A mutogatós embernek mennie kell?! - gondola hírösszefoglaló - 31.hét
2004. augusztus 1. 23:54

E hét az MSZP nyomorúságának a hete volt. Minden érdekesebb fórum Medgyessy menesztésének szükségességéről beszélt. Az MSZP nagy nyomás alatt áll. Két irányból is a változások kényszere hat a pártra. Egyfelől nagy a nyomás (és a félelem) a belföldi népszerűségvesztés miatt (bár senki sem hitte korábban, hogy 2.500 milliárd forint szétszórása után ilyen hálátlan legyen a társadalom!). Másfelől egyre jelentősebb nyomás nehezedik az MSZP-re külföldről, mert Magyarország leértékelődése a nemzetközi fórumokon már-már kínos jelenetekkel, töretlenül folyik. Az MSZP, Medgyessy nagy megaláztatásokat szenvedett el a szocialistamagyarok amerikabarátságában is, hiába csevegett Colin és László olyan nagy egyetértésben. Az MSZP túlalkalmazkodási kényszere a szomszédság- és az euroatlanti politikában nyilvánvalóvá, Medgyessy pedig nevetségessé vált.

Mindezt betetőzi, hogy "óvatos puhatolózásokba" kezdett a kormányzat arról, miként lehetne, lehet-e enyhíteni az euróátvétel szigorú maastrichti államháztartási kritériumait. Az EU hivatalos fórumain ugyan eddig formálisan még nem került napirendre a maastrichti kritériumok, illetve a stabilitási paktum előírásainak a felülvizsgálata, de a háttérben már jó ideje zajlik egy gondolkodási folyamat a szabályok esetleges megváltoztatásáról, s ebbe most bekapcsolódni kész Magyarország is.

A kritériumok fellazítása igazi szocialistamagyar gyöngyszem: eszerint a szabályokat szigorúan be kell tartani, csakis így szabad elgondolkodni (!) a megváltoztatásukról. Nem annyira az euróátvételi szabályok vagy a stabilitási paktum felülírásáról lenne szó a budapesti megközelítés szerint, mint inkább a kiegészítésükről, pótlólagos kisegítő szabályok megteremtéséről. Nem mindegy ugyanis, hogy a 3 százalékos államháztartási hiány túlfogyasztásból adódik-e, vagy például azért, mert egy ország évente a GDP 1,5 százalékát kénytelen autópálya-építésre fordítani a szocializmus idején elmaradt beruházások egyfajta pótlásaként. Értik ugye!

Csorba József:
Gazdasági tájékoztatás - Minden másként van

A hivatalos statisztikai információrendszerre (KSH) épülő hivatalos tájékoztatás, a PM, a kormány stb. szerint… élénk a növekedés, kedvező a külker kép, miközben nem javul a büdzsé helyzete. A „KSH jelenti” című kiadvány legfrissebb számában olvasottak szerint májusban folytatódott az élénk gazdasági növekedés, amely összhangban állt a világgazdasági tendenciákkal. A nagy súlyt képviselő ipar továbbra is dinamikusan fejlődött. Mezőgazdasági termékekből az első öt hónapban kevesebbet vásároltak fel, mint tavaly. A kiskereskedelmi forgalom viszonylag jelentősen bővült. Az árukivitel és -behozatal alakulását kedvező tendenciák jellemezték. A költségvetési egyensúly mutatóiban továbbra sem tapasztalható javulás. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma érdemben nem változott. A fogyasztói árak az első félévben az egy évvel korábbinál gyorsabban nőttek, júniusban kissé mérséklődött a havi áremelkedés üteme. A reálkereset a tavalyi jelentős növekedés után idén az első öt hónapban csekély mértékben lett nagyobb. 9,9 százalékkal nőtt az ipari termelés májusban. Ez minden.

Az ellentétes orientálás szemet szúró, amit pl. az EIU legfrissebb felzárkózási előrejelzése ad közre, hogy ti. a most csatlakozóknak fél évszázad sem lesz elég a felzárkózáshoz. Mert nemhogy gyorsítanák az EU-normák átvételét, de lazítani akarják a kritériumokat. Amit éppen az MSZP követel a Draskovics-beszédben. Az EIU előrejelzése szerint a növekedésünk üteme csökken 2004-2006 között. Az EIU velünk kapcsolatban szkeptikus (2,9-3,6 százalékos növekedés), a lengyelekkel szemben pedig bizakodó (3,8-5,6 százalékos növekedési perspektíva).

Egészen megdöbbentő fejlemény, hogy a PM (a KSH felhasználásával) tárgyalásokat folytat az Eurostattal a magyarországi magán-nyugdíjpénztári tagdíjbefizetéseket az államháztartási befizetések közé számíthatóságáért. Az MSZP támadása a jegybank ellen, elemzők szerint káros lehet a befektetői bizalom alakulása szempontjából.

A Morgan Stanley leminősítette a Matáv papírját (felülsúlyozásról semlegesre), bár a részvény célárfolyamát 960-ról 972 forintra emelték. Az átminősítés oka, hogy a térségben más cégek és papírok (most éppen oroszok) ígéretesebbnek bizonyultak.

Prognózisok: jobb nem tudni?!

A magyar mezőgazdaság sorsa már senkiben sem kelt illúziókat. Valaminek történnie kell ahhoz, hogy program, tervezés, cselekvés induljon. A magyarországi birtokszerkezetet 80-100 ezer életképes árutermelő magángazdaság és 6-7 ezer társas gazdaság határozza meg a jövőben – állapítja meg az agrár- és vidékfejlesztés nemzeti stratégiája. A dokumentumot májusban fogadta el a nemzeti agrárkerekasztal, de a záróülésen a két parlamenti ellenzéki párt és a hozzájuk kötődő gazdaköri szervezet nem vett részt. A mára véglegesített stratégia célja, hogy középtávra meghatározza az agrárium fejlődési irányait és lehetőségeit. A hazai agrárszakértők visszaesés helyett a mezőgazdasági teljesítmény növekedését prognosztizálják a következő tíz évre.

Az előrejelzések szerint az agrár-GDP bővülése megközelítheti a nemzetgazdaság összes GDP-jének növekedését, így a mezőgazdaság részaránya nem csökken tovább. A várt kedvező változásokhoz elsősorban a hazai ökológiai adottság és az igénybe vehető uniós források szolgáltatnak alapot, de a lehetőségek kihasználásához szükség lesz a piacok érdemi bővülésére és a megfelelő műszaki fejlesztésekre is. Ezt eddig is tudtuk, de semmit nem változtattunk magatartásunkon az elmúlt tíz-tizenöt évben.

A mai víziók szerint az egységes uniós piacon jelentős szakosodás következik be, amelynek nyomán dinamikusan nőhet a versenyképes magyar agrártermékek kivitele. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy egyre több EU-s mezőgazdasági importtermék érkezik az országba. Összességében azonban az várható, hogy az agrárexport értéke a mai 2,8-2,9 milliárd euróról évi 4,5-5 milliárdra nő. Ehhez 2-2,5 milliárd eurós pozitív agrár-külkereskedelmi egyenleg kapcsolódhat. A szakértői vélemények szerint a kedvező változások ellenére az agrárpiaci szereplők „ésszerű szelekciója” folytatódik. Ezért a stratégia szerint arra kell majd törekedni, hogy a versenyképességet megteremtő és javító támogatásokat a potenciálisan életképes gazdaságok kapják. Ezt nevezik sírásó programnak. /1/

Mi történt és miért?

# 1945: megtörténik a földosztás, a nagyüzemek épületeit szétverik, az állatállományt vagy az oroszok, vagy a németek elviszik.
# 1946–1948: lassan konszolidálódnak a mezőgazdasági kis üzemek.
# 1949–1953: beszolgáltatáson alapuló rablógazdálkodás.
# 1954–1956: a Nagy Imre-program mérsékeli a tsz-szervezést.
# 1957–1960: átmeneti nyugalom és kilátástalanság, végre megszűnik a kötelező beszolgáltatás.
# 1961–1962: kollektivizálás.
# 1963–1990: végre megkezdődik az árutermelés. Jelentősen javulnak a hozamok és a minőség. Létrejön a nagyüzemek termelést és értékesítést integráló tevékenysége.
# 1990-től napjainkig: semmi határozott agrárpolitika nincs. Premizáltuk a tehenek levágását.

Az állatállományt tönkreteszi a háború, a kollektivizálás, majd a nagyüzemek újbóli szétverése. Mindez igen súlyos állat-egészségügyi gondokat okoz. (A nehezen megteremtett tbc- és Brucella-mentesítés, Aujeszky-betegség stb.)

Geréby József agrármérnök készíti a visszatekintést egy kibontakozott publicisztikai vita kapcsán. „1990-ben volt módom személyesen találkozni egy magas rangú osztrák vezetővel. Súlyos aggodalmát fogalmazta meg a magyar mezőgazdaság várható állapota miatt. Bár azt is megjegyezte, hogy ezzel csökken a magyarok versenyképessége, és ez az ő malmukra is hajthatja a vizet. Minden mezőgazdasági üzem, még a kisparaszti gazdaság is kétarcú, egyik arca a vállalkozás, a másik az üzem. Csupán a föld szeretetéből megélni nem lehet, és ezt a társadalom egyre kevésbé tolerálja. Hallottam olyan "őstermelőről", aki adót nem fizet, de rendszeresen jár Afrikába szafarira. Naponta halljuk, hogy sertéseimet vagy baromfiállományomat nem táppal etetem, mert az rossz. Én személyesen olyan számítógépes takarmánykeverék-optimalizálási rendszert hívattam életre, amelyben összevetik a takarmányok árát, beltartalmi értékét és az állat szükségleteit.

Annak idején mennyit fáradoztunk azon, hogy a nyugati takarmánygyártó cégektől vásárolhassunk premixeket vagy kész takarmánykoncentrátumokat, mert ebben láttuk a fejlődést, a termelékenységet és boldogulást. Nem volt ez csoda, csak nálunk még nem volt meg az előállítás feltétele. Nem a szellemi kapacitás hiányzott, csak szegényebbek voltunk. Hasonlóan próbáltuk a szántóföldi növénytermesztésben optimalizálni a tápanyag-gazdálkodást az elérendő cél érdekében. 1850-ben jelent meg egy könyv, szerzője az angol Stephens Henry. Az akkori Magyarország nagyobb birtokosainak ez volt a bibliájuk. Ha az abban foglaltak egy része most megvalósulna, máris javulhatna a termelékenység és szakszerűség, pedig lassan 160 év telt el a megjelenés óta.

Ami az állattenyésztésben történt, az katasztrofális. A nagy állami támogatással épült szakosított telepek nagy része üres, vagy lebontották. Nagy legelőterületek állnak kihasználatlanul, pedig azokon a hústehenészetek megélnének, vagy a juhászat is fejlődhetne. Mindkettő produktuma exportképes. Az exporthoz azonos minőségű áru szükséges. Dániában vagy Svédországban azt is meghatározza a szövetség, hogy milyen takarmánnyal kell nevelni vagy hizlalni a baromfikat és a sertéseket. Aki nem ezt teszi, attól nem veszik át a terméket. Francia- és Olaszországban magántulajdonban vannak a szőlők, de a termesztés technológiájától nem térhet el senki. Azt hiszem, a szakértelem nálunk sem hiányzik, csak akik ezt helyesen tudnák csinálni, azok nem ott dolgoznak, ahol kellene. Megjegyzem végül, hogy a támogatás megy, megy tovább, és minden balfogás és felelőtlenség majd csak megtérül az adófizetők pénzéből.” /6/

1.Agrárnövekedést jósolnak. Vg.hu, 2004.07.27.
2. Kun István vitaindító cikke: Volt egyszer egy agrárium, mh, júl. 14.
3. Nagyatádi H. Tamás: Gazda versus paraszt, mh, júl. 17–18.
4. Kumin Ferenc: Agrárium: tények a hangulat mögött, mh, júl. 19.
5. Fekete Ferenc: Új agrármodellt!, mh, júl. 24–25.
6.Geréby József: Kétarcú mezőgazdaság. mh.hu




POLITIKA: kormányválság van

A „nácivadászat” kapcsán felvetődött a baloldali bűnök és bűnösök utáni keresés aktualitása. A Deport’56 már jelezte is a kettős mérce elleni fellépésével, hogy elvárja a hasonló kutatást, mert az emberiség elleni és a háborús bűntett nem évül el.

Belpolitika: a szocialistamagyar amerikabarát

A nyár hírei csupa alkalmatlanságot (mint pl. az autópálya-építések), abszurd történetet (a főváros rendelte Siemens-villamosok használhatatlanságát), az ellenőrizhetetlen politikai fordulatokat (mint a titkosszolgálatok élén történt változások) jelentenek. A társadalmi igazságossággal játszó, „nácivadászat”-féle játék egy eredeti felvetést produkált a hét elején, ami Sebeök János írótól származik, aki azt írja, hogy „én nem tudom, mi a jobb, bízni a felejtés erkölcsi piedesztáljában, vagy kiprovokálni az emlékezetet”...

E héten is a legfőbb érdeklődést kiváltó esemény, a nácivadászat kapcsán felvetődött baloldali bűnök és bűnösök utáni keresés aktualitása. A Deport’56 már jelezte is a kettős mérce elleni fellépésével, hogy elvárja a hasonló kutatást, mert az emberiség elleni és a háborús bűntett nem évül el. Más belpolitikai események a gyanús vásárlások (Wekler-ügy) és kinevezések (a biztonsági hivatalok élén) ügyei.

Minthogy egyre nagyobb a forráshiány (az EU-támogatások fogadásához szükséges önrész sincs meg!), nagyí faragások jönnek. Ennek eredménye a szimbolikus hadsereg menesztése, hogy minden harmadik tisztet elküldhetik a seregből. A 30 milliárddal szűkösebb forrás miatt az eltervezett célok fenntartása, legfeljebb átütemezése mellett bér- és létszámtakarékosság szükséges. A hadsereg a pénzügyi gondok miatt egyébként már elállt attól, hogy könnyű páncélosokat szerezzen be, és elhalasztják a belső, kártyás tankolási rendszer bevezetését is.

Az amerikai külügyminiszter látogatása semmilyen konkrét diplomáciai sikert nem jelentett. Ellenben az MSZP-kormány melletti tisztelgés nyilvánvaló. Hazai nézőpontból az MSZP vezérképviselet törleszkedése komikusabb, mint a Moszkvában rángatott bábok idején volt. A megbonthatatlan szocialistamagyar és amerikai barátság nyilvánvaló, de semmilyen eligazítást nem kaptunk az amerikaiak térségi részvételének számunkra kedvező fordulatairól. Az MSZP kóros amerikafüggősége állítólag a biztonsági szolgálatok élén történt személyi változtatásokban is megjelent, miszerint amerikai nyomásra menesztették volna az IH vezetőjét (ez már nevetséges fordulat!).

A belpolitikai belpolitika eseményeit a deficit és az adósság növekedése határozza meg, a félévi költségvetési mérleg 70 százalékkal haladja meg a tavalyit. A kormány hozzányúlt az egyik szent tehénhez és megkezdi a szimbolikus hadsereg leépítését, tulajdonképpen 25-30 ezer ember felesleges, de most csak a tiszti állományt tizedelik meg. Beérett a „kakaóbiztos” számítógép-program botránya, mindenki elismeri a túlköltést, az IHM államtitkár Csepeli bolondot csinált magából.

Mindennapi esemény a kormányzati személyiségek ügyeinek szellőztetése, Demszky botránkoztatja meg a közvéleményt a horvát villájával, a hivatali autójával, söfőrrel nyaralásával. A panamák sorában a „kakaós” számítógépek botránya újabb esetre világított rá egy irányított pályázattal a ferihegyi reptéren. Az MSZP kampánya beépül a médiagazdaságba, mintha ez természetes lenne (lásd a baloldali média Berlusconi-ellenes cikkeit), Jánosi a szépségverseny védnöke, s a Fásy-birodalom műsorfolyama mellesleg népszerűsíti a pártot. A döglődő közszolgálati televíziónál napi 50 ezer forint fizetésért fogadtak fel külsős riportereket a olimpiai közvetítésekhez:

A román bíróság tisztázta Wass Albertet a háborús bűnös vád alól, lehet szégyenkezni az anyaországi baloldal soraiban. A magyar producerek szövetségének öt tagja távozott, mert a magyar film és a filmtörvény az érdekcsoportok marakodásának áldozata lett. Biztonsági szakértők szerint nőtt az ország terroristaveszélyeztetettsége. A kormány mindennap megsért valamilyen törvényt, most éppen az orvosokkal és az egészségügyi dolgozókkal folytatott háborújában. Az SZDSZ a panamák céltáblája lett Demszky és Wekler ügyei miatt.

A bíróságok, az ügyészség és a rendőrség közötti veszekedések, a brókerválságban ügyvédek által felhasznált nézeteltérések arra világítanak rá, hogy a rendőrséget manipulálták a kormánypártok, és a titkosszolgálatok is nyakig sárosak ez ügyben. Az SZDSZ bohózata is napirenden van Demszky allűrjeivel, Wekler panamájával, s a képmutató szabad demokrata viselkedéssel. A baloldali média baloldalisága már saját táborában is az elviselhetőség határán van, amikor kipattannak a köztévé körüli médiakapcsolatok (Vitray erkölcsi kopása megdöbbentő!). Az MSZP elnökjelölési cirkusza napirendi téma, melyet három elnökjelöltre korlátoznak már (Szekeres, Szili, Hiller).

Egy abnormális belpolitikai jelenség az erdélyi magyarok autonómiaügyének tárgyalása az anyaországban, amit teljesen az elvtelen baloldali liberális álláspontok uralnak. Az uralkodó médiaképben a magyar képviselőre szavazó románok emlegetése (miközben a másként gondolkodó, baloldali liberálisra semmiképpen nem hallgató magyarok nem mennek el szavazni!) már idiotizmus. Eközben mind több atrocitás éri a kívül élő magyarokat, amit felerősít az anyaországban menekültként tengődő (80-100) vajdasági magyar kálváriája.
(gondola, MTI, HírTV, MR, Magyar Nemzet, Népszabadság, origo.hu nyomán cgp)

Külpolitika: Colin és László

A Powell- és a Solana-beszédek a nagyköveti értekezlet előtt annyira voltak érdekesek, mint a régi szép időkben. Érdekességek csak azok az ostobaságok voltak, amelyeket Powell mondott, mint az iraki harcok és a magyar ‘56 összevetése, s a szabadság erőinek erősebb volta. Powell dicsért, de nem adott. Magyarország eredményeit, afganisztáni és iraki szerepvállalását méltatta Budapesten Colin Powell amerikai külügyminiszter. A dicséreten kívül azonban mást nem hozott magával, főként nem a könnyítést vízumügyben.

A vajdasági atrocitások nem szűnnek meg. Az erdélyi magyarellenes fellépések az MSZP-RMDSZ retorika szemelvényeiből táplálkoznak. A szlovákiai rasszizmus és sovinizmus is újraéled, ahogy az MSZP belpolitikai megfontolásokból külpolitikai terepen támadja a magyar jobboldalt. Az MSZP szlovák testvérpártja a magyar belpolitikai viszonyokat teszi fellépése témájává-eszközévé, amikor az EU-normákat igénylő kisebbségi magyarságot próbálják megfélemlíteni.
(gondola, MTI, HírTV, MR, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap - Nagy Iván Zsolt, Kósa András, mh.hu nyomán, cgp)

Párttérkép: az MSZP a változások előtt

A programszerű kezdeményezések, a párton belüli bírálatok megszaporodása miatt kirobbant válság értékelésre készteti az elemzőket is. A baloldali elköteleződöttségű szakemberek lázadók vagy helyezkedők címen méltatják e megnyilatkozókat, és akkor nem Gazsó Ferenc tudományos hangvételű bírálatát tekintik meghatározónak (azt senki sem veszi komolyan), amikor kimondják, hogy az eddigi MSZP-s kormánypolitika nem vezet sehova. Jellemző ebben a válságban, hogy az érdemi bírálatok nem követelik Medgyessy menesztését, bár teljesítményét gyengének ítélik, kormányzását pedig minősíthetetlennek. Mindezek a fejlemények egyértelműen mutatnak a párt totális válságára.

A baloldali tőkések lobbija (Gazdasági Reform Klub) szembe került a párt és a kormány irányvonalával. A Mozaik Klub típusú vitafórumokkal kapcsolattal kifejtették, hogy az Újhelyi-féle politikusok gondolkodásmódja és stílusa az 1980-as évek MSZMP-jét idézi.

Egyértelműen fogalmaz Tabajdi - aki most a párt kibeszélője - amikor azt írja, hogy „véget vetne a kormány neoliberális politikájának, és a megbukott jóléti helyett elindítaná a szociális rendszerváltozást”. A képviselő minderről a múlt héten Ébresztő címmel jelentetett meg tanulmányt a Népszabadságban, alig több mint egy hónappal az után, hogy az Európai Parlamentbe jutott. Tabajdi sürgeti a párt és a kormány vezetőségének megújulását, az MSZP-t befolyása alatt tartó gazdasági lobbik eltávolítását a szervezet közeléből. A „kijárósdi elburjánzásában" szerinte Kovács Lászlónak és Medgyessy Péternek is nagy a felelőssége.”

A PM-ben már vizsgálják az úgynevezett egyszerűsített személyi jövedelemadó bevezetésének hatását. Arató Gergely, az MSZP parlamenti frakcióvezető-helyettese szerint a szocialisták adótáblára vonatkozó javaslatai a fiataloknak már érzékelhetően 5-10 százalékos adócsökkentést jelentenének. Ezért támogatják a középső adósáv határának a jelenlegi 1,5 millióról 1,8-2 millió forintra emelését. A negyedik, 48 százalékos adókulcs bevezetéséről - amely ugyancsak MSZP-s javaslat - kevés fiatalt érintene.

Ma még senki nem tudja, mi a helyzet a pártban. De Medgyessy széke eldőlni látszik. Egyre „kitapinthatóbb” a miniszterelnökkel szembeni elégedetlenség az MSZP-ben. Ám azok súlya, akik a háttérben Medgyessy Péter leváltását is felvetik, még nem felmérhető. Tény: a kormányfőt „közjogilag” nem lehet meneszteni, és utódjelölt sincs. Számos tekintetben is „megérett a helyzet” Medgyessy Péter miniszterelnök leváltására. – bár ez a mondat a nyilvánosság előtt hangsúlyosan még nem jelent meg, az MSZP-n belül mégis egyre gyakrabban megfogalmazódik. A kormányfő teljesítményével szemben általános, folyamatos elégedetlenség tapasztalható, és ezt csak fokozta a szocialista párt kudarca az európai parlamenti választásokon – mondják többen. Ehhez hozzáadódik a jövő évi költségvetés „rossz szájízű” előkészítése: ma már világos, hogy a tárcák jóval kevesebb pénzből gazdálkodhatnak 2005-ben, mint az idén.

A szocialistákhoz közel álló médiaértelmiség szívesen megszabadulna a kormányfőtől; a parlamenti frakció a népszerűtlen intézkedések meghozatalakor „lázad” a szavazógép szerep ellen; a miniszterek nehezen viselik, hogy a kormányátalakítás fenyegetésével a miniszterelnök folyamatosan bizonytalanságban tartja őket – ezekben a pontokban összegezhetőek a különböző folyamatok, legalábbis a Világgazdaság által megkérdezett vezető szocialista politikusok szerint. Akik hozzáteszik: az MSZP-ben sokan olyan elnököt szeretnének választani az őszi tisztújító kongresszuson, aki le tudna vezényelni egy miniszterelnök-cserét is. Egyúttal pedig dönteni kellene arról is, milyen miniszterelnök-jelölttel – azaz kivel – kezdheti meg 2006-os országgyűlési választási kampányát a szocialista párt.

A kormányfő folyamatosan amortizálja a kabinetet azzal, hogy lebegteti döntéseit, de azzal is, hogy megfenyegeti a minisztereket: ha nem dolgoznak megfelelően, leváltja őket – panaszolják szocialisták. Egyúttal elismerik: a kormányfői taktikázás hely- és szövetségkeresést, többirányú párton belüli mozgást indított el. Mindenki igyekszik felmérni, hol a helye a párt hierarchiájában. Megjegyzik azt is: az MSZP vezetői nehezen veszik tudomásul, hogy a kormányfő „önjáró” lett. Máig nehezen dolgozzák fel azt is, hogy Medgyessy Pétert főként azért tették meg miniszterelnök-jelöltnek a 2002-es választások előtt, mert a párt belülről nem tudott alkalmas személyt prezentálni. Ez a helyzet azóta sem változott meg.

Hiába elégedetlenkednek a miniszterelnökkel, ha utódjelölt híján nincs tényleges döntési helyzet – fogalmaznak némelyek. A kormányfő közjogi értelemben leválthatatlan – mondják –, hiszen a konstruktív bizalmatlansági indítvány csak akkor működik, ha az új jelöltet a parlament többsége elfogadja. Ehhez viszont – amellett, hogy az SZDSZ megkerülhetetlen – ki kellene egyezni az MSZP-n belüli prominenseknek és csoportoknak. Sőt, be kellene vonni Medgyessy Pétert is, ám ő minden jel szerint továbbra is miniszterelnök szeretne lenni. Ennek érdekében – mint nap mint nap kiderül – tenni is kíván, és aligha szándékszik lemondani. (A Medgyessy leváltását felvető szocialistáknak nincs alternatív jelöltjük - Elégedetlenek a kormányfővel - [2004-07-27] - TE)
(gondola, MTI, HírTV, MR, Magyar Nemzet, Népszabadság nyomán cgp)

Pártok és politikusok népszerűsége

A Szonda Ipsos aktuális 20-ak (24-ek) szerint nincs mit értékelni, az első 15 helyen liberális politikusok gyülekeznek, enyhén romló pontszámokkal. A Medián szerint viszont minden kormánypárti politikusnál romlott a népszerűség, Medgyessy a valaha volt legnépszerűtlenebb miniszterelnök és kormánypárti politikus lett.

A Medián júliusi felmérése szerint a Fidesz és MSZP állása 48:29 a biztos szavazó pártválasztók táborában. Miközben a szavazási hajlandóság 74 (a biztosaké 44) százalékos. A kormánypárti politikusok népszerűsége nagyot csökkent, különösen Medgyessyé, miközben az ellenzékeiké növekedett, különösen Schmitt Pálé, aki a 3. helyre került.
(gondola, MTI, HírTV, MR, Magyar Nemzet, Népszabadság nyomán cgp)

Politológia: a baloldali pártprogram vitatása

Sok zavaros, vagy legalábbis vitatható megállapítás születik a baloldal programgyártó igyekezetével, az MSZP programvázlataival kapcsolatban. De egyik méltatás sem lelkesedik. Még az apologéták is fanyalognak.

Kronstein Gábor írja, hogy „a Mancs egyik szerzője szerint Hiller István "a megújuló magyar szociáldemokrácia egyik legnagyobb vizionáriusa". A vitairat két lényeges állítása valóban inkább látomás, semmint tény. A kormányzat első félideje nem az MSZP sikertörténete, a megújulás célképzetében központi helyet elfoglaló jóléti állam pedig Magyarországon kivitelezhetetlen. Kuncze Gábor jelentette ki a parlamentben, hogy ez a kormány minden eddigi közül a legliberálisabb. A szabaddemokraták programpontjai közül sok teljesült, vagy teljesülőben van. Erre az SZDSZ lehet joggal büszke, de nem a szocialisták. Az MSZP hitelvesztésének mértékére a párt honlapján találtam elgondolkodtató adatot. Az olvasók négy lehetőséget választhattak arra, hogyan értékelik a reformelképzeléseket. Az egyik választható formula úgy hangzott, hogy azok "újabb papírok az asztalfióknak". Ezzel értett egyet a szavazók 60 százaléka. A szemünk láttára omlik össze a csak pragmatizmusra alapozott, az ideológiát lehetőség szerint mellőző stratégia. A választási vereség nyilvánvalóvá tette, hogy mind a párttagoknak, mind a rokonszenvezőknek elegük volt a sodródásból, a reaktív párt- és kormánygyakorlatból. A magyar politikai mezőnyben aktívnak az ellenzék és a kisebbik kormánypárt bizonyul, a szocialisták általában széljegyzetelik a külső kezdeményezéseket. A halogatás mögött valószínűleg az rejlik, hogy az MSZP önazonossága belső ellentmondásának vitában való tisztázása megzavarta volna a hatalom gyakorlásának nyugodt menetét. Mintha a vezetés felismerte volna: a párt hivatalosan sugallt identitása homokra épült. Nem állta ki a gyakorlat próbáját az a feltevés, hogy a magyar újkapitalizmus a bérből, nyugdíjból élőknek megnyugtató ütemű középosztályosodást enged meg. A középosztályi fölemelkedés szociáldemokrata stratégiájának külföldön jól bevált mechanizmusai ígéretes kezdetek után nálunk rendre elakadtak. A társadalmi különbségek viszont megnőttek. A kiszolgáltatottság alapélménye szélesedő körre terjed ki. A társadalmi reálfolyamatok ilyen alakulása kiütötte a szocialisták érveléséből azt a másik föltevést, hogy a kései államszocializmus társadalompolitikájának lehető továbbéltetésével enyhített neoliberalizmus elmegy baloldali alternatívának is.”

Kronstein elismeri, hogy „az MSZP-nek nincs kidolgozott rendszerbírálata. Az csak felszíni magyarázat, hogy kevés ígéret teljesült. Mélyebb igazság van abban, hogy ha egy párt támaszául az általános "mindenkit" nevezi meg, akkor lemond a szilárd támaszról. Egymás után ismerték fel nagyobb társadalmi csoportok, hogy nem "ők" a választottak: a társadalom leszakadó egynegyede-egyharmada, a falu népe, az alkalmazotti réteg egy része, az aktívabb baloldali értelmiségiek. A középosztályról ismét bebizonyosodott, hogy se nem "közép", se nem "osztály", hanem vegyes összetételű társadalmi konglomerátum, amelynek politikai irányultságát legkevésbé a szocialista stratégia belső mozgása szabályozza. Mi volt a politikai hozama például az 50 százalékos közalkalmazotti-köztisztviselői fizetésemelésnek? Ami történt, visszaigazolja, hogy a szocialisták szövetségi politikáját nemcsak rosszul gondolták el, hanem a megvalósítása is csapnivaló… az magyar szociáldemokrácia vitairatában le sem írták, hogy munkás, munkásság, értelmiség, vidék, falu, paraszt, gazda, munkásmozgalom, örökség. A társadalom kategorizálása kimerül a szegény-gazdag, munkavállaló-munkaadó, idősebb-fiatalabb, férfi-nő, jobboldal-baloldal, szélsőség és az "új közép" fogalmainak használatában. Ez volna a modern baloldali gondolkodás?” /1/

Tabajdi kibeszélése nyomán olyan szövegek jelennek meg a médiauszály fórumain, amelyek már elismerik, hogy az elmúlt két év kormányzati politikája megbukott. A kétszer száz nap intézkedései, a 2002-es parlamenti választások óta a lakosságnak kiosztott legalább kétezermilliárd forintnyi támogatás nemhogy egymillió szavazót hozott volna a "konyhára", de azzal járt, hogy a Fidesz több mint húsz százalékkal vezet az MSZP előtt. Erre fel mondja Tabajdi, hogy „új irányt kell találnunk, s véget kell vetni a neoliberális politikának!”. Tabajdi a baloldali politika nevében mondja, „megdöbbentő, hogy míg 1990-ben három-négyszeres jövedelemkülönbség volt az ország legmódosabb és legelesettebb rétege között, mára ez kilencszeres... ijesztő adat, hogy harminc évvel ezelőtt a felsőoktatásban tanulók harminchat százaléka jött a legalacsonyabb jövedelmű családokból, míg ma a társadalom szegényebb rétegét képviselő negyven százalék gyermekei csak két százalékát adják az egyetemi, főiskolai diákságnak.”

Tabajdi fellépése és érvelése mögött azonban olyan vonulat jelenik meg, amelyik egy Medgyessy- és a Horn-kurzus között vont párhuzamban láttatja az ellentéteket. Tabajdi szerint „Horn Gyula idején is voltak visszaélések, ő azonban keményen ellenőrizte ezeket a folyamatokat, és megtehette, mert ebből a szempontból feddhetetlen volt. A "kijárósdi" az ő távozása után burjánzott el. És ki kell azt is mondani, hogy Kovács Lászlónak és Medgyessy Péternek ebben van felelőssége.”

Tabajdi szövegében az el- és felismerések a döntők. Amikor kijelenti, hogy „a koalíciós kormány munkáját pedig három szóval lehet jellemezni: kapkodás, bizonytalanság és koncepciótlanság.” Amikor elismeri, hogy „a Hiller-féle programtervezetben egyetlen jó mondat volt: Magyarország szabad és igazságtalan. De ezt sem sikerült bővebben kifejteni.” /2/

Galló Béla írja, „hogy optimista vélekedések szerint az MSZP-ben csupán a szokásos, győzelem előtti zűrzavar uralkodik. Mások úgy gondolják, hogy a párt eddigi történetének legnagyobb válságát éli. Persze ha ezt a két állítást merészen összevonjuk, abból egyenesen a párt 2006-os diadala következik, hiszen a szocialistáknál mostanában tényleg hatalmas a káosz. A helyzetkép akár ironikus is lehetne, ha nem volna valóban komoly. A jelenlegi felfordulást aligha csupán az EP-választásokon elszenvedett vereség okozza, sokkal gyökeresebbek a bajok. A júniusi fiaskó önmagában mindössze egy pofon, attól 2006-ban akár még győzni is lehetne. Csakhogy a kudarc kiszabadította a palackból a válság szellemét. S nem valamiféle egyszerű kis dzsinn szökkent ki onnan, hanem egy jól kifejlett példány, mondhatni, maga a halmazati krízis. Éppúgy benne foglaltatik a baloldali útkeresés világszerte érzékelhető téblábolása, mint a sajátosan magyar késő-kádári technokrácia intellektuális és politikai elhasználódása. Esetlegességekből, meg nem gondolt gondolatokból, posztmodern zagyvaságokból, hozott anyagból… nem lehet építkezni.” /3/

A pártvitára bocsátott anyagok minősége az egyszerű olvasóban is azt az érzést kelti, hogy szükség lett volna még félévre a megoldások megtalálásához. De a párton belül is mindhárom javaslatról elhangzott, nem alkalmas arra, hogy a tisztújító kongresszuson megszavazzák. A leglátványosabb szerep Hiller Istvánnak jutott. Az új hosszú távú elvi program bemutatóján a párt alelnöke elmondta, a dokumentum kiindulópontja lehet az MSZP választási és kormányzati programjainak, de a tervezet az egész országnak szól. Az "új jóléti államot" körvonalazó programjavaslat szerzői közt találjuk Gyurcsány Ferencet, aki korábban a hagyományos jóléti állam halálát meghirdette, Krausz Tamást, Vitányi Ivánt, Ripp Zoltánt, Horn Miklóst. A végtermékkel valószínűleg nem volt mindenki elégedett, mert a szerzők közül többen nem járultak hozzá, hogy nevük összekapcsolódjon a dokumentummal.

A szerzők láthatóan igyekeztek, hogy az SZDSZ-étől markánsan különböző elveket fogalmazzanak meg, és eleget tegyenek azoknak a szocialista csoportoknak, akik a jelenlegi MSZP gazdaság- és társadalompolitikáját liberálisnak tartják. Emellett arra is reagálniuk kellett, hogy a Fidesz nyitott a baloldali szavazók felé, és meghirdette, hogy keresztényi alapon senkit sem hagy magára. "Az új magyar szociáldemokrácia _ karakteresen baloldali társadalompolitikát igényel. Aki egyszerre mindenkivel akar jót tenni, az elaprózza az erejét, és végül senkivel nem tud semmit kezdeni" - írják a szerzők. Legfőbb feladatuknak azt látják, hogy "a társadalom legszegényebb rétegéhez elérjen a segítő kéz", társadalompolitikájuk "egyik prioritása a szegényekkel való szolidaritás, a szegénység elleni harc", melynek érdekében pozitív diszkriminációra is szükség van.

A program egyetlen igazi újdonsága, hogy az esélyteremtést kiegészítették szegénypolitikával - mondta az Indexnek adott interjújában Bence György filozófus, politikai elemző. Bár a dokumentum szerzői a néppártiságot is hangsúlyozzák, nem világos, mit üzennek a társadalom többi rétegének. Az "új magyar szociáldemokrácia igényeiknek, szükségleteiknek megfelelően alakítja viszonyát a társadalom különböző csoportjaival", a "társadalmi békét úgy tartja fenn, hogy szolidáris a legszegényebbekkel, lehetőséget ad a felemelkedésre a középen állóknak, és nyugalmat biztosít a tehetőseknek". Viszont el szeretnék érni, hogy "a társadalom jobb sorban élő csoportjainak érdekkijárói ne vegyék el, ami nem jár nekik", a tehetősebbektől pedig azt kérik, hogy "lépjenek fel az igazságos és békés fejlődés érdekében". A program legkeményebb kritikusa eddig a jelenleginél markánsan baloldalibb politikát követelő társadalompolitikai tagozat. Gazsó Ferenc szociológus, aki korábban még attól tartott, hogy a szocialista elit a neoliberalizmus valamilyen változatát találja fel szociáldemokráciaként, a tervezet vitája után annyit azért elismert, hogy Hiller vitairata "magában rejti a fordulat esélyét, lehetőségét", de gazdaságpolitikája még kidolgozatlan.

Török Gábor politológus szerint a Hiller-féle programjavaslat baloldali politikával kecsegtet. De válságszituációkban az MSZP-ben rendszeresen felmerül, hogy valódi baloldali politikát kell képviselni, és aztán nem lesz belőle semmi. Most indokoltabb lenne ilyen változás, ha nem akarják megengedni, hogy a Fidesz elvigye törzsszavazóikat. De majd kiderül, mi lesz belőle. Nagy általánosságban benne van egy baloldali gazdaság és társadalompolitika, ami, ha valósággá válik, akár koalíciós feszültségeket is okozhat. Az esélyteremtést kiegészítő "szegénypolitika" ugyanis a kiadások növelését igényli, amivel nem igazán egyeztethető össze, hogy a középosztálynak, akinek a felemelkedés lehetőségét ígérik, viszont adócsökkentésre lenne szüksége. Adócsökkentés és kiadásnövelés egyszerre nem megy, bár sajnos a választókat még nem zavarja, hogy mindkét nagy pártunk ezt ígéri. A dokumentumból nem olvasható ki, a párt mit is üzen a különböző társadalmi csoportoknak, de nem is az a célja, hogy tartalmas állításokat tegyen. Olyasfajta szerepet szánhattak neki, mint a Fidesz az alapítólevélnek. Jótékony homály fedi, hogy a gyakorlatban milyen politikát folytatnak majd. Viszont a homályosság még nem néppártiság - mondja a politológus.

Giró-Szász András politológus szerint ha levennénk a programjavaslat címét, akkor gyakorlatilag bármely demokratikus politikai párt számára eladható lenne. Nincs benne semmi, ami kizárólag szociáldemokrata pártokhoz kötődne. Ezeket a követeléseket a kereszténydemokrata értékekhez visszatalált jobbközép pártok is jó ideje magukévá tették. A szöveg nem is igazán politikai vitairat. A problémák, amelyeket szerzői szerint orvosolni kell, mindenki számára nyilvánvalóak, és egyetlen kizárólagosan szociáldemokrata megoldást nem kíválnak megoldásukra. Újdonságértékét egészen addig nem lehet megítélni, amíg valódi tartalommal nem töltik meg ideológiai elképzeléseiket. De ha például a szegénység elleni harc nem csak szlogen marad, akkor megvalósítása során szembekerülhetnek a koalíciós partner által képviselt elvekkel.

Palócz Éva, a Kopint Datorg Rt. vezérigazgató-helyettese szerint a szocialista kormány már eddig is tett néhány olyan lépést, amely a Hiller István vitaanyagából felsejlő rászorultsági elvet tükrözi. Ilyen például a lakástámogatások felső szintjének csökkentése. De a kormány jelenleg kényszerpályán mozog, és legfontosabb feladata a költségvetési hiány csökkentése. Ha két éven belül nem sikerül öt százalék alá vinni, akkor "nagy lesz a baj". Ez pedig azt jelenti, hogy a kormány, illetve a szocialista párt ebben a pillanatban nem képes többet adni a rászorulóknak, mert minden megtakarítást a deficit csökkentésére kell fordítania. Megtakarítást az adminisztráció csökkentésével lehetne elérni. Az európai trendeket figyelembe véve ugyanis az adórendszer jelenleg szorgalmazott átalakítása nem megoldás, mondja a vezérigazgató-helyettes. Az MSZP által felvetett 48 százalékos adókulcs a szolidaritási elvet, a hilleri gondolatot jeleníti meg, viszont aggályos. A gazdagok adózási kedvét ugyanis bizonyosan nem ez növeli, hanem a legfelső adókulcs közelítése és a legalsó sávhoz. Jelenleg a minimálbér adómentes Magyarországon, ugyanakkor Európában egyedülálló módon az átlagbér a legmagasabb adósávba tartozik, ezért a Kopint Datorg szerint kétmillió forintig kellene feltolni a középső adósáv felső határát. A szegények pozitív diszkriminciójával Palócz egyet tud érteni, mert nagy a leszakadók aránya, ami a gazdasági növekedés, a fejlődés korlátjává válhat. Véleményét summázva a vezérigazgató-helyettes azt mondta, a jóléti állam helyett a rászorultsági elv felé kellene a politikát elvinni. Ennek egyik legfontosabb eszköze lenne az alanyi jogon járó kedvezmények megnyirbálása, illetve a gazdagok számára is járó juttatások eltörlése. /4/

1.A múltat elhallgató vitairat. Kronstein Gábor, mh.hu
2.Tabajdi: "Az elmúlt két év kormányzati politikája megbukott". Gréczy Zsolt, mh.hu
3.Építész kerestetik. Galló Béla, mh.hu
4.Jólét az égből? - Bohus Péter, index.hu - 2004.07.30.

Politikai háttérintézmények és forintok

Csendben működnek a parlamenti erők mellett tavaly létrehozott pártalapítványok. A költségvetési támogatásból ténykedő szervezetek többsége a pártok mögötti "holdudvar" bővítését tekinti legfőbb feladatának. Meghatározó kuratóriumi személyek: Baja Ferenc, Kuncze Gábor, Matolcsy György és Szôke László. Szellemi műhelyként, elemző-, kutató- és oktatóközpontként működnek tavaly óta a pártok által költségvetési támogatásból létrehozott pártalapítványok. A szervezetek megalakításáról rendelkező, egy éve elfogadott jogszabály kifejezetten tudományos, kutatási és oktatási céllal hívta életre a pártok háttérintézményeként működő műhelyeket, és többségük meg is felel ennek az előírásnak. Bár a szokatlan négypárti egyetértéssel elfogadott jogszabály pontosan rögzíti, hogy a szervezetek nem végezhetnek politikai tevékenységet, a javaslatot ellenző parlamenten kívüli pártok kezdettől fogva azt sugallták, hogy az előírt körbe tartozó célok helyett a pártok választási kampányaikban használják majd fel a saját maguknak megszavazott pénzeket. A valóságban az alapítványok mindegyike szigorú költségvetéssel működik, gazdálkodásukat, a pártokéhoz hasonlóan, az Állami Számvevőszék jogosult ellenőrizni.

Az alapítványok működtetésére fordítható, a választási eredmények alapján elosztott több mint egymilliárd forintból a legtöbbet – 418 milliót – az MSZP alapítványa "költheti magára". A Táncsics Mihály nevét felvevő szervezet főképp kutatással, ismeretterjesztéssel, oktatással és programalkotással foglalkozik, de szerepet kapnak működésében a külkapcsolatok is. A Balogh András történész vezette alapítványban munkacsoportok koordinálják a feladatokat, amelyek közül legfontosabbnak a népes, ám egységesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szocialista holdudvar összetartását tekintik az alapítók. A szellemi műhelyként funkcionáló szervezet jelentős részt vállal a párton belüli programok, koncepciók kidolgozásában, nem titkolt célja az "új generáció" felfedezése, az "utánpótlás-nevelés" is. Az alapítvány legutóbb az RMDSZ-szel közös tusnádfürdői diákszeminárium szervezésében vállalt szerepet, de megkerülhetetlen tényezője lett az MSZP korábban létrehozott műhelyei által szervezett eseményeknek is.

A szintén kutatással, ismeretterjesztéssel – és ősztől oktatással is – foglalkozó Fidesz-alapítvány elsődleges célja a közösségépítés: olyan konzervatív gondolkodók, értelmiségiek bevonása a szervezet tevékenységébe, akikkel előnyére bővülhet az ellenzéki párt holdudvara. A Polgári Magyarországért Alapítvány ennek érdekében számos fórumot biztosít az együttgondolkodásra. A szakértői által készített társadalmi, gazdasági elemzéseket rendszerint műhelyvitákon, konferenciákon vitatják meg, polgári összejöveteleken cserélnek eszmét a nemzet sorsáról, állapotáról. Az alapítvány emellett kiemelten foglalkozik a Fidesz és a jobboldal eredettörténetével: a 398 milliós költségvetésből tízmilliós nagyságrendű összeget szánnak a párttal kapcsolatos dokumentumok archiválására.

Az egykori pártalapító, Szabó Miklós nevét viselő SZDSZ-es alapítvány a hálózatépítést tekinti legfontosabb feladatának, a liberális gondolkodók "összehozását", a fiatalok beszervezését többféle formában, többek között pályázatokkal is támogatja a szervezet. Az alapítvány – a többi mellett egyedüliként – egy lazább országos hálózat kiépítésére is törekszik, felkarolva a különböző településeken működő, korábban alapított liberális szervezeteket. A párt mögött álló holdudvar kibővítésére és az "utánpótlás" nevelésre szintén nagy energiát fordít a szervezet, a 98 milliós költségvetés jelentős hányadát ezeknek a céloknak rendelik alá.

Az Antall Józsefről elnevezett, az egykori pártelnök-miniszterelnök fiát és feleségét is vezetői között tudó MDF-alapítványnak a holdudvar bővítése helyett a "vérfrissítés" a legfőbb célja olyan fiatal értelmiségieket bevonni a párt körüli gondolkodásba, akik új erőt hozhatnak a keresztény-nemzeti szellemiségébe. A 107 millió forintból gazdálkodó szervezet jelentős erőket áldoz az antalli hagyaték kutatására, emellett közvélemény-kutatásokat, háttéranyagokat és ajánlásokat készít a párt felkérésére.

A szervezetek hangsúlyozottan nyitottak az egymással való együttműködésre, a Fidesz és az MSZP nemrég például közösen szervezett konferenciát.

A pártok holdudvarába tartozó személyiségek az MSZP-nél, a Táncsics Mihály Alapítványnál: Kocsis András, Ágh Attila, Galló Béla, Tamás Pál, Bacsó Péter, Jancsó Miklós. A kuratórium elnöke: Balogh András, tagjai: Mesterházy Attila államtitkár, Baja Ferenc, Újhelyi István, Katona Béla képviselők, Szűcs Erika miskolci alpolgármester, Pap József csornai polgármester.

A Fidesz, Polgári Magyarországért Alapítványnál Nemeskürty István, Jókai Anna, Schmidt Mária, Martonyi János, Marton Éva, Lánczi András, Tőkéczky László, Cséfalvay Zoltán. A kuratórium elnöke: Balog Zoltán, tagjai: Matolcsy György, Navracsics Tibor, Kránitz Mihály.

Az SZDSZ Szabó Miklós Alapítványánál a kuratórium elnöke: Kuncze Gábor, tagjai: Sándor Klára, Török Gusztáv Andor, Juhász Pál, Tardos Márton.

Az MDF, Antall József Alapítványánál Antall Péter, Pomezansky György, Szabó József, Simon János, Kiszelly Zoltán. A kuratórium elnöke: Antall Józsefné, tagjai: Szôke László, Pettkó András, Szászfalvi László, Dobos Krisztina, Filó Katalin. /1/

Az [origo] arra volt kíváncsi, hogy az alapítványok hogyan gazdálkodnak ebből a pénzből, mennyit költenek magukra, illetve milyen programokat finanszíroznak. A múlt hét pénteken elküldött kérdéseinkre egyedül az MDF által alapított Antall József Alapítványtól nem kaptunk választ. Antall Péter kutatási igazgató - a néhai miniszterelnök fia - arra hivatkozott, hogy mindenki szabadságon van, aki illetékes gazdasági ügyekben. A törvény értelmében a befolyó pénzekről mindegyik alapítványnak tájékoztatást kell adnia honlapján is, ennek viszont egyelőre csak a Fidesz és az SZDSZ alapítványa tudna eleget tenni, a másik kettő ugyanis még nem jelent meg az interneten. Igaz, mindkét helyen azt ígérték, néhány hét múlva indul a honlapjuk.

Az MSZP által alapított Táncsics Mihály Alapítványnak a költségvetéstől kapott összegen kívül egyelőre nincs egyéb forrása. Balogh András kuratóriumi elnök az [origo] kérdésére elmondta, hogy az alapítvány működésére átlagosan havi egymilliót fordítanak. Ebben benne van az egyéb költségek mellett az egyetlen alkalmazott - egy ügyintéző - bére, valamint az iroda bérleti díja. Az irodahasználatért annak ellenére fizetni kell, hogy az alapítvány székhelye az MSZP Köztársaság téri székházában van. Balogh András közlése szerint havi 300 ezret fizetnek a pártszékházat fenntartó cégnek. Az alapítvány kuratóriumának tagja Baloghon kívül Mesterházy Attila, Szűcs Erika, Katona Béla, Papp József, Újhelyi István és Baja Ferenc, aki egyben az ügyvezető alelnöki posztot is betölti. Az elnök közlése szerint egyikük sem kap fizetést, és nem részesülnek semmilyen juttatásban sem. Kérdésünkre Balogh elmondta azt is, hogy a pénz arra nem elég, hogy komolyabb tudományos kutatásokat végezzenek. Jut viszont különböző ifjúsági rendezvényekre és képzésekre, amelyekben az elnök szerint az a közös, hogy a "demokratikus politikai kultúra" kialakítását szolgálják.

A kérdéseinkre válaszoló három alapítvány közül egyedül a Fideszé különül el helyileg a párttól. A Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány (SZPMA) Budapest egyik legelőkelőbb kerületében, a Rózsadombon a Gábor Áron utcában bérel irodát havi 325 ezer forintért. Lengyel Györgyi szervezési igazgatótól megtudtuk azt is, hogy a három fizetett alkalmazottat foglalkoztató alapítvány a működésre az államtól kapott pénznek nagyjából 15 százalékát fordítja. A 390 milliós éves támogatással számolva ez azt jelenti, hogy a működési költségek közel 60 millióra rúgnak. Ezzel az SZPMA - amely a tavalyi maradványpénzekkel együtt idén összesen közel 586 millióból gazdálkodik - jócskán kilóg a másik három alapítvány közül. Az SZPMA kuratóriumának elnöke Matolcsy György volt gazdasági miniszter, tagjai pedig Kövér László képviselő, Navracsics Tibor (Orbán Viktor kabinetfőnöke), Balog Zoltán, aki az előző kormány idején tagja volt a miniszterelnök tanácsadó testületének és Kránitz Mihály katolikus teológus. Lengyel Györgyi közlése szerint egyikük sem kap fizetést. Az SZPMA honlapjáról az derül ki, hogy a Fidesz alapítványa is elsősorban rendezvényekre, kutatásokra, kiadványokra ad pénzt.

Az SZDSZ által alapított Szabó Miklós Szabadelvű Alapítvány a párt Gizella utcai székházában kapott ingyenesen használható irodát. Tóth Csaba ügyvezető szerint a közel 100 milliós éves költségvetésből 9-10 milliót fordítanak a működésre, az adminisztrcáióra és a bérekre. Ezen túl nagyjából 5 milliót költenek jogi és könyvelési feladatokra, amelyeket külső cégekkel végeztetnek el. Az alapítványnak jelenleg három alkalmazottja van. A kuratórium elnöke Kuncze Gábor, aki egyben az SZDSZ első embere is. A testület tagja rajta kívül még Juhász Pál, Sándor Klára, Tardos Márton és Török Gusztáv Andor. Tóth Csaba közlése szerint nem kapnak tiszteletdíjat, és semmilyen más jogcímen nem vesznek fel pénzt. Az alapítvány megkülönböztetett figyelmet fordít a "potenciális liberális fiatalok" megnyerésére, de emellett írtak ki esszépályázatot, és szavaztak meg támogatást a Rádió C-nek is. Az ügyvezető szerint az egyik legfontosabb a hálózatépítés, amelynek keretében több mint ötven liberális klubnak adtak támogatást. Ennek a programnak a része az is, hogy szinte mindegyik megyében kerestek egy az SZDSZ-hez közel álló fiatalt - Debrecenben például a Diktátor nevű heavy metal-zenekar menedzserét - , aki segít az alapítvány népszerűsítésében, és akinek ezért cserébe 40-50 ezer forintos havi ösztöndíjat adnak. /2/

1.Holdudvart építenek az új pártalapítványok. Joó Hajnalka, mh.hu
2.A Fideszé a legdrágább pártalapítvány - 2004.07.30. Pethő András, origo.hu

Politikatudományos viták: egy jó szó a baloldalért, és más csalárdságok

Tamás Gáspár Miklós legfrissebb anarchista vitairata megint afféle politikai káromkodásszámba megy. Ha vita, vita, ha sértődés lesz belőle, akkor tréfával üti el a dolgot: ez csak afféle politikai káromkodás ultraliberális és anarchista körökben. TGM most az találja írni, hogy „a magyarországi értelmiség körében csak antiszemita jobboldal és filoszemita jobboldal található. A magyarországi politikában ez már bonyolultabb, ott etatista jobboldal, korporatista jobboldal és individualista jobboldal is van, s e jobboldalak között keresik a boldogtalan vándorlegények a baloldal nyomát, hogy aztán bottal üthessék…” A kissé bonyolult bevezetés után kiderül, hogy TGM a baloldal szellemi nyomorúságáról akar írni. Amihez Kecskeméti Györgyöt idézi (Szép Szó, 1937. március): "Megdöbbentő az egész baloldal szellemi tehetetlensége. S itt nem is a "nagy elméletek", a komoly alapvetések hiányát fájlaljuk, hanem inkább a baloldal még meglevő szellemi pozícióinak belső ürességét. Ami "baloldali" hang a polgári közvéleményben még megszólal, a legtöbb esetben híjával van minden tágabb perspektívának.” /1/

A mostani ellenzéki pártok előző ciklusbeli kormányzati tevékenységét (!) is méltatta a magyar nagykövetek számára rendezett éves értekezleten Kovács László külügyminiszter és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. Emellett az ellenzéki pártoknak több gesztust is tevő előadások hangzottak el a külföldre akkreditált magyar nagykövetek szokásos éves budapesti konferenciáján. Kovács úgy fogalmazott, hogy a magyar diplomácia az elmúlt években két nagy csatát nyert meg – egy újabbat pedig most kell majd megvívnia. Az első az uniós csatlakozási tárgyalások megindulása volt 1998-ban. A 2002 végén lezárult folyamatban az előző és a megbeszéléseket lezáró mostani kormány is jól teljesített, így sikerült az "elérhető legjobb feltételekkel" taggá válnunk. A következő ütközetet már az EU alkotmányának tervezetét megfogalmazó konventben vívtuk. Ebben megint csak a kormánypárti és ellenzéki delegáltak sikeres együttműködése kellett ahhoz, hogy a dokumentumba bekerüljön a számunkra oly fontos kisebbségvédelmi klauzula – mondta Kovács.

Immár tagállamként a harmadik csatát az EU 2007–2013-as költségvetésének kialakításában kell megvívnunk. "Nem a számokon kell vitatkozni. Nekünk nem az a legfontosabb, hogy a nettó befizető tagállamok nemzeti össztermékük egy százalékára akarják leszorítani a mostani 1,24 százalékos hozzájárulást. Magyarországnak azt kell elérnie, hogy a következő költségvetésből a magyar GDP négy százalékát elérő támogatás jusson ránk, ami nettó hárommilliárd eurót jelent". Csillag István a magyar gazdaság sikereiről tartott előadásában a tavalyi év közepén beindult kedvező folyamatokat emlegette, s hogy az állami szerepvállalás visszafogásával és a gazdasági korlátok megszüntetésével kell tovább ösztönözni. Csillag szerint "a magyar hivatalnokok önizgatása helyett a hatékony önigazgatást kell megteremteni, ezért akarunk kicsi és rugalmas államot". A konkrétumokat azonban már nem hallhatták a sajtó képviselői, akik egy zárt láncú videorendszer segítségével egy másik teremből követték nyomon a konferenciát. A külügymisztérium munkatársai kikapcsolták a televíziót, amikor Csillag István egy kérdésre válaszolt, amely a magyar kisvállalkozások megsegítésére irányuló gazdasági stratégiát tudakolta. A programnak ez a része már nem volt sajtónyilvános. /2/

1.Tamás Gáspár Miklós: A sötét reakció. és.hu
2.Hárommilliárd eurót várunk. Kósa András, mh.hu

Párttérkép: a Fidesz szabadságon

Az erdélyi autonómia, a kettős állampolgárság, és a Fidesz kétpártrendszer-barátsága volt a hét kedvenc médiatémája. Az eredeti Fidesz közlendők azonban némileg másként hangzottak. Orbán Viktor szombaton Tusnádfürdőn, a XV. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor résztvevői előtt a kétpártrendszer előnyeiről a következőképpen fogalmazott:

"Biztató dolgot is szeretnék mondani. Ha az újonnan csatlakozó államok, mint amilyenek mi is vagyunk, okosan szervezik meg az államéletet, ha sikerül olyan kormányokat alakítani, amelyek mentesek a koalíciós huzakodástól, de gyorsak és hatékonyak, akkor ez a legnagyobb gazdasági versenyerő lehet az EU-n belül. Azt a gondolatot is szeretném valamelyest revízió alá vetetni önökkel, ha kérhetem, amely az államot mint a gazdasági fejlődés egyfajta kerékkötőjét láttatja velünk. Amely azt mondja, hogy az állami tulajdon mindig rosszabb, mint a magántulajdon, amelyik azt mondja, hogy az a jó, ha az állam egyáltalán nem foglalkozik gazdasági szabályozási kérdésekkel, majd a piac láthatatlan keze elintézi a dolgokat. Tisztelt hölgyeim és uraim! A legnagyobb versenyelőny egy olyan ország számára, mint Magyarország, az lehetne az EU-ban, hogyha koalíciós vitáktól mentes, hatékony, gyors döntéseket hozni tudó kormánya van. Erre van esély, természetesen, ilyen kormányokat létre lehet hozni. Én nem véletlenül szoktam támogatni elviekben is a magyarországi kétpártrendszer kialakulását. Hiszek abban, hogy a koalíciós kormányok az EU-s csatlakozás utáni években inkább megnehezítik a gazdasági fölzárkózást, a nem koalíciós természetű, tehát olyan kormányok, amelyek maguk is birtokolják, lehetőleg egyetlen szervezeten vagy szövetségen keresztül a többség bizalmát, sokkal inkább hatékonyak lehetnek. Az EU-ban ugyanis a gazdasági élet jelentősen megváltozott ahhoz képest, amit mi tanultunk az iskolában vagy akár csak tíz évvel ezelőtt tapasztaltunk. Akkor még igaz volt, hogy a kapitalizmusnak - nevezzük most így a dolgot - a lényege, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat. Az EU azonban abban az irányban fejlődött, hogy többé Európában ez a tétel nem igaz.

Egy másik tétel igaz: a gyors halak eszik meg a lassú halakat. És ez a gyorsaság az, amit mi ki tudunk használni. Ez nem mérettől, lélekszámtól vagy területtől függ. Ez sokkal inkább kreativitás, tudás, szorgalom, határozottság, megértési képesség, döntési képesség. Ebben kellene magunkat kitüntetni. Ha ilyen kormányaink lennének, akkor nem úgy állnánk, ahogy állunk. Ehhez képest tutyimutyi, sodródó, határozatlan, általában a gazdasági döntések meghozatalában késlekedő, és azokat konzekvensen végrehajtani nem tudó kormányaink vannak. Több országban is, de Magyarország kétségkívül ilyen ország. Ezen változtatni kell! Ez nem ellenzék vagy kormánypárt kérdése, tisztelt hölgyeim és uraim, ez annak a kérdése, hogy az állam és a kormányzat a gazdasági versenyképesség egyik fontos tényezőjévé vált az EU-n belül, és ez a magyaroknak inkább pozitív fejlemény, inkább lehetőséget kínáló változás, semmint hátrányos történés. Ezért minden erőnket arra kell összpontosítani, hogy a soron következő választásokon ilyen kormányt kell választani. Most nem pártösszetételéről beszélek, azt majd a népek elrendezik, a választópolgárok eldöntik. A lényeg, hogy erős kormánynak kell alakulnia, amely gyors, határozott, és az EU-s lehetőségeket pillanatok alatt kihasználni képes energiákat ad az országnak, energiákat szabadít fel." (Orbán a kétpártrendszerről - Népszabadság • Munkatársunktól • 2004. július 27.)
(gondola, MTI, HírTV, MR, Magyar Nemzet, Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava, Napi Gazdaság, Világgazdaság nyomán cgp)

Politikai kommunikáció: arról, akinek 32 neve volt – ez is MSZP?

A „32 neve volt” Ságvári Endre lett a politikai kommunikáció központi témája e héten, mely alkalmat ad az anfasiszta hős és a szélsőbaloldali terrorista (kinek, mi) méltatására. A baloldal következetes az orientálásában, miközben szélsőjobbozik, Ságvárinak is hősi piedesztált biztosít, a szociáldemokrácia-kergető Hiller-beszéddel egyetemben.

„Nem felejtjük az eszmét, amelyért Ságvári Endre az életét áldozta." – jelentette ki Hiller István kulturális miniszter, a kommunista ellenálló halálának hatvanadik évfordulóján, a budai Remiz cukrászda előtt.

A Hír-tévének nyilatkozó történész szerint viszont Ságvári Endre egyértelműen sztálinista, szélsőbaloldali politikus volt, a Rákosi-rendszer egyik példaképe. A budai Remiz cukrászda, a tömeg Ságvári Endrére emlékezik. Itt keveredett ugyanis hatvan évvel ezelőtt tűzharcba a rendőrséggel az illegális kommunista párt egyik hazai vezetője. Ságvári Endre akkor egy nyomozót is maga elé küldött a halálba. A rendezvényen felszólaló Hiller szerint a mai szocialisták sem felejthetik az egykori kommunista mártír által vallott eszmét: "Nem felejtjük a példát és nem felejtjük az eszmét, amelyért Ságvári Endre az életét áldozta. Határozottságra és összefogásra van szükség, ez a mai magyar baloldal kötelessége és felelőssége." Ságvári Endre, a történész szerint, azért lehetett a Rákosi és a Kádár diktatúra egyik emblematikus figurájává, mert antifasiszta volt, ugyanakkor a sztálini eszméket hitte és terjesztette.

Szerencsés Károly, történész szerint „minden demokrata antifasiszta, de nem minden antifasiszta demokrata, így tehát nagyon meg kell gondolni, hogy kiket és miképpen tekintünk a demokrácia előfutárainak és példaképeinek."

Ságvári Endre rendszerváltás után összetört emléktábláját újraavatták a Remiz kapuján, a megemlékezésen pedig sokan szorgalmazták azt is, hogy a diktatúra összeomlása után ledöntött Ságvári-szobrot is újraállítsák. /1/

„A Magyar Front: a Békepárt, a Független Kisgazdapárt, a Kettőskereszt Szövetség és a Szociáldemokrata Párt csatasorba szólít minden magyart, aki kész küzdeni a náci zsarnokság ellen. Bárhol is volt, bármit tett is eddig. Ma még mindenki szövetségesünk lehet, aki fegyvert ragad és szembe száll a német elnyomással." –írta a Béke és Szabadság című lap 1942. július 15-i számában, ami azt mutatja, a célért túl is tudott lépni a korra jellemző szűkkeblű frakció és pártharcokon is. Ságvárira emlékezni tehát fontos.” – írja Dési János. /2/

Egy valami közös a mai kiáltványszerzőkben és hozzászólókban: a mélyről fakadó, heves indulat. Ez egyben jelzés is. Az MSzP jelenlegi vezetésének először éppen ezen kellene elgondolkodnia: vajon honnan - és miért buzog fel egyszerre ennyi energia? Talán éppen azért, mert eddig lefojtva fortyogtak az indulatok? Magánbeszélgetéseken én már évek óta tapasztalom, hogy szoci párttagok és szimpatizánsok egyre riadtabban figyelik a folyamatokat: a párt és kormány jól látható elszakadását a valóságtól, a pártvezetés elszakadását a szoci szavazótábortól, az egyre nyíltabb nepotizmust, az állami segédlettel végrehajtott harácsolások jeleit, és végül a bürokratizmus fojtogató túlburjánzását. Évek óta azt érzem, hogy a baloldali szimpatizánsok szeretnek egy eszmét - és úgy érzik, a párt folytonosan megszégyeníti az eszméjüket. – írja egy kommunikációs szakértő, Sós Péter János, aki szerint „a mostani kiáltvány-írási düh olyan, mint amikor egy túlnyomásos tartály oldalán pici rés támad: az eddig lefojtott gőz sisteregve szabadul ki, egyre nagyobb lyukat tágítva a tartály oldalán.” /3/

A 168óra interjút készít egy baloldali tőkés fiatalemberrel, aki egyébként katona, kommandós, terroristaellenes hírszerző, üzletember. A kormányváltás után vállalkozása, a ProWare állami cégeket világított át. Egyik alapítója és szóvivője a Baloldali Reform Klubnak, ismert nevén a baltőkések egyesületének. Öt éve tanít az FBI-akadémián, specialitása a válságövezetekben követendő harcmodor. Mindössze harmincöt éves. A családi körülmények is érdekesek, különösen a 168órás stílusban elbeszélve. Az interjúalany szövege: „Azt mondják a szocik, agresszív vagyok, lehet, de ahogy ők voltak agresszívak az EP-kampányban, az nagyon béna. Ellenségnek tekintik a Fideszt, de előbb tán a saját fejükben és a házuk táján kéne rendet rakni. Ezek akarnak háborút, harcba dobolják az embereket, édes istenem, még katonák sem voltak." A múltkor lekomcsizta őt egy régi MSZP-s, szemére vetette, bolsevista módszerekkel dolgozik. "Kérdeztem tőle, emlékszik-e, mikor találkoztunk először. Nem emlékezett. Hát még a rendszerváltás előtt, úttörőtáborban, a pártról, a fényes kommunista jövőről és a rettenetes kapitalizmusról tetszett beszélni. Elcsendesedett." /4/

Magyarországon remekül elválasztja az igazi baloldalt az igazi jobboldaltól a cigánykérdés. - mondja interjújában Tamás Gáspár Miklós. A filozófus szerint aki semmit nem tesz a rasszista szegregáció ellen, az biztosan nem igazi baloldali. Baloldal akkor születik szerinte, ha bizonyos egyszerű kérdésekre - az olyanokra: hajlandó-e ön szegényebbé válni azért, hogy a szegények jobban éljenek egy kicsivel? - igennel tudnak az emberek válaszolni. TGM szerint Magyarországon az a fő veszély, hogy álbaloldali és álforradalmi jelszavakkal a militáns jobboldal kerül hatalomra, ami valószínűleg be is fog következni. Ezeknek a jelszavaknak - állítja - bedől a közvélemény egy része, beleértve a magát baloldalinak tekintőket is. /5/

1.Hiller újraavatta Ságvári Endre szélsőbaloldali politikus emléktábláját. 2004.07.28. - hirtv.hu
2.Harminckét neve volt. Dési János, nszava.hu
3.Kiáltványok hava. Sós Péter János, nszava.hu
4.Baltőkés a tűzvonalban. Tarjányi Péter portréja. 168óra, 2004/30.sz. - Nagy József
5.Magyarországon olyan rasszizmus van, mint az amerikai Délen a 40-es, 50-es években. Népszava Online

Párttérkép: az SZDSZ megszégyenülései

Az SZDSZ elnöke kénytelen magyarázkodni: probléma, ha egy politikus nem tud értékelhető magyarázatot adni a vagyona gyarapodására; ha valaki magas politikai tisztséget tölt be, akkor hivatali ideje alatt távol kell tartania magát az állami pénzektől. – jelentette ki Kuncze egy csütörtök reggeli televíziós műsorban, hozzátéve, "a politikai problémáknak politikai következményei szoktak lenni". A szabad demokraták elnökét Demszky Gábor főpolgármester horvátországi nyaralójáról és Wekler Ferencnek, az Országgyűlés SZDSZ-s alelnökének szőlőtelepítésre nyert állami pályázati pénzéről kérdezték az MTV Nap-kelte című műsorában.

Demszky Gábor korábban azt közölte, hogy vagyonnyilatkozataiban évek óta nyomon követhetők a horvátországi nyaralójának vásárlásával, felújításával kapcsolatos kiadások. A Kusariban található romos ingatlant 19.250 euróért vette, amelynek újjáépítése, felújítása még mindig tart. A vásárlásra családja, szülei balatoni ingatlanának eladási árából nyílt lehetősége. Állítólag 128 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást folyósított az agrártárca Wekler Ferenc földjeire, a pénzt az SZDSZ-s politikus az agrártárca szőlőtelepítési pályázatán nyerte 2003-ban. A nagyrészt a közelmúltban szerzett földterületek "nagyon közel vannak az M6-os autópálya tervezett nyomvonalához". Kuncze a főpolgármester horvátországi nyaralójával kapcsolatban azt mondta, miért kell elvárni egy politikustól, hogy a pénzét ne fektesse be ily módon, hiszen "ha egész életében a politikában marad, akkor nem lesz nyaralója? Hozzátette: "A probléma az, hogyha nem tud értékelhető magyarázatot adni a vagyona gyarapodására. Szerintem Demszky Gábor fog tudni". Mint mondta, a főpolgármester "bizonyára szívesen válaszol" az ingatlangyarapodásra vonatkozó kérdésekre. Arra a kérdésre, hogy sajtóhírek szerint Demszky Gábor horvátországi üdülőjébe olyan terepjáróval utazott ki, amelyet harmadannyiért bérelt, amennyiért más ember bérelhetné és a szolgálati gépkocsija is "utána ment a sofőrjével", a szabad demokraták elnöke kijelentette: "Ez valóban politikai probléma és a politikai problémáknak politikai következményei szoktak lenni". A következményeket nem részletezte. Arra a kérdésre, rendben van-e, hogy Wekler Ferenc a leendő autópálya mellett fekvő területeket vásárolt fel, illetve pályázati pénzeket vett igénybe szőlőtelepítéshez, Kuncze Gábor emlékeztetett, hogy az érintett területek a majdani pályától 10 kilométerre találhatók. Úgy fogalmazott: "Wekler Ferenc mecseknádasdi, ezért azután mindenképpen autópálya közelében fog majd élni". Ugyanakkor, mutatott rá, ebben az esetben is politikai probléma, hogyha valaki, aki magas politikai funkciót visel, állami pénzekre pályázik és ott nyer. Wekler Ferenc ezt nem tette átláthatatlanná - mondta. /1/

A posztkommunista jelenünkben a bal- és a jobboldal közötti törésvonal a témája Lánczi András politikai filozófusnak (aki Schmidt Máriának a Magyar Nemzet és Sólyom Lászlónak a Századvégben olvasható írásaiban látja a nyár egyik legizgalmasabb politikatudományos eszmecseréjének alapjait). Mindent összevéve itt a liberálisok felelősségéről van szó (pontosabban arról, hogy a magát egyedül liberálisnak valló SZDSZ miként tudott összeállni a rendszerváltók ellenében az utódpárttal?!). Miként lép a jog az igazság helyébe (ahogy igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatást vállal már a rendszer). /2/

1.Kuncze Gábor: probléma, ha egy politikus nem tud magyarázatot adni vagyongyarapodására. 2004.07.29. MTI
2.mti/mn,p.6./ifti

Medgyessynek mennie kell?!

Medgyessy hétfőn rendkívüli tanácskozást tart vezető szocialista politikusokkal. A szabadságáról visszatérő miniszterelnök állítólag szeretné elkerülni, hogy az MSZP-n belüli utódlási harcok a kormány működésére is kihassanak. Egyébként csak kisebb mértékű átalakítás lesz ősszel a kabinetben. A nyár végéig várhatóan kiderül ki lesz az uniós koordinációt korábban irányító Juhász Endre utódja és távozik majd a kormányból Gyurcsány Ferenc sportminiszter. A politikai nyilvánosság korlátozott volta miatt, az MSZP-s orientáció a pártlappá züllött Népszava és a Klubrádió útján jelenik meg, s hogy mi az igazság, mi a dezinformáció, arról nem lehet meggyőződni, csak utólag. /1/

Több feladat is vár a szabadságáról visszatérő miniszterelnökre; Medgyessy Péternek annak figyelembe vételével kell döntenie a kormány átalakításáról, hogy az MSZP elnökválasztó kongresszusára októberben kerül sor. A kormányfő szándéka az, hogy már a jövő héten "rendezi a sorokat". A Népszava úgy tudja, hogy a miniszterelnöknek "elege lett" abból, hogy az MSZP-n belüli utódlási harcok befolyásolják a kormány működését is. Várhatóan távozik Gyurcsány Ferenc sportminiszter, és esetleg döntenek Juhász Endre integrációs miniszter utódjáról. A kormányfőre vár a büdzsé elfogadtatása, az új EU-biztos kijelölése és az új országos rendőrfőkapitány megtalálása is. A miniszterelnök elkötelezett abban, hogy véget vet a kormány pozícióját és az MSZP belső helyzetét rontó kritikáknak – állítja a Népszava. Medgyessy ezért már hétfőre tanácskozásra hívta össze a szocialisták vezérkarát. A megbeszélésre hivatalos Kovács László, Lendvai Ildikó, Szili Katalin, Kiss Péter, Szekeres Imre, Hiller István, Lamperth Mónika és Burány Sándor is. Nincs viszont a meghívottak között sem Horn Gyula, sem Gyurcsány Ferenc. – állítja a Népszava. Állítólag Medgyessy meglepődött, hogy szabadsága alatt olyan kritikák érték a kormányt és az MSZP vezetését, mint például Tabajdi Csaba tézisei.

A párton belüli állapotokat jól tükrözi, hogy Tabajdi Csaba, frissen megválasztott uniós képviselő az MSZP történetének legmélyebb válságának nevezte a mostanit. Téziseiben kifejtette: Jelenleg úgy tűnik, hogy Kovács László "viszi el a balhét", holott a júniusi vereség másik fő felelőse Medgyessy Péter. /2/

Az MSZP-ben folyó belső harcok, programviták az EP-választási vereség utáni pánikreakciók-e, vagy indokolt önvizsgálatról, netán önmarcangolásról van szó, ahogyan nemrég Horn Gyula fogalmazott?

- Az MSZP-ben tapasztalható mozgások három típusba sorolhatók. Az egyik csoport pragmatikusan kezeli a választási vereséget, és néhány hónap dimenziójában gondolkodik. A leggyakoribb reagálás, hogy vajon követtek-e el hibát a kampányban és a mozgósításban vagy sem. Ők azt vallják, nem kell pánikba esni. Való igaz, hogy a júniusi választás eredményéből az égvilágon semmi nem következik 2006-ra nézve. A másik, mélyebb megközelítés azzal foglalkozik, hogy mi az oka az elmúlt két év sikertelen kormányzásának, a döntésképtelenségnek, a kormány általános kommunikációs kudarcának. Én egy harmadik álláspontot vallok. Ezzel nem vagyok egyedül. Ha Hiller István Új magyar szociáldemokrácia című tanulmányát nézzük, akkor ő korszakváltásról beszél. Korábban nagy visszhangot kiváltó megjegyzése volt, hogy "az MSZP órája lejárt, amelyet fel kell húzni". Gyurcsány Ferenc is korszakváltásról írt a Merjünk baloldaliak lenni című esszéjében. Meglepő módon 2004 februárjában még Jánosi György választmányi elnök is azt mondta: számos komoly esemény történt az utóbbi időben, s ezzel programszinten is kell foglalkozni. A 2004-es vereségnek, ismétlem, semmi komoly következménye nincs a parlamenti választásokra nézve, ugyanakkor kellemetlen, és amekkora port felkavart, az arra vall, hogy az MSZP első tizenöt éves korszakának vége.

- Hiller István azt írta, hogy Magyarország tizenöt éve szabad és igazságtalan. Ennek kapcsán Ébresztő! című írásában Tabajdi Csaba szerint ez a tanulmány egyetlen jó mondata, de úgy véli: kár, hogy nem sikerült bővebben kifejteni. Nem adott választ Hiller például arra az alapkérdésre, hogy mit kezdjünk a rászorultsági elvvel, avagy hogyan kerüljenek közelebb a civil társadalomhoz - így Tabajdi. Valóban: lehet-e egy ország úgy szabad, hogy közben igazságtalan?

- Három nagyon markáns megnyilvánulással találkozom. Az egyik a hatalmi játszma és a programcsinálás együttese. Hiller, Gyurcsány Ferenc, Szili Katalin és Lamperth Mónika dolgozatai saját politikai jövőjük érdekében is készültek. A második nagy csoportba azok tartoznak, akik szocialista-baloldali értelmiségiekként - lásd a Gazsó Ferenc köré tömörülő társadalompolitikai tagozatot - nem vesznek részt közvetlenül hatalmi-politikai játszmákban. Afféle szamizdatként több tucat, ebből a körből származó tíz-húsz oldalas értelmiségi írás is forgalomban van. A harmadik csoport a legszembetűnőbb, amely a sértettekből, a frusztráltakból, az önjelöltekből és a szélre sodortakból áll, akiknek ereje ugyan elég jelentéktelen, de a legnagyobb zajt ők csapják. Közéjük sorolom Tabajdi Csabát, illetve Ébresztő! című írását is.

- Már miért lenne ő sértett ember, amikor nemrég az MSZP-s EP-képviselők frakciójának vezetője lett?

- Ezért ilyen bátor éppen mostanság. Éppígy sértett Jánosi és még néhányan. Ők úgy gondolják, hogy nekik az MSZP legbelső vezetéséhez kellene tartozniuk.

- Ettől még írhat akár jó programot is.

- Persze, de Jánosival nem az volt a gond, hogy sértett, ő elemi pártnormákat szegett meg a testületi viták "kibeszélésével". A három csoport írásai egészen másként csapódnak le a közvéleményben. Az elsőhöz tartozó írásokkal érdemben kell foglalkozni, gazdag tartalmuk van, és egyik sem fércmű. A Tabajdi-írás viszont tele van ellentmondással és gondolati "kalimpálással". Az Ébresztő! egyszerre dicséri és támadja Hillert, aki mindig is markánsan foglalkozott a nemzeti kérdéssel - ezt most rutinból számon kérni rajta nem korrekt dolog. A Hiller-írás, noha nem pontosan körülírva, de foglalkozik a kirekesztettség problémakörével, illetve azzal, hogy az MSZP-nek nagy adóssága van e téren, mert a társadalmi konszolidáció még nem ment végbe. A szocialisták eddig erre nem figyeltek oda.

- Legkésőbb 2005 őszéig választ kell adni arra, hogy "Medgyessyvel vagy nélküle". Még az sem kizárt, hogy az idei kongresszuson sem Szili, sem Hiller nem száll versenybe a pártelnöki tisztségért. Kivárnak.

- Egyetért azokkal, akik szerint jót tenne az MSZP-nek, ha nem Medgyessy lenne a miniszterelnök-jelölt?

- Minden attól függ, hogy mivel érkezik haza nyaralásáról a miniszterelnök. /3/

Ki lehet az MSZP új vezetője?

Gazsó Ferenc szerint rossz a kormány megítélése, ezért új távlati koncepció kellene. Szerinte az MSZP élén szükség van a váltásra, a szocialistáknak érdekük megfontolniuk, posztján maradjon-e a kormányfő. Gazsó szerint a kabinet a párton belüli érdekcsoportok nyomására sodródik, mellőzve a távlatos hatások felmérését. Ha valamilyen vonalvezetés mégis kiolvasható, az a neoliberalizmus tanainak befogadása, az állam minden területről történő visszaszorítása. Az anomáliát a Hiller-féle vitatervezet is elismeri, amikor úgy fogalmaz: az MSZP azt mondta, amit a liberálisok gondoltak. Ha az állam szerepéről egy ekkora pártnak nincs magabiztos álláspontja, víziója, az kardinális probléma. Gazsó egyértelműen fogalmaz: több ez, mint megosztottság, krízishelyzet van az MSZP-ben. A párt fordulóponthoz érkezett. A következő hónapok meghatározhatják, megmarad-e markáns baloldali szervezetnek, vagy elveszíti szavazatszerző és -megtartó képességét. Azzal is számolni kell, hogy egy baloldali orientáció tartós meggyengülése aszimmetrikus pártszerkezetet eredményezne. Ez már létezett a két világháború között, amikor elvben többpártrendszer volt, de rendszerint csak egy kormányzásra esélyes párt létezett…

Ki lehet az MSZP új vezetője? Gazsó elismeri, hogy a fiatalok körében lehet olyan ember, aki képes a baloldal integrációjára, de annyira nem ismeri őket, hogy konkrét nevet is mondjon. A váltásra szükség van, ez nem kétséges. Értelmiségiek arról is cikkeznek, mi lenne jobb az MSZP-nek és a koalíciónak 2006-ban: ha Medgyessy Péter távozna vagy ha maradna. Melyik a hasznosabb megoldás? „Nem tudom, van-e olyan ember, aki a kormány irányítását át tudná venni, s egyúttal új koncepció kialakítására is képes. Csak azért váltani, hogy más legyen a miniszterelnök, nem lenne értelme. Ebben az esetben az a benyomás alakulna ki, hogy leváltották Medgyessyt, de nem történt semmi. Egy váltásnak a kormányfő posztján a társadalom számára meggyőző hozadéka kell hogy legyen. Indokoltnak és sikeresnek kell lennie. Az MSZP-nek érdemes és érdeke is ezen a módosításon elgondolkodnia – szerintem gondolkodik is –, ma ugyanis rendkívül erős a kormány tevékenységével kapcsolatos elégedetlenség.” – mondja Gazsó. /4/

A szocialisták új miniszterelnöke

A júniusi vereségből adódó politikai következtetéseket mindeddig csak a Magyar Szocialista Párt próbálta meg levonni. A szocialisták személyi, szervezeti és stratégiai változtatásokról beszélnek, új vezetőket választanak, új szervezeti rendet akarnak kialakítani, és új programot szeretnének körvonalazni. A vita olyan nyíltsággal és hevességgel indult meg, amilyenre a rendszerváltás óta nem volt példa. Ennek tulajdonképpen örülni kellene, hiszen valakinek csak el kell kezdenie a politikacsinálást. Ha a kormány nem hajlik rá, talán rászorítja a kormánypárt. Az ilyen munkamegosztásnak azonban nagy veszélyei vannak. A párton belüli küzdelmek elterelhetik a figyelmet a kormányzásról, a párt akarva-akaratlanul magára veszi a kizárólagos felelősséget a választási vereségért. Még ennél is nagyobb azonban az a kockázat, hogy miközben folynak a pártban a személyi összecsapások, a kormány tovább botladozik azon az úton, amely csakis a 2006-os választási vereséghez vezethet.

Súlyos zavar van a kormányfő és az MSZP viszonyában. – írja Gábor Péter, a párt körein belülről. Szerinte az MSZP irányítói és a baloldali értelmiségiek, publicisták érzik ezt a veszélyt. A kongresszust előkészítő vitákban egyre határozottabban fölvetődik a kérdés, hogy milyen legyen a párt és a kormány viszonya. A kormánynak van-e pártja, vagy a pártnak van-e kormánya? Nyilvánvaló, hogy egy nem elnöki típusú parlamentáris rendszerben a miniszterelnök a győztes párt vagy pártkoalíció megbízásából kormányoz. Ám ez a "felismerés" az elmúlt néhány hétig jobbára csak a politológiai és alkotmányjogi tankönyvekben, és nem a nyilvános vitákban fogalmazódott meg. Ezért történhetett meg, hogy a miniszterelnök ahelyett, hogy bizalmat kért volna, két pártkongresszuson is "szövetséget" ajánlott az MSZP-nek, és egyik ajánlatát sem követte különösebb felhorkanás. Pedig az efféle ajánlatok még egy közvetlenül megválasztott kormányzó-elnök részéről is erős aránytévesztések lettek volna. Mindez tehát súlyos politikai zavart jelez a kormányfő és az MSZP viszonyában.

Medgyessynek át kell adnia a helyét

Alkalmas-e Medgyessy Péter? „A kormány eddigi teljesítménye azt mutatja, hogy nem alkalmas. Sőt a választási vereség utáni magatartása sem utal arra, hogy alkalmassá válhat, hiszen a kudarcért még a részleges politikai felelősségét sem ismeri el. Mindezt a párt tagjainak egyre növekvő része is így gondolja, csak eddig kevesen merték kimondani. Főleg azért, mert bénította őket két másik ki nem mondott – és ezért megválaszolhatatlannak tűnő – kérdés. Hogyan lehetne a miniszterelnököt elmozdítani? Kit tegyünk a helyére?”

El lehet-e mozdítani a miniszterelnököt? Nemigen lehet. Egy konstruktív bizalmatlansági indítványhoz, vagyis egy új miniszterelnök-jelölt megnevezéséhez és megszavazásához a szükséges parlamenti többséget az MSZP- és az SZDSZ-frakcióból aligha lehet összehozni. Az MSZP októberi kongresszusa azonban fölkérheti Medgyessy Pétert, hogy adja át kormányfői pozícióját, mivel alkalmatlan az elkerülhetetlen kormányzati irányváltás megvalósítására. A szocialista párt bízhat abban, hogy Medgyessy Péterben megvan a kellő felelősségérzet ahhoz, hogy átadja helyét olyan politikusnak, aki a jelenlegi problémák megoldását nála hitelesebben vállalhatja.

„Ha Medgyessy Péter és a párt kongresszusa fölismeri felelősségét a kialakult vezetési válságban, akkor már nem tűnik olyan nehéznek a másik kérdés sem. Ki lehetne helyette a miniszterelnök? Nos, ha a párt ugyanolyan embert akar, mint amilyen Medgyessy, akkor jobb, ha mellette tart ki. De miért akarna most is ugyanolyant?” /5/

1.Rendkívüli megbeszélés lesz hétfőn Medgyessy és az MSZP vezetése között - 06:25 klubradio.hu, nszava.hu
2.Komoly döntések várnak a hazatérő kormányfőre. nszava.hu
3.Lehet-e termékeny a zűrzavar? - NOL • Tóth Ákos, Pogonyi Lajos • 2004. július 31.
4.Gazsó Ferenc: Több ez, mint megosztottság - Négyszemközt a szociológussal. Gréczy Zsolt, mh.hu
5.A szocialisták új miniszterelnöke. Gábor Péter - mh.hu




GAZDASÁG: gazdaságpolitika helyett…

A gazdasági kormányzattól kiszivárgó információk szerint a 2007-2013-as uniós költségvetésünk szilárdságához szükség lenne a GDP 4 százalékát elérő, évi 4 milliárd eurós (250 forintos euróval számolva, 1 ezer milliárd forintos) uniós támogatásra. Ez a külügyi-EU-s kormányzatunk legfőbb reménye is.

Gazdaságpolitika a hét elején

A magas kamat és az erős forint pozíciójában örül és búslakodik a lakosság, kinek, milyen a pozíciója, a termelés pedig stagnál, ahogy a többi makromutató sem tart igazán jobb pozícióba. A társadalom pénzügyi kultúrája romlik (már ez is mutatja a baloldal retrográd kormányzását), amennyiben a részvényt birtoklók 5 százaléknyi aránya 2001-2004 között 2 százalékra apadt. A magyarok 65 százaléka semmilyen pénzügyi megtakarítással nem rendelkezik, számukra a 250 forint alatti eurókurzus egészen mást jelent, mint az árfolyamspekulációkban vagy a gyenge árfolyamban érdekelteknek. A megrendült költségvetés miatt napirenden van az önkormányzati adók (telek-, építmény-, kommunális adó) kiszélesítése, s ilyen körülmények között különösen érdekes, hogy a tőzsdei elemzők év végére akár 13.000 pontig emelkedő indext is elképzelhetőnek tartanak (öt brókercég átlagos becslése szerint min.11.280-max.12.440 pont közötti mozgás valószínű).

Az adópolitika üli meg a nyári uborka szezon eseményhiányos napjait, bár ha vannak fontos felvetések, azokat a média nem tartja érdemesnek közreadni, a kormányzat pedig mérlegelni, Ilyen esemény az energiapolitika vita, amennyiben a GKI kapott megbízást a kormánytól egy energiapolitikai koncepció kidolgozására, a szakma és a társadalmi szervezetek megkérdezése nélkül. Az adóreformmal kapcsolatos gondolkodásban nem jelenik meg az a felismerés, hogy a költségvetési tételek közötti egyensúly már felbillent, ilyen alacsony termelési és jövedelmi helyzetben nincsenek források az átalakításokra sem. Most szakértők megállapítják, hogy 3 százalékos infláció mellett nem lenne negatív hatása a lakosság megtakarítási hajlandóságára a reálkamatokra kivetett kamatadónak. A gazdasági kormányzattól kiszivárgó információk szerint a 2007-2013-as uniós költségvetésünk szilárdságához szükség lenne a GDP 4 százalékát elérő, évi 4 milliárd eurós (250 forintos euróval számolva, 1 ezer milliárd forintos) uniós támogatásra. Ez a külügyi-EU-s kormányzat legfőbb reménye is.

A kóros forrásszűke miatt szinte kizárólag a forrásszervezés köti le a gazdaságpolitikusok energiáit. A 2004–2006 közötti időszakban éves átlagban leköthető mintegy egymilliárd euró többszöröse, évente 3,5 milliárd euró válhat elérhetővé Magyarország számára az EU felzárkózási alapjaiból az Európai Bizottság közelmúltban nyilvánosságra hozott kohéziós politikai tervei értelmében. (Feltéve persze, hogy a miniszteri tanács is elfogadja a bizottsági javaslatokat). Minthogy a fogadási készség program- és forrásoldalon is hiányzik, már most meg kell kezdeni azoknak a nagyberuházásoknak az előkészítését, amelyeket részben a 2007-től ugrásszerűen megnövekvő közösségi felzárkóztatási támogatásból kíván finanszírozni Magyarország. A termelés minőségi és mennyiségi növelésére vonatkozó koncepcióknak se híre. se hamva.

Valamelyest segítheti a projektgenerálást, hogy a bizottsági javaslatok értelmében ezentúl tömegközlekedési és energiaügyi beruházásokra sor kerülhetne a kohéziós alap forrásaiból, és projekt készülhetne a budapesti metróberuházásból.

A mai nyugdíjrendszerek szempontjából a terhek aggasztó emelkedése miatt a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) harminc fejlett ipari tagországa - köztük Magyarország - ajánlásokat tett közzé a nyugellátást kiegészítő vállalati magánalapok létrehozására, a jogi háttér kidolgozására. A magyar mintaország lett a fenntarthatatlan társadalom- és nyugdíjbiztosítás modelljeként. Az OECD „veszélyben az állami nyugdíj” című riasztása mindenkinek szól, de nálunk már elkésett.
(gondola, MTI, Népszabadság, Napi Gazdaság, Világgazdaság nyomán cgp)

Gazdasági és pénzügyi viselkedés e hét elején

A követő tájékoztatás szerint hétfőre a tőzsdeindex 11.484 pontig jutott, 2,9 milliárd forint fogalom zajlott. Az árfolyamot a 249 forintos euró és a 205 forintos dollár határozta meg. Az állampapír-piac átlagos hozama 12,53 százalék körül alakult, az egynapos kamat 11,17 százalék körül van.

A követő tájékoztatás szerint keddre a tőzsdeindex 11,602 pontig jutott, 3,8 milliárd forint forgalom bonyolódott. Az árfolyamot a 249 forintos euró és a 205 forintos dollár jellemezte. Az állampapír-piacon 11 százalék alatt volt az átlagos hozamszint, a forintpiac egynapos kamata 12,50 százalékon alakult.

Júniusban a monetáris bázis 29,1 milliárd forinttal, 1.877,2 milliárd forintra nőtt, a trendadatokból számolt évesített rövidbázisú növekedési indexe 107,5 százalék volt - közölte a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kedden. A forgalomban lévő készpénz havi átlagállománya 22,3 milliárd forinttal 1.431,8 milliárd forintra nőtt. Az egyéb monetáris pénzügyi intézetek egynapos betéteinek átlagállománya 11,7 milliárd forinttal 19,9 milliárd forintra emelkedett, míg az egyéb monetáris pénzügyi intézmények bankszámlabetéteinek átlagos állomány 4,9 milliárd forintos csökkenés eredményeként 425,5 milliárd forintra mérséklődött.
(gondola, Napi Gazdaság, Világgazdaság, eBróker nyomán cgp)

Pénzügyi trendek és tendenciák: a monetáris bázis félidőben

Félévkor a jegybank közleménye szerint 29,1 milliárd forinttal, 1877,2 milliárd forintra nőtt a monetáris bázis (M0), melynek trendadatokból számolt évesített rövidbázisú növekedési indexe így 107,5 százalék volt. A forgalomban lévő készpénz havi átlagállománya 22,3 milliárd forinttal 1431,8 milliárd forintra, az egyéb monetáris pénzügyi intézmények egynapos betéteinek átlagállománya 11,7 milliárd forinttal 19,9 milliárd forintra emelkedett, míg az egyéb monetáris pénzügyi intézmények bankszámlabetéteinek átlagos állománya, 4,9 milliárd forintos csökkenés eredményeként 425,5 milliárd forintra csökkent. Az M1 monetáris aggregátum trendadatokból számolt évesített rövidbázisú növekedési indexe 108,8 százalék volt, a növekedési ütem 1,6 százalékponttal volt magasabb az előző havi értékéhez képest. Az M2 aggregátum növekedési ütemének 1,6 százalékpontos növekedése mellett 112,5 százalék volt az aggregátum évesített rövidbázisú növekedési indexe. Az M3 monetáris aggregátum évesített rövidbázisú növekedési indexe, a növekedési ütem 3,6 százalékpontos növekedése mellett, 115,9 százalékra változott.

2004. júniusában 3,3 milliárd forinttal csökkent a monetáris pénzügyi intézmények által a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelek állománya. Az éven belüli hitelek állományának 25,6 milliárd forintos csökkenése mellett 22,3 milliárd forinttal növekedett az éven túli hitelállomány. A hosszú, de legfeljebb 5 éves lejáratú hitelek 29,1 milliárd forintos emelkedésének hatását némileg ellensúlyozta az 5 évnél hosszabb lejáratú hitelek állományának 6,7 milliárd forintos csökkenése. A nem pénzügyi vállalatok monetáris pénzügyi intézményeknél elhelyezett betétállománya 42,7 milliárd forinttal emelkedett: a látra szóló és folyószámla betétállomány 54,5 milliárd forintos bővülése és a lekötött betétek 7,4 milliárd, a repóállományok 4,4 milliárd forintos csökkenése eredményeként. Az egyéb pénzügyi vállalatok monetáris pénzügyi intézményektől felvett hiteleinek állománya 44,8 milliárd forinttal, betétállományuk 5,8 milliárd forinttal nőtt. A hiteleknél megfigyelt növekmény az éven belüli lejáratú hitelek 14,9 milliárd forintos, a hosszú legfeljebb 5 éves lejáratú hitelek 27,4 milliárd forintos, az 5 éven túli hitelek állományának 2,5 milliárd forintos növekedéséből adódott.

2004. június végére a monetáris pénzügyi intézmények által az államháztartásnak nyújtott hitelek állománya 51 milliárd forinttal nőtt. A központi kormányzatnak nyújtott hitelállomány 40,9 milliárd forinttal, a helyi önkormányzatok részére nyújtott hitelek állománya 10,1 milliárd forinttal emelkedett. Az államháztartás által elhelyezett betétállomány 123 milliárd forinttal csökkent, a központi kormányzat által elhelyezett betétek állományának 108,8 milliárd forintos szűkülése és a helyi önkormányzatok betétállományainak 14,3 milliárd forintos csökkenése mellett. A monetáris pénzügyi intézmények által a háztartásoknak nyújtott hitelek állománya 73,4 milliárd forinttal bővült júniusban. A betétállomány 50,8 milliárd forinttal emelkedett. A háztartási szektornak nyújtott hiteleken belül 35,4 milliárd forinttal emelkedett a lakáscélú hitelek állománya, 23,8 milliárd forinttal a fogyasztási célú hitelek állománya és 14,3 milliárd forinttal az egyéb hitelállomány. A lakáscélú hitelek növekedési túlsúlya ebben a hónapban is megmaradt, az összes hitelhez képesti részarányuk azonban 64,9%-ról 64,5%-ra módosult.

A monetáris pénzügyi intézmények külfölddel szembeni követeléseinek állománya 64,5 milliárd forinttal csökkent, külfölddel szembeni kötelezettségeinek állománya 190,4 milliárd forinttal emelkedett, így a szektor nettó külföldi követelése 254,9 milliárd forinttal csökkent. A jegybank külfölddel szembeni nettó követeléseinek állománya 60,9 milliárd forinttal csökkent, a követelés-állomány 52,6 milliárd forintos csökkenésének és a kötelezettségállomány 8,4 milliárd forintos növekedésének együttes hatásaként. Az egyéb monetáris pénzügyi intézmények külfölddel szembeni követelései 11,9 milliárd forinttal csökkentek, míg külfölddel szembeni tartozásai 181,9 milliárd forinttal növekedtek. Ezek eredményeként 193,9 milliárd forinttal csökkent a szektor külfölddel szembeni nettó követelése. /1/

Közben a napi tendenciák szerint, a bankközi devizapiacon 246-247 forinton is jegyezték az eurót. Hosszasabban a forint 12,17 százalékon állt az intervenciós sáv erős oldalán, 36 bázisponttal erősebben a hétfői helyzeténél. A kereskedők erős közepes forgalomról számoltak be, a forint, elsősorban londoni befektetők euró eladásai nyomán, jelentősen erősödött. Ugyanakkor a dollár árfolyama 204 forintra süllyedt és emelkedett. /2/

A legfrissebb jegybanki adatok szerint júniusban már a 170 milliárd forintot (683 millió euró) is meghaladta a lakossági devizahitelek összege, ez az egy évvel korábbi adat háromszorosa. A folyósított kölcsönök állománya egyre gyorsabban gyarapszik, hiszen amíg májusban húszmilliárddal (80 millió euró), addig júniusban már 27,8 milliárddal (112 millió euró) hízott az összeg. A devizaalapú banki kihelyezéseken belül a legnagyobb tétel az öt éven túli lejáratra adott lakáscélú hitel, amely majdnem elérte a 43 milliárd forintot, s június folyamán 12,7 milliárddal növekedett. Mellette a hasonló futamidőre - forintban - folyósított lakáscélú hitelek 22 milliárdot tettek ki, tehát a hosszú lejáratú ingatlankölcsönök már több mint harmadát deviza alapon helyezik ki a bankok.

Mivel a lakáshitelpiac két főszereplője közül a Földhitel- és Jelzálogbank csak júniusban indította el devizahitelezését, az OTP Bank pedig csak júliusban vágott bele az üzletbe, arra lehet számítani, hogy a következő hónapokban még nagyobb ütemű lesz a növekedés. Az OTP Banknál július folyamán több mint kétmilliárd forint értékben fogadtak be devizahitel-kérelmeket, 95 százalékban svájci frank alapon. A deviza jelzálogkölcsönt nemcsak lakás célra kérik, hanem negyedrészben szabad felhasználásra. A kérelmek másik negyede lakásvásárlást finanszíroz, s durván felét építkezésre vennék fel. Az OTP Banknál elégedettek az eredménnyel, hisz lényegében a hónap utolsó két hetének termését jelenti a kétmilliárdos összeg. A HVB Banknál is úgy számolnak, hogy csak most indul be igazán az üzlet. Májustól kínálnak devizaalapú hitelt, s mint Toman Róbert, a lakossági üzletág igazgatója elmondta, az első hitelfolyósításokra júniusban került sor. A devizaalapú kölcsönök 90-95 százaléka itt is svájci frank alapon kel el, s a személyi kölcsönök több mint felét már devizában folyósítják. A használt lakás vásárlására igényelt hiteleknél lassan túlsúlyba kerül a devizahitel, de az új lakások esetében a támogatott forinthitel továbbra is kelendő - hallottuk. A bank az év végére többmilliárdos devizahitel-állománnyal számol, de mint Toman Róbert hozzátette: sok függ attól, hogy ősszel hogyan alakulnak majd a forintkamatok. /3/

A Tőzsdefórum korábbi kommentárjaiban részletesen elemezte a magas forint-reálkamat fenntartásának veszélyeit. Foglalkozott a devizaeladósodás problematikájával. A két jelenség közötti kapcsolatot és a várható fejleményeket is modellezete. A devizában történő eladósodás egyetlen valódi mozgatórúgója a nominálisan kisebb kamat víziója, tetézve azzal a feltételezéssel, hogy a HUF létezésének végéig egyetlen egyszer sem fog jelentős mértékben gyengülni. CHF alapú hiteleknél persze még annak a feltevésnek is állnia kell, hogy az EUR sem fog a legközelebbi 10-20 évben soha gyengülni a CHF-hez képest. Ezek mind olyan "alaptézisek", amelyektől egy valamire való Treasurernek égnek áll a haja, de a terméket nem is nekik találták ki. Mivel az MNB továbbra is magas szinten tartja a kamatot, a legtöbb kereskedelmi bank arra számít, hogy a devizában kínált lakossági hitelek értékesítésének aranykora még csak most jön el, ami horribilis nyitott pozíció felhalmozást jelez előre árfolyamkockázat szempontjából. Feltehetőleg a monetáris szabályozás urai is tisztában vannak a helyzet robbanásveszélyes voltával, annál is inkább, mert az egyik figyelmeztető kommentár pont a jegybanktól származott. Tehát gondolkodniuk kell a megoldáson. Próbáljuk meg követni a lehetséges gondolatmenetet.

A legkézenfekvőbb módja egy probléma orvoslásának a kiváltó ok megszüntetése. Tehát a jegybanki kamatot érezhető mértékben csökkenteni kellene, közelítve az EUR és CHF kamatszintjeihez, amennyire csak lehetséges. 7 százalékos infláció mellett ennek az egészséges szintje természetesen nem lehet alacsonyabb 8 százaléknál, de már ez is drasztikusan rontaná a devizahitelek vonzerejét. Azonban ilyen egyszerű ez? Hát nem. Ugyanis a devizában történt eladósodottság most sem jelentéktelen. Ha a kamatcsökkentés kiváltja a forint árfolyam érezhető gyengülését, a bomba azonnal robban, és fizetésképtelenségek sorozatát indítja el. A további következményeket már ecseteltük, ezért csak röviden: ingatlan kényszerértékesítések, ingatlanpiaci válság, építőipari válság, gazdasági recesszió. Tehát a kamatot mégis magasan kell tartani. Valóban? A magasan tartott HUF kamat mellett a devizahitelek állománya napról napra magasabb, a később meglépett erős kamatcsökkentés még nagyobb katasztrófát idéz elő. /4/

A pénzügyi szektor fejlettségét általában azzal lehet mérni, hogy mekkora a szektor GDP-hez való százalékos hozzájárulása. Értelemszerűen a magas százalékos arány fejlett, míg az alacsony hozzájárulási szint alacsonyabb fejlettségű pénzügyi szektort jelent. Némileg meglepőnek mondható Csehország, Lengyelország és Norvégia lemaradása, illetve kiemelendő, hogy az EU-átlaga, illetve az USA-ban mért értékek igen közel állnak egymáshoz (az USA 2000-es adata alapján). Magyarországgal kapcsolatban elmondható, hogy a hazai pénzügyi szektor az OECD országai között átlag alatti fejlettséggel "büszkélkedhet", a világ legfejlettebb ipari országait tömörítő országcsoport átlagos GDP-hozzájárulási szintje közel 25 százalékot, míg nálunk 20.5 százalékot tett ki 2003-ban. /5/

1.7,5 százalékkal nőtt a monetáris bázis júniusban. 2004.07.27. - tozsdeforum.hu
2.3 havi csúcson a forint jegyzése. 2004.07.27. Gazdasági Rádió - Privátbankár.hu
3.Elindult a devizahitel-hullám. 2004.07.28. – MHO, Gazdasági Rádió - Privátbankár.hu
4.Kamatcsapda - további adalékok a monetáris voluntarizmushoz. 2004.07.28. – tozsdeforum.hu
5.A nap grafikonja: Milyen fejlett hazánk pénzügyi szektora? 2004.07.28. – tozsdeforum.hu

Gazdaságpolitika hét közben

A nyári szünetben csak a privatizáció feletti politika vita jelent gazdaságpolitikai témákkal foglalkozást. Egyre jobban felbillen a lakosság pénzügy helyzete, amennyiben az első félévben 132 milliárd forinttal több hitelt vett fel, mint amennyit betétbe rakott. A magyar uniós költségvetéssel gazdálkodás, tervezés, kizárólag a kohéziós alapok és a területi támogatásokkal elszámolást jelent, azt is a mérsékelt önerő miatti aggodalomtól átfűtve. A makro- és mikrogazdasági tendenciákat önálló gazdaságpolitika nélkül kizárólag a külföldi történések alakítják. Így a külföldi hullámzások és jellemzően inkább negatív hatások érnek bennünket. Az elemzői profitvárakozásokat beépítik az árakba, ezért a hozamok és a forint nem gyengülnek jelentősebben. A bruttó hazai össztermékre vetített adó- és járulékteher a legnagyobb a visegrádi országok között nálunk és nem fog csökkenni belátható időn belül, vallják az elemzők. A magyar államháztartás bevételeinek 60 százalékát az adók, a járulékokkal pedig 88 százalékát teszik ki. Ezek a realitások: a szakértők figyelmeztetnek, hogy nemcsak adók nagysága, de a szerkezete is rossz, korszerűtlen, a kamatadó emlegetése is bűn.

A lappangó energiaválságunk sokféle módon is jelen van a magyar gazdaságban: egyfelől a orosz olajválság, a Jukosz kálváriája fenyegeti a magyar energiaellátás biztonságát (a magyar piacra kerülő orosz olaj 70 százaléka jön a Jukosztól, s a politikai tényező hatására az amerikai olajár már 43 dollárnál tart): másfelől a nemzetközi villamosenergia-kapacitások statisztikáinak közreadása jelzi a magyar viszonyok romlását, hogy bár növekedik a villamosenergia-fogyasztás a mind nagyobb háztartási igények (pl. a klímaberendezések szaporodása) miatt, de az összes energiaigény stagnál az ipari termelés nem növekedése miatt. 1998-201 között 37-ről 36 terawattórára csökkent a magyar áramtermelés (miközben a cseh 65-ről 75-re, a lengyel 143-ról 146-ra, a román 53-ról 54-re, a szlovák 25-ről 32- terawattórára).

Jellemző fejlemény a magyar ipar kilátásait illetően, hogy a GE megint csak nem az ipari kapacitásait, hanem a (bankszektorbeli befektetései után) logisztikai kapacitásait bővíti a nagykanizsai ipari parkban. Miközben a makrogazdasági mutatók nem támogatják a jegybanki kamatváltoztatást, a forint árfolyama az euróval szemben 247 forintig erősödött, aminek a lakosság örül. Jellemzően az MSZP össze-vissza kommunikál a lakosság és a pénzügyi körök érdekei közötti azonosulási válságában!

Megjelent a második harmad munkaerő-piaci statisztikája, amiben a legjobb az, hogy távlatban stagnál a foglalkoztatottság és munkanélküliség is. A hivatalos statisztika szerint ugyanis a foglalkoztatottak száma 3 millió 894 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 5,8 százalék volt, ez megegyezett a tavalyi április-júniusi időszakban mért értékkel. A 2004, második negyedben a 15–74 éves népesség munkaerő-piaci jelenléte 53,6 százalékot ért el, ezen belül a 15–64 éves népesség aktivitása 58,4 százalék, a munkavállalási korúaké 63,7 százalék volt. Átlag 242 ezer fő volt munka nélkül a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő definíció szerint. A munkanélküliség mértékét kifejező munkanélküliségi ráta 5,8 százalék, ez mind az előző negyedévi, mind az egy évvel korábban mért szinttel megegyező. A valóságban a munkahelyvesztések és a szezonális munkaerőigény növekedése jellemzi a stagnálást.
(gondola, Napi Gazdaság, Világgazdaság, KSH-MobilPress nyomán cgp)

Gazdasági és pénzügyi viselkedés hét közben

Az árnyékgazdaság virul, a panamáktól hangos a média: az ingatlanpanamák sorárra derül fény naponta. Eközben a külügyminiszteri értekezleten Draskovics azzal traktálta a vendégeket és a nagyköveteket, hogy a maastrichti kritériumok megváltoztatásáról beszélt, egyáltalán a kritériumok puhítása mellett állt ki: ami egészen elképesztő magatartás a csatlakozó magyar féltől.

A követő tájékoztatás szerint szerdára a tőzsdeindex 11.607 pontig emelkedett, 4,7 milliárd forintos forgalom bonyolódott. Az árfolyamot a 248-249 forintos euró és a 204 forintos dollár határozta meg. A pénzpiaci kamatszint egynapos típusa 12,50 százalék körül volt, az állampapír-piaci éves átlaghozam 11,36 százalék körül alakult.

- Felgyorsult a lakossági devizahitel-állomány növekedése - júniusban lakáscélra majd 13 milliárdnyi devizakölcsön áramlott ki, 66 százalékkal több, mint egy hónappal korábban. A bankok szerint az üzlet most indul be, s csak egy jelentős kamatvágás lassíthatná az iramot. Az OTP Bank is megtalálta számítását, júliusban lépett a lakossági devizaalapú hitelek piacára, de már kétmilliárd forint értékű kérelmet fogadott be. A lakáshitelek felvételénél az egyik kritikus pont a futamidő megválasztása - egy helytelen döntéssel súlyos milliókat veszíthetünk.

A követő tájékoztatás szerint a tőzsdeindex csütörtökre 11.522 pontig jutott: 7,5 milliárd forintnyi forgalom bonyolódott. Az árfolyamot a 247-8 forintos euró és a 205 forintos dollár határozta meg. A forintpiacon a napi kamat 12,50 százalék körül alakult, az állampapír-piaci átlagos hozam 11,12 százalékos volt. Az árfolyam alakulása messze tágítja a szakadékot a lakosság és gazdasági aktorok érdekei között, amennyiben a 240 forintos sávszél táján jól járó lakossággal szemben a 270-300 forintos árfolyammal jobban járó gazdasági és pénzügyi aktorok állnak szemben. Eközben a dollár csendesen lavírozott 200-205 forint között. Nagy a tőzsdei bizonytalanság, a spekulációs aktusok gyengítik a gabonatermés értékesítésének megfontoltságát: a búza ára 24 ezer forintig emelkedett, majd 700 forintot esett, a tárca intervenciós lehetőségei nem nyugtatják meg a termelőket.

A hétközi helyzetet árnyaltabban leírva, a bankközi devizapiacon csütörtökön reggel 246,60/80 forinton nyitott az euró, csaknem egy forinttal alacsonyabban a szerdai 247,80/248,00 forintos jegyzésnél. A forint 12,63 százalékon állt az intervenciós sáv erős oldalán, 43 bázisponttal erősebben a szerdai helyzeténél. A kereskedők egyelőre értetlenül állnak a külföldiek kitartó forintvásárlása előtt. Szerdán éjszaka New Yorkban 246,50 forintra süllyedt az euró, 2003 május vége óta nem volt ilyen erős a forint, mint most. Csütörtökön reggel a kereskedés első félórájában 246,60 és 247,30 forint között mozgott a kurzus, a piacon nem tartják kizártnak, hogy a külföldi kereslet hatására a forint tovább erősödik. A dollár a forint erősödésének hatására 204,50/70 forintra gyengült a szerdai 205,30/50 forintos árfolyamról. Úgy tűnik, hogy a forintpiacon elmarad a várt likviditás bővülés, a tartalékolási periódus végéig már valószínűleg magasan maradnak a rövid lejáratú kamatok. A 12,30/50 százalékos overnight és a tomnext kamatszint csaknem egy hete alig változik. A hosszabb lejáratokon azonban a forint erősödésével párhuzamosan várhatóan folytatódik az erőteljes kamatcsökkenés - mondják a piacon. Élénkülésre számítanak az állampapírok másodpiacán, és az egy éves diszkont kincstárjegy mai aukcióján is.
(gondola, MTI, Napi Gazdaság, Világgazdaság, FigelőNet nyomán cgp)

Világgazdasági környezet: milyen gazdaságpolitika, milyen olaj

Az OECD-nek az eurózónáról szóló legújabb átfogó tanulmánya szerint, bár az euró öt évvel ezelőtti bevezetése fontos lépés volt az érintett országok gazdaságainak integrálódása irányába, a közös pénzt használó övezetet most jellemző erőtlen gazdasági élénkülés ráirányította a figyelmet az eurózóna gyengeségeire és a szükséges lépések megtételének halaszthatatlanságára. Az OECD szakértői szerint a gazdaságpolitikának az inflatorikus nyomás kiküszöbölésével kell a GDP bővülési ütemét emelni, továbbá erősítenie kell a sokkokra való rugalmas reagálás képességét és a kohéziót, ezzel egy időben pedig a közpénzügyeket fenntartható pályára kell helyeznie. Rövid távon azonban ezeknek még nem érződik a hatása, így az idei gazdasági növekedés alacsony lesz, s csak jövőre éri el a dinamika a 2,5 százalékot.

Az OECD az említett feladatok megoldása egyik kulcsterületének a munkaerőpiacot látja. A foglalkoztatottság és az állástalanság tekintetében a nagy regionális különbségek egyik oka a munkaerő országon és régión belüli nagyfokú immobilitása, aminek a hátterében részint az áll, hogy a bérek gyakran nem igazodnak a helyi körülményekhez – emelik ki az elemzés készítői. Az, hogy a fizetések rendszerint a nemzeti bérszintekhez igazodnak, ellene hat a tőke országon belüli áramlásának és a lemaradó régiók felzárkózásának. Hogy megteremtődjön az utóbbi időben előszeretettel hangoztatott rugalmasabb munkaerőpiac, elengedhetetlen az állástalanokkal szemben a foglalkoztatottakat védő szigorú szabályozás enyhítése. A béreknek sokkal jobban a helyi körülményekhez kell igazodnia, az adórendszernek és a juttatásoknak pedig a gazdasági aktivitást kell ösztönözze. Az ingatlannal kapcsolatos magas tranzakciós költségek mérséklése, a bérlakáskereslet stimulálása, a saját lakást előnybe helyező adóösztönzők redukálása is hatékony eszközei a mobilitás emelésének. Az eredmény pedig a munkanélküliség alacsonyabb és a foglalkoztatottság magasabb szintje lesz.

Egy másik kardinális kérdés az innováció: számos, az innovációt és az új technológiák terjedését mérő indikátor jelentős szakadékot mutat az euróövezet és a legfejlettebb OECD-tagországok között, ez utóbbiak javára. Emellett feltűnő az észak–déli torzulás is. A célnak nem annak kell lenni, hogy minden régió egyenlően járuljon hozzá az innovációhoz, inkább annak, minden régió ambiciózus innovációs stratégiákat valósítson meg, így az abból nyerhető maximális haszon nem maradhat el. E tekintetben a társadalom- és gazdaságpolitikának javítania kell az oktatáson (ezen belül elsődlegesen a felsőoktatáson), emelnie kell a kutatás-fejlesztésre fordítandó összeget, és bátorítania kell az üzleti szféra fokozott részvételét. Többek között több kutatóra és – csakúgy, mint a diákok esetén – nagyobb mobilitásukra van szükség, ösztönözni kell a határokon átnyúló k+f projekteket, meg kell valósítani a diplomák kölcsönös elismerését. A gazdaságok nagyobb rugalmassága megköveteli a költségvetési politikák koordinációját, így a nemzetközi szervezet a stabilitási paktum mellett tör lándzsát. Ezért nem engedheti meg magának az eurózóna, hogy bármelyik tagja hosszabb távon megsértse az államháztartás vonatkozásában a maastrichti szerződésben lefektetett középtávú egyensúlyi kritériumot. Figyelembe véve a lakosság elöregedését, az egyensúlyi vagy aktívummal záró költségvetés amúgy is csak egy minimumkövetelmény, amely a gazdaság rugalmassága elé nem állít akadályokat. (VG) /1/

A Fitch Ratings londoni elemzői intézet szerint a Jukosz olajtársaság növekvő pénzügyi gondja ellenére csekély a valószínűsége annak, hogy zavarok keletkezzenek a kelet-európai olajfinomítók nyersolajellátásában. A nyersolajforrások különbözősége, illetve a meglévő készletek gondoskodnak arról, hogy a finomítók lényegében zavartalanul vészeljék át a helyzetet - állítja a Fitch. A Fitch ugyanakkor reális veszélynek tartja azt, hogy augusztustól a Jukosz szállításaiban kiesések keletkezzenek, mivel ez az utolsó hónap, amelyre a Jukosz fizetett a Transznyeft csővezetéket üzemeltető monopóliumnak a szállításokért. Gondot azonban a Fitch szerint ez nem fog okozni, mivel egyrészt a Transznyeft nem akarja csökkenteni a közép-európai szállításokat, másrészt pedig maguk a regionális finomítók a Jukosz bármilyen termelés-, vagy exportcsökkenése esetén alternatív orosz szállítót találhatnak, vagy a szabadpiacon, vagy később hosszabb távú szállítási szerződésre alapozva. Importálhatnak kőolajat más országokból is, igaz magasabb árért.

Az orosz olajtársaságokkal havi szerződések alapján bonyolítja le a szállításokat a Transznyeft, amely adott esetben felesleges szállítási kapacitását más orosz olajtársaságoknak adhatja el. Az orosz termelők szívesen élnének e lehetőséggel, mivel a csővezetéken történő szállítás árelőnyökkel kecsegtet a számukra a vasúti szállítással, illetve a hazai eladásokkal szemben - értékeli a Fitch. A lengyel cégek ( PKN Orlen és a Grupa Lotos) valamennyi orosz szállítmányát helyettesíteni tudná a gdanski kikötőbe érkező tankhajókon történő szállítmányokkal. A Mol Rt. az Adria csővezetéket használhatja, a cseh Unipetrolhoz hasonlóan. A Fitch megjegyzi, hogy a pozsonyi Slovnaft külön gondja, hogy a Jukosz 49 százalékos tulajdonnal rendelkezik a Transpetrolban, a szlovák csővezeték működtető cégben és látja el szinte teljes egészében a Slovnaftot.

Ami a stratégiai olajkészleteket illeti, azok a Fitch szerint általában elegendőek a rövid távú kiesések kiegyenlítésére. Amennyiben az átállásra rákényszerülnének a kelet-európai finomítók, az a Fitch szerint kihatna az árakra. Ha az orosz import helyett az északi-tengeri Brent, vagy az észak-afrikai könnyűolaj behozatalára kényszerülnének az országok, azzal elveszthetik az árakban és a szállítási költségekben meglévő versenyelőnyüket. A térség legtöbb finomítója az olcsóbb, magasabb kéntartalmú orosz nehézolajat - amilyen az Ural is - dolgozza fel, ehhez hordónként a Brenthez viszonyítva 1-3 dollárral olcsóbban jut, és állít elő belőle az EU specifikációjának megfelelő petrolkémiai terméket. A Jukosz a Mollal kötött hosszú távú szerződése alapján a magyarországi kőolaj szükséglet 60 százalékát biztosítja. A Jukosz a Mol Csoporttal 2003 júliusának elején kötött 10 éves kőolajszállítási szerződés alapján évente 7,2 millió tonna kőolajat szállít a Barátság kőolajvezetéken Magyarország, illetve Szlovákia irányába. (MTI) /2/

1.Mélyreható változások kellenek. 2004.07.28. - vg.hu
2.A Fitch szerint biztosított a régió olajellátása. - 2004.07.30. – MTI, vg.hu

Gazdasági tájékoztatás: megvezetve

A gazdasági tájékoztatás szakmai és laikus szintjein egyformán tapasztalható hiányok miatt, néhány szakértő érzi felelősségét a tájékoztatás társadalmi tükör szerepét gyakorolva, időnként rámutatnak a fontos fejleményekre. Most Riecke Werner írja: bár a média nagyobb súlyt ad annak, hogy mi történik a részvény-, mint az állampapírpiacon, az utóbbi mégis jobban tükrözi a gazdaságpolitika megítélését, és hatása is jóval nagyobb a lakosságra. Közlendőjének lényege pedig a következő: „A MAX kisebb ingadozásokkal tarkított növekedése 2003 közepén megtört, és szintje még most sem érte el a 2003. májusi, eddigi maximumot. Ez a tükörképe a kötvénybefektetési alapok és nyugdíjpénztárak tavalyi, önhibájukon kívüli, rossz teljesítményének, a külföldi befektetők magasabb kockázati prémiumelvárásának. Az a gazdaságpolitika, amely a gyengébb forint/euró árfolyamot kívánatosnak, az infláció ideiglenes növelését legitim eszköznek tartotta, szükségképpen és elkerülhetetlenül az államkötvény-árfolyamokat is lefelé rántotta. A megtakarítások szerkezete miatt egy ilyen árfolyamesés sokkal nagyobb mértékben érinti közvetlenül és közvetve a lakosság jelentős részét, mint ha ugyanolyan esés a BUX-ban következne be. Csak az utóbbinak ma még nagyobb a médiasúlya.”

Riecke Werner közgazdász a „BUX és MAX, az indexek üzenete” című írásában arra mutat rá, hogy a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) 1990. évi újjászületése a rendszerváltozás, a piacgazdaság egyik szimbólumává vált. Oly mértékben vált azzá, hogy napjainkban is a belföldi gazdasági hírek legelején a BÉT részvényindexe, a BUX aktuális értéke, napközi alakulása szerepel. Mindig tudni lehet, hogy – az elemzők szerint – a részvényindexet alapvetően meghatározó kisszámú cég közül melyikkel kapcsolatos milyen hír vagy esemény éppen milyen hatást gyakorolt a BUX-ra. A BUX némi korrelációt mutat a gazdaság általános állapotával, a rövid távú növekedési kilátásokkal. Ugyanakkor az is igaz, hogy Magyarországon a részvénypiacnak s ezen belül a tőzsdének nem jutott akkora szerep, mint amilyet angolszász típusú gazdaságszerveződést feltételezve várni lehetne. Már csak azért sem, mert erre jellemző széles körű részvénytulajdon nem alakult ki, amely oka és következménye is annak, hogy a tőzsdén keresztüli privatizáció és tőkebevonás nem nagyon jellemezte az elmúlt 15 évet. Az idén viszonylag optimista hangulat alakult ki a tőzsdén jegyzett cégek részvényeinek árfolyam-alakulását illetően, de korántsem biztos, hogy ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a gazdaság egésze már fenntartható növekedési pályára került volna, vagy hogy a gazdaságpolitika ne nézne szembe még egy sor nehéz kihívással.

A tőzsdén jegyzett részvények árfolyamértéke 4000 milliárd forint körül mozog, ennek háromnegyed részét külföldi befektetők birtokolják. A maradékon osztozkodnak a pénzügyi és nem pénzügyi vállalati szektor, az államháztartás, valamint és kisebb részben a magánháztartások (180 milliárd forint). A forgatható állampapírok (államkötvény és kincstárjegy) piacának terjedelme meghaladja a 8000 milliárd forintot. E papírokból 2300 milliárd forint körüli a külföldiek kezében lévő állomány, nem csekély a közvetlen lakossági tulajdonlás (több mint 1000 milliárd forint), de meghatározó a bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak és befektetési alapok szerepe (ezek a szereplők szintén lakossági megtakarítást közvetítenek az állampapírpiac felé). Az állampapírok elsődleges és másodlagos piacának kiépülése, az államháztartási deficit finanszírozása és a meglevő államadóság refinanszírozása a részvénypiachoz képest is nagyobb sikertörténet, az Államadósság Kezelő Központ professzionalizmusának bizonyítéka. Az adós állam pénzügyi stabilitását elősegíti, hogy a finanszírozás alapvetően forintban kibocsátott, növekvő futamidejű, rögzített kamatozású, likvid papírok formájában történik. A keresleti oldalon szerepe volt a befektetési alapoknak, a nyugdíjpénztáraknak, az árfolyamkockázatot vállaló külföldi befektetőknek és az ő a konvergenciafolyamatba vetett hitüknek abban, hogy jó néhány éven keresztül egy lefelé lejtő hozamgörbe mentén, csökkenő hozamok mellett lehetett az utóbbi években már újra növekedésnek indult államadóságot és a túlzott, 3 százalékot meghaladó államháztartási deficiteket elfogadható költséggel finanszírozni. (2003 májusában már-már maastrichti szintre, 6 százalék alá süllyedt a tízéves állampapír másodpiaci hozama.)

E fejlődés tükröződött az állampapírok árfolyam-alakulását és kamatfizetéseit is figyelembe vevő, különböző átlagos lejáratú portfóliókat jellemző állampapírindexekben. Az alapindex, a MAX, olyan hosszabb átlagos lejáratú portfóliót tételez fel, amely nem jellemző a legtöbb bel- és külföldi portfólióbefektetőre, de éppen a hosszabb lejáratú papírok nagyobb súlya miatt érzékenyebben reagál a piaci hozamingadozásokra. /…/

Az elmúlt néhány év állampapír-piaci fejleményei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövőben a tőzsdei cégek teljesítményének részvényárfolyamon (s összességük BUX-on) keresztüli mérése mellett a mostani és a következő kormány gazdaságpolitikai teljesítménye a MAX-on keresztül mérettetik meg. (Riecke Werner, közgazdász: BUX és MAX, az indexek üzenete. 2004.07.29. - vg.hu)

Gazdaságpolitika a hét végén

Az új adatok nyomán kirobbant megint a foglalkoztatás feletti politikai vita. Miközben a hivatalos statisztika nem tud elég gyorsan, elég friss, és elég megbízható adatokkal szolgálni, háromhavi mutatókkal bűvészkednek. Tény az, hogy nem javult sem a foglalkoztatottság, sem a munkanélküliségi mutató, az idei második harmadban a munkavállalás korú népesség 63,7 százaléka volt jelen a munkaerő-piacon. Folyik az energiapolitikai koncepció körüli vita is, mert a kormány előterjesztését annyi bírálat érte (melyeket nem engedtek publikálni!), hogy újat kell készíteni. A kormány mindössze 1 milliárd forint bevételt nyerhetne az árfolyamnyereség megadóztatása után (a PM 1,5 milliárd forintra taksálta), s ezért nem érdemes ujjat húznia a gazdasági aktorokkal. A forint erős tendenciája nagy nyomás fejt ki a kamatcsökkentésre, pedig annak feltételei most sem jók egyébként. Újabb termelésleállások vannak, Szentgotthárdban a GM üzeme, Szombathelyen a cipőgyár, száz utazási iroda adta vissza belföldi utaztatási jogosítványát, mert nem üzlet a belföldi utaztatás és magas a kaució.

A hét felismerése, hogy egyre csökken Magyarországon az állami tulajdonú erdők aránya. Szerény hasznot hoz az erdőgazdálkodás. Míg a magánkézben lévő erdőknél az elaprózott, kusza birtokszerkezet nehezíti a gazdálkodást, az állami erdőgazdaságok több tízezer hektárnyi erdei kiegyensúlyozott gazdasági teljesítményt mutatnak. Főként a magántelepítéseknek köszönhetően lassan, de évről évre gyarapszik az erdőterületek nagysága. Hozzávetőlegesen 250 ezer erdőtulajdonos osztozik az ország területének 19,6 százalékát kitevő 1,823 millió hektár erdőn. Az erdőterület 59 százaléka állami tulajdonban van, nagyrészt az ÁPV Rt. tizenkilenc és a Honvédelmi Minisztérium (HM) három erdőgazdaságának kezelésében. A rendszerváltás után jelent meg a mára 41 százalékig emelkedő magántulajdon, amelynek aránya alighanem tovább nő, mert nagymértékű magán-erdőtelepítések várhatók a gyengébb termőképességű mezőgazdasági területeken. Az új erdőtelepítések 90 százalékát már most is magánterületen végzik – emelte ki Cserép János, a 150 éves múlttal büszkélkedő Országos Erdészeti Egyesület (OEE) elnöke.

Érdekes fejlemény, hogy bár semmi sem változik, az Ecostat szerint optimistán ítélik meg a második félévi gazdasági kilátásokat a nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozások (kkv) is. Az Ecostat kis- és középvállalati konjunktúra indexe az idén júliusban 2 százalékponttal 54 százalékra emelkedett, míg a nagyvállalati "TOP 100" index az előző havival megegyezően 54 százalék maradt. A megkérdezett nagyvállalati vezetők második félévre vonatkozó optimizmusát a felmérés szerint az elmúlt hónapok teljesítménye, a szerződéssel megerősített rendelések magas állománya, valamint a világgazdaságot jellemző kedvező folyamatok hitelesítik. A kkv szektor tartós optimizmusát a javuló nemzetközi gazdasági környezet és a hazai ösztönző gazdaságpolitika táplálja.

Nem ért egyet Draskovics a német pénzügyminiszterrel sem a vállalati adókat illetően, a németek szerint szükség lenne az adóalapok harmonizálására. Draskovics szerint nincs szükség egységes európai társasági adórendszer bevezetésére. Erről a rendetlenségről szólnak más bizonyítékok is. Az ország rendetlenségei, a torzulások, az arányok módosulása, mindez együtt jelzi a folyamatok rossz irányát. A vállalkozásokról közreadott hivatalos statisztika új számai jelzik a regionális sorvadást, máshol a túlnépesedési tünetek szaporodását a csökkenő lakosságú térségekben. Az ipar árainak növekedése mindössze 4,4 százalékos lett az első félévben, de ennél sokkal többnek érezzük az infláció miatt. Az EU által készített gazdasági hangulatjelentés nálunk romló várakozásokról tanúskodik, az ipari hangulatmutató a júniusi nulláról júliusra mínusz 5 pont értékre esett.
(gondola, MTI, Napi Gazdaság, Világgazdaság, origo.hu nyomán cgp)

Gazdasági és pénzügyi viselkedés a hét végén

A követő tájékoztatás szerint a tőzsdeindex péntekre 11.596 pontig emelkedett, 11,2 milliárd forint forgalom bonyolódott. Az árfolyamot a 248 forintos euró és a 205 forintos dollár alakította. Az állampapír-piacon 10,70 százalék körüli éves átlaghozam volt, a forintpiac kamata 12,50 százalék volt.

Az Eurostat számai szerint közel tízszeresére, 909 millió euróra nőtt tavaly a kibővült EU-n kívülre áramló magyar működő tőke értéke az egy évvel korábbi szinthez képest. Emellett szinte eltörpül a 6 milliós szlovák vagy a 14 milliós cseh adat, de jócskán elmarad tőle még a 427 millió eurós ír tőkekivitel is. Jelentős mértékben, 197-ről 489 millió euróra nőtt az EU25-ön belüli magyar tőkeexport értéke is. Bár a megugrás nagyrészt a három legnagyobb magyar vállalat, a Mol, az OTP és a Matáv délkelet-európai egyszeri bevásárlásainak köszönhető, szakértők szerint az elkövetkező évek a tőkekivitel fokozatos bővülését hozzák. A működőtőkeexport-statisztika alakulása elsősorban a három nagy cég terjeszkedési stratégiájától és a környező országok privatizációjában való részvételi lehetőségétől függ – véli Palócz Éva, a Kopint-Datorg Rt. kutatási igazgatója. Palócz szerint viszont hármuk közül legalább kettő, a Mol és az OTP esetében valószínűsíthető a jól jövedelmező délkelet-európai terjeszkedés folytatásának megkísérlése. A működőtőke-exportnak várhatóan további lökést adnak a kisebb vállalatok élénkülő külföldi beruházásai, amelyek számára a térség olcsó munkaereje és természeti adottságai is vonzóak.

Rekordot döntött megint a forint: az idén még nem volt ilyen erős az euróval szemben. Az utóbbi hetek jegybanki nyilatkozatai miatt azonban az elemzők bizonytalanok annak megítélésében, vajon mikor csökkenti az MNB a magas kamatot. Három hete szinte töretlenül erősödik a forint. Míg a hónap elején még 252 forintot ért egy euró, tegnap délelőtt csupán 246,70-et. Ez egyben idei rekord, a forint utoljára áprilisban közelítette meg a 247-es szintet. Akkor - március vége és május eleje között - a Magyar Nemzeti Bank (MNB) több lépésben, összesen egy százalékponttal, 11,5 százalékra csökkentette a novemberi valutaválság idején 12,5 százalékra emelt alapkamatot. Kérdés, hogy az árfolyam alakulása újra kamatmérséklésre készteti-e az MNB-t. Az elemzők bizonytalanok ennek megítélésben. Elképzelhető - mondja Barcza György, az ING elemzője -, hogy a jegybank már most hétfőn enyhít 0,25 százalékpontot, de változatlanul is hagyhatja a kamatot, ha függetlenségét akarja hirdetni. Az MNB hivatkozhat sok egyéb tényezőre is. Az erősödést nem a külföldi befektetők állampapír-vásárlásai váltották ki, hanem valutaspekulációk, kereskedelmi ügyletekhez köthető devizavételek és -eladások, a zloty lengyel kamatemelést kísérő árfolyam-emelkedése, a devizahitelek hazai felfutása vagy az euró-dollár árfolyam ingadozásai. Ugyanakkor kisebb lett a forintbefektetések kockázati felára, tehát a magyar gazdaság megítélése javult. Így Barcza szerint lehetséges, hogy a jegybank kivárja az augusztus 11-i inflációs adatot, s csak ezután vág, de akkor 0,5 százalékpontot. A piac egyébként ennyit árazott be.

Mindenképpen észlelhetőek a kamatcsökkentési várakozások, de a befektetők nem az állampapírokat veszik, hanem valutaügyleteket bonyolítanak - mondja Török Zoltán, a Raiffeisen szakértője. Így nehéz felmérni, mennyire tartós a forint erősödésének trendje. A 240-es határt a következő hetekben aligha közelíti meg az árfolyam. Ám egyértelmű, hogy a befektetők a magasabb hozammal kecsegtető piacokat választják. Tegnap a délelőtti rekorddöntés után a forint később kissé meggyengült egy amerikai alap délutáni euróvásárlása miatt. Az árfolyam egészen 248,60-ig elszaladt, aztán visszament a 247-es szintre.

Aki az év elején, vagy különösen a múlt év második felében vett fel devizaalapú hitelt, örülhet a forint látványos erősödésének, az általa fizetett törlesztőrészletek ugyanis - ha még egy ideig kitart a jelenlegi trend - csökkenhetnek. Annak viszont, aki most készül kölcsönt felvenni külföldi devizában, nem árt, ha kétszer is meggondolja, mekkora és milyen pénzben jegyzett adósságot vállal magára. Ha a forint felértékelődése átmenetileg folytatódik, a devizahitelt folyósításkor egy túlértékelt árfolyamon válthatják át forintra, ahonnan a hazai fizetőeszköz hosszabb távon nagy valószínűséggel csak leértékelődhet, ezzel jelentősen növelve az adósok terheit, felemésztve azt a kamatelőnyt, amely az euró-, de különösen a svájcifrank- hiteleket jellemzi jelenleg.

Forró pénzek, gyenge dollár, erős zloty, kedves pénzügyminszter, no és a belpolitikai uborkaszezon - nagyjából ezzel magyarázzák az elemzők a forint mostani rekordárfolyamát. Mit lép a jegybank? Tavaly május vége óta nem volt olyan erős a forint, mint most. A kereskedők értetlenül álltak a külföldiek kitartó forintvásárlása előtt. A tengerentúlon persze már néhány órával korábban sejteni lehetett, hogy valami készül. Szerdán éjszaka ugyanis New Yorkban 246,50 forintra süllyedt az euró, így a forint 12,63 százalékon állt az intervenciós sáv erős oldalán, 43 bázisponttal erősebben a szerdai helyzeténél. Itthon csütörtökön reggel a kereskedés első félórájában 246,60 és 247,30 forint között mozgott a kurzus, a piacon nem tartják kizártnak, hogy a külföldi kereslet hatására a forint tovább erősödik. Elemzők szerint a jegybank nem nyúl a kamatokhoz augusztus 16. előtt. Akkor publikálják az MNB inflációs adatait, illetőleg augusztus 5. után már ismertek lesznek az államháztartási hiány júliusi tényadatai is. Tehát a mainál megalapozottabb döntési helyzetben lesz a Monetáris Tanács. Verbális intervencióra azonban addig is lehet számítani, tehát valószínű, hogy az MNB vezető tisztségviselői nyilatkozatokkal próbálják befolyásolni a befektetőket.

A követő tájékoztatás szerint szombatra a tőzsdeindex 11.680 pontig jutott: 6,2 milliárd forint alatti forgalom bonyolódott. Az árfolyamot a 247 forintos euró és a 205 forintos dollár jellemezte. Az állampapír-piaci átlaghozam 10,72 százalék körüli, a forintpiaci kamat 11,50 százalékos volt.
(gondola, MTI, Népszabadság, Napi Gazdaság, Világgazdaság, fn.hu nyomán cgp)

A vállalkozási szabadság és vállalkozási esélyegyenlőség

A hivatalos statisztika szerint idén félévkor közel 930 ezer gazdasági szervezet működött Magyarországon, ezen belül közel 400 ezer társas és több mint 440 ezer egyéni vállalkozás. A költségvetési és társadalombiztosítási szervezetek száma több mint 15 ezer, a nonprofit szervezetek száma pedig közel 72 ezer volt. 2004. január 1-jétől a korábbiaktól eltérően az adóbevallást benyújtó vállalkozások közül csak azokat tekintjük működőnek, amelyek bevallásuk szerint valamennyi árbevétellel rendelkeznek, vagy van beruházásuk, keletkezik bérköltségük, fizetnek járulékot. A működés feltételeinek szigorítása elsősorban az egyéni vállalkozásokat érintette, mintegy 10 és fél ezer olyan egyéni vállalkozó került ki a működők köréből, akinek volt ugyan adóbevallása, de abban 0 forint árbevételt tüntetett fel. Ettől eltérően az APEH mindaddig működőnek tekinti az adószámmal rendelkező vállalkozásokat, ameddig tevékenységük megszűnését nem jelentik be, illetve nem kerülnek felszámolási, végelszá­molási vagy csődeljárás alá, ezért a két adat egymástól eltér. A társas vállalkozások 47, az egyéniek pedig 53 százalékot képviseltek a működő vállalkozásokon belül. A működő társas és egyéni vállalkozások aránya az elmúlt évek tendenciáját követve változott. Ez az arány az elmúlt évek során fokozatosan eltolódott a társas vállalkozások irányába.

2004 II. negyedévének végén a vállalkozások 39 százaléka a közép-magyar­országi régióban, 11,7 százaléka az észak-alföldi, 11,4 százaléka a dél-alföldi régióban, míg a többiben egyenként 8,8–10,3 százalékuk működött. A társas vállalkozásokat vizsgálva a közép-magyarországi régió jelentősen kiemelkedik, 50,5 százalékuk itt működött, míg a többi régió részesedése 7,2–9,6 százalék volt. Az egyéni vállalkozások területi eloszlása kiegyenlítettebb. Közép-Magyarország 28,8 százalékos részesedését a többi 10,1–13,7 százalékkal követi. Főtevékenység szerint a legtöbb működő vállalkozás az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás nemzetgazdasági ágban tevékenykedett (arányuk 30,4 százalék), ezt követte a kereskedelem, javítás (21,3 százalék), majd az építőipar (9,6 százalék) és az ipar (9,0 százalék). A többi nemzetgazdasági ág részesedése: egyéb közösségi, személyi szolgáltatás és egyéb tevékenység 6,9, szállítás, posta, távközlés 5, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 6, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás 4,5, pénzügyi tevékenység 3%, egészségügy 2,9, oktatás 2,9 százalék.

2004. január 1-jétől az eddig nyilvántartott alkalmazotti létszám helyett a tevékenységi létszám fogalmát használjuk, amely a szervezet tevékenységében részt vevők számát jelenti. Létszám-kategóriák szerint 2004. II. negyedévének végén a működő vállalkozások 23,2 százaléka foglalkoztatottak nélkül vagy ismeretlen számú foglalkoztatottal tevékenykedett, a legjelentősebb arányt az 1–9 fős vállalkozások képviselték (72,8 százalék). A vállalkozások 3,3 százaléka 10–49 fő közötti foglalkoztatottal, 0,6 százaléka 50-249 fő közötti foglalkoztatottal működött, ennél nagyobb tevékenységi létszámmal alig több mint 0,1 százalékuk rendelkezett.
(gondola, MTI, HírTV, MR, Magyar Nemzet, Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava, Napi Gazdaság, Világgazdaság nyomán cgp)
(www.ksh.hu: A legtöbb gazdasági vállalkozás ingatlanügyletekkel foglalkozik. piac-profit.hu)




TÁRSADALOM: hivatásuk az antiszemitizmus gerjesztése?

A jelentés Magyarországra vonatkozó része két lakossági sokkot említ. Az egyik az volt, amikor a multinacionális cégek sorra jelentették be, hogy termelésüket a keletebbre fekvő, még alacsonyabb bérű térségekbe helyezik át. A másik sokkot a 2002-es választási kampányhoz kapcsolódó populista gazdaságpolitikai kurzus kifulladása okozta, amikor az országnak ismét szembe kellett néznie pénzügyi korlátaival.

Kultúra: meghalt Illyés Kinga

Hosszan tartó betegség után, marosvásárhelyi otthonában elhunyt Illyés Kinga. A Széchenyi-díjas előadóművész pályafutása a marosvásárhelyi színházhoz kapcsolódott és tanított a városban lévő Színművészeti Egyetemen is. Életét a magyar nyelv és kultúra ápolásának szentelte, önálló estjeivel évtizedekig járta Erdélyt, és az anyaországot. Illyés Kinga temetéséről később intézkednek.

Csaknem hatvannégy éves korában Marosvásárhelyen elhunyt Illyés Kinga színművésznő. Nem szerette a nagy szavakat, visszautasította, ha sajnálták. Elhunyt Illyés Kinga. Csillag volt a színjátszás egén. Csaknem hatvannégy éves korában Marosvásárhelyen elhunyt Illyés Kinga színművésznő. Nem szerette a nagy szavakat, visszautasította, ha sajnálták. Mégis meg kell jegyeznünk: páratlan lelkierővel küzdött hosszú éveken át a kegyetlen betegséggel, mely végül legyőzte őt. Akik régóta ismerték, azok számára talán örökre eggyé fonódik a Kis herceg tüneményes alakja az ő törékeny fiatalkori termetével, haláláig friss, gyermekes hangjával. Gazdag embernek tekinthetik magukat azok, akik rendelkeznek a szavalatait tartalmazó hanglemezekkel. Merem állítani, hogy sem őelőtte, sem őutána senki úgy nem tudott Szilágyi Domokos verseket szavalni, mint Illyés Kinga. Sok lenne még róla a mondanivaló. Megteszik majd mások, szakavatottak. Most dadog a száj, és sajog a szív: ő már nincs közöttünk. (MR, Máthé Éva, Romániai Magyar Szó)

Társadalmi modellezés: önbeteljesítés

Az elöregedés és a gyermekhiány miatt összeomló nyugdíjrendszerekkel foglalkozik az OECD. A várható élettartam örvendetes, de a mai nyugdíjrendszerek szempontjából aggasztó emelkedése miatt a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) harminc fejlett ipari tagországa - köztük Magyarország - ajánlásokat tett közzé a nyugellátást kiegészítő vállalati magánalapok létrehozására, a jogi háttér kidolgozására. A nem kötelező erejű javaslatok lényege, hogy a tagországoknak törvényben kellene előírniuk, miként kell befektetni a leendő nyugdíjasok pénzét, milyen biztosítékok mellett ahhoz, hogy a megtakarítások ne vesszenek el - például a nyugdíjalapot működtető vállalat esetleges összeomlása miatt. A várható élettartam hosszabbodása jó hír, de egyben rémálom, ha nincsenek megfelelő nyugdíjrendszerek - mondta Andre Laboul, az OECD pénzügyekkel foglalkozó részlegének vezetője. A szervezet adatai szerint 1960-2000 között a legtöbb fejlett országban látványosan növekedett a születéskor várható életkor, az Egyesült Államokban például a férfiaké 66-ról 74-re, Mexikóban 55-ről 71-re - igaz, Magyarországon 66-ról csupán 67,4-re. A társadalmak elöregednek, mert mind nagyobb arányt képviselnek a nyugdíjasok, s ezzel együtt emelkedik a társadalombiztosítás költsége. Az állami nyugdíjrendszerek nem tudnak megfelelő ellátást adni, tehát pótlólagos forrásokra is szükség van. (mti/nszab.p.15./ifti - OECD: veszélyben az állami nyugdíj - Népszabadság • B. M. • 2004. július 26.)

Az uniós Magyarországnak nagyságrendekkel több forrás áll majd rendelkezésére a 2007-2013 közötti finanszírozási ciklusban, mint amennyit most felhasználhat az ország. Ezért jelentősen több hazai költségvetési összeggel kell kiegészíteni a közösségi támogatási kereteket, s rendkívül nehéz lesz megvalósítani olyan beruházásokat, amelyek nem illeszkednek a Nemzeti Fejlesztési Terv céljaihoz. - hívta fel a figyelmet a Nemzeti Fejlesztési Hivatal. Stratégiai változás, hogy az unió a jövőben kevésbé szól bele a támogatások felhasználásának részleteibe. (gondola, MTI, HírTV, MR, Magyar Nemzet nyomán cgp)

Lehet-e antiszemitizmus a bűnösök üldözéséből? – Vagy az áthallások miatti félelem munkál?!

A „nácivadászat” újabb hullámokat vet a magyar közéletben. Döntően abban van jelentősége, hogy a társadalom hallgatólagosan egyetért a társadalmi igazságosság helyreállításának eme törekvésében. Másfelől mindenki tudatában van, hogy a baloldali fordulat után mindenkit kiirtottak Magyarországon, akire csak a gyanú árnyéka vetült (leszámítva a kommunista erőszakszervezetekben jól hasznosítható „kisnyilasokat”). Ugyanakkor mindenki a köztünk élő kommunista pribékek, keretlegények, ügynökök, politikai bűnözők felelősségre vonását társítja a nácivadászathoz.

Ebben a légkörben jelenik meg egy újabb jelenség, amelyik érti-érzi ezt a fejleményt, és tiltakozik az "Utolsó esély" fedőnévvel indított akció ellen. Az ésszerűség és a célszerűség érvei közötti megnyilatkozásokban jellemző érvek azok is, amelyeket a korábban nácivadász Karsai történész terjeszt most elő. Karsai László miközben ellenzi, és egészen dehonesztáló érvektől sem riad vissza az „utolsó akció” minősítésében a mindennapi antiszemitizmus-élményhez tesz hozzá, amikor kifejti, hogy „Magyarországon a felszabadulás után igenis volt, mégpedig nagyon hatékony és széles körű megtorlás, felelősségre vonás. A náci megszállókkal kollaborálókat, a Volksbund- és nyilas párttagokat, a keretlegényeket ezrével állították a népbíróságok elé. A magyarországi népbírósági perekkel kapcsolatban legalább két mítosz él a köztudatban. Az 1989-es rendszerváltás óta ismét nagy hanggal jelentkező antiszemita szélsőjobb szerint Magyarországon 1945-ben a német-nyilas megszállást a szovjet megszállás váltotta föl, az úgymond "kommunista népbíróságok" pedig valóságos vérfürdőt rendeztek. Ugyanakkor zsidó körökben elterjedt vélemény, hogy Magyarországon néhány háborús főbűnös és egy-két nyilas tömeggyilkos kivételével szinte mindenki elkerülte a felelősségre vonást. Az adatok, a történelmi tények egyik szélsőséges véleményt sem igazolják. 1945-1949 között Magyarországon körülbelül 40 000 embert internáltak. Ebbe a kategóriába tartoznak azok is, akiket nem háborús vagy népellenes bűnök vádjával, hanem a szovjet-, vagy kommunistaellenes propagandát, rémhírterjesztést büntető 1946. VII. tc. alapján vettek rendőrhatósági őrizetbe. A népbíróságok összesen 26 997 emberre róttak ki börtönbüntetést, a vádlottak több mint 50 százalékát, 14 727 embert viszont felmentették. 477 főt ítéltek halálra, és közülük 189-et végeztek ki. A háború utáni megtorlás áldozatai közé kell számítanunk a körülbelül 170 000 "népi németet" (volksdeutschen), akiket az országból 1945-1946-ban kitelepítettek. Több százezer embert állítottak Igazoló Bizottságok elé, 62 000 embert ítéltek állásvesztésre. Több tízezer háborús bűnös csak azért kerülhette el a felelősségre vonást, mert Nyugatra menekült, majd elsősorban Ausztráliában, az USA-ban, Kanadában települt le.”

Szögezzük le, Karsai számait számos történész is vitatja. Különös tájékozatlanságot árul el az utódállamokban elpusztított magyarok számát illetően. Csak az utóbbi öt évben számos munka jelent meg, alapos forrástájékoztatással, a baloldali nacionalista-soviniszta megtorlásokról, irreguláris erők tömeges kivégzéseinek áldozatai voltak magyarok. Ebben külön fejezet a zsidó és a nem zsidó magyarok áldozata, amit egyfelől nem vizsgáltak, másfelől viszont a Karsai-féle érvelésekben jelentősége van a zsidó magyarok áldozatának, függetlenítve attól a ténytől, hogy magyarok voltak.

Karsai László mindazonáltal elismeri a tényt, hogy Magyarországon széles körű volt a világháború utáni megtorlás, felelősségre vonás. Karsai felidézi, „kevesen tudják, hogy Hollós Ervin vezérletével 1956 után újra elővették a népbírósági aktákat, újra elkezdtek nyomozni a "kisnyilasok", az egyszer már elítélt, de 1956-ig vagy kiszabadult, vagy a forradalom idején a börtönökből, fegyházakból kiszabadított háborús bűnösök után. Az új vizsgálat prekoncepciója világos volt: be akarták bizonyítani, hogy Szálasi hívei szervezték az "ellenforradalmat". A híres zuglói nyilasper egyik üzenete éppen ez volt: moccanni se merjenek a kisnyilasok - sem! A magyar társadalomnak semmiféle olyan történelmi leckére nincs szüksége, amelyet ma 80-90 éves állítólagos, vagy valóságos háborús bűnösök bíróság elé állítása jelenthetne. Az 56-os sortűzperek példája is elgondolkodtathatta volna a jeruzsálemi Központ munkatársait. Aggastyánok vádoltak aggastyánokat. A tévéhíradókban reszketeg öregemberek hivatkoztak arra, hogy csak parancsra lőttek. A legfiatalabb magyar nyilas gyilkos is minimum 76 éves, ha 1944-ben, amikor mondjuk a Dunához kísért Pesten zsidókat, már 16 éves volt. Ki és hogyan fogja ma egy balmazújvárosi nyugdíjasról bebizonyítani, hogy azonos a pesti nyilas gyilkos kamasszal?”

Karsai egy rádióvitában fölvetette, hogy ma Magyarországon az antiszemitizmus erősödéséhez vezethet egy ilyen vérdíjas nácivadász kampány, Beer Iván pedig azt válaszolta, hogy őt ez nem érdekli. Mire Karsai: „engem, a zsidókat, az antiszemitákat és a filoszemitákat viszont igen”. /1/

Karsai történész nincs egyedül a mindennapi antiszemitizmus-élmény gerjesztésében, mert a téma hivatásos médiafelelősei mellett a maguk politikai felépítésével elfoglal személyek is használják ezt a lehetőséget. A holokauszt 60. évfordulóján egy önkormányzati tisztviselő a következő állításokat tette.

/…/ „szomorúan megállapíthatjuk, hogy az antiszemita gondolatmenet a politikai ideológia színképének megszokott összetevője lett. Azt is meg kell állapítanunk azonban, hogy ennek a legújabb antiszemitizmusnak a tapasztalata sok tekintetben kibújik annak a tüzetes, mélyreható, finom és bátor elemzésnek a fogalmai alól, amellyel Bibó István jellemezte a magyar antiszemitizmus 1948-ig tartó történelmi fázisát és alakváltozatait A zsidókérdés 1944-ben című híres tanulmányában. A tanulmány közlése nyomán kibontakozott vitában, Milok Sándornak válaszolva Bibó az antiszemitizmus okainak három csoportját különítette el: 1. A középkori eredetű, vallásos zsidóellenes előítéletek, amelyek hozzájárultak a zsidók emberi rangjának degradálásához az idegengyűlölet és a kisebbségelnyomás közönséges mértékén túlmenő mértékben. 2. A zsidóság és a magyarság dehumanizált, csapdaszerű viszonya egymáshoz, amelynek következtében állandóan és ismétlődően félrevezető benyomásokat szereznek egymásról. 3. A társadalomfejlődés zavarai és zsákutcás helyzetei, amelyek a felelősségáthárítás mechanizmusa révén az antiszemita előítéleteket és tévtapasztalatokat hatásos politikai ideológiává szervezik.

A tényezők e harmadik csoportjára való tekintettel a magyar antiszemitizmus Bibó utáni történetét két egymástól gyökeresen különböző szakaszra kell bontanunk. Az 1948-tól 1988-ig eltelt negyven esztendőben ugyanis a társadalomfejlődés minden újabb keletű zavaráért és zsákutcájáért minden felelősséget értelemszerűen a kommunista pártelit viselt, ezért a felelősségáthárítás mechanizmusai legföljebb a magyarság korábbi, de még eleven emlékű kudarcaiért viselendő felelősség eltüntetését szolgálhatták.

Ezzel párhuzamosan mind a vallási élet és a vallásos gondolkodás tartalma, mind pedig a zsidóság és magyarság egymáshoz és önmagához való viszonya a szocializmus negyven évének gyors ütemű iparosítása, urbanizációja, hatékony és valóban demokratikus közoktatása és egyéb radikális modernizációs folyamatai révén gyökeresen átalakult anélkül, hogy ezek a változások - sajtó- és szólásszabadság híján - tudatosodhattak volna, anélkül, hogy az átalakulások és elmozdulások révén kialakult új feltételeknek megfelelő új alakot ölthettek volna. Mindezek következtében ennek a korszaknak a lappangó antiszemitizmusát egy sajátos tehetetlenségi erő éltette. De nem abban az értelemben, mint sokan vélik, hogy okai fogytán csak azért nem halt el, mert nem volt mód nyilvános eszmecserére, melyben okvesztett és idejétmúlt voltát leszögezhették és megállapíthatták volna. Sokkal inkább abban nyilvánult meg ez a tehetetlenség, hogy a zsidóság és a magyarság mint kollektívumok egymásról szerzett és az új körülmények között merőben másféle tévtapasztalatai a korábbi, hagyományos középosztály maradványként továbbélő vallásos zsidóellenes előítéleteivel és - mint említettem - a korábbi történelmi kudarcokat magyarázó elhárítási reflexekkel szövődtek össze egy nem túl erős, mert nagyrészt csupán az elhalványuló hagyományokon nyugvó, és a jelen közösségi és egyéni dilemmáihoz kevéssé kapcsolódó antiszemita meggyőződéssé.

Egészen más a helyzet 1988 után. A döntő változás az, hogy a magyar társadalomnak hirtelen felelősséget kell vállalnia. És a legdöntőbb ebben nem az, hogy, immár újra teljes szuverenitása birtokában, minden egyes új történelmi és politikai válsághelyzet kezeléséért egyedül a magyar társadalom a felelős, és nem mutogathat a kommunistákra mint bűnbakokra, mondván, hogy a megkérdezése nélkül ők döntöttek helyette - bár kétségtelen, hogy a nehéz és kellemetlen nagykorúság görcsös elhárításának igyekezete is tetten érhető mind a jobb-, mind a baloldal politikai ideológiájának nem egy mozzanatában.

Hanem a legdöntőbb tényező az, hogy 1988 után a magyar társadalomnak, és mindenekelőtt hagyományos elitjének, a magyar értelmiségnek szembe kellene néznie azzal a felelősséggel, amelyet az 1956 utáni kádári restaurációban, a konszolidációban, az úgynevezett puha diktatúrában játszott tevőleges szerepe miatt viselnie kell. Ez pedig nem történik meg. Ennek a zsákutcának nem akad gazdája. Hanem ehelyett működésbe lépnek, új, kínosan eleven tartalommal töltődnek fel a felelősségáthárítás jól ismert mechanizmusai, és ez önmagában elegendő ahhoz, hogy kezdetét vegye a magyar antiszemitizmus felvirágzásának új korszaka. Igazán nincs szükség bibói finomságú elemzésekre ahhoz, hogy ennek az új antiszemitizmusnak a magyar társadalom felelősségelhárító mechanizmusaival való összefüggését feltárhassuk, amikor a III/III-as ügyosztály volt besúgóit és a kádári konszolidáció elkényeztetett művészprimadonnáit látjuk és halljuk teli szájjal zsidókommunistázni.” /2/ Ezek után a fenti szerző előad olyan érveket, amelyeket maga is elítélt néhány bekezdéssel feljebb, de mondandójának további részei nem érdekesek.

A „mesterséges” és a „természetes” antiszemitizmus keresése a kutatás tárgya: A magyar zsidók sokkal több kijelentést tartanak antiszemitának, mint a társadalom többi tagja – derült ki egy szociológiai kutatásból. Ha egy társadalomban nincs egyetértés abban, mi minősül antiszemitizmusnak, akkor ott a zsidóellenesség problémát, akár komoly veszélyt is jelent. Az antiszemitizmus egy társadalomra komoly veszélyt jelent, ha zsidók és a nem zsidók között nincs egyetértés abban, mi is az antiszemitizmus. Magyarországon ebben nincs egyetértés – állítja Kovács András szociológus, aki 2015 interjú alapján végzett kutatást a „magyarországi zsidóságról”. A zsidóság több kijelentést tart antiszemitának, mint a társadalom többi tagja.

Ön szerint antiszemita-e, aki…

# …számon tartja, hogy környezetében kik a zsidók

Nem antiszemita: a zsidók 65 százaléka, a nem zsidók 66 százaléka szerint

# …aki szerint a zsidóknak felismerhető sajátos tulajdonságai vannak

Nem antiszemita: a zsidók 65 százaléka, a nem zsidók 70 százaléka szerint

# …nem lépne házasságra zsidóval

Antiszemita: a zsidók 66 százaléka, a nem zsidók 52 százaléka szerint

# …aki szerint a magyar zsidók érdekei különböznek a nem zsidókétól

Antiszemita: a zsidók 67 százaléka; nem antiszemita a nem zsidók 50 százaléka szerint

# …aki szerint a zsidók nem képesek beilleszkedni a társadalomba

Antiszemita: a zsidók 76 százaléka; nem antiszemita: a nem zsidók 38 százaléka szerint

# …aki szerint a zsidókkal szemben sem követtek el nagyobb bűnöket, mint a kommunizmus áldozataival szemben

Antiszemita: a zsidók 80 százaléka; a nem zsidók 51 százaléka, illetve a budapesti tanult lakosság 62 százaléka szerint

# …aki szerint a zsidók ellenségesek a keresztény hittel szemben

Antiszemita: a zsidók 77 százaléka; nem antiszemita a nem zsidók 39 százaléka szerint.

A magyar zsidók egyharmada úgy érzi, nincs jelentős antiszemitizmus az országban, a másik egyharmad szerint erős a zsidóellenesség, a következő harmad pedig közepesnek ítéli a zsidókkal szemben táplált előítéletességet. A nem zsidó lakosság ezzel ellentétben sokkal kisebb intenzitásúnak véli a diszkriminációt. Az antiszemitizmusra való érzékenység összefüggésben állt a zsidó megkérdezettek identitásával. A mai zsidók tíz százaléka érzi úgy, hogy antiszemitizmussal átitatott környezetben él. Ôk általában idősebbek, budapestiek, iskolázottak, a zsidó hagyományokat nem tartják, MSZMP-tagok voltak.

A válaszadók leginkább a politikában, a médiában, az utcai feliratokban figyelték meg az antiszemitizmust, személyes diszkriminációról senki sem számolt be. A munkahelyen, lakóhelyen 25 százalékuk számolt be zsidóellenes megnyilvánulásokról. A MIÉP híveit egyöntetűen antiszemitának tartották. A konzervatív politikusokat és a konzervatív sajtót a megkérdezettek fele kisebb-nagyobb fokú antiszemitizmussal vádolta, míg ötödük határozott zsidóellenességgel. A zsidóellenesség erősödését tízszer annyian mondták, mint ahányan annak csökkenését. Az előítéletesség a társadalom többi tagja szerint nem növekedett ilyen mértékben. A magyar zsidóknak csupán négy százaléka lát komoly esélyt arra, hogy az elkövetkező tíz évben "zsidóüldözés" legyen az országban.

A zsidóság többsége (85 százalék) úgy véli, törvényben kellene szankcionálni az antiszemita nézetek terjesztését. A liberális álláspont szerint a szélsőséges nézeteket sem lehet korlátozni. Korábbi kutatásokból kiderült, a zsidók inkább vallanak liberális nézeteket, de úgy tűnik, a gyűlöletbeszéd kérdésében eltér az álláspontjuk. Igaz, hogy a korlátozással a nem zsidó lakosság is hasonló arányban értett egyet. /3/

1.Karsai László: Esélytelenek. és.hu
2.Csordás Gábor: Jóvá tenni vagy jobbá lenni. Avagy az antiszemitizmus posztmodern tapasztalata.. és,hu
3.Másként ítélik meg az antiszemitizmust. Nagy V. Rita, mh.hu

Kultúra, szellemi élet: Olvasás és kultúra

Miközben folyamatosan szűkül az igényes politikai napilapok olvasótábora, a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is növekszik a bulvárlapok példányszáma. A olvasáskutató szerint mindez beleillik egy több, mint egy évtizedes tendenciába, mely szerint nem csak kevesebbet, hanem értéktelenebbet olvasunk. A PISA 2000 felmérés drámai eredménye mutatta meg, hogy a magyar tizenévesek nehezen boldogulnak az olvasással. /1/

A bulvár piacon ellentétes tendenciák figyelhetők meg, az immár legolvasottabb napilappá előlépett Blikk 226 895 eladott példánya csaknem 25 000-rel növekedett fél év alatt, s idén 256 065 példányt értékesítettek belőle. Igaz a Színes Mai Lap 9 000-el csökkent, 2003 második felében alig haladta meg 60 ezret, ez évben pedig 54 ezer alá süllyedt. Talán ezzel van összefüggésben, hogy a lapot kiadó Híd Rádió Rt. május végén Képes Bulvár címen új lapot indított. Új bulvár lappal jelentkezett - Napi Ász címmel - a Geronia Hungary Kft. is, melynek legsikeresebb hazai sajtóterméke a Star Magazin hetente 70 ezer példányban fogy el. A cég tulajdonosa a görög Konstantione Gerou és a Cipruson bejegyzett Passavia Ltd. A Napi Gazdaság korábbi híre szerint Gerou érdekeltségei Európában összesen harminc lapot jelentetnek meg, leginkább szórakoztató és életmódmagazinokat.

Nagy Attila olvasásszociológus kifejtette, a bulvárlapok népszerűségének növekedés beleilleszkedik az olvasási szokások egészét érintő átfogó tendenciába. E szerint évtizedek óta érzékelhető, hogy magyar felnőtt és fiatal népesség egyre kevesebbet és egyre igénytelenebb műveket olvas. A kedvenc irodalmi művek listáján a hatvanas években még csupa klasszikus szerepelt, a nyolcvanas években már előre tört a lektűr, de Szilvási Lajos és Berkesi András mellett Jókai, Dumas, Verne is szerepelt. Drámai változás 2000-ben zajlott le, ekkor már a legutóbb olvasott könyvek között a megkérdezettek zömében az amerikai szórakoztatóipar sztárjait sorolták fel. Nagy Attila szerint ugyan ez a tendencia érvényesül az újságolvasói szokásokban is. Nem csak az igényesebb napilapok olvasottsága szűkül a kilencvenes évektől, hanem a folyóiratoké is. A kutató a 10-14 éveseknek szóló Kincskereső példájával érzékelteti a folyamatot, mely húsz évvel ezelőtt 30-40 ezer példányban jelent meg, ma pedig alig éri el a 3 ezret. /2/

Hatalmas visszhangot keltett a PISA 2000 teszt eredményei azt mutatták, hogy a magyar diákok rosszul olvasnak. A PISA teszten Finnország végzett az élen, melynek okai természetesen szerteágazóak, de Nagy Attila kiemelte, hogy Finnországban a legkomolyabb napilapok tudatosan fordulnak az ifjúság felé. Rövid tévéajánlókat közölnek a tizenévesek számára, vagy képregények közlésével próbálják olvasóvá nevelni őket. A finn közszolgálati televízió a főműsoridős kommersz amerikai filmeket kizárólag feliratozva vetíti, ezzel is olvastatja a nézőket.

1.Olvasási nehézséggel küzdenek a fiatalok. OKI
2.A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség adatai szerint 2003-ban a mértékadó napilapok példányszáma kivétel nélkül visszaesett. Hamvay Péter, nszava,hu

Társadalomkép: életszínvonal-várakozások

Összehasonlító európai kutatás sorában a Magyar Gallup Intézet készítette felmérés megállapítja, hogy a következő 1 évben a lakosság 18 százaléka számít életkörülményeinek javulására, szemben a 25 tagállamra adódó 31 százalékos átlaggal. A jelentés Magyarországra vonatkozó része két lakossági sokkot említ. Az egyik az volt, amikor a multinacionális cégek sorra jelentették be, hogy termelésüket a keletebbre fekvő, még alacsonyabb bérű térségekbe helyezik át. A másik sokkot a 2002-es választási kampányhoz kapcsolódó populista gazdaságpolitikai kurzus kifulladása okozta, amikor az országnak ismét szembe kellett néznie pénzügyi korlátaival. Tetézte ezt a 2003-as mini valutaválság, amely rámutatott a kormány és a jegybank ellentétére, összességében pedig a félremenedzselt gazdaság benyomását keltette a lakosság körében. Mindez vezetett oda, hogy Magyarországon a gazdaságba vetett bizalom történelmi mélypontra süllyedt.

Az Eurobarometer-jelentés ezzel hozza összefüggésbe, hogy Magyarországon a gazdasági helyzet alakulásához fűződő aggodalmak kerültek az első helyre, miközben a munkanélküliség miatti félelem a második helyre szorult. Az egész EU esetében az átlag pont fordítva jött ki. A lakosságot harmadikként leginkább aggasztó problémának Magyarországon – csakúgy, mint az EU10 átlagát illetően – az egészségügyi ellátás fenntarthatósága bizonyult, ami a 25-ök átlagában csak az ötödik helyen szerepel. A hazai politikai intézmények iránti bizalmat illetően az Eurobarometer különösen nagy visszaesést jelez Magyarországon. Hasonlóan csökkent itthon az EU-tagság támogatottsága, ami 2003 tavaszán még 63 százalék volt, egy évvel később a megfelelő szám már csak 45 százalékkal szerepelt a felmérésben.

Az új tagállamokban a lakosság kisebb hányadának van kedvező képe az Európai Unióról, mint a régiekben. A 25 tagú EU egészére most először kiterjedő vizsgálat Magyarország tekintetében igazolta a lakosság pesszimizmusáról kialakult korábbi véleményeket. A 25 tagállam egészében a megkérdezettek átlagosan 42 százaléka mondta, hogy kedvező képe van az EU-ról, 32 százalék semlegesen tekint rá, 21 százalékának kedvezőtlen benyomásai vannak. A vezető intézmények iránti érzett lakossági bizalom szintjét illetően az ENSZ áll az élen (EU15: 49 százalék, EU10: 50 százalék), utána következik az Európai Unió (EU15: 42 százalék, EU10: 40 százalék).

Meglepően alacsony viszont a lakossági bizalom a tagországok parlamentjei (EU15: 35 százalék, EU10: 16 százalék) és kormányai (EU15: 30 százalék, EU10: 17 százalék) iránt. A régi tagállamokban a mintában szereplők 48 százaléka mondta, hogy bízik a nemzeti jogrendjében, a május 1-jén felvettekben azonban ez az arány mindössze 27 százalék. A minták alapján a 10 új tagállam lakossága jobban áll az EU-ról szerzett ismereteket illetően, mint a régieké. Meglepően nagy a hasonlóság ugyanakkor a lakosság számára aggodalmat jelentő ügyek sorrendjében, amelyek közül az élen áll a munkanélküliség, a gazdasági helyzet, a bűnözés, a drágulás és az egészségügyi ellátás stabilitása. Jelentős eltérés van viszont a két csoport között a bevándorlás és a terrorizmus veszélyét illetően, amelyet az új tagállamokban értelemszerűen jóval csekélyebbnek éreznek, mint a régiekben. (Borúlátóan vélekedik a magyar lakosság az Európai Unióról - 2004. július 28. 9:49 - MNO - Idehaza jóval az uniós átlag alatti a gazdaságba vetett bizalom - Borúlátó a magyar lakosság. 2004.07.28. - vg.hu)

A baloldali kormány kényszeres szegénypolitikát folytat, amennyiben gyártja a szegényeket és keveset tesz a szegénység ellen, bár főhivatású tisztviselőket foglalkoztat a szegénység ellen. Az „esélyegyenlőségi kormányhivatal” szerint a népesség 12-13 százaléka igazán szegény, s a kistelepülések 30-40 százaléka nélkülözi a szociális ellátásokat. (mti/nszab,p.6./ifti)

Így látják Magyarországot: Európa lustái a magyar férfiak

Ők végzik a legkevesebb házimunkát, ők a legkevésbé kulturáltak, viszont mindenkinél többet tévéznek. A magyar férfiak a leglustábbak. Az Európai Unió frissen közölt felmérése szerint szabadidejükben a magyar férfiak tévéznek a legtöbbet, házimunkával gyakorlatilag nem törődnek és a kultúrára is keveset adnak. Kertészkedni azonban szeretnek... Egy átlagos munkanap végén a magyar férfiaknak több, mint hat és fél órájuk marad lefekvésig. Az Európai Unió kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy mivel töltjük ezt az időt. Jöhet a munka a munka után! Két óra kilenc percet dolgozunk otthon naponta, ez nem rossz eredmény. A számok alapján az európai középmezőnyben vagyunk. Apró szépséghiba, hogy a magyar férfiak az egyéb háztartási munkák körébe sorolták az otthoni tevékenységük nagy részét. Azt viszont nem írja a felmérés, hogy mit jelet az egyéb munka, de rendkívül sok energiát emészthet fel, mert bevásárlásban, főzésben, mosásban és vasalásban is utolsók vagyunk. Naponta egy perc húsz másodpercet mosunk, illetve vasalunk.

Legalább marad időnk a tévézésre és videózásra, naponta kettő óra húsz percet ülünk a készülék előtt. Ebben a kategóriában Európa-bajnokok vagyunk. Igy a szabadidőnk ötvenegy százalékát el is használjuk. A másik véglet a sport és a kultúra. A felmérés szerint bő negyed órát sportolunk naponta, holott legalább háromszor-négyszer ennyit kellene. Mozira, színházra, koncertre szabadidőnk egy százalékát áldozzuk. Mindkét területen utolsók vagyunk az Unióban. (Európa lustái a magyar férfiak Tényektv2.hu)

Nemzeti politika: romló pozíciók

„Jugoszláviában piszok magyarok voltunk, itt meg csak jugók vagyunk" - méltatlankodik egy ötven év körül férfi. Hevesen gesztikulál, szinte szétrobban a tehetetlen dühtől. Aztán elcsendesedik. Tekintetéből eltűnik az indulat, arcára fásultság költözik. Mint aki beletörődött sorsába. Néhány perc múlva újra erőre kap. "El akartak vinni katonának, mire mondtam, hogy magyar vagyok, engem ne küldjenek golyófogónak sehova. Magyar vagy, igen? Szabadkán feltettek a vonatra, és ordítoztak velem, hogy ide többet ne jöjjek vissza." Tizennégy vajdasági magyar lakik a XI. kerületi Fonyód utcában, a Vöröskereszt otthonában. Tizenegy férfi, egy nő és két gyerek. Egyikük se szeretné, ha nevét leírnám. Attól félnek, hogy a végén még bajuk lesz belőle. "Így is azzal fenyegetőznek, hogy kitesznek bennünket az utcára." Van esély rá, hogy kiutasítjuk a vajdasági magyarokat, vagy mit akarunk tenni velük?!

A férfiak a katonai szolgálat elől menekültek Magyarországra a kilencvenes évek elején, a délszláv háború kitörése után. Több mint tíz éve élnek az anyaországban, helyzetük azóta bizonytalan. "Amikor megkérdezik, ki is vagyok én, nem nagyon tudok mit válaszolni. Belföldi? Nem. Külföldi? Nem. Hát akkor micsoda? Hontalan!" - vonogatja a vállát egy karakteres arcú, halk szavú férfi. Cigarettát sodor a legvacakabb pipadohányból. Ez a legolcsóbb. Elmondása szerint havi húszezer forint ellátást kap, enynyi pénzből jobbra nem futja. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke úgy tudja, még mindig 80-100 vajdasági magyar lakik menekülttáborokban. A bevándorlási hivatal adatai ettől eltérnek: tájékoztatásuk szerint befogadottként összesen mintegy 160 vajdasági magyar él Magyarországon, közülük 34-en menekültek számára fenntartott létesítményekben.

Az emberi jogi szervezetek azt szeretnék, ha a belügyminiszter - az eredeti ígéretnek megfelelően! - méltányosságból megadná a vajdaságiaknak a letelepedési engedélyt. A belügyminiszter állítólag kivizsgáltatja a menekülttáborokban lakó magyarok ügyét, a vizsgálat befejezése előtt a bevándorlási hivatal nem kíván nyilatkozni. Mire számítottak, amikor Magyarországra menekültek? - kérdezem a vajdasági magyarokat. Mire is? - néznek egymásra tanácstalanul. Végül egy keskeny arcú férfi felel: "Semmi különösre nem számítottunk. Csak arra, hogy magyar emberekként, nyugalomban élhetünk tovább." /1/

Autonómia ott van Európában, ahol többség és kisebbség az autonómia belső tartalmáról is képes érdemi vitát folytatni, majd arról megegyezni - jelentette ki Bársony András külügyi államtitkár. A Fidesz ott téved, hogy nem az autonómia tartalmáról próbál bárkit is meggyőzni - fűzte hozzá az államtitkár, aki Németh Zsoltnak, a Fidesz külügyi kabinetvezetőjének sajtótájékoztatóján elhangzottakra reagált. Németh Zsolt egyebek között azt mondta, "egy nemzeti egység kialakításával, az EU segítségével Magyarország képes lehet kikényszeríteni az erdélyi magyarság autonómiáját Románia uniós csatlakozási tárgyalásainak keretében". Németh szerint a szocialista kormány sem nem akarja, sem nem képes felvállalni az alapvető nemzeti érdekeket.

Bársony András MSZP-s államtitkár szerint a kisebbség nem tudja kikényszeríteni akaratát arra, hogy megvalósítsanak egy olyan autonómiaformát, aminek egyébként tartalmi-érdemi kérdéseiben a kisebbségen belül is intenzív vita folyik. Bársony szerint Németh Zsolt csak megismételte mindazt a kritikát, amit a Fidesz vezetőitől az elmúlt időszakban sorozatban hallani lehetett. - Semmi olyan elem nincs ebben, ami kedvező fordulatot sejtetne az ellenzéki párt politikájában - szögezte le, hozzátéve: a Fidesz "egy Romániában napjainkra már sajnos szitokszóvá vált kifejezést ismételget unos untalan". Az autonómia úgy valósítható meg, hogy az egy ország jogrendszerének szerves részévé válik. Az autonómia-vitákat Románián belül, nem pedig a magyar belpolitika színterén kell lefolytatni.

Orbán Viktor július 24-én Tusnádfürdőn elhangzott beszédében, kijelentette: "Ha megtagadják az Erdélyben élő magyaroktól az autonómiát, akkor Románia szerintem nem kellő alappal kéri felvételét az Európai Unióba, és ez a vélemény valószínűleg nem csak magyar vélemény, hanem minden olyan ország véleménye lesz, ahol egyébként természetesnek veszik az autonómiát. Autonómiát önök soha nem fognak kiegyezéssel elérni Romániában. Vagy kiállnak érte, erőt mutatnak fel, megszervezik magukat és kikövetelik, vagy nem lesz autonómia." /2/

Nem tipikus, hogy román szavazók magyar városvezetőt válasszanak - de, ha ugyanott már másodszor történik, érdemes megnézni az okait. A 11 ezer lakosú Temes megyei Zsombolyán, ahol 12 százalék körül van a magyarok aránya, a romániai helyhatósági választások első fordulójában 67,2 százalékos szavazati aránnyal győzött Kaba Gábor, az eddigi magyar polgármester. A testületben az RMDSZ tanácsosai szereztek többséget. Az okok szerteágazóak: csak néhányat van hely megemlíteni közülük. Elsőnek mindjárt Kaba Gábor személyét: a gombgyári főmérnökből lett vállalkozó már akkor egyfajta városmenedzser volt, amikor még más polgármester ült a Csekonics grófok kastélyából kialakított városháza irodájában. Lapot szerkesztett, hozzá fordultak gondjaikkal, akiknek az ügyes-bajos dolgait a városházán nem tudták megoldani. A 2000. évi választás kampányában ez a magatartás nyerő lett.

Nem tudni, mire jó ez a példa, de az biztos, hogy nem normális felvetés a magyar autonómiaigényekre, vagy a magyarság politikai képviseletének megosztására válaszul. Hacsak arra nem, hogy ebben a példában szerepel a Nagy-Románia Párt helyi szervezetének vezetője, Ioan Deac mérnök is. Magyar Attila, az RMDSZ helyi elnöke külön fölhívja a figyelmet: nehogy magyarosan, Deáknak írja a tudósító helyi "magyarfalók vezetőjének” nevét. Ioan Deac a közelgő román EU-csatlakozással szkeptikus: szerinte az olyan helyek, mint Zsombolya, ahol szinte csak helyi kis- és középvállalkozások vannak, vesztesen kerülhetnek ki a csatlakozásból. Ezek a cégek nem bírják majd a versenyt, és tönkremennek, jósolja. Romániában az EU-szkeptikusokat erősíti a megnövekedett "cukorturizmus" is: úgy gondolják, a csatlakozás nagy áremelkedéseket okozhatott Magyarországon, ha most ennyien járnak át bevásárolni. /3/

1.Magyarok kálváriája az anyaországban. – NSZ, Czene Gábor, 2004.07.31.
2.Az autonómia belső megegyezés. Kívülről nem lehet kényszeríteni Romániát. NSZ, 2004.07.31.
3.Pragmatikus magyarok a szórványban - Népszabadság • Tanács István • 2004. július 31.

Elitek fogságban: a Bárándy-ügy

Bárándy Péter igazságügyminiszter már sok mindenhez kénytelen asszisztálni. Legalábbis olyan eseményekhez adta a nevét, ami nem vall rá. Tehát csapdahelyzetben van a Medgyessy-kormányban. Bárándy a becsületére és tudására kényes elit képviselője, aki nem híve a magyar jobboldalnak, de nem lehet a posztkommunista elit hívének sem mondani. Bárándy a liberálisokkal tart, egy inhomogén csoporttal, amelyik kész lenne államfőnek is megválasztatni. Részben ezzel kapcsolatban is érdekes amit mond.

"Én nem miniszter akartam lenni, hanem egy számomra fontos igazságügyi programot megvalósítani. A hatalom csak eszköz "- mondta Bárándy Péter egy interjúban. Az igazságügyminiszter szavaiból kiderül: kész távozni a kormányból, ha nem tud a miniszterelnökkel megállapodni a program folytatásáról. Bárándy Péter amúgy elégedett az elvégzett munkával, s úgy véli, az igazságszolgáltatás függetlenségét sikerült megerősíteni.

- Miniszterként lett életében először főnöke - mondta nemrégiben egy klubban. Ez igaz, vagy csak egy poén volt?

- Persze hogy igaz. Ügyvédjelöltként volt egy ügyvéd - ő a principális -, aki szakmailag felügyelte, segítette a munkámat, a beilleszkedést, de ez nem igazi főnök-beosztotti viszony. Talán tíz évvel volt idősebb nálam, barátok lettünk. Az ügyvédi munkaközösség nem egy igazgatási szervezet, más erővonalak mentén szerveződik

- És hogy működik most a főnök-beosztotti kapcsolat, azaz milyen a miniszterelnök és az igazságügy-miniszter viszonya?

- Két és fél éve dolgozunk együtt. A legutóbbi időkig zökkenőmentesen. Jól megértettük egymást, tudtuk, mit akar a másik.

- Ez a jelenre is vonatkozik, vagy a "legutóbbi idő" megfogalmazás a múltat jelenti?

- A kormányprogram végrehajtását vállaltuk együtt. Ez a program a jog, az igazságügy, az igazságszolgáltatás területén nagyjában-egészében megegyezett azzal, amit a kampányban az MSZP és az SZDSZ mondott és egyezett az én felfogásommal is. A legutóbbi hetekben azonban a változás lehetősége merült föl, ami a kormányzásban bizonyos hangsúlyeltolódásokat hozhat.

- A változás lehetősége vagy inkább kényszere?

- Nem kényszer, mindig van választási lehetőség. Attól tartok, hogy a jövőben a költségvetési szempontok oly mértékben prioritást kapnak, ami felülírhatja az én területemet érintő programot. Ez nyilvánvalóan bizonyos ütközéshez vezethet… Erre még nem volt példa, így ez a nézeteltérés akármerre eldőlhet. Vannak olyan alapvetések az igazságszolgáltatásra vonatkozó programban, amelyek nélkül én nem tudom elképzelni a saját munkámat ebben a pozícióban.

- Próbált már egyeztetni a pénzügyminiszterrel?

- Nekem nem a pénzügyminiszterrel kell egyeztetnem. Ez nem pénzügyi felvetés, nem arról van szó, hogy egymilliárddal többet kap valami, vagy kevesebbet, ez koncepcionális kérdés. A koncepcionális kérdések megoldása pedig nem a pénzügyminiszter feladata.

- Ne kerteljünk: Ön tehát a lemondáson gondolkodik?

- Ez minden miniszternél mindig szóba jöhet. Most azonban olyan helyzet alakult ki, aminek a végkimenetele az én döntésemet is befolyásolja.

(Szombati randevú Bárándy Péter igazságügyminiszterrel - "Vannak olyan alapkérdések, amelyekből nem lehet engedni" - Kocsi Ilona, nszava.hu)




TÁJÉKOZTATÁS: a médiában menthetetlen helyzet van?!

A környező államokban a magyarországinál jóval kisebb a műsorszolgáltatási díj, s van olyan ország is, ahol csak a műsorszolgáltató regisztrációjáért kell fizetni. Magyarországon azonban a díjmódosítás költségvetési kérdés is, hiszen a beszedett összegeket az ORTT pályázatok útján újraosztja. Sőt, többet kellene szétosztania.

Médiapolitika: menthetetlen a helyzet?

A tárgyilagos, kiegyensúlyozott tájékoztatás példája a liberális sajtóban: „Itt van mindjárt Medgyessy Péter szerencsétlen soproni mutogatása, ami természetesen elítélendő, de mégsem több, mint egy rossz passzban lévő politikus nyilvános kifakadása: bemutatott az őt két éve falkamódra követő szélsőjobbos és valóban elviselhetetlen csoportnak.” Menthetetlen helyzet, amihez azért halkan hozzátenném, hogy normális országban a politikus végső soron szimpatizánsai viselkedéséért is felelős: Orbán a jobboldalon, Medgyessy a baloldalon. A mutogatást fölvette és sugározta a Sopron TV, megszerezte az anyagot a Hír TV, majd bemutatta a tv2 is, időközben azonban kiderült, hogy mindez a jogtulajdonos soproni csatorna engedélye nélkül, tehát kalózközlés útján történt. Egy olyan országban, ahol a szerzői jogokat többnyire semmibe veszik, a jogtulajdonost meg sem kérdezik, az Interneten ilyen-olyan honlapok cafatokra szednek újságokat, hogy aztán a cikkeket sajátjukként közöljék tovább, ez nem is esemény. Megszokott, és ha a jogtulajdonos tiltakozik, akkor még hülyének is nézik.” – írja egy álfelháborodott liberális. (Kovács Zoltán: Miből lesz a rémhír? - És.hu)

Az MTI legújabb története - a korábbi kompetenciáinak megnyirbálása, hitelességének megrendülése, hirreprezentativitásának beszűkűlése után - a rossz hírű mai vezetőjének megnyilatkozásaival romlik tovább. Most azzal tűnik a Vince-féle MTI, hogy a MR-t (mely maga is hírügynökség lett!) hírlopással vádolja meg. (mti/ifti/)

Szeptember közepén megkezdheti a tárgyalást az ORTT a műholdas adók műsorszolgáltatási díjának felülvizsgálatáról - nyilatkozta Kovács György, a médiahatóság elnöke. Nem indokolt viszont ugyanezt az eljárást a földi terjesztésű műsorok szolgáltatóival kapcsolatban lefolytatni, mert ezekkel a társaságokkal hosszú távú szerződései vannak a médiahatóságnak - közölte az elnök. Kovács György elmondta: Magyarország uniós csatlakozásával "a joghatóság megválasztása valódi opcióvá vált". Viszont "tévútnak" nevezte azt, hogy egyes társaságok olyan államokban regisztráltatják magukat, ahol számukra kedvezőbb a jogi környezet. Jelenleg a joghatósággal foglalkozó európai szervezettől kért tájékoztatás megérkezésére várnak, s annak ismeretében dolgozza majd ki saját elképzeléseit az ORTT - tette hozzá. Elismerte, hogy a környező államokban a magyarországinál jóval kisebb a műsorszolgáltatási díj, s van olyan ország is, ahol csak a műsorszolgáltató regisztrációjáért kell fizetni. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy Magyarországon a díjmódosítás "költségvetési kérdés is", hiszen a beszedett összegeket az ORTT pályázatok útján újraosztja. A héten a Minimax gyermekcsatornát működtető társaság jelentette be, hogy Budapestről Csehországba tette át magyar nyelvű műsorszolgáltatását; kevéssel korábban David Stogel, a TV2-ben is tulajdonos SBS Broadcasting fejlesztési alelnöke nyilatkozott arról, hogy Amszterdamból sugároznák tervezett új televíziós csatornájuk elsősorban nőknek szóló műsorát – értesült médiainfo.hu. (Az ORTT felülvizsgálná a műholdas műsorszolgáltatási díjat. 2004.07.29. 09:42 médiainfo.hu)

Információforrások: állásfórumok, játékvásár

Népszerűek lettek az online állásportálok. Az internetes állásajánlatok között böngésző magyar alkalmazottak több mint fele legalább heti rendszerességgel tekinti meg az állásportálok kínálatát – derül ki a Jobpilot, Európa egyik legnagyobb internetes állásközvetítőjének közleményéből. Az Európa tizenegy országára kiterjedő felmérésben több mint 7000 embert kérdeztek meg, s a hazai eredmény alig tért el az európai átlagtól. A 607 magyar válaszadó 58 százaléka legalább heti rendszerességgel, 18 százalékuk havonta klikkel állásajánlatokra, majd egynegyedük viszont ritkán keres munkát az interneten. A munkahellyel rendelkezők álláskeresésének oka az ambíció vagy az elégedetlenség. Az olasz és francia alkalmazottak böngésznek a leggyakrabban az intenetes álláshirdetések között: a válaszadók 75 százaléka legalább heti rendszerességgel keresgél az internetes portálok álláslehetőségeiben. Az osztrákok viszont ritkábban nézik a speciális weboldalakat: a naponta böngészők aránya csak 20 százalék – olvasható a Jobpilot felmérésében. (mti/vg,p.6./ifti)

Útjára indult a TotalGaming.net. A Stardock Entertainment beindította a TotalGaming.net elnevezésű szolgáltatást, mely segítségével játékokat vásárolhatunk meg, vagy tölthetünk le az Internetről. A lehetőséget kihasználva egyelőre négy játékhoz juthatunk hozzá, de a lista a Stardock tervei szerint havonta bővül egy-egy új elemmel. A továbbiakban könnyedén megrendelhetjük, vagy letölthetjük a Stardock Entertainment kiadásában megjelenő játékokat. A programokat természetesen eddig is megvásároltuk, de a TotalGaming.net szolgáltatás beindításával a kiadó igen egyszerűvé tette játékaik beszerzését. Egyelőre négy programhoz, a Galactic Civilizationshöz, az Orbhoz, a The Corporate Machinehoz, valamint a Celtic Kingshez juthatnak hozzá a TotalGaming felhasználói, de a lista a Stardock tervei szerint minden hónapban bővül egy elemmel - augusztusban például a The Political Machine válik elérhetővé a TotalGamingen keresztül. A szolgáltatás felhasználói a kész játékok mellett automatikusan hozzájutnak a Stardock programok béta változataihoz, így januárban mindannyiikhoz elér a Galactic Civilizations II bétája. A TotalGaming.net előfizetési díja az első évben 89 dollár, a további években pedig ötven dollárt tesz ki. (origo.hu)

Magyarországon a tőzsde népszerűsége elhanyagolható, ezért a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) pályázatot írt ki a tőzsde, illetve a tőzsdei kereskedés népszerűsítésére és oktatására. Az AITIA Rt pályázata a nyertesek között volt, ennek a munkának az eredménye a vbroker.hu oktatási portál, illetve az azon futó virtuális tőzsdejáték. A vbroker.hu portálon szereplő tananyag a Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem (BMKE) Master of Business Administration (MBA) programja Pénzügyi Piacok tantárgyának elektronizált változata, a folyamatosan frissülő tőzsdeinformációkat pedig az Inter-Európa Bank biztosítja. Az ebben történő eligazodást segíti az AITIA Rt. virtuális brókere. Mindezeken túl a portált a különleges, online tőzsdejáték teszi teljessé.

A tőzsdejáték a www.vbroker.hu címen érhető el. A játékban virtuális tőzsdén lehet kereskedni virtuális pénzzel, virtuális részvényekért és virtuális haszonért. A tőzsde a klasszikus tőzsdék szabályai szerint működik, egy program ugyanazzal az algoritmussal próbálja összepárosítani a megfelelő vételi és eladási megbízásokat, mint ami a világ vezető tőzsdéin is működik. Az elmúlt tíz évben számos tőzsdejátékot szerveztek már, Magyarországon csakúgy, mint szerte a világban. Ezek valósághűsége azonban, ami egy oktató portál esetében elsődleges, erősen megkérdőjelezhető. (Természetesen, ezek ennek ellenére mind élvezetes, és javarészt korrekt játékok voltak.) Valósághűségen itt a következőket értjük: 1. A megbízások az adott pillanatban érvényes konkrét ajánlatok által meghatározott áron teljesülnek. Azaz, nincs központilag megszabott („kiírt”) ár, az a játékosok által kötött konkrét üzletektől függ. 2. A megbízások teljesüléséhez a keresletnek találkoznia kell a kínálattal. Tehát a „legjobb” árfolyamon beadott megbízások nem feltétlenül teljesülnek. A piac likviditását a valósághoz hasonlóan speciális (szimulált) szereplők biztosítják. (Oktatási portál és virtuális tőzsdejáték: vbroker.hu, piac-profit.hu)

Ma már egy kéthetes családi-baráti nyaralás is órák alatt megszervezhető a szállásfoglalástól a valutaváltásig és az utasbiztosítás megkötésén keresztül a fitneszmenü kiválasztásáig. A minket érdeklő, pénztárcánknak is megfelelő ajánlatot az utazási irodák internetes ajánlataiból lehet a legkényelmesebben kimazsolázni. A www.utazasiiroda.lap.hu oldalról érdemes kiindulni, mert ez a kiemelt, fizetett ajánlatokon kívül ábécésorrendben tartalmazza a több mint száz fővárosi és csaknem feleannyi vidéki utazási iroda webcímét. Nézzük a legpatinásabb nevet, a hazai irodák közül talán a legrégebben tevékenykedő IBUSZ honlapját. A www.ibusz.hu modemeseket bosszantó, de azért egyszer csak letöltődő kezdőlapján mindjárt nyelvet is választhatunk, legalábbis angol és német nyelvű menüket. Azért a magyar nyelvű oldal a legjobb, a kereshető katalógusokból regisztráció után lehet megrendelni az utazásokat. Nagyon gazdag az oldal interaktív elemekben: szavazógép, vendégkönyv is várja az ide kattintót. Az országszerte megtalálható IBUSZ-irodák címei, e-mail címei jól áttekinthetően elérhetőek. Az utazásra vonatkozó általános szerződési feltételrendszer, illetve keresőablak viszont már nem található az oldalon.

Az egyik legprofesszionálisabb utazási iroda - legalábbis a weboldalát tekintve - az Eurotours (www.eurotours.hu). A kicsit nehézkes címet jó lesz megjegyezni, mert már a nyitóoldal rögtön sorolja az akciós utazási ajánlatokat. Ezek folyamatosan gördülnek le, de az egérrel fölé állva megállíthatók, és azonnal a kiválasztott ajánlatra lehet ugrani. Regisztráció nélkül, közvetlenül rendelhetők meg az utazások, amelyeket egy napon belül visszaigazolnak, illetve küldenek árajánlatot, ha az oldalon a konkrét ár nincs feltüntetve. Nem találunk viszont az iroda hitelességére vonatkozó információt, regisztrációs számot vagy tanúsítványt, hogy nyugodtan megrendelhessük az akár több százezer forintos nyaralást. Azoknak azonban hasznos lehet ez az oldal, akik nem ismerik úti céljuk mindennapi életét, és itt szeretnének megtudni valamit az egyes országokról, utazási célpontokról.

A kisebb, főleg vidéki székhellyel bejegyzett utazási irodák honlapjai közül többet is találunk ingyenes tárhelyen. A legkülönbözőbb minőségű szolgáltatásokkal várják vagy éppen nem várják az ide kattintókat. Ilyen például a gyömrői székhelyű Napfény utazási iroda honlapja, http://napfenyutazas.freeweb.hu, ahol szolgáltatásokat, keresőket, interaktív elemeket ugyan hiába nyomozunk, bár e-mailt írni lehet, és az iroda valódi címei is megvannak. A csokorba szedett úti célokról fényképes, árlistás, friss információkat találunk, olyan részletességgel, hogy pl. Prága különböző kerületei közül is válogathatunk, ha oda vágyunk! A miskolci székhelyű Limea viszont szintén ingyenes szolgáltatónál jegyezte be magát, de a http://www.limea.info címen csak kusza karaktereket találunk. Aki viszont még egyáltalán nem döntötte el, hová utazik, de szeretne valahová elrepülni, annak igazán hasznos lenne egy olyan honlap, ahol például a Budapestről induló összes chartergép úti céljai, heti indulási időpontjai és a gépeket üzemeltető utazási irodák elérhetőségei szerepelnének összegyűjtve. Ilyet viszont égen-földön nem lehet találni! (Utazás előtt netezés. NOL, F. Fülöp Hajnalka, 2004.07.29.)

Információgazdaság: infomedier cégek és tevékenységek

Míg néhány éve még az adatok tárolása okozott gondot, most a kulcskérdés a felgyülemlett információk elemzése. A felhasználók tapasztalatai szerint ezen a téren a célszoftverekkel szemben a testre szabható integrált megoldásoké lehet a jövő. Az utóbbi 5-10 évben – komoly költséggel – szinte minden cégnél kiépült már valamilyen üzleti adatbázis, s lépésről lépésre egységes rendszerré sikerült integrálni az erőforrás-tervező, készletnyilvántartó, pénzügyi és munkaerő-gazdálkodási szoftvereket is. A felhalmozódó adatok megkönnyítik ugyan a napi munkát, de sokszor kiderül: a stratégiai döntésekhez, a teljesítmény méréséhez szükséges információk kinyerése csak igen körülményesen, vagy egyáltalán nem oldható meg.

A konkrét üzleti döntések megalapozásához szükséges adatok összetettségére jellemző a Marks & Spencer élelmiszer-üzletágának példája. A Nagy-Britanniában szupermarketeket üzemeltető részlegnek a bolti polcok folyamatos feltöltését kellett megoldania. Ehhez nemcsak az üzletek pontos alaprajzát, a polcok terhelési kapacitását és méretét kell ismerni, de tudni kell azt is, hogy a rajtuk lévő termékek pontosan hol helyezkednek el és milyen ütemben fogynak.

A napi háromszori szállítás rakományát úgy kell optimalizálni, hogy a polcról ne fogyjon ki az áru és a kiküldött friss készlet is elférjen a gondolákon. Az optimalizáláshoz így az épületgazdálkodási, marketing- és pénzügyi rendszer mellett a logisztikai és központi raktárgazdálkodási rendszer adatait is egy felületen kell látni, a kapott eredményt felhasználva pedig még egy útvonal-optimalizáló megoldást is futtatni kell. Ráadásul minden adatbázishoz közvetlen hozzáférés szükséges, mivel a különféle értékesítési akciók miatt nemcsak a termékek forgási sebessége, de elhelyezésük is változik.

A különféle vezetéstámogató rendszerek éppen ezen a problémán próbálnak meg segíteni. A vezetői rendszerekbe fektetett pénz gyorsan megtérül, ráadásul olyan veszélyekre derülhet idejében fény, amelyet a bevezetés előtt csak késve, komoly veszteséggel tudtak volna orvosolni. A Marks & Spencer példájánál maradva: a kiépített rendszerrel lehetőség nyílt a különböző termékek hűtőpultbeli helyének optimalizálására is. Így a boltokban még záróra körül sincsenek egyszerre – a vásárlási kedvet egyaránt csökkentő – tömött és szinte üres tárolók, és tetemes munkaidő is felszabadult, hiszen kevesebbszer kell az árukat átpakolni. Hasonlóan összetett információkra van szüksége a bankok kockázatkezelési osztályainak is. A különféle szabályozások más-más szempontok figyelembevételét és eltérő számításokat írnak elő, de az alkalmazott alapadatok minden esetben azonosak. A számtalan célszoftver helyett célszerűbb itt is egy integrált támogató rendszert használni, hiszen így egy átszabott törvény miatt nem kell új szoftvert beszerezni.

Ugyancsak az integráció jelentőségét emelik ki az olasz Rinascente kiskereskedelmi lánc tapasztalatai. Náluk az jelentett gondot, hogy az évekkel korábban kiszervezett bérszámfejtés adataihoz csak igen nehézkesen fértek hozzá. Márpedig az idényjellegű átcsoportosításokhoz, az előléptetések, premizálások megszervezéséhez vagy a továbbképzések elvégzéséhez gyakran volt szükség a munkatársak béreit tartalmazó havi kimutatásokban foglaltaknál több adatra. A nyári helyettesítések megszervezéséhez például az értékesítési előrejelzéssel, a tervezett akciókkal és a boltok munkaerőigényével együtt kellett volna látni, hogy a dolgozók milyen tapasztalattal, nyelvtudással, szakismeretekkel bírnak, és hogy hol laknak.

A Portugal Telekom az ügyfélkapcsolat-menedzsement hatékonyabbá tételéhez cserélte le klaszszikus döntéstámogató rendszerét. Az adatbázis alapú szemléletről a vezetői igényekhez igazodó leképezésekre váltottak át: a számlázási és demográfiai adatokat a korábban csak a pénzügyi vezetés célszoftverében elérhető termékfedezeti kalkulációval fésülték össze. Így lehetővé vált az ügyfelek fedezet alapú megítélése, ami plusz számítások nélkül segített megtalálni a nagy nyereséget termelő kulcsügyfeleket. Az Amazon.com is adatainak felhasználásán javított. A cég indulásakor a legfontosabb gond a könyveladások kapcsán szerzett elképesztő mennyiségű adat szelektálása és tárolása volt. Az utóbbi években a tárolókapacitások egyre olcsóbbá váltak, így ma már az adat elhelyezése nem gond. Ezzel vált lehetővé, hogy ne csak hasonló témakörű köteteket ajánljanak a betérőknek, hanem felsorolják, hogy az adott könyv korábbi vásárlói mit vettek a termékkel együtt. Sőt, a regisztrált vevők korábbi vásárlásai és demográfiai adatai segítenek az akciók kidolgozásában és meghirdetésében is. A vállalat vezetése szerint ennek köszönhető, hogy a végül a vásárlás mellett döntők fele eredetileg csak tájékozódni érkezik a honlapra, s alig egyharmaduk kezdett határozott vételi szándékkal böngészni.

Szintén az értékesítés növelésére használja az integrált adatelemző rendszert a norvég Hjemmet Mortensen magazinkiadó. A Skandinávia egészében jelen levő cég korábban marketing-költségvetésének 85 százalékát új előfizetők toborzására használta, ám a jellemzően féléves első előfizetői periódus után a megrendelők fele lemondta az addig kért lapot. Az 54 különböző újságot kiadó csoport újítása abban állt, hogy egységessé tette a lemondások kezelését: a központ minden távozni kívánó ügyfelet megkeresett, részletesen érdeklődött az elégedetlenség okáról, és az olvasó igényeihez jobban illeszkedő másik lapot ajánlott a cég kínálatából. Ennek eredményeként az elveszett ügyfelek aránya 41,5 százalékra apadt, ami óriási megtakarítást hozott csoportszinten. Ehhez arra volt csak szükség, hogy az érintett munkatársak egyidejűleg átlássák a teljes termékportfóliót, az ügyfél megrendelési és fizetési történetét és demográfiai adatait is.

A szakértők szerint a vezetéstámogató rendszerek fejlődése az integráció irányába mutat. A cégek egyre inkább az olyan megoldásokat keresik, amelyekben az adatelemzési, adatbányászati rendszerek mellett a különböző szakértői és beszámolókészítői elemek is megtalálhatók. Úgy vélik, az idén az informatikai piacon komoly fellendülés következik be, ami elsősorban a szoftverpiacon lesz érezhető. Az adatelemzés, különösen a pénzügyi szolgáltatásoknál, az egészségügyben, az oktatásban és az államigazgatásban áll nagy jövő előtt, de számításaik szerint az iparági verseny erősödésével a kommunikációs és kiskereskedelmi ágazatban is megélénkül majd az érdeklődés. (1)

Újabb pályázatot írt ki a napokban az Informatikai és Hírközlési Minisztérium a gazdasági versenyképesség operatív program keretében a hazai kis- és középvállalkozások (kkv) számára az e-gazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázására. Az unió strukturális alapjainak forrásait felhasználó legújabb, négy célú pályázat az Üzleti partnerek közötti e-kapcsolat fejlesztése címet viseli. Az ennek keretében elnyerhető vissza nem térítendő támogatás mértéke a projekt költségének 50 százaléka, 13 és 130 millió forint között. A pályázónak legalább 25 százalékos önerővel kell rendelkeznie, s csak egy célra nyújthat be ajánlatot. Pályázhatnak a magyarországi székhelyű gazdasági társaságok, szövetkezetek, egyéni vállalkozók, ahol a foglalkoztatottak létszáma 250 főnél kevesebb, az éves nettó árbevétel pedig legfeljebb 40 millió eurónak megfelelő forintösszeg (10,5 milliárd forint). A pályázó vállalkozásban az állami és önkormányzati tulajdoni részesedés külön-külön és együttesen sem haladja meg a 25 százalékot. Konzorciumok is pályázhatnak, de valamennyi tagjának külön-külön meg kell felelnie a pályázókkal szemben támasztott valamennyi követelménynek. A konzorciumként pályázóknak előzetes megállapodásban rögzíteniük kell a pályázatban vállalt feladatok, költségek, felelősségek megosztását, s ezt csatolni kell a pályázathoz. Az ez év december végén lezáruló pályázat elbírálása során előnyt jelent, ha az ajánlat a pályázónál már meglévő, illetve a projekt keretében kiépülő informatikai rendszer összekapcsolására szól.

Ha a pályázat által támogatott projekt eredményeként létrehozott megoldás alkalmas az elektronikus aláírás bevezetésére. Kedvezőbb megítélés alá esik, ha a projekt készpénzkímélő, elektronikus fizetési megoldást alkalmaz, illetve a bevezetni kívánt rendszer elektronikus tárgyalási, illetve versenyeztetési eljárásokat is alkalmaz. Előnyben van az a pályázó, amely hátrányos helyzetű településeken megvalósítandó projekttel indul, illetve az, amely a fejlesztés eredményeként több távmunkahelyet teremt.

A pályázat: Elektronikus piactér létesítése: olyan informatikai rendszer kialakítása, amelynek révén elsődlegesen a kis- és középvállalkozások a tevékenységeikhez szükséges eszközöket, anyagokat és szolgáltatásokat elektronikus úton szerezhetik be, illetve értékesíthetik. Ebbe beleértendő az elektronikus kereskedéssel, beszerzéssel kapcsolatban felmerülő logisztikai, pénzügyi és egyéb adminisztrációs feladatok ellátása is. A rendszer lehetővé teszi az e-beszerzést és e-értékesítést egy meghatározott vertikum számára is. Ez utóbbi lényegében vertikális e-piactér.

B pályázat: Vállalati elektronikus értékesítési és ügyfélszolgálati rendszer létrehozása: olyan internetes interaktív rendszert jelent, melynek révén a pályázó kkv elektronikusan értékesítheti termékeit, szolgáltatásait, és ügyfeleinek online ügyfélszolgálati szolgáltatást nyújthat.

C pályázat: Vállalatközi elektronikus üzletviteli rendszer kialakítása: a hazai kkv-k egymás közti, illetve a nagyvállalatokkal folytatott rendszeres kereskedelmi tevékenységének elektronikus megoldására szolgáló rendszerek fejlesztése, illetve ilyen rendszerek beszerzése és bevezetése.

D pályázat: Csatlakozás elektronikus piacterekhez: a kkv-k üzleti és technológiai felkészítése az elektronikus piacterekhez való csatlakozásra. Ennek révén termékeik és szolgáltatásaik a harmadik fél által fenntartott e-piactéren keresztül értékesíthetővé válnak, továbbá ennek révén a kkv-knak lehetősége nyílik az üzleti tevékenységükhöz szükséges eszközök, anyagok, szolgáltatások e-piactéren keresztüli beszerzésére.

A pályázat meghirdetésekor a támogatásra fennálló keretösszeg: 1,6 milliárd forint.

2004.július 26-án, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban került sor az Informatikai és Hírközlési Minisztériummal kötött megállapodás ünnepélyes aláírására. A két miniszter, Kovács Kálmán az informatikai és Kökény Mihály az egészségügyi tárca vezetője, szignójával látta el az eEgészség Program 2004.évi közös feladatainak írásba fektetett együttesét. Maga a program 2003-ban született az egészségügyi és szociális információs társadalom stratégiájának gyakorlati megvalósítására. Négy évre tervezett forrásösszege mintegy 10 milliárd Ft., mely összeg uniós pénzekből és a két tárca által biztosított forrásokból áll össze, kiegészítve egyéb forrásokkal. A program végrehajtója, az eEgészség Programiroda, 2003 decemberében kezdte meg munkáját. Feladatai között szerepel a pályázatok kiírása, a projektek végrehajtásának irányítása, felügyelete és értékelése, koherenciájának biztosítása, a tapasztalatok összegzése, hasznosítása. A Programiroda tevékenységét a kilenctagú eEgészség Programértékelő Bizottság felügyeli, amelybe szakmai szervezetek delegálták képviselőiket. A szakértőket december folyamán nyilvános pályázat során választották ki.

2004 első felében 29 szakmai projekt indult, meg is születtek az első eredmények;

-a Dr. Info telefonos és internetes betegtájékoztató szolgáltatás a 40 374-636 számon, ill. a www.drinfo.eszcsm.hu weboldalon, ahol egészségügyi intézményekről, szolgáltatásokról, betegségekről és gyógyszerekről lehet információt kapni,

-elkészültek az eEgészség elektronikus dokumentum és üzenet szabványok, mint az eKórlap, eKonzílium, eLelelet, eRecept, eFin(anszírozás) és folyamatban van a szabványügyi eljárás,

-feltöltés alatt vannak az eEgészség fogalomtárak; az eAdat, az eBeavatkozások és az eEszközök adatbázisai,

-előkészítés alatt van a digitális aláírás meghonosítása az egészségügyben,

-fejlesztés és feltöltés alatt van az ágazati portál valamint a fogyatékkal élők portálja,

-2004. júniusától az ország 120 intézményében elérhető a "Clinical Evidence" elnevezésű nemzetközi orvos-szakmai tudásbázis, eszköztárának elérhetősége a bizonyítékon alapuló orvoslást segíti,

-előkészítés alatt van az egészségügyi közhiteles nyilvántartások rendszere,

-kutatásfejlesztési projektek átültetése várható a gyakorlatba,

-2004 júniusától internetes pályáztatási rendszer működik a K&F projektek eredményes fejlesztőinek és felhasználóinak összehozására.

A most aláírt megállapodás a 2004. év második felére és 2005-re szól. Az IHM-együttműködéssel történő eEgészség fejlesztések fő területei:

-a dr.Info fejlesztése, elérésének biztosítása az IHM pályázatok során kiépült eMagyarország pontokon ingyenesen vagy nettó 100 Ft-os maximált áron, képzett munkatársak segítségével,

-az egészségügyi ágazati portál tartalom- és szolgáltatás-fejlesztéseinek biztosítása,

-a kutatásfejlesztési feladatok gyakorlati kivitelezése,

-az Eu kötelezettségeknek megfelelő népegészségügyi gyűjtő-feldolgozó rendszer fejlesztése.

Az eEgészség program feladatát jelenti az EU Strukturális Alapjából finanszírozott, három régióra kiterjedő intézményközi információ-rendszer létrehozása is. A projektek és részprogramok megvalósítására a két minisztérium közös forrásokat biztosít, ehhez az IHM 100 millió Ft-al csatlakozik, az egészségügyi tárca ezt meghaladó összegről gondoskodik.

http://www.eski.hu/eprogram/
www.e-egeszseg.hu
www.eszcsm.hu
1.A cégek az informatikai költések egyre nagyobb részét fordítják adatelemzésre. 2004.07.26. - vg.hu
2.E-kapcsolatok kkv-knak. 2004.07.26. – vg.hu
3.eEgészség Program. 2004.07.28. MTI - Harmat Lajos - Kis János, euroASTRA

Médiapiac: elkelt a Szabad Föld

A 150 ezer példányos Szabad Föld című hetilap sorsa is megoldódni látszik, amennyiben a Geoholding-csoportba tartozó Szabad Lap Kiadó Kft megvásárolja a részvényeinek 99,96 százalékát. A tulajdonoscsere 320 millió forintos ajánlat után ment végbe. (mti/napi,p.1,/ifti)

Két hónappal indulása után megszűnik a Képes Bulvár című napilap - erősítette meg az MTI-nek pénteken, kevéssel azt követően, hogy a hírt bejelentették az orgánum munkatársainak, L. Kelemen Gábor főszerkesztő, a kiadó Híd Rádió Rt. vezérigazgatója. "Nem volt olyan nagy a lap példányszáma, mint amilyet terveztünk eredetileg" - magyarázta a főszerkesztő, miért kerül utoljára szombaton a standokra az újság, amelyből a kiadó korábban 40 ezer példánnyal kalkulált, de csak 15-20 ezer fogyott a lapból. "Az újságírók 95 százalékát átvettük a Színes Mai Laphoz (SZML)" - közölte, hozzátéve, a szintén a Híd Rádió Rt. által kiadott SZML augusztus közepétől a jelenlegi 24 helyett - változatlan áron és hangvétellel - 32 oldalon jelenik meg, s így "egy olyan újság lesz, hogy elég egy újságot megvenni, nem kell a bulvárlap mellé venni egy politikai lapot". A mutatványszámot követően május 26-án jelent meg a Képes Bulvár; hétköznap 24 oldalon 58 forintért, hétvégén 40 oldalon 87 forintért volt kapható. (Megszűnik a Képes Bulvár - július 30. 17:17 - [MTI])

Tájékoztatáspolitika: a cenzúra ehhez képest semmi?!

A MSZP elnöke elnézést kér az ügyészségtől, miután a Fővárosi Ítélőtábla májusi ítéletében erre kötelezte. "Kovács László az ügyészségtől elnézést kér" - szerepel a kormánypárt sajtóközleményében. A Fővárosi Ítélőtábla még május végén hirdette ki másodfokú jogerős ítéletét, amely szerint az MSZP elnöke egy tavaly szeptemberi fórumon megsértette a Legfőbb Ügyészség jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kovács László Balmazújvárosban az MSZP lakossági fórumán azt mondta, hogy az ügyészség nem bűnüldözést folytat, hanem bűnpártolásnak látszó módon foglal állást különböző ügyekben. Az ítélőtábla döntése alapján Kovács László azt a hamis látszatot keltette, hogy az ügyészség több ügyben nyomozást megszüntető határozatának meghozatalával bűnpártolást követett volna el. (Kovács László elnézést kért az ügyészségtől - 13:54 - klub rádió.hu)

Az ORTT Panaszbizottsága szerint Kerényi Imre Szerintem című műsora túllép a szatíra határain, és egyoldalúan a Fideszt támogatja. A Hír Tv nem fellebbez. A Népszava információi szerint az Országos Rádió és Televíziót Testület Panaszbizottsága elmarasztalta Kerényi Imre Szerintem című televíziós one man show-jának múlt hónapi adását, mivel megsértette a médiatörvény azon passzusát, amely kimondja, "műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában". A Panaszbizottság egyik eljáró tanácsa egyhangúlag ítélte el Kerényi Imre vasárnaponként a Hír Tv-n sugárzott műsorát, mivel az a bizottsági tagok véleménye szerint túlmegy a szatirikus politikai publicisztika határain, és ugyan kimondatlanul, de nyíltan az egyik párt, a Fidesz oldalára állt.

A bizottság döntése értelmében Kerényi Imre nyíltan azonosult a Fidesszel, amikor gúnyos versikét költött Dávid Ibolyáról, az MDF elnökéről, és megjegyezte, hogy a választásokon Dávid Ibolya nélkül kell nyerni. Az adás alatt Kerényi a kormányfőt csak mutogatós Medgyessynek titulálta, és az adásban saját véleményét csak Orbán Viktor mondhatta el. A volt kormányfő a bejátszásban bírálta Medgyessyt, de Kerényi ennek ellenére nem adott lehetőséget a viszontválaszra. Az Index információi szerint a Hír Tv nem kíván fellebbezni a Panaszbizottság döntése ellen, ami egyébként semmilyen szankciót nem tartalmaz a műsor készítőivel vagy a csatornával szemben. Az ORTT viszont a döntést addig nem hozhatja nyilvánosságra, amíg a fellebbezési időszak le nem telik, és az ítélet jogerőre nem emelkedik. (A mutogatós Medgyessy miatt ítélik el Kerényit - Index.hu - 2004.07.29.)

Címkék:
  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó