát és hitelességét a Döbrentei-ügyben, ami egy képmutató, szubkultúra nyomása alatt áll olyan címen, ami miatt vizsgálni kellene a „politikai” és a „művészi” megnyilatkozások közéleti-közpolitika tartalmát, s aszerint kellene elhatárolódni mindentől. Miközben a tiltakozó szubkultúra gyűlöletkeltő megnyilvánulásait rendre „írói munkásságának” nyilvánítja, most egy közéleti szerepbe tévedt író felett ítélkezni akar.

A Magyar Írószövetség választmánya nem határolódott el Döbrentei Kornél költő Tilos Rádió előtt január 11-én mondott beszédétől, tájékoztatott Polgár Ernő, az írószövetség prózai szakosztályának elnöke a testület keddi ülését követően. A választmány az elhatárolódás helyett - amelyet korábban 25 író nyílt levélben követelt - nagy többséggel arról döntött, hogy új keltezéssel elfogadja az elnökség által az ügyben február 2-án kiadott közleményt. Az ismételten kiadott nyilatkozat szerint a testület „most is, mint eddig is, távol tartja magát minden politikai szélsőségtől, és nem kívánja tagjaival szemben a gondolat- és véleményrendőrség szerepét betölteni". A választmányi ülésen nem kapott támogatást az a javaslat, hogy a testületnek legalább az antiszemitizmustól el kellene határolódnia - tájékoztatott Polgár Ernő, aki a prózai szakosztály elnökeként konzultatív joggal vett részt a választmány ülésén, de Kalász Márton írószövetségi elnök nem adott szót neki „ebben a súlyos ügyben". A „mi az igazság a Döbrentei-ügyben” című kérdésfelvetés azonban távolabbra mutat, mert a Döbrentei-beszéd elleni tiltakozás egyik kezdeményezője, az elhatárolódást követelő Tábor Ádám író szerint „a választmány nagyon súlyos döntést hozott, amellyel a rendszerváltáskor visszaszerzett erkölcsi tőkéjének maradékát is eljátszotta, mert úgy döntött, hogy egy következetesen kirekesztő szellemiséget képviselő író mellé áll". Tábor azt remélte, az írószövetség elítéli azt, aki a kétezer éves európai tradíció alapértékei, a zsidó-keresztény morális alaptörvények ellen föllép. Tábor szerint azonban „a nép-nemzeti hagyományt követő írókból álló konzervatívabb vezetőség nem határolódott el a Döbrentei Kornél által képviselt szélsőjobboldali nézetektől.” Ezzel Tábor szerint a választmány arra szolgáltatott szomorú példát - ami a magyar politikai életben is érzékelhető -, hogy a jobboldal és a szélsőjobboldal közötti határvonal sajnálatos módon egyre jobban elmosódik. Ami, ugye, első hallásra sem a Döbrentei-beszédről, hanem a magukat baloldalinak, liberálisnak, mikor minek hívó/tekintő irodalmárok politika fellépéséről szól.

Ezzel összefüggő jellemző esemény, hogy a szóban forgó körök viszont nem tiltakoztak máig sem a Bayer-ügyben, sem a magyar, sem a román kormánynál. (Ahogy az erre hivatott újságírói - mint a MÚOSZ - és más szervezetek sem. Valószínűleg megsértették a 2002/194-es számú, az idegenek romániai tartózkodására vonatkozó jogszabály előírásait – mondta Ionela Roman, a román határőrség országos főfelügyelőségének szóvivője a Bayer Zsolt publicista kitiltására vonatkozó kérdésre. Ennek a törvénynek az alapján engednek be egy külföldi állampolgárt az országba. A belépő külföldi állampolgárnak eleget kell tennie e törvény előírásainak. Az idézett román törvény előírja, hogy a feltartóztatott személlyel a határőrségnek helyben kell közölnie a beléptetés megtagadásának indokát, a szóvivő azt mondta: meglehet, valóban azt közölték az illetővel, hogy törvényes tilalom miatt nem léphet be az országba (a tisztségviselő ezt nem tudta biztosan). Ha így van – mondta –, ez azt jelenti, hogy az igazi indoklás „minősített információ" („informatie clasificata~") lehet. Nos, ha így van, akkor legalább az egykori magyar demokratikus ellenzéknek illene tudni, mi folyik itt, és azonnal tiltakozni kellene. Ha nem tették, ez az egész magyar értelmiséget minősíti.

Ügynökválság: a József Attila díjas vallatótiszt

Az ügynökválság a magyar társadalom jellemző eseménye, és mindennapra megújuló jelensége, amit most a 168óra típusú konjunktúrával szemben, a kommunizmus áldozatainak emléknapján (mely éppen a holokauszt évfordulójával is összecsúszik) Sághy Gyula dokumentumfilmje, annak a gulágot megjáró, lelkész hőse mutat meg. Böröcz Sándor evangélikus lelkész lefogása, megkínzása és a magyarországi tortúrák antihőse, a magyar szocialista kultúra jellemző figurája, Berkesi András író, József Attila díjas vallató tiszt (ez valahogy mégis más, mint a Bond-miniszterelnök), aki rugdossa és állon vágja a lelkészt. Amit itthon kap, amit a családjával művelnek itthon, az szinte semmi a szovjet gulághoz képest. A hazai megtöretés, a magyar keretlegények és ügynökök az igazi negatív hősök. A kérdés az, hogy a dokumentumnak mi lesz a sorsa, levetíti-e a köztelevízió este nyolckor, fő műsoridőben, vagy csak éjfél tájban, amikor már senki sem látja.

Az ügynökválság történelmi eseményei jelennek meg Végh Alpár Sándor történelmi publicisztikájában is, amikor a török birodalom válságát és a magyar birodalom szétesését, a törökök jobboldali és a magyarok baloldali fordulatát mutatja be, amelynek nyomán egy új egységes török és egy szétszedett magyar társadalom jött létre. Jászi Oszkár és Károlyi Mihály érdemei ma már (jó és rossz értelemben is) eltűnnek Stromfeld és Böhm érdemei mellett, s utóbbiak esetében is inkább feltűnnek a kommunista spiclik.

Kultúra, szellemi élet: viszonosságok

Döbrentei Kornél költőnek ítélték az idén az alternatív Kossuth-díjat, kizárólag költői kvalitásai alapján, tájékoztatott az alapítvány kuratóriumának tagja, Gyurkovics Tibor író. Döbrentei Kornél már 2003-ban is esélyes volt a kitüntetésre, mondta Gyurkovics: „Igen kemény, eredeti nyelvezetű költőnek tartjuk, aki Nagy László hagyatékát, versnyelvét viszi tovább. Azt a nemzeti vonalat képviseli, ami számunkra a költészetben preferálandó." Döbrentei kortársai, barátai rendre kapják a díjakat, ő pedig rendre kimarad ebből. Tavaly végül Wass Albert erdélyi magyar írónak ítélték - posztumusz - az alternatív Kossuth-díjat. Mint idősebb, nagy nemzetközi tekintélyű író ő előbbre rukkolt - mondta Gyurkovics. Kérdésre válaszolva, hogy Tilos Rádió előtti tüntetésen elmondott beszédnek nincs-e politikai töltete, hogy éppen Döbrentei Kornél kapja a kitüntetést, válaszolta: az alternatív Kossuth-díjnak az volt a feltétele, hogy ne legyen benne politika, mert „a kormányok politika szerint szokták adni nagyrészt a Kossuth-díjat". "Nem érdekel a Tilos Rádió, nem érdekel, ki, hogyan vélekedik erről, de az biztos, hogy mi most nem ezeknek az eseményeknek az ürügyén döntöttünk Döbrentei Kornél kitüntetéséről, hanem még ezeket megelőzően."

Ahogy a baloldal monolit kitüntette Parti Nagyot, most a jobboldal Döbrenteit. Ennél sokkal nagyobb érdekesség, a kormány nem tud annyi Kossuth-díjat kiadni sem, mint ahány zsűrizett ajánlás érkezett, mert arra sincs pénze már.

Tudományos adósságok, furcsaságok

A számos furcsaságaink egyike a migrációs gondok kibomlásában mutatkozik meg. Aktuálisan az ENSZ adja közre a hivatalos menekült-statisztikát, a menedékjogot kért személyek számával: S ezek szerint minket egyre kevesebben választanak a menekültek a munkalehetőségek és a betelepülési esélyek romlása miatt. Míg a csehek 11.390 főt fogadtak tavaly, a szlovákok 10.320 személyt, addig mi 2.400 személyt. Ennél a betelepülni szándékozó magyarok is többen lehetnek, de már az életterükből kivándorló magyarok sem az anyaországot választják elsősorban. Ugyanakkor a százezres nagyságrendű illegálisan itt tartózkodóról beszélnek nem hivatalosan.

A meteorológusok háborúja folyik az állami kompetenciák elmagánosításának tipikus gyakorlataként nálunk. Az információháborúban ügyes vállalkozók az etalonnak tekintett OMSZ kompetenciáit és adottságait ellopva lépnek fel hiteles információ-kibocsátóként, amivel az OMSZ fennmaradását veszélyeztetik. (Lényegében ez történi az MTI megrendítésével is!) Másrészt a magyar éghajlatkutatók nem tartják tudományosan megalapozottnak a Pentagon által kiadott tanulmányt, amely a globális éghajlatváltozással és annak nemzetbiztonsági következményeivel foglalkozik. Ugyanakkor rendkívül fontosnak ítélik, hogy a tanulmány kapcsán a globális klímaváltozásra terelődött a figyelem, ugyanis jelentős kockázattal járhat a téma mellőzése. A Magyar Tudományos Akadémia a nagyszabású VAHAVA-projekt keretein belül tavaly nyár óta foglalkozik a hazánkat érintő éghajlat-változással kapcsolatos kérdésekkel. Az Andrew Marshall stratéga nevéhez fűződő globális klímaváltozást leíró, február elején közzétett Pentagon-forgatókönyv szerint a felmelegedés káros hatásainak következtében a közeli jövőben (legrosszabb esetben tíz-húsz év múlva) jégkori éghajlati viszonyok uralhatják el Európát. A lezajló változások eredményeként a termőföldek kiszáradnak, az atomhatalmak viszonyai átrendeződnek, egész Európában szibériai hőmérséklet uralkodik majd, és óriás nemzetszövetségek alakulnak ki a túlélés érdekében.

A fiatalabb férfiak szívbetegség okozta halálozásában Magyarország az első helyen áll Európában, s ez csak egy a magyarok elrettentő egészségi mutatói közül. Az Országos Alapellátási Intézet új programjában 380 háziorvos öt éven keresztül követi fejenként 20 szív- és érrendszeri betegségben szenvedő páciens sorsát. A program célja, hogy a legtöbb halálesetet okozó betegségek okait jobban megismerjék és a betegségeket a konkrét tüneteken túl is alaposan kivizsgálják. Dr. Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója elmondta, hogy a kezdeményezés a Népegészségügyi Program része, és szorosan összefügg annak a tavalyi felmérésnek az eredményével, melyben 50 ezer embert vizsgáltak ki. A felmérés messze alulmúlta a szakemberek amúgy is pesszimista becsléseit. A vizsgált személyek több mint fele túltáplált, negyven százalékuknak magas a vérnyomása. A nők jobban el vannak hízva, mint a férfiak, viszont a férfiak fele dohányzik, szemben a nők negyven százalékával. A felsőfokú végzettségűek között ez az arány csak 15-20 százalék. A felmérésben részt vevők 10 százaléka cukorbeteg.

Kulturális piac: a könyvek ára

Hatéves, töretlenül fölfelé ívelő eladási eredmények után először látszik megtorpanni a hazai könyvpiac növekedése, mert 2003-ban 56,8 milliárd forintnyi olvasnivaló fogyott Magyarországon, s ez a növekedés befékeződését jelzi (5,8 százalékkal több a 2002-ben rögzítettnél, korábban az éves növekmény meghaladta a 10 százalékot, sőt, a 20-hoz is közelített). A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) statisztikája szerint a bevétel mintegy kétmilliárd forinttal kevesebb a különféle előfizetési akciók, a klubrendszer és egyes kedvezmények miatt. Vagyis a könyvforgalom növekedése 2003-ban nagyjából az infláció mértékével volt azonos. Visszaesett a szépirodalom forgalma, a teljes könyvpiac 17,2 százalékát tette ki. Forintban kifejezve, a 2001-ben produkált 10,2 milliárdos bevételhez képest tavaly 9,8 milliárdot hozott. Bár nincsenek pontos adatok, szakemberek valószínűsítik, hogy a csökkenés elsősorban a kortárs magyar irodalom köteteinél szembetűnő, a lektűr és a „ponyva” viszont változatlanul kelendő. Több szerzővel és kiadóval ellentétben az MKKE igazgatója a szépirodalmi kötetek forgalmát így is kimagaslónak tekinti, mert másutt a világon ez az arány ritkán haladja meg az 5 százalékot. És hogy mi ebben világelsőknek számítunk, abban komoly szerepe van az olyan, sztárokként szeretett szerzőknek, mint Szabó Magda, Kertész Imre vagy éppen Gabriel García Márquez.

Egyházak intézményesülése

Jelenleg száz szerzetesrendet, 70 női és 30 férfi rendet, illetve társulást tart nyilván több mint 2.500 taggal a Magyar Katolikus Egyház. E közösségek helyzetéről hangzottak el beszámolók a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) csütörtökön befejeződött háromnapos tavaszi ülésén, Budapesten. Ma is születnek új szerzetesi közösségek, míg az eddigiek közül egyesek eltűnnek - mondta a testület titkára a tanácskozás fő témája kapcsán az ülést lezáró sajtótájékoztatón. 1950-ben megszüntették Magyarországon a szerzetesrendek működését, mindössze négy közösség, három férfi és egy női rend tevékenykedhetett korlátozott létszámmal. A szerzetesrendek 1990-ben újra indulhattak, a második világháború előtt létezett közösségek mindegyike újra kezdte életét. Veres közlése szerint ma minden szerzetesrend létszámbeli problémával küszködik, ahogyan a társadalom és az egyházmegyés papság is. Mint mondta, a probléma szoros összefüggésben áll a keresztény családok létszámának "kicsinységével".

A püspöki konferencia összegzése szerint az egyház jelenleg 70 női rendet és társulást tart nyilván, összesen 1.781 taggal. Közülük 1.546-an örökfogadalmasok, 141-en ideiglenes fogadalmasok, 45-en novíciák és 49-en jelöltek. A legnépesebb női rend a Szeretet Leányai és az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek közössége 142-142 taggal. A férfi rendek, illetve társulások száma 30, szerzeteseik összlétszáma 838. Közülük 683-an örökfogadalmasok, 86-an ideiglenes fogadalmasok, 33-an novíciusok. A férfiak közül a legnagyobb a ferencesek létszáma (148), őket követik a jezsuiták (126), a bencések (92) és a piaristák (87). Veres András a sajtótájékoztatón kitért arra is, hogy a Közép-európai Katolikus Találkozó keretében május 21-től rendezik meg a Népek zarándoklatát az ausztriai Mariazellben. Az eseményre 60-80 ezer zarándokot várnak, a magyar jelentkezők száma meghaladta a 9 ezret.

A magyar EU-várakozásokról

A magyar EU-várakozások egyre rosszabbak. A csatlakozás előtt álló tíz országban készített felmérés alapján a csatlakozók állampolgárai kedvező változásokat várnak a munkaerőpiacon, az oktatásban és az egészségügyben, ám némi aggodalom tapasztalható az életszínvonal terén. - állapítja meg a GfK. Magyarországon a megkérdezettek 30,5 százaléka alacsonyabb, míg 35,2 százaléka ugyanolyan életszínvonalat vár a csatlakozás után, 28 százaléka viszont azt gondolja, hogy jobb életkörülményeket biztosít az unió. A romlástól leginkább a gazdák, és az önállóan tevékenykedők félnek. Magyarországon a megkérdezettek 77 százaléka gondolja úgy, hogy magasabb árakat hoz az uniós csatlakozás. A munkalehetőségekben az emberek 61,5 százaléka vár javulást Magyarországon. A nemzeti identitás kérdésében nem várnak lényegi változást a csatlakozó országokban. A magyar lakosság 28 százalékának várakozása, miszerint Magyarország európai uniós csatlakozásával nő az életszínvonal, elég gyenge eredmény, de az is nagy szórást mutat. A legoptimistábbak a fiatalok, a magasabb iskolai végzettségűek és a városlakók.

A magyar társadalom valóságos készségeit és erejét minősítő újabb mutatók jelentek meg az Eustatnál. Ez a 2002-es, revideált nemzeti jövedelem (GNI) statisztika, amely szerint háromsebességes Európa van a 25 tagra bővülő közösségben. Vagyis az első körbe tartoznak a kiugró Luxemburg (ahol az egy főre jutó nemzeti jövedelem vásárlóerő-paritáson 51.060 dollár volt) mögött Dániától Svédországig bezárólag 11 ország, 29.450-25.080 dollár közötti értékekkel. A második körbe tartoznak 6-an Spanyolországtól Máltáig bezárólag, 20.460-16.790 dollár közötti GNI-vel. És a harmadik körbe tartoznak a maradék 7 ország, Csehországtól Lettországig, 14.600-8.940 dollár közötti GNI-vel. Az utolsó csoportban van Magyarország is, 12.810 dolláros egy főre jutó GNI-vel. Ez a valóság!

A magyar információs társadalom

A kereskedelmi adatfelvétel szerint (a hivatalos statisztika megerősítése nélkül) 2003-ban a háztartások 65 százaléka rendelkezik mobillal. Másfélszeresére emelkedett az otthoni Internettel ellátott háztartások aránya. Nagy karrier előtt áll a DVD. Az AGB évenkénti alapozó adatfelvételében rendszeresen kérdezi az információ-technológia háztartási eszközeinek használatát. 2003 őszén az 5130 háztartásból 5045 háztartásban néznek televíziót. Ez a minta ezerre kerekítve 3 785 000 tévés háztartásban teszi lehetővé az IT eszközök számának becslését, ami az AGB háztartási adataiban a 100 százalékot képviseli. Az információ-technológia töretlen terjedését bizonyítja, hogy a 2003-as alapozó adatfelvételben jelentősen: 58-ról 65 százalékra nőtt azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyben valakinek van mobiltelefonja. A személyeket illetően a 9.415.000 négy éven felüli személyt képviselő megkérdezettek közel fele (4.661.000 fő) használ mobil telefont. A mobilosok 49 százalékának Westel, 36 százalékának Pannon GSM, 15 százalékának Vodafone kapcsolata van. Másfélszeresére növekedett az otthoni Internet-kapcsolattal rendelkező háztartások aránya: az egy évvel korábbi nagyon alacsony 6 százalékról 9 százalékra, ami jelenleg 345 000 háztartásban még mindig kevésnek mondható 643.000 otthon Internetező személyt jelent.

A szinte kizárólag lejátszó DVD karrierje viszont töretlenül ível felfelé, egy év alatt alig 3 százalékról a háztartások 6 százalékára nőtt az aránya, azaz 2003 őszére már 235 000 háztartásban használták, a karácsonyi ajándékok feltehetően tovább növelték terjedését. Ez azért is figyelemre méltó, mert a DVD terjedésével párhuzamosan nem csökkent a videó-ellátottság. 49-ről 53 százalékra nőtt a videós háztartások aránya, nyilván, mert a felvevő DVD ára még nem versenyképes a videó-rekorderével. A több tévés háztartások köre eddig évről évre bővült, most stagnál. A több tévések aránya a 2002-es 32 százalékról mindössze 33 százalékra nőtt, ami nem szignifikáns különbség. Nem következett be további bővülés a kábeles háztartások arányában, részben a fizetőképes piac telítettsége, részben a médiatörvénybeli korlátok miatt 53-ról mindössze 54 százalékra (1 730 000 háztartás) nőtt az arányuk, ami nem tekinthető szignifikáns különbségnek. Ha a kábelesen kívül az analóg vagy digitális parabolás valamint az AM mikró háztartásokat is számba vesszük, akkor 2003 őszén már a háztartások 63 százaléka sokcsatornásnak számít. Teletext vételre alkalmas TV található a háztartások 62, színes TV 97, távirányítós TV 86 százalékában. Ugyanakkor a fő TV-készülék átlagos életkora 7 év, és a 15 évesnél idősebb készülékek aránya még meglehetősen magas, 14 százalék, húsz évnél is idősebb 5 százalék.

Régiók és a környezet: a magyar út sajátosságai

Szakmai szempontból indokolatlan, hogy a területfejlesztési törvény készülő módosításában a kormány ki akarja jelölni a statisztikai-területfejlesztési régiók központjait – mondta Csapó Tamás, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola társadalomföldrajz tárgy tanszékvezetője.

A régióközpontok kijelölését csak egy átfogó közigazgatási reform tenné indokolttá. Annak részeként valóban meg kellene határozni a közigazgatási egységekké szervezett régiók irányító testületeinek székhelyét. A kutató szerint az elfogadásra váró törvénymódosítás a megyei önkormányzatok rovására erősítené ugyan a regionális és a kistérségi szervezetek súlyát, de nem változtat gyökeresen a fejlesztési források elosztásának eddigi rendszerén. Csapó szerint ugyanis csak akkor lehet majd valódi fejlesztési régióról beszélni, ha a mostani egy-kétmilliárd forint helyett százmilliárd forintos források felhasználásáról születhetnek regionális döntések. A régióközpontok kormányzati szintről történő idő előtti kijelölése sérti a régiót alkotó megyék, városok, kistérségek önálló döntéshez való jogát, – állítja Csapó. Egyedül a Nyugat-Dunántúlon esik egymáshoz közel két város, Győr és Szombathely regionális súlya – mondja Csapó Tamás. – A két évvel ezelőtti vizsgálat szerint Győr 48, a vasi megyeszékhely pedig 47 regionális szerepet tudhat magáénak. Ez az arány az elmúlt időszakban némileg Győr javára billent el. Ha a régióközpont kijelölésénél kizárólag az adott város gazdasági súlyát vennék alapul, megkérdőjelezhetetlen lenne Győr centrumszerepe, ám más szempontok inkább Szombathely mellett szólnak. Csapó szerint a Nyugat-Dunántúlon kulcskérdésnek számít a régióközpont megközelíthetősége, mivel az észak– déli fekvésű régióban hiányzik az észak–déli közúti és vasúti folyosó, aminek következtében például Nagykanizsáról autóval is közel három óráig tart az út Győrbe. /1/

A környezettudatosság és a környezet(zöld)politika hadakozik az érzéketlen állami, kormányzati, pártpolitikai butasággal, amikor a mecseki lokátor állomás telepítése kerül szóba. A minősítő Védegylet állásfoglalása szerint a mecseki lokátor-építés miatt szervezett környezetvédelmi akció az elmúlt tizenöt év legfontosabb hazai zöldsikerét hozta. Egymásra találtak a helyi hegy-, falu- és erdővédők az országos ökopolitikai szervezetek aktivistáival és a Greenpeace nemzetközi csapatával. A környezetvédők fellépése – amellett, hogy időlegesen meghiúsította az erdőirtást – ország-világ előtt, a maga kisszerűségében mutatta be a magyar politikai elit viszonyát a környezet megőrzéséhez. A Zengő szimbólummá lett. A Mecsek hegység legmagasabb hegye a bányászattal sújtott Dél-Dunántúl egyetlen természet közeli állapotban meglévő tájegysége. Ráadásul turisztikai látványosság, amely évszázadokra visszanyúló helytörténeti hagyományokat is hordoz. A védett és fokozottan védett növények – így az áttelepítésre ítéltetett bánáti bazsarózsa állománya – természetvédelmi kiváltságot élveztek. Az Alkotmánybíróság már 1991-ben kimondta, hogy az élethez való jog, az állam objektív, intézményvédelmi kötelezettsége az emberi életre általában kiterjed, s ebbe beletartozik a jövendő generáció életfeltételeinek a biztosítása is. Az akkori határozat szerint "a természetben okozott károk véges javakat pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg." A védelem eszközei között elsőbbsége van a megelőzésnek, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot. Az állam a természet jogszabályokkal körülbástyázott védelemét kizárólag akkor csökkentheti, ha más alkotmányos jogok vagy ezek érvényesítése más módon nem lehetséges, s a csökkentés mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan. - írja a Védegylet munkatársa.

Juhász Ferenc védelmi miniszter a parlamenti bizottság ülésén azzal vádolta meg a tiltakozó szervezeteket, hogy számukra nem fontos a haza védelme. A tárca szóvivője pedig egyenesen "zöldre" váltott, és közölte, hogy a biodiverzitásba a tízmillió magyar állampolgár biztonsága is beletartozik. Lehet, hogy éppen a zengői csata hozta el annak az esélyét, hogy végre nyilvános vita kezdődjék a XXI. századi Magyarország biztonságpolitikai prioritásairól. Az ökopolitikai álláspont szerint ma a tízmillió polgár biztonságát komolyabban veszélyezteti a határokon túlnyúló környezetszennyezés, a jövő nemzedékek életlehetőségeit beszűkítő globális és lokális döntések sora, mint a macedón, koszovói és észak-epiruszi légierő vagy az al-Keida fantomja. A technokrata felelet persze kézenfekvő: az alapkérdéseket feszegető aktivistákat be kell gyömöszölni a makropolitika primitív ellentétrendszerébe. Wekler Ferenc képviselő (SZDSZ) például nemes egyszerűséggel közölte: "Az egész ügyet a polgári körök generálják." Az "egész ügy" még a Horn-kormány idején kezdődött, a szakhatóságok ellenállását az Orbán-érában törték le, a beruházásnak szabad utat engedő kormányrendeletet Orbán Viktor írta alá. A helybéliek 1997 óta tiltakoznak a tervezett létesítmény ellen. A zengői csata zöldoldalán helyi polgári körösökkel, emeszpésekkel és eszdéeszesekkel, valamint önkormányzati vezetőkkel egyaránt össze lehetett futni. Utóbbiaknak most azt is felhánytorgatják, hogy hálátlanok, hiszen a HM – lojalitásukért cserébe – tanuszodát, iskola-felújítást és kerékpárutat lobbizott ki a környék településeinek. Jól ismert, késő Kádár-kori technokrata gondolkodás: a "lázadók" elég kis számban vannak ahhoz, hogy megéri egyénileg megvásárolni őket, semmint vállalni a konfliktusból a hatalmi központra esetleg háramló kockázatokat. Ez a politika akkor bukik meg végérvényesen, amikor mind többen kezdik felismerni érintettségüket távoli környezeti konfliktusokban, az érintettek pedig azt: az életminőség nem eladó. Mert Magyarország nem lehet a virágzó lobbisták és a pusztuló bazsarózsák hazája. /2/

1. Regionális hatáskörű központok. NSZ, 2004.03.05. Cseri Péter
2. Schiffer András: Zengő kérdések. MHO

A modernizációellenes baloldali Magyarország

A modernizációellenes baloldal, a magyar kommunizmus-szocializmus infrastruktúraromboló, a forrásokat eltüntetető évtizedei után úgy állunk itt, hogy nem vagyunk képesek a korszerűbb technológiák fogadására sem. (Ráadásul a hagyományos energialobbi is gátol minden megújítási kísérletet.) A mai apropóként a kistérségi bioerőművek telepítésének szükségessége (Burgenlandban pl. 400 üzemel már), a legolcsóbb fűtési megoldásként fahulladékból, fagázosítóval és filterrel felszerelt vidéki kazándepók telepítése áll. Másik esélyünk a széláram lenne, amelynek hasznosítása többek között azért is késik, mert a létező vezetékrendszer nem képes befogadni a szélerőművek termelte áramot (!). Az energiahiányos Magyarország tehát az infrastruktúra lepusztulása, hiánya, alkalmatlansága miatt tehát megújulni is képtelen, mert a beruházási források végképp hiányoznak.
(gondola, Népszabadság nyomán, cgp)

A mindennapi antiszemitizmus-élmény

A szellemi élet fő eseménye lett mára a mindennapi antiszemitizmus-élmény, amit egy liberális szubkultúra médiakonjunktúrája táplál. A médiakonjunktúra mögött a politikai antiszemitizmus fegyver áll, a baloldal piszkos politikájának termékeként. A konjunktúra tartóssága azután előhívja a tudományos és kevésbé tudományos, „pozitív” és „negatív” fajvédő, memoár és fikció típusú, gyűlöletkeltő és megbocsátó hangvételű megnyilatkozásokat. Ezek között került sorra az antiszemitizmus konjunktúra irodalma, közöttük is 1956 antiszemitizmusa. /1/

A szerző és hivatkozásai szerint a forradalom napjaiban valójában elenyésző volt az antiszemita jelenségek száma (bár az antiszemitizmus esetében a kevés is sok). Az álláspont az, hogy „a zsidóellenes atrocitások viszonylag ritka előfordulása és az antiszemita megnyilvánulások antikommunista jellege sem ok arra, hogy lekicsinyeljük a forradalom alatti zsidóellenességet. Az 1956-ban ismét nyíltan megjelenő zsidóellenesség - amely a társadalomban 1948 és 1956 között lefojtottan volt jelen - nem a forradalomról állít ki bizonyítványt: azt jelzi inkább, hogy az évtizedes kényszerű kitérő után az emberek ott folytathatták, ahol 1945-46-ban, de még inkább 1947-48-ban abbahagyatták velük. Amikor 1956-ban kiengedtek a hatalmi fékek, elszabadultak a csoportos és a személyes indulatok.”

A hatás:ellenhatás elve nem érvényesül, vagyis nem lehet beszélni a magyar zsidó magyar megtorlásokról, vagy az ÁVH és köreiben tevékenykedő zsidó revansról. Ez tiltott téma, és hangoztatása ma is antiszemitizmusnak minősül. A Fehér Könyv típusú dokumentumok, Kádárék kapcsolatos közlendőivel, megvezetésekkel és manipulációikkal, az információ- és adattartalom hitelessége is kérdéses, vagyis ezektől lehet nagyobb és kisebb is a minősített antiszemitizmus. A szerző és hivatkozásai találnak példát a „csőcselék-antiszemitizmusra”, amelyben vélt vagy valós baloldali és ÁVH-s kapcsolódások a motivációk. A „kommunistaellenesség mint zsidóellenesség” realizmusából és irracionalizmusából gyártott történetek sokasága, azok nyomán irodalom, abból máig ható érzelmek születtek. S az elmúlt ötven évben a zsidókat a kommunistákkal (s azok bűneivel) azonosítók szörnyű tévedése, illetve a magyar zsidókat a magyar kommunista-szocialista baloldal markában tartó, a baloldali monolit ideológiájába és kultúrájába beépült zsidózás (ez a magyar anti-antiszemitizmus gyökere), a baloldali vallásgyalázás típusú antiszemitizmus, s ezek együttese, ma mind a jobboldalt napi politikai aktualitásokban minősítő gyakorlat lett. Amivel kapcsolatban felvetni a múlt megismerésének és tisztázásának szándékát, vagy a mának ajánlani a megbánást, a kiengesztelést, a megbocsátást, annyi, mint irracionálisnak lenni.

A történelem és a tények, a kultúra és a mában élő beidegzések, a mindenhonnan hozott tudás és mentalitás a politikában keveredve veszít realitásából, mert olyan terepre került, ahol a szabályok nem érvényesek. 1956 vélt vagy valós antiszemitizmusa történelem és adjanak számot róla a történészek (egy a baloldal egyik kedvenc fordulata egyébként, amikor megoldhatatlan probléma elé kerül, vagy saját bűnössége a tét). Ami a következő eseményt illeti, az viszont a mának szóló, aktuálpolitika képződmény, de a korábbiakból következő, valós és vélt előzményeken nyugvó, prekoncepciókra épült valami.

Vásárhelyi Máriáék egy kérdéssorra adott igen-nem válaszokkal döntötték el, ki a nyílt rasszista, ki a demokrata (Taní-tani - de hogyan?, ÉS, 2004/7.). A rasszista faji alapon áll, gondolom, a nyílt rasszista pedig elkülönítő álláspontjának vállaltan tudatában is van. Csakhogy a zsidókra vonatkozó kérdések esetében nem esik szó arról, hogy a kérdező faji alapon különíti-e el a zsidókat. Ha egy diák a legsúlyosabb állításra - "A zsidók bomlasztják és gyengítik az őket befogadó nemzeteket" - igent mond, egy rémes történeti általánosítást fogad el, egy súlyos előítéletre bólint rá, de ebből nem következik, hogy faji alapon ítél. S mivel a többi negatív ítélet sem faji alapú vagy faji vonatkozású, így azok elfogadása sem megy tovább a zsidóellenes előítéletesség szintjén. A szerző a zsidókkal kapcsolatos előítéletes állításokat "nyilvánvalóan antiszemita beállítódást jelző" állításoknak nevezi, pedig a rasszizmus előítéleten alapul, de egy társadalmi csoporttal kapcsolatos előítéletesség korántsem magától értetődően rasszizmus. - írja egy képtelen vitasorozat állomásaként Takács Géza. /2/ A vita már nem a felmérés tisztasága, az alkalmazott kérdések tartalma, hanem a prekoncepció.

A szerző felveti, „hogy aztán hogyan lesz demokrata a diák ebben a felmérésben, az külön tudomány, ahhoz ugyanis egyszerre kell elfogadnia azt, hogy "ma Magyarországon már nem érdekes, hogy ki a zsidó és ki nem az", meg azt, hogy "nincs abban semmi kivetnivaló, hogy valaki bizonyos helyzetben magyarnak, más helyzetben zsidónak érzi és mondja magát", és azt is, hogy "a zsidók beilleszkedését a magyar társadalomban elsősorban a zsidóellenesség akadályozza". Nem könnyű, hiszen ha elfogadom az egyik mondat állítását, hogy valakinek lehet zsidó identitása, akkor tökéletesen értelmetlen a másik, hogy tudniillik nem érdekes, ki a zsidó, és ki nem. Hiszen ha a zsidó identitás egyfajta megkülönböztetés, és mi más, akkor ez a megkülönböztetés hogy lehet probléma? Miért probléma, ha nemcsak a zsidó tekinti magát mint zsidót különbözőnek egy s más vonatkozásban vagy helyzetben a többiektől, hanem én is? Ez a megkülönböztetés a megbecsülés, a szeretet jele is lehet (tudom, hogy te másként imádkozol, és erre én tekintettel volnék). A demokratának itt tehát, ha nem akar antiszemitaként lelepleződni, tettetnie kell a hülyét. A másik mondat önmagában ostobaság, hiszen ha egyetértek vele, és elítélem a zsidóellenességet, mely miatt a zsidók beilleszkedése akadályoztatva van, akkor egyúttal igazolok egy hamis állítást, mely más állításokban a legsúlyosabb antiszemitizmusnak számít, hogy ők még kívül volnának a magyar társadalmon.” Egyszerű lenne azt gondolni (amire egyébként közvetve a hivatkozott szerző is utal), hogy nincs másról szó, mint Vásárhelyi Mária kibillent az elfogulatlanság logikai vezetőjének vonalából, és lassan minden megnyilvánulásában olyan álláspontra jut, ami szélső, ami nincs a hiteles kutatásban. De egyre több ilyen, baloldali, liberális, anarchista szellem dolgozik a szellemi életben, ami nem önmagában baj, hanem hogy a etalon lesznek egy piszkos politika megrendelői számára.

A mindennapi antiszemitizmus-élmény további jellegzetessége a Teleki-ügy, aminek esszenciáját (a fentiek szellemében is) a történész, a megrendelők, a vitaterep és hangnem keveredése adja. /3/ A Teleki-Károlyi-Nagy szoborállítási viszonylatok körüli vita sem arról szól, amire elsőként gondolunk, mert Ungváry történész szakértői értékelésében ilyeneket ír: „Azt, ami 1944-ben a zsidónak nyilvánított magyarokkal (a továbbiakban: „zsidók") történt, az érintettek és leszármazottaik nem felejtik el. Azt se, milyen „zsidótörvények" és milyen ezekkel egyetértő közhangulat készítette elő közel félmillió magyar zökkenőmentes kifosztását, engedelmesen fogadott deportálását és többségük meggyilkolását néhány hónap alatt. Arról, hogy miként gondolkodtak és gondolkodnak azok, akik mindezzel egyetértettek, és így vagy úgy ma is egyetértenek, tájékozódhatunk, ha meghallgatjuk és megnézzük őket a rádiók és televíziók egyes műsoraiban, ha fellapozzuk a mai fél- és neonyilas, antiszemita gyűlöletet árasztó sajtójukat. E produktumok közül van olyan, melyet Orbán Viktor korábbi miniszterelnök néhány éve mint hozzá közel állókat minősített. Bizonyára a szégyen miatt, mely időközben emiatt eltöltheti, na meg választótáborának egybetartása érdekében eddig nem látta tanácsosnak, hogy egykori rokonszenvének esetleges megszűntéről a közvéleményt tájékoztassa.” /.../ „Talán úgy vélik, ahhoz sincs közük, hogy szabadságunk 1989-et követő visszanyerése után újra elkezdődött a "zsidók" emlegetése a politikai nyilvánosságban? Már 1990 őszén elhangzott, hogy ma a szabadelvű magyar zsidóság kívánja "asszimilálni" a magyarságot, amihez immár parlamenti dobbantót is ácsolhatott magának. 1999-ben a korábbi miniszterelnök egyik kulcsminisztere a "zsidókérdést" is felvetette, melyre immár nem csak Magyarországnak, de - a mai Európának is civilizált választ kéne adnia. (Miért? Mert a korábbi válasz nem volt elég civilizált?) A fenti miniszterelnök főtanácsadója megerősítette, hogy Magyarországon volt, van és belátható időben lesz is "zsidókérdés", és az ország egyik politikai aktualitásának tartotta, hogy létezik "zsidóság vezető rétege". Jól értsük: nem vallási értelemben! Honnan tudja, hogy ez a réteg létezik, ha sehol sincs politikailag, viselkedésileg, "fajilag" deklarálva, ki "zsidó" és ki nem?” Eddig van a történész, ma politikai tanácsadó szövege, aki nem habozik a mától elítélni Telekit, valós és vélt, ismert és nem ismert, a helyzet adta választások közötti meg nem felelések címén. De ez a fogalmazás nem történészi jegyzőkönyv, hanem ma mának szóló, a maiakat , elsősorban a politikai jobboldalt megtaposni akaró igyekezet. Ezt az érvelést használja ugyanis, és a történészi szakértés szintjeit elhagyva politikai minősítőket használ, amivel nemcsak magát, hanem a téma hitelességét minősíti.

A baloldali politika mindenoldalú uralma, a baloldali monolit füllesztő kultúrájának kísérő jelensége a nem baloldali társadalom diszkriminálása, a jobboldali jelképek és személyek lejáratása, mindez egyfelől a baloldali bűnök feltárásának akadályozása, másfelől a piszkos politikai verseny részeként. Tipikus jelenség e téren a Teleki-ügy a mindennapi antiszemitizmus-élmény megjelenítéseként. S hogy ez nem véletlen esemény, mutatja legújabban Wass Albert „visszatérésének” megakadályozása (karöltve a román soviniszta-nacionalista kurzussal). Miközben a jobboldal exponált személyiségeit fizikailag megsemmisítették az 1940-es évek és az 1950-es évek között, lehet vád alatt tartani ilyen embereket. Miközben a baloldal politikai bűnözői és minősített, emberiség elleni bűnökkel terhelt képviselői itt élnek közöttünk. A Koltai-féle Trianon-filmsorozat letiltása is egyértelmű jele a megváltozott, baloldali kulturális orientációnak, a történelmi eseményeket is diszkrimináló, jobboldalellenes politikának, a totális baloldali revansizmusnak.

A mindennapi antiszemitizmus-élmények sorában végre meg mer szólalni egy zsidó vallású magyar (már ez is egy olyan állásfoglalás, ami nem népszerű abban a szubkultúrában, amelyik a magyar antiszemitizmus harcos hirdetője). Aki kívül marad a kampányon, azt mondja, hogy ő az a zsidó vallást gyakorló magyar, aki sohasem tapasztalta a társadalom elnyomását, sőt, megértőnek látja a magyar társadalmat. Tán nem ütik agyon érte?! /4/

1. Standeisky Éva: Az antiszemitizmus konjunktúra irodalma. Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban. ÉS
2. Takács Géza: Egy előítéletes előítéletesség-kutatás. ÉS
3. Ungváry Rudolf : A szobor jelképe. ÉS
4. mti/nszab,p.7./ifti gondola, cgp

cgp
  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó