Kiállításajánló: régi hónapneveink rézkarcban
Dobesch Máté: Boldogasszony havától Karácsony haváig
Mind a tizenkét rézkarcnak rendkívül gazdag háttértörténete van. A rengeteg szimbólum, allegória révén kirajzolódik, hogy régi magyar hónapneveink milyen gazdag jelentéssel bírnak.
2004. október 6. 12:33
„A jövő is a múltból épül” – tartja a mondás. Ezt tartja szem előtt egy 26 éves ifjú grafikusművész is, aki letörölte a port egy régi magyar, elfeledett kultúrkincsről, s nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy illusztrációkat készítsen régi magyar hónapneveinkhez.

Dobesch Mátéban először akkor ötlött fel a gondolat, amikor négy-öt évvel ezelőtt Pozsonyban kezébe vette Az első lőcsei kalendárium az 1626. évre című könyvet, 1906-os reprint kiadásban, és egyből megfogta őt ez a gyönyörű betűkkel írott kultúrtörténeti kincs. Hazajöttt, s nekilátott felkutatni a téma irodalmi, néprajzi, vallástörténeti vonatkozásait.

Legenda Aurea

A munka során főként Bálint Sándor és Jankovics Marcell könyveiből gyűjtött információk során jutott arra, hogy a névadó szentek legendáiból merítve alkosson képeket. Az ifjú mestert lenyűgözték a veretes régi magyar stilisztikai élmények, s azóta is képes szó szerint idézni a régi kódex-irodalom forrásaiból – legyen szó akár „Szent Gyergy mártirnac dicsőséges életérül és az sárkánrul”, mely „legott ketté romla”. Máté kedvenc, a szentek életét feldolgozó forrása a Legenda Aurea, magyarul Aranylegenda, amelyet Jacobus de Voragine francia szerzetes írott források és szájhagyomány alapján írt a XIII. században, s amelynek részleteit sok nyelvre, köztük magyarra is lefordították. „Ennek őrületesen szép magyar nyelvezete van” – emlékezik Máté, s rögtön idéz is belőle; természetesen - Szent György rajongó lévén - a vitéz, ám rafinált lovagról, aki miután legyőzte a sárkányt, „…annak utána meglapogatván az királyt, onnan bulcsu vévén elméne.”

Mind a tizenkét rézkarcnak rendkívül gazdag háttértörténete van. A rengeteg szimbólum, allegória révén kirajzolódik, hogy régi magyar hónapneveink milyen gazdag jelentéssel bírnak. Minden egyes képről, az ahhoz kapcsolódó történetekről hosszú oldalakat lehetne írni, mi csak kettőt ragadunk ki, ízelítőül.

Szélvarázslás

Február, vagy régies néven Böjtelő hava Dobesch Máté képén Bolondok hajója címmel elevenedik meg. A rézkarcon a karneváli felvonulások Nyugat-Európában gyakorta alkalmazott, kerekeken gördülő bolondok hajóján bevonulva jelenik meg a farsang, számos megfejtésre váró alakkal, szimbólummal. Ami mégis leginkább szembeötlő, az a kép előterébe beeső, késsel-villával ábrázolt, torz emberi alak, feje helyén óriási szájával, ülepén pedig evésben megfáradt szemeivel, amint jóllakottságában éppen szellent egyet. A Zabálócsütörtök (az a nap, amikor a böjt előtt még gyorsan meg lehet enni a farsangi maradékokat) allegórikus alakja azonban nem „l’art pour l’art” trágárkodik, hanem a böjti szeleket idézi.

Így ír erről Jankovics Marcell: „Farsang a bolondozások ideje, ókori eredetű középkori szóhasználattal a ’bolondok ünnepe’ volt. A bolondság és a szél a régiek gondolkodásában furcsamód összekapcsolódott. ’Ifjúság bolondság’ (Iuventus ventus) – tartja a közmondás, de a latin ’ventus’ ’szelet’ jelent. A francia ’folle’ (bolond) viszont a francia follis (fújtató, bőrzsák) szóból ered. (…) A ’széllel bélelt’ szólás, ami átvitt értelemben bolondot, megbízhatatlant, léha embert jelent, szó szerint azonban felfúvódottat, tökéletesen kifejezi, hogyan viselkedik karneválokon egy korhely ember. (…) Flavonius (görögül Zephüros, azaz ’zefír’), az enyhe nyugati szél a rómaiak szemében a tavasz előhírnöke volt. A görögök úgy hitték, hogy a zefírnek termékenyítő ereje van: a Földközi-tenger partvidékén ugyanis a meleget, tavaszi esőt hozó nyugati széllel köszönt be februárban a termékeny évszak. (…) A szélkeltő hüvelyesek farsangi, böjti, rituális fogyasztásának egyik, talán legfőbb célja a szélvarázslás lehetett. Így akarván megidézni az alkalmas szelet, Flavoniust, s ezzel siettetni a várva várt tavaszt.”

A zokni és a lyuk

Szeptember, vagyis Szent Mihály havát a grafikusművész Kiűzetés a „Második Természetből” címmel álmodta rézkarcba. Szent Mihály arkangyal, a mennyei seregek fejedelme, aki több csodát is véghezvitt, s az ókeresztény kortól őt tartják a paradicsom őrzőjének. A Biblia a kiűzetés jelenetnél ugyan szó szerint nem említi, de a lángoló, villogó pallos utal rá. „És kiűzeté az embert és oda helyezteté az éden kertjének keleti oldala felől, a kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” (Móz. 1.3, 24) A kiűzetés jelentése Dobesch Máté szerint nem más, mint hogy a bűnbeesett ember átlépte a teremtő által neki rendelt határvonalat, nem képes többé a természettel a régi harmóniában élni. Ekkor már nincs visszaút, a civilizációval elkezdődik a „menekülés előre” láncreakciószerű, magát gerjesztő folyamata. A grafikusművészre nagy hatással volt egyik építésztanára, Sólymos Sándor gondolata, amelyben egy folyóöbölről beszélve az ott lerakódott hordalékot – faágat, levelet, flakonokat, nylonzacskókat – az első és második természet hordalékainak nevezte.

A rézkarc címe a világban való labilis helyzetünkre utal: a megszakadt harmónia emlékei és látható jelei életünk folyamán végig kísértenek. Mesterséges életterünk, a második természet nem élhet az első természet nélkül. Máté ennél a pontnál szívesen idézi Lázár Ervin meséjét a zokniról és a lyukról, amelyben volt egy zokni. Kilyukadt. A lyuk egyre növekedett, boldog mámorában falta a zoknit. Egy idő után akkora lett, hogy egyszer csak eltűnt a zokni. És vele együtt a lyuk is.

Valódi élmény

Igazi kaland Dobesch Máté régi hónapneveinkhez készített képeit tanulmányozni. Nemcsak azért, mert valóban mesterien vannak kidolgozva még a legapróbb, szabad szemmel is alig kivehető részletek, nemcsak azért, mert barokkos vonalvezetése a múlt nagy mestereit idézi meg, hanem azért is, mert hihetetlen mennyiségű kultúrtörténeti információ bújik meg egy-egy vonal mögött. Nézzük a képet, próbáljuk kibogozni a történeteket, s közben, észre sem vesszük, hogy mennyit tanulunk. Ismeretet merítünk történelemből, népi szokásokból, Bibliából, a szentek életéről, a hozzájuk fűződő legendákból, s merész képzettársítások révén az egészet jelen korunk káoszába röpítve át igazodási pontot jelölünk ki magunknak. Mert ahogy az ifjú mester idézi újra és újra: a jövőt a múltból kell építeni…

* * *

Dobesch Máté Boldogasszony havától Karácsony haváig - Képek a régi magyar hónapnevekhez című kiállítása október 26-ig, a CHAOS Galériában (Budapest, VII. Dohány u. 38.) tekinthető meg.

Mayer Mária
Címkék:
  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó