Európa kalandja Kovács Lászlóval – holnap eldől a Barroso bizottság sorsa
Dr. Surján Lászlót kérdeztük
„Kovács Lászlónak kellemesebb lett volna, ha az energetikai bizottság a múltjával foglalkozik. Akkor legfeljebb politikai üldöztetés áldozatának tudhatta volna be magát.” Holnap kiderül, hogy Kovács László személyének az MSZP után a Barroso bizottságot is sikerül-e elsüllyesztenie.
2004. október 26. 12:29
Milyen mostanában magyarnak lenni Európában?

Sokáig azt tapasztalhattuk Európában, hogy jó magyarnak lenni. Jó volt a hatvanas években, amikor ’56 fénye ragyogott még ránk, jó volt a nyolcvanas években a vasfüggöny átvágása miatti örömben és jó volt a csatlakozók közötti versenyben az első helyeken állni. Ez az érzés foszlott szét nemrégiben, amikor az Európai Parlament meghallgatta Kovács László leendő energetikai biztost. Nehéz érzelmi helyzetben voltunk mi, néppárti képviselők. Nekünk Kovács László politikai ellenfelünk, ami neki rossz, az elméletileg nekünk jó. Olyan mélyre ásta az általa fennhangon betemetni hirdetett árkokat, hogy egy egészséges nemzeti összefogást bajosan lehet elképzelni. Mégis, nem az Európai Parlament az a csatatér, ahol otthoni harcainkat kell vívnunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy megválasztása esetén együttműködünk vele.

A kormánypárti sajtó azzal volt tele, hogy a Fideszes képviselők keményen nekimentek Kovács Lászlónak.

Javaslom, hogy akik ezt állítják, azok próbálják meg idézetekkel alátámasztani az állításukat. Hacsak merőben szakmai kérdések feltevését nem tekintjük kemény belemenésnek.

Mit gondol, Kovács László túlvállalta magát?

Azon önmagában nem szabad felháborodni, hogy valaki olyan feladat elvégzésére vállalkozik, amellyel korábban nem foglalkozott. A politikusok feladatvállalására két modell létezik. Margaret Thatcher elbeszélgetett a szóba jövő kormánytagokkal és mindenkit olyan területre irányított, amivel az illető korábban nem foglalkozott. Tette ezt abból a megfontolásból, hogy az illető a kormány politikáját képviselje az illető ágazatok felé és ne az ágazatok érdekét, gondolkodását vigye be a kormányba. John Major ezzel szemben mindenkinél azt kereste, hogy mihez ért az illető a legjobban. Önmagában mind a két modell értékes. Nem az a baj, hogy Kovács úr nem ért ahhoz, amivel megbízták. A bajok ott kezdődtek, hogy ő mintegy büszke is volt arra, hogy nem ért hozzá. A hiányosságok felszámolására nem is törekedett. Pártjának belharcaival foglalkozott. Felkérésekor nem mondott le külügyminiszteri posztjáról. Ám az igazi baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy az Európai Parlament illetékes bizottságának meghallgatása után még kinevezteti magát három hétre külügyminiszternek.

Ezt ennyire rossz néven veszik Európában?

Állítsuk szembe ezzel Barroso úr magatartását. Ő, amikor megkapta a Tanácsnak, azaz a tagállamok vezetőinek a felkérését a Bizottság elnöki posztjára, akkor pár napra rá lemondott, mint portugál miniszterelnök. Akkor az európai szocialisták nagyon csúnya szavakat vágtak a fejéhez, mondván, hogy azért ez annyira még nem eldöntött kérdés. Barroso úr szerint azonban a Bizottság elnökének lenni olyan nagy feladat, hogy innentől fogva neki csak erre az egy munkára szabad összpontosítania minden erejét és figyelmét. Portugália azonban nem engedheti meg magának, hogy a miniszterelnöke másfél hónapig ne foglalkozzon az ügyeivel. Kockáztatott? Kockáztatott. A feladatvállalását azonban fontosabbnak ítélte a saját egzisztenciájánál, karrierjénél. Ez a szellemiség azonban hiányzik a szocialistáknál. (Gondoljunk csak a legutóbbi soproni eseményekre, ahol egy parlamenti mandátummal rendelkező személy indul a választásokon, aki erről a listás mandátumáról csak utólag hajlandó lemondani. Maga sem bízik tehát saját győzelmében.) Kovács úr is roppant egyszerű kérdéseket tett fel magának: „És ha megbukik a Barroso bizottság? És ha nem lehetek európai biztos? Akkor megtartom a külügyminiszterséget.” A feladatnak ilyen semmibe vevése méltán ingerelte a parlament képviselőit, akik azt várják el a biztosoktól, hogy minden erejükkel a feladatukra koncentráljanak. A folyosón még olyan vélemények is elhangzottak, hogy ne keverjük már össze az Európai Bizottságot az elaggott pártelnökök menhelyével!

Mennyire estek latba szakmai kérdések? Mennyire kérték számon önök Kovács László hozzáértését?

Azt, hogy a szakmai kérdések megválaszolatlanul maradtak, én egy felmentéssel elintéztem. De nem intézték el azok, akiknek a maguk parlamenti munkájukban elsődleges érdekük, hogy szót tudjanak érteni a biztossal. A feladat nagyon nehéz, mert nem lehet egyszerre megfelelni az ipari „racionalitásoknak,” a környezetvédelmi igényeknek és a környezetvédelmi felelősségnek, az energia ügyéhez csatlakozó lakossági elvárásoknak. Ugyanakkor azt hallottuk Kovács úrtól és a magyar szocialista képviselőktől is, hogy ez nagyon fontos feladat. Ha ez igaz, - márpedig igaz! – akkor miért nem ennek megfelelő súllyal vágott bele? Az európai szocialisták tudták, hogy erre a feladatra Kovács úr alkalmatlan. Azért merem ezt mondani, mert bizonyos lépéseik utólag így érthetők meg, másrészt a vélemény is, amit Kovácsról fogalmaztak meg, erről árulkodik. A szocialista képviselőcsoport témafelelőse csak azt kívánta vele kapcsolatban megjegyezni: „az egyik nagy frakció úgy látta, hogy a jelölt a jövőben képes lesz elsajátítani a szükséges ismereteket”. A bizalom derék dolog. De ez a bizalom nem állítja, hogy a jelölt most szükséges képességek birtokában lenne. Kovács úr negatív felkészültségéről az értékítéletet egyhangúlag hozta meg a parlament.

A szocialista frakció mely lépéseire gondol?

Két olyan momentum van, ami azt mutatja, hogy Kovács megmentésére tudatosan törekedett a szocialista frakció. Az egyik, hogy rögtön a meghallgatási folyamat kezdetén a szocialista frakcióvezető egy nagy beszédben leszögezte, hogy nem a jelöltek múltjával, hanem jövőbeni elképzeléseivel kell foglalkozni. Kovács Lászlónak kellemesebb lett volna, ha az energetikai bizottság a múltjával foglalkozik. Akkor legfeljebb politikai üldöztetés áldozatának tudhatta volna be magát. A szakbizottság azonban azzal foglalkozott, amit a szocialista frakcióvezető kért. Ők ugyan üzenték Kovács úrnak, hogy vegye komolyan a felkészülést, de hát ez – amint láttuk – falra hányt borsónak bizonyult.

A másik ügy pedig a Buttiglione olasz biztosjelölt elleni támadás. Az a véleményem, ha Buttiglione nem mondja meg nyíltan, hogy az ő felfogása szerint a homoszexualitás bűn, vagy őt, vagy mást ugyanúgy megpróbálták volna megtámadni. Nem kétséges, hogy könnyű volt hangulatot kelteni Buttiglione kijelentéseivel szemben. Legalábbis azok körében, akik vagy érintve érzik magukat a kijelentéstől, vagy extrém nézeteket vallanak a társadalmi együttélésről, az egyén szabadságáról. Ennek az volt az értelme, hogy így árnyékba kerüljön az a tudatlanság, amellyel Kovács úr a feladat ellátáshoz hozzákezdeni készül. Ha nyersebben akarnék fogalmazni, úgy is mondhatnám: megteremtették a cserealapot.

Sikerült megteremteniük a cserealapot?

Hát hogy megteremtették-e a cserealapot, azt most a szavazás előtt még nagyon nehéz lenne megjósolni. A valószínűség amellett szól, hogy a parlament nem akarja megbénítani az Európai Unió működését.

Tehát akkor átjön a Barroso bizottság?

Úgy gondolom igen, mert Barroso úr két fontos lépést tett, amely alkalmas a felhevült kedélyek lecsillapításra. Ez pedig látványosabb Buttiglione úr felé, de veszélyesebb Kovács úr számára. Megjegyezném, az olasz biztos esetében a szakmai felkészültséget egyetlen bizottság sem vitatta. Barroso úr olyan megoldást javasolt, hogy a megkülönböztetés tilalmát ellenőrző csoportot hoz létre, amelyet ő maga fog vezetni, s amelynek öt tagját különféle pártcsoportok delegálják. Ennek természetesen Buttiglione úr is tagja lesz, de a közös döntés lehetősége kizárja azt, hogy rossz döntések szülessenek ezen a területen.

Ettől valóban lecsillapodnak majd a kedélyek?

Ez elfogadható lehet mindenki számára. Buttiglione úr egyébként levelet írt, amelyben kifejtette, hogy az emberjogi chartát minden szempontból kötelezőnek és megtartatandónak tartja, ezzel ellentétes kijelentése nem volt. Ha biztosi munkája során személyes meggyőződése és a vizsgált ügy között feloldhatatlan ellentmondás lenne, akkor arra kéri a Bizottság elnökét, hogy az adott ügyet tegye át máshoz. Nem mondta ki, de a gondolkodása annak a szemléletnek felel meg, hogy a keresztény ember a törvényi eszközökkel nem kényszerítheti rá a maga normáit nem keresztény embertársaira.

És Kovács László?

A biztosoknak, ha nem tudják ellátni a feladatukat, akár a ciklus kellős közepén is, távozniuk kell. A biztosok visszahívásának intézménye ugyanis nincs szabályozva az Unióban. A biztosjelölteknek nyilatkozniuk kell arról, hogy amennyiben a Bizottság elnöke erre felkéri őket, akkor önként lemondanak. Így a "szezon elején" erre mindenki igent mond, senki sem gondolja, hogy vele ez megtörténhet. Barroso úr azt az érzést erősíti, ha egy biztos egy bizonyos észszerű idő letelte után még mindig teljes hozzá nem értésről tesz tanúbizonyságot, akkor bizony meg kell válni tőle.

A nagybetűs Európa miként vélekedik az ügyről?

Az európai lapok elég nyíltan állítják egymás mellé Kovács Lászlót és Buttiglione urat. A hazai sajtóban ennek az elkendőzését látom. És már várom azokat a hazai cikkeket, amelyek az elmúlt napok történéseit majd úgy tálalják, hogy Buttiglionét megfosztotta feladatkörének egy részétől a Bizottság, míg Kovács László érintetlenül vette az akadályt. Úgy gondolom, ez nincs így. Súlyos presztízsveszteséget szenvedtünk, és ezért mondtam, hogy nem jó most magyarnak lenni. Nem jó, hiszen az ember nehéz szívvel hallgatja, amikor az ír delegáció vezetője kijelenti: „Semmilyen megoldás nem képzelhető el, amelyben Kovács László biztos lesz. Ha ilyet terjesztenek elénk, akkor azt az ír delegáció nem fogja megszavazni.” Így lesz, nem így lesz, nem tudom. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy nagy ügyetlenséget csinált a kormány ezzel a jelöléssel.

Milyen ügyetlenségre gondol?

A hiba kettős. A vezérmotívum mind Medgyessy, mind Gyurcsány esetében a „szabaduljunk meg Kovácstól” mondatban foglalható össze. Ez a mondat velejéig tisztességtelen. Ha az illető nekem nem jó külügyminiszter, mire lesz jó az Unióban?

A másik hiba Balázs Péter, az első magyar európai biztos személye. Visszarendelünk egy sikeres nagykövetet, csinálunk belőle európai biztost, majd közöljük vele, hogy le is út, fel is út. Lehet, hogy Kovács úr megbeszélte vele, hogy pünkösdi király lesz. Balázs Péter mindenestre májustól úgy vetette bele magát a munkába, mintha az élete függne tőle. Jól dolgozott és elérte azt, hogy a 10 új tagállam biztosai közül a legjobbnak tartsák. Nyílt titok volt az Unió különféle folyosóin, hogy Balázs Péter lesz a Barroso bizottság regionális fejlesztésért felelős biztosa. A regionális fejlesztés a második legnagyobb költségvetési tétel. A következőben valószínűleg a legnagyobb lesz. Pusztán az a tény, hogy ha egy ilyen nagyfontosságú területet megkaptunk volna, és sikeresen elláttunk volna, megemelte volna Magyarország tekintélyét az Unióban. Ez azonban késő bánat.

Mit gondol, megszavazzák a Barroso bizottságot?

Talán igen. De nem ajánlom senkinek, hogy nagy tétben fogadjon rá…

gondola - SZ-JM
Címkék:
megmondó
Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI