A volt recski munkatáborban jártunk - képriport
Szégyenfolt ez...
A Mátra hegység térségében, közel Recsk községhez, a Magyar Államvédelmi Hatóság (ÁVÓ) 1950 nyarán minden törvényes felhatalmazás nélkül a szovjet gulág-táborok mintájára büntető jellegű kényszermunkatábort létesített. Az 1500 kényszermunkás a magyar társadalom minden rétegét képviselte.
2004. augusztus 24. 10:09
Volt közöttük munkás, értelmiségi dolgozó, a hadsereg tagja, korábbi földbirtokos, politikus. Közülük senkit sem állítottak bíróság elé, el nem ítélték őket.

A politikai okokból fogva tartott kényszermunkások maguk építették fel a kényszermunkatábort, kerítették be magukat többszörös szögesdrót kerítéssel. Az andezitbányában dolgoztak, primitív kéziszerszámokkal sziklát fejtettek, követ törtek az útépítésekhez. Naponta 12-14 órát dolgoztak, nem több mint 1000 kalóriányi élelemmel. Szinte valamennyien éheztek, minden szájba vehetőt, amit az erdőben találtak, megettek: gombát, zöldhajtásokat, gyökereket, bogyókat, sőt gyíkot és csigát is. Legtöbbjük eredeti testsúlya mintegy negyven százalékkal csökkent fogságuk ideje alatt. Az orvosi ellátás elégtelen volt, gyógyszerhez alig jutottak, a kényszermunkások jelentős része fog nélkül hagyta el a tábort. Számosan éhen haltak, az andezitbányában balesetben vesztették életüket, s volt, akit az őrök agyonlőttek. Senki sem tudja pontosan, hogy a halottakat hol temették el. A tábort három esztendeig tartó fennállása alatt hermetikusan elzárták a külvilágtól. A fogva tartottak hozzátartozói - miután semmi hír nem érkezett felőlük - meg voltak győződve arról, hogy szeretteik már nem is élnek.

Akik túlélték a megpróbáltatásokat, 1953 nyarán és őszén szabadultak. Az egykori munkatábort feloszlatása után néhány esztendővel lebontották, a barakkok helyét befásították, hogy nyoma se maradjon. A kommunista rezsim alatt a magyar hatóságok mindvégig állították, hogy a recski kényszermunkatábor sohasem létezett.

A kényszermunkatáborban meghaltak és túlélő bajtársaik emlékére a Recski Szövetség emlékművet emelt, amelyet Magyarország néhai miniszterelnöke, Antall József avatott fel 1990. október 25-én. A Recski Nemzeti Emlékparkot 1996 szeptemberében avatták fel.

Az emlékparkhoz autóval is eljuthatunk, mintegy 6 km-re található a recski vasúti átjárótól. Végig tábla jelzi az útirányt. Az emlékparkban tábla alapján azonosíthatjuk az egykori barakkok és létesítmények helyét. Az egyik barakkban kiállításon ismerkedhetünk meg az egykori tábor tárgyi emlékeivel, illetve láthatók azok a kiadványok, melyeket a tábor túlélők vetettek papírra.

Egy egykori rab emlékeiből:

"A tábor öt kilométerre volt Recsk falutól, a régi Csákánykő puszta helyén. Voltak itt: csendőrtisztek és altisztek; gyári munkás szociáldemokraták; földjükhöz ragaszkodó egyszerű parasztok; és különböző politikai perek el nem ítélt vádlottjai és gyanúsítottjai. Nyáron öt órakor volt az ébresztő, majd a reggeli és kenyérkiosztás. Hatkor indultak gyalog a bányába és hétkor megkezdték a munkát. Délben félóra volt az ebédidő és este hatig dolgoztak. Bevonulás után vacsora, létszámellenőrzés és este kilenckor takarodó volt.

A bányamunkához feltétlenül szükséges négyezer kalóriával szemben az internáltak legfeljebb napi ezerhétszáz kalória értékű élelmet kaptak. A bányában csak szombat délig volt munka, de délután és vasárnap délelőtt a tábor belterületét csinosították. Így került sor az őrség labdarúgópályájának megépítésére. Ehhez szombat délben a bányában felszedték az iparvasút vágányait és a csillékkel együtt vállon leszállították a táborba. Ugyanezt hétfő hajnalban visszavitték. Az internáltak kövezték ki az őrség udvarát is, amihez a köveket a bányából szintén kézben hordták le.

A bányavállalat fizetett az ÁVO-nak az internáltak munkájáért. Ebből az levonta az élelmezést, ruhát, lakást, sőt az őrzést is, így legtöbbször semmi se maradt a fizetésből. Aki magas százalékot teljesített, az havonta néhány kenyeret, kis cukrot, lekvárt és cigarettát vásárolhatott keresete terhére.

A hétfőtől szombat délig tartó sziklafejtés, szállítás, lapátolás, kőtörés és kőfaragás nagyon igénybe vette az internáltak fizikai erejét. Lustálkodni nem lehetett, mert előírták az alap-teljesítményt. Aki ezt nem érte el, azt megbüntették. Ezek nemei: Zárka volt a legenyhébb büntetés. Egy kétszemélyes szobába hat-nyolc internáltat tettek, akik naponta fél liter kávét és harminc deka kenyeret kaptak. Reggel és este csuklógyakorlatot is tartattak velük. A sötétzárka tizenöt naptól kilencven napig terjedt. Az internáltat egy kis helyiségbe tették, ahol fél méter magasságban farúd volt ülőkének. A különleges zárkának beton medencéje volt, amelyben állandóan húsz centiméter magasan állt a víz. A gúzsbakötés két órára szólt; éjjel hajtották végre, mert nappal dolgozni kellett. Ennél a büntetett két karját összekötötték, s térdei alatt áthúzták. Végül egy botot dugtak a karjai és térdhajlása közé, majd oldalt döntötték.

A körülbelül háromszáz fős "külső őrség" a tábor körül felállított nyolc géppuskával ellátott figyelőtoronyban teljesített szolgálatot. A harminc-negyven hivatásos altisztből álló "belső őrség" - amelynek tagjait felügyelő úrnak kellett szólítani - a szögesdrót kerítésen belül irányította a tábor lakóinak életét. Ebben a munkájában a "brigádvezetők" és a "normások" támogatták, akik az internáltakból kerültek ki. Az esténkénti külön munkát a "büntető század" emberei végezték.

A tábornak nyolc százada volt. Mindegyik külön barakkban lakott, amelynek négy huszonöt-harminc személyes priccse, két kályhája és ülőpadja, egy mosdója és latrinája volt. A barakkokban a hihetetlen mennyiségű bolha sokszor lehetetlenné tette az internáltak nyugodt éjjeli pihenését. A tábort teljesen elzárták a külvilágtól; posta, csomag és látogató itt ismeretlen volt."

(Idézet Dr. NY. P. csendőr százados, "A recski internáló tábor", 1952. visszaemlékezéséből)

* * *

Sajnálatos aktualitása van recski beszámolónknak. Néhány napja halt meg Böszörményi Géza filmrendező, forgatókönyvíró. A Balázs Béla- és Kossuth-díjas rendezőt az igazságfeltáró filmművészetet segítő tevékenységéért Magyar Örökség-díjjal is kitűntették. Munkássága meghatározó volt a dokumentumfilmek történetében. Többek között - saját élményeit is - feldolgozta a Recsk 1950-53 című filmebne, amely a recski munkatáborról szól.

  • Videó mint politikai csapásmérés
    Megvan tehát a magyarázat arra: miért viselkednek egyes politikusok – köztük egészen magas pozícióban lévők is – elmebeteg módjára. Miért zúdítják rá a kontinensre a migránsáradatot, a terrorista bandákat. Miért öletik meg társadalmuk tagjait. Zsarolva vannak.
  • Elszállt egy hajó a szélben
    Nehéz megindulás, mit megindulás, megrendülés nélkül beszélni erről a patináns lapról, a baloldali véleményformálók zászlóshajójáról, erről az izé 168 óráról. Nehéz, de mégis meg kell tenni.
  • Orbán Viktor: Mutassuk meg Brüsszelnek, hogy milyen sokan vagyunk!
    Közvélemény-kutatók szerint várhatóan négy-hat magyarországi párt, illetve pártszövetség jut be az Európai Parlamentbe (EP) a mostani választáson a 9 induló lista közül. A legfrissebb támogatottsági adatok alapján mandátumot szerez majd a Fidesz-KDNP, a Jobbik, az MSZP-Párbeszéd, a DK, továbbá esélyes lehet még az LMP és a Momentum is.
  • A nemzeti érdekre fókuszáló politika gazdasági sikereket is hoz
    Magyarország gazdasága az első negyedévben 5,2 százalékkal bővült, ez az Európa-bajnok növekedés azt igazolja, hogy a nemzeti érdekre fókuszáló politika gazdasági sikereket is hoz – jelentette ki a külgazdasági és külügyminiszter az elsősorban automatizált logisztikai polcrakodó gépeket (RBG) gyártó MIAS Hungary Kft. kapacitásbővítő beruházásának alapkőletételi ünnepségén szerdán Gyöngyösön.
  • Kvíz
    Vajon az alább idézett beszédet ki mondta el? Vilmos német császár 1916-ban, Joseph Goebbels náci propaganda-miniszter 1940-ben, Gerhard Schröder volt német kancellár az Unió keleti bővítésekor vagy Manfred Weber EU főbiztos-jelölt a mostani kampányban?
MTI Hírfelhasználó