A Népszabadság is eljátssza szerepét
Magyarázkodik az OM apparátusa
gondola kommentár
Pokorni Zoltán megsemmisítő erejű levelet írt (későn) az oktatási miniszternek. Az alkotmánytipró kormányzati színjáték véget ért, most a mosakodás kezdődik. A Népszabadság a kormányt mossa, a miniszter a kormányfőt...
2004. december 18. 11:15
Kapcsolódó cikkeink
> Pokorni levele Magyar Bálintnak
A mai lapokban – természetesen csak az országgyűlési szavazás után– új verzióval állt elő az oktatási tárca szakapparátusa. Miután teljesítették az SZDSZ politikai parancsát, megpróbálják előadni, hogy nem követtek el „szarvashibát”.

A magyarázkodási ütközetbe Stark Antal gazdasági helyettes államtitkára személyesen szállt be. Gyaníthatóan azért, mert az ő személyes hitelét bocsátotta áruba a tárca ezzel a pénzügyi igazságtételnek álcázott kulturkampffal.

Stark Antal, volt közgazdasági marxista egyetemi tanár immár a harmadik ciklusban vezeti az oktatási tárca gazdasági-pénzügyi vonalát. Nincs okunk kétségbe vonni emberi tisztességét, azonban rögzíteni kell azt a tényt, hogy igenis ő a felelős ezért a köztisztviselői karhoz méltatlan produkcióért.

Az árnyaltabb megértéshez segít az OM honlapján 2004. október 28-ai dátummal olvasható anyag, amelyet bizony Stark Antal jegyez. Hat hét múltán kideríteni, hogy az abban foglaltak csupán több-kevesebb félreértés termékei, ráadásul éppen a költségvetés tárgyalásakor, hát ez bizony felettébb kínos.

A szóban forgó anyag címe: Humánszolgáltatások finanszírozása 2005-ben: önkormányzati, egyházi és egyéb nem állami közoktatás költségvetési támogatása (2000-2005) és tartalma többvszöri átolvasás után is világosan mutatja: a szöveg azért készült, hogy bebizonyítsa: az egyházi oktatási intézmények „túl vannak fizetve”, azaz az állam rendszerszerűen több pénzzel dotálja az egyházi iskolát, mint az államit. Nyilvánvalóan ez a tanulmány (vagy a teljes szövegű belső eredetije) készült a politikai vezetés megrendelésére. Ebben a dolgozatban egyébként megtalálható a Magyar Bálint-féle hazugságcsomag teljes szellemi-számszaki eszköztára.

Gyaníthatóan annyi történt, hogy Stark Antal (és beosztottjai) rutinszerűen kiszolgálták a politikai vezetést. Hogy milyen alkotmányellenes és aljas színjátékhoz gyártottak muníciót, maguk sem fogták fel. A tüntetés (és a Pokorni-levél) keltette minisztériumi és országos döbbenet késztethette Stark Antalt a nyilvánosság elé.

És még valami. Szocialistául szólva: ezt a balhét valakinek el kell vinnie. És Magyar Bálint eddigi tárcavezetői ténykedését ismerve, nem tévedünk nagyot, ha Stark Antalra tippelünk, hogy ő lesz az áldozat.

Gyurcsány a pápához megy, és ott ugyebár nem lehet úgy hazudni, mint a budapesti baloldali sajtóban. A történet úgy lesz kerek, hogy Gyurcsány a magyar államtitkár fejét fogja tálcán kínálni, a saját szalonképességéért cserében.

Mi ebből a tanulság? Mostanában különösen aktuális József Attila javaslata: sziszegve se szolgálj nyomorító, aljas hatalmakat.

A Népszabadság is hozza a kötelezőt.

Mint a lapokból jól érzékelhető, a baloldali sajtót központilag vezérlik. A Népszabadság, amely a „politikai közép” hülyítésére szakosodott, most hozza a maga „higgadt” értékelését. A lap december 18-ai vezércikke

Paláver címen azzal a retorikai fogással igyekszik kármentesíteni a kormányzatot, hogy mindenkit egyformán hibásnak állít be.

Gyomorforgató színjáték volt, mindenki hozta magát. A liberálisok néhány egyházellenes kirohanással bizonyították szavazóiknak, hogy nincs az a püspök, aki dirigálhatna nekik, a szocialisták eljátszották, hogy a legkényesebb szituációkban is képesek megőrizni higgadtságukat.
Az egyházakban pedig erősödött az üldözöttség érzése. Bizonyos szempontból ez előnyökkel is jár: így legalább továbbra se kell magyarázattal szolgálniuk arra, miért nem fordult elő még véletlenül se a rendszerváltás óta, hogy a pártok közötti csatározásokban a baloldalnak adtak volna igazat.

Természetesen az egyházak a leghibásabbak:

Az egyházak örülhetnek a koalíció megfutamodásának, de lelkiismeretük nem lehet tiszta. Bármennyire is jogosnak vélték követeléseiket, kevéssé ízléses megoldást választottak, amikor gyerekeket vezényeltek utcára, tüntetni a kormány ellen. Méghozzá úgy, hogy a diákok ellenőrzőiben nyoma maradt annak, melyiküket engedték el szüleik a demonstrációra, és melyiküket nem.

Ismét megállpíthatjuk, hogy ez a lap képtelen túlnőni a saját múltján. Amikor akasztásokat követelt, amikor halott tudós levelét hozta – sajnálatos módon az ép erkölcsi érzék hiánya ma is ugyanúgy jellemzi a hajdan „szocialista”, később „országos”, mára „semmilyen” lapot, mint 1948-ban vagy 1957-ben vagy nemrégiben, Teller Ede halálakor.

R. J. – Népszabadság, om.hu nyomán
Címkék:
  • Séta egy holland zöldinnel
    Írni, véleményt mondani, okoskodni nem olyan nehéz, de ha itt vagyok kettesben valakivel, akiről és akinek beszélni kellene, óvatosabb az ember.
  • Stratégiai rasszizmus
    Ismét kiderült, hogy a spekulánsi szervezetek számára a terrormigránsok fontosabbak, mint az európai gyermekek.
MTI Hírfelhasználó