A rendszerváltó pártok tönkremenetelének anatómiája
Interjú Dr. Surján Lászlóval
Minden párt tönkremenetelekor szinte ugyanazokat a mondatokat lehet hallani. Amikor Semjénék távoztak a KDNP utolsó választmányi üléséről, valaki így kiáltott fel: „Menjenek csak! Most lesz naggyá a párt!” Mostanság egyes MDF tagok szerint „Nem az öt lakitelkit kellett volna elküldeni, hanem az összest, és akkor már 10 százalékon állnánk.” Ez ellen már nincs orvosság!
2004. október 27. 12:22
A rendszerváltó pártok tönkremenetelének történetében sokan párhuzamokat vélnek felfedezni. Beszélnek külső erők manipulálásáról és belső erők bomlasztó tevékenységéről. Valóban vannak párhuzamok?

Sokan előszeretettel külső okokra hivatkoznak. A régi állampárt valóban megpróbálta kontroll alatt tartani a rendszerváltás idején újraszerveződő történelmi pártokat. Azt akarták, hogy egy általuk elképzelt, keményen kézben tartott, látszat-többpártrendszer jöjjön létre. Tevékenységük eredményességét a különböző szociáldemokrata pártok sorsa jelzi. A pártba beépített bomlasztók hatása, - amit érzékelhettünk, és utólag meg is lehetne konkrét személyeket nevezni, - önmagában nem lett volna elég például a KDNP tönkretételéhez.

A beépülés mellett vannak más párhuzamos folyamatok is. Ezek az ember természetéből fakadnak. Akiben túlteng a vezetési ambíció, gyakran váteszi tudattal, a saját tévedhetetlenségétől elbűvölve él. A vezetés megszerzése után a párt döntéshozó testületeit (választmány, elnökség) engedelmes szavazógéppé alakítja. Így volt ez a kisgazdáknál, a kereszténydemokratáknál is. A célszerűen kiválogatott döntéshozók a vezér szavára elkergetik azokat, akire a vezér kimondja: „rossz ember” és minden szavát szentírásként kezelik annak, aki úgymond „jó ember”. A vezér lehet Torgyán József, lehet Giczy György, vagy más. A mechanizmus ugyanaz. A hatalomvágy, a személyi ambíció a mozgató rugó. Az ilyen ember rossz koalíciós partner. Nehéz elismernie, ha valaki más nálánál mélyebben lát, ha a nemzet számára hasznosabb, vagy ha más szempontjai is vannak, mint nekik. Az ilyen ember kárt okoz a pártjának, s egyben saját bukását is előkészíti.

Sokan e pártok bukásának folyamatát a parlamenti képviselők stabil egzisztenciájának megtartásáért folytatott küzdelemnek tudják be...

Ha egy párt kevés egyéni győzelmet ér el, a mandátumot nem szerzett szavazatai a listákon hasznosulnak. Így az egyéni körzetben be nem jutott képviselőjelöltek egy része a listásokkal szemben ellenérzéseket táplál. Ilyenkor mondják: a mi hátunkon jutott be… Lassan elidegenedik egymástól a párt középvezetői rétege és parlamenti képviselő csoportja. A parlamenti munka és az állandó rohanás miatt a képviselők a párton belül nem ismertetik döntéseik okait.Ráadásul a kormánypárti képviselőknek olykor népszerűtlen intézkedéseket is kell hozni. Ezek miatt egyre jobban elszakad egymástól a párt és a képviselő csoport. Összhangjuk hiánya a bajok egyik első jele. Minden párt tönkremenése folyamán hallottuk, hogy „Nem a képviselőcsoportnak van pártja, hanem a pártnak van képviselőcsoportja.” Valóban. De ez nem azt jelenti, hogy a párt elnöksége vagy a képviselőkkel meghasonlott pártelnök az abszolút igazság forrása. A pártnak és a képviselőcsoportnak a szembeállása egyébként azért is értelmetlen, mert a felmérések szerint a választók egyaránt bíznak, illetve nem bíznak bennük. A képviselő, főleg, ha egy konkrét választókörzetért felelős, sokszor jobban érzi a társadalom elvárásait, mint a folyton önmagával elfoglalt pártember.

Mondana egy példát?

Torgyán Józsefnek igaza volt, amikor kritizálta a kárpótlást. Ám abban, hogy járta a falvakat és azt mondta az embereknek, ne is igényeljék a kárpótlást, mert nem sokára úgy is ő lesz a miniszterelnök és akkor majd reprivatizáció lesz, abban nem lett igaza. Amit akart, kivihetetlen volt. De ilyen ígéretekkel is növelte a népszerűségét, a józanul gondolkodó parlamenti képviselők rovására.

Miben látja az MDF képviselőcsoportja és az elnökség közötti súrlódás okát?

Nem szívesen foglalkozom ezzel és nem is látom a belső folyamatokat. Kívülről úgy tűnik, hogy reálisan nem számíthatnak arra, hogy a választók többségét maguk mögé tudják állítani. Valamilyen szövetségesre lesz szükségük. Megengedhető-e az, hogy ugyan szövetséget akarnak kötni valakivel, ugyanakkor nemcsak kíméletlen versenyben állnak vele, hanem hazug kijelentésekkel támadják? Ez az egyik kérdés, aminek megválaszolásakor az MDF képviselői szembekerültek a pártvezetéssel. Vitát váltott ki a „70-30 százalék” szlogenjével megfogalmazott Fidesz elleni minősíthetetlen támadás. A szövetségi politika iránt elkötelezett Fidesz ezt a mérhetetlen durvaságot roppant elegánsan rázta le magáról. „Túlnézünk e mai kocsmán, az értelemig, és tovább” és együtt akarunk működni minden jó szándékú polgári erővel. Az MDF-ben vannak, akik ezt értik és vannak, akik nem. Ez lassan elvezet a nézeteknek kibékíthetetlen ütközéséig. Az összeütközések nem a politikai hovatartozás lényegére vonatkoznak! És itt jutunk el egy fontos kérdéshez: mi az értelme egy párt létezésének?

Mi az értelme egy párt létezésének?

Annyi pártnak érdemes lennie, ahány önálló megoldása lehet problémáinknak. Aki baloldali, szociáldemokrata ember, az a javak közösségi felhasználására teszi le a voksát. Valaki gondolkodhat úgy, hogy az egyének mindenkinél jobban ismerik a saját érdekeiket. Egyszerűen hagyni kell, hogy éljék az életüket. Az állam ne legyen erősebb, mint a KRESZ, gondoskodjon róla, hogy ne legyenek túl nagy ütközések. Ez a liberális felfogás. Mások szerint az embereket tisztelni kell, a szabadság mindenkit megillet, de a közjó előrébbvaló, mint az egyéni gyarapodás. Van tere az állam beavatkozásának, de az nem terjedhet túl a közjó érvényesítésén. Az ilyen ember polgári gondolkodású, pontosabban kereszténydemokrata. Nincs több variáció. És itt jön a kérdés: akik azonos módon gondolkodnak, okosan teszik-e, ha külön pártot alkotnak? Ha egyet akarunk, akkor talán nincs jogunk külön lenni. Ezt képviselte egyébként az MDF a régi KDNP-vel szemben. Méltán: könnyebb hatékonyan politizálni, ha egységes a szervezet. Az egységnek azonban sok formája lehetséges. Mi a különbség politikai gondolkodásban, értékrendben a Fidesz és az MDF között? Nem tudok ilyent mondani. Más az elnökük és más a szervezetük. Emberi tényezőkről van szó. Többeknek van pártelnöki ambíciójuk, mint ahány önálló feleletet lehet adni az előttünk álló kérdésekre. Ebből származnak az ütközések. Ezek miatt reménytelennek tűnik ezeket a problémákat megoldani!

A KDNP ezt hogyan oldotta meg? Megoldható ez?

A KDNP egyszer már szinte belehalt a felesleges belharcokba. Kár, hogy nem intő példa, hanem mintha követőkre találna az önpusztítás. A párt újraélesztéskor tudatosan megőriztük a szervezeti különállást, de mégis garanciákat építünk ki, hogy ne a széthúzás, hanem az összefogás irányába haladjunk. Lehet találni a Fideszen, mint nagy néppárton belül olyan feladatot –ez a keresztény értékek markáns politikai megjelenítése – ami benne van az egészben ugyan, de érdemes külön is megszólaltatni. A Fidesz és a KDNP szövetsége olyan döntése a két pártnak, amire nemzetközi példákat bőségesen találunk. Megengedjük - bizonyos korlátok között - a kettős tagságot. Kiépülnek a személyi hidak, egy irányba lehet mozgatni az erőket, de fel lehet mutatni a sajátos értékeket, érvényesíteni lehet a sajátos érdekeket.

Tudna erre példát mondani?

Ilyen volt október 18-án az MKDSZ és a KDNP azon döntése, hogy nem szavazta meg Gyurcsány úr számára a felhatalmazást, amelyet az európai alkotmány aláírására kért. (Megjegyzem, a miniszterelnök az okmányt parlamenti felhatalmazás nélkül is aláírhatta volna.) A KDNP és az MKDSZ ezzel jelezte, hogy helyteleníti, hogy a kormány nem állt ki a keresztény értékeknek az alkotmányban való megemlítése mellett. Most sem volt hajlandó külön nyilatkozatot csatolni az alkotmányhoz a kisebbségek védelméről. Ezenfelül azt is jelezni kívántuk, hogy mélységesen felháborító az a hecckampány, amit egy katolikus politikus ellen azért folytatnak, mert a nézeteit nem titkolta el. Buttiglione úrról van szó, aki mint minden katolikus, a homoszexualitást bűnnek tartja.

Mi a véleménye arról, hogy az MDF most balra nyit?

Úgy gondolom, hogy a Fidesz és az MSZP között lévő „centrumba” bemenni politikai farkasvakság, lehetetlen. Itt ugyanis űr nincs, csak egy nagy szakadék. A szakadék azonban nem a bal és jobboldaliság mentén van, hanem gondolkodásbeli, szellemi, lelki, értékrendbeli eltérés. Kupa vezérletével egy párt már beleesett ebbe a szakadékba. Mi értelme utánuk ugrani? Az MSZP ráadásul nem baloldali párt. Ha az MDF „balra” nyitna, távolodna az MSZP-től.

Mit gondol a kormánypárti sajtóban fel-felbukkanó véleményről, hogy az MDF-en belül folyó személyi villongásokat a Fidesz manipulálja?

Nem avatkozunk be az MDF ügyeibe. Nem a Fidesz zárta ki az Antall kormány két miniszterét és egy államtitkárát az MDF képviselőcsoportjából. Nem a Fidesz szólította fel az MDF alapítóját, hogy hagyja el a pártot. Nekünk ettől távol kell maradni.

Önöket nem környékezte meg annak idején a Fidesz?

Amikor a KDNP frakció megszűnt, minket az MDNP, a kisgazdapárt és az MDF keresett. A Fidesz örömmel fogadta a mi közeledésünket, de semmilyen ígéretet pozícióra, parlamenti képviselőségre nem kértünk és nem is kaptunk. Részesei lettünk a csapatnak, bele tettük a munkánkat a „közösbe”, a ránk eső részt becsülettel elvégeztük. Eredmények révén lettünk képviselők, miniszterek, államtitkárok, nem paktumkötéssel.

A Népszava által felvetett és Katona Kálmán által „megerősített hír” a Fidesz „megkörnyékezésről” két célt szolgált. Megterheli a Fidesz és a lakitelkiek közti kapcsolatot, másrészről magyarázatot ad a lázadozó párttagságnak, hogy Lezsákék miért mentek el. Ám a lakitelkiek nem mentek el. Nagyra becsülöm Lezsák elnök urat, hogy nem hagyja ott önszántából a maga által alapított szervezetet.

Sokan megjegyezték a cikk kapcsán, hogy érdekes dolog ezt Katona Kálmán szájából hallani, aki az MDF-ből ment a Fideszbe, aztán bukott miniszterként ment a Fideszből az MDF-be…

Nem akarok személyeskedni, a jelenség érdekes. Egyébként annak, hogy bedobták ezt a kacsát a Népszaván keresztül, az a magyarázata, hogy sok párttagkönyv landol az MDF központban mostanában, és sok szervezet jelzi, hogy így nem kíván az elnökséggel egy úton haladni. Be kellett tehát sározni Lezsákékat valamivel. Mindegy mivel. És ez egy újabb tipikus motívum a „párttönkretételek” történetében. A magam sorsát látom: voltam a magzatgyilkostól kezdve nagyon sok minden, akkor, amikor a párt egy szűk csoportja a rágalmazás fegyverét is jónak látta használni. Kísérteties, hogy minden párt tönkremenetelekor szinte ugyanazokat a mondatokat is lehet hallani. Amikor Semjén Zsolt, Keresztes Sándor és még jó néhányan mások kimentek a KDNP legutolsó választmányi üléséről, akkor volt, aki felkiáltott: „Menjenek csak! Most lesz naggyá a párt!” (Ez szó szerinti idézet!) Minap meg azt olvastam, hogy egyes MDF tagok szerint „Nem az öt lakitelkit kellett volna elküldeni, hanem az összest, és akkor már 10 százalékon állnánk.” Ez az a gondolkodás, ami ellen már nincs orvosság!

Hogyan láthat tisztán az, aki nem ismeri mi zajlik a színfalak mögött?

Mindig érdemes utánanézni a hír forrásának. Egy forrás nem forrás. Körül vagyunk véve olyanokkal, akik tudatosan akarnak befolyásolni minket. Ki kell alakítanunk az önvédelmi reflexeket. Kétkedve kel fogadjuk a nekünk feltálalt híreket. Különben az orrunknál fogva fognak vezetni. A polgári sajtó lassú, de már érzékelhető térnyerésének hála fokról fogra nő azoknak a tábora, akiket már nem könnyű felültetni, akik észreveszik, ha a király meztelen. A nyitott szemmel járásra nagy szükség van, hiszen szélhámos szabólegényekben sosincs hiány.

gondola - szjm
Címkék:
megmondó
Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI