A százados levele Afganisztánból – ribillió a vezérkarban és a minisztériumban
Jókat derülhetnénk a mínusz 22 fokos afgán tél közepén lejárt szavatosságú naptejek esetén, vagy nagyokat sírhatnánk az antenna nélkül kiküldött rádiók példáján… A társak oly elismerően méltatják a levélíró százados bátorságát, mintha csatát nyert volna, ám arra is nyíltan utalnak, ha hazatér ez a bátorság mit sem ér… - A honvédelmi miniszter vizsgálatot indított.
2005. február 25. 08:28
Nem akármilyen zűrzavart okozott, okoz a honvédség, a vezérkar és a minisztérium soraiban Farkas Roland az Afganisztánban szolgálatot teljesítő százados Juhász Ferenc miniszterhez írott levele. Teljes terjedelmében közöljük, s ízelítőt adunk a minisztérium honlapján megjelenő fogadtatásáról is.

A LEVÉL

Tisztelt Miniszter Úr!

Hét hónappal ezelőtt ön azzal a szavakkal búcsúzott tőlem és Afganisztánba induló katonatársaimtól, hogy térjünk vissza épen és egészségesen. Ez sikerült, bár ne kiabáljuk el, még pár nap hátra van, nem tudjuk mennyi, már 25 napja lejárt a fél év.

Itteni elöljáróink szerint sikerült úgy teljesítenünk ezt a missziót, hogy tovább növeltük tekintélyünket a NATO-ban, fenntartottuk Kabul egy negyedében a békét, biztonságot, megszereztük a lakosság bizalmát, robbanószereket találtunk, terrorista gyanús emberekről, drog- és gyermekcsempészekről szereztünk információkat, segítettünk a kabuli rendőrség kiképzésében, satöbbi...

Kár, hogy sikereinkről soha nem hallottunk sem a honvedelem.hu oldalon, sem a híradásokban. Más nemzetek honlapjait irigykedve nézzük…

Sajnos ez is mutat valamit. Vagy nem merünk büszkék lenni, vagy nem igazán büszkék ránk elöljáróink. Vagy csak elfeledkeztek róla?

Ez utóbbit nem csodálom. Sajnos sok mindenről elfeledkeznek egyesek. Amikor értékelik ezt a missziót, bizonyára a problémákról is elfelejtkeznek majd, hiszen egyeseknek ez az érdeke, ezt diktálja egyéni karriervágyuk. Miniszter úr! Abban a jelentésben, ami a misszióról készül majd Ön nem fog találkozni a problémákkal, főleg nem a felelősökkel, ebben bizonyos vagyok, hiszen vannak, akiknek a karrier fontosabb, mint katonáink biztonsága. Szakterületemen 5 alkalommal éltem javaslattal, soha még csak válaszra sem méltattak, pedig komoly biztonsági következményekkel járó javaslatok voltak.

A visszafogadó ünnepségen, Önön múlik majd, hogy megkérdezi-e a katonákat arról, hogy használható volt-e például a sok millió forintért kifejlesztett és beszerzett, majd a mercédesz terepjárók platójára felszerelt géppuska állvány. Azt a választ fogja kapni, hogy nem, mert ezek légvédelmi géppuska állványok, a vízszintesnél lejjebb nem dönthetőek, holott Kabul belvárosában nem felülről fog jönni a támadás. Hogy mennyiért, melyik cég és mely nyugdíjas katonai tanácsadók kaptak ezért nálunknál is jobb fizetést, annak majd Ön utána jár, legalábbis mint adófizető magyar állampolgár ezt remélem.

Miután kiérkeztünk egy kanadai újságíró kikezdte a felszereléseinket, például, hogy amíg korábban a kanadaiak páncélozott járművekkel járőröztek, addig a magyarok homokzsákokkal körbepakolt mercédeszekben teszik ugyanezt. A szárazföldi vezérkar hivatalos, ma is az interneten megtalálható reakciója erre az volt, hogy a terepjárók páncélozottak (!) és BTR-ek is segítik a munkát. Lehet, hogy Ön, és sok millió honfitársunkat ez megnyugtatta, és akik ezt állították ma már magasabb beosztásban ülnek, azonban az igazság az, hogy a katonák a terepjárókra forgalomból kivont golyóálló mellényeket, egyes esetekben homokzsákokat erősítettek az utastér védelmére, de páncélozottságról messze nem beszélhetünk. Még az ülésekre erősíthető kevlár huzat is 5 hónapig hiányzott, mely egy aknára futás esetén nyújt védelmet, holott Afganisztán a világ legelaknásítottabb országa. Ez 20 éve így van, nem menet közben derült ki. A BTR-ek pedig tudva, hogy ilyen járművekkel taposták a földbe a szovjet csapatok a helyieket, jobb hogy nemigen hagyták el a tábor területét. Vagy oroszoknak, vagy az egyenruhánk miatt amerikaiaknak néztek minket, hát egyik sem közkedvelt nemzet Afganisztánban.

De később még irritálóbb dolog történt. Volt, hogy a nem megfelelő felszerelésekkel katonáink fejét kockáztatta a vezetés. És ezt szó szerint értse. Kiutazásunk után pár hónappal a belga védelmi miniszter tett látogatást a velünk egy zászlóalj kötelékben szolgáló belga századnál. Miután tájékoztatták őt arról, hogy a terroristák legújabb szórakozása az, hogy a járőrök előtt keresztben az utakon drótokat feszítenek ki, így kísérelve meg lefejezni a terepjárókon álló géppuskást, azonnal megtiltotta, hogy a tábor területét elhagyják a belga katonák. Minden nemzet órák alatt drótvágókat szerelt fel a kocsikra a járőrök géppuskása elé. Kivéve minket. Akkor a problémát a magyar századparancsnok (mivel anyagi kerete sincs drótvágó legyártásához, mint ahogy semmi más rendkívüli kiadásra) jelentette a Szárazföldi Parancsnoknak, de a hét hónapos missziónk alatt nem sikerült legyártatni és felszereltetni a drótvágókat. Egy kísérleti példány készült el, bizonyára komoly kutatói-fejlesztői munka eredményeként és súlyos tiszteletdíjakért, csakhogy a felszerelt drótvágó monstrum 50 km/h sebességnél ingataggá teszi a Mercedesz terepjárót, így használhatatlan. A katonák feje jelenleg is veszélyben van. Most jelenthetem Önnek, hogy ha valaki Nagy Richárd sorsára jut, meg se próbálják azt mondani a temetésén, hogy önszántából vállalta a missziót. Inkább nevezzék majd meg azon személyeket, akik nem tették lehetővé számára a maximális túlélést.

Miniszter úr, nem akarom rabolni az Ön és mások idejét, pedig lenne még mivel. Jókat derülhetnénk a mínusz 22 fokos afgán tél közepén kiküldött, lejárt szavatosságú naptejek esetén, vagy nagyokat sírhatnánk a kalasnyikovjainkon, melyek lőszerei nem NATO kompatibilisek és mi ezekkel veszünk részt egy NATO misszióban, esetleg az antenna nélkül kiküldött rádiók példáján, a kevlár sisakok hiányán, vagy a katonaorvosainkon akik a múltkor a városban kődobálásba kerültek, de mivel kiképzést ilyesmire sem kaptak, azt se tudták miként reagáljanak. De adófizetőként kimondottan érdekelne, hogy azt a két darab, egyenként 1,5 tonnás elektromos kapcsolószekrénynek, amit senki sem kért de kiküldtek Kabulba, mennyi volt a kiszállítási költsége…

Időrablás helyett, amit most a végén mondani szeretnék Önnek, hogy fiatal tisztekként egyre többen érkezünk el katonai hivatásunk egy jelentős állomásához. Vagy beállunk a karrieristák sorába és hallgatunk a seregben uralkodó szégyenletes állapotokról, ami egyébként nem csak a misszióknál van így, olvassa csak el a tárca internetes fórumát, vagy azt mondom, hogy továbbra is szeretnék reggel belenézni a tükörbe és nem veszek részt egy szégyenletes folyamatban.

Kérem ne higgye, hogy sérelemtől vezérelve vagy a misszió alatt történtek miatt írom ezeket a sorokat. Sem a szabadságok megnyirbálása, sem a hatodik hónap lejárta előtt 4 nappal a médiákból tudomásunkra jutott egy hónapos hosszabbítás, sem a NATO-ban egyedüli tagországként csak a magyar missziós katonáktól megvont választási jog nem késztet erre. Régóta szolgálok a seregben, korábban láttam a HM gépkocsi parkolóját, az LCD monitorok beszerzését, ismertem külföldi képzésről visszatérő kollégákat akiket engedtek leszerelni, vagy rendelkezési állományba tenni, és láttam képesség és képzettség nélküli „csókosokat” gyorsan megmászni a ranglétrát, majd jól fizető NATO beosztásokból szégyen szemre hazatérni embereket mert nem volt megfelelő a nyelvtudásuk. Ezek hitelünket rontották a Szövetségben, illetve ezért nincs hitünk már nekünk fiatal nemzedéknek sem az elöljáróinkban.

Ugyanakkor ebben a seregben 15 éve nem fenyítettek meg alezredes és annál magasabb rendfokozatú személyt, hiszen cimbora a cimborának nem vájja ki a szemét. Én nem akarok cimbiskedni senkivel, mert ezek olyan emberek, akik szeretnek a Magyar Honvédség állóvízében lubickolni, míg sokan megbüdösödünk tőle. Ellentétben velük, mi fiatalok meg tudjuk állni a helyünket a civil életben, így nem ragaszkodunk túlzottan ehhez a sereghez úgy, mint azok, akiknek se nyelvtudásuk, se fizikai állóképességük, se megfelelő végzettségük, se kreativitásuk, de megszegve katonai esküiket nem gondoskodnak maximális mértékben alárendeltjeikről, vagy nyilvánvalóan rosszul gazdálkodnak a rájuk bízott anyagi javakkal, emberi erőforrásokkal. Nemcsak az esküiket, de törvényeket is megszegnek ezzel, nem csoda, hogy morális válságba juttatták a hadsereget. Ha pedig azzal takaróznak, hogy a rendszer nem működik megfelelően és ők tehetetlenek, akkor azokat kell elővenni, akik nem állnak ki mellszélességgel a reformok mellett és elmulasztják hatékonyabbá tenni a szabályzók, eljárások rendjét. Hogy miért? Mert nem érdekük. Vagy csak egyszerűen kreativitás hiánnyal küzdenek és nem találnak megoldásokat bizonyos problémákra. Akkor viszont nem kerülhetnének vezető pozícióba, mert tönkreteszik a sereget.

A reform nem csak stratégiai szinten kell elkezdődjön mert láthatóan zátonyra fut, hanem a haderőben uralkodó állapotok összességén kell változtatni. Régi gyakorlattal nem lehet egy expedíciós hadsereget működtetni mert hatékonytalan lesz és felemészti azt a minimális forrást is amit a költségvetés biztosít a számára. Ha pedig nem rátermett emberekre bízzuk akkor kidobott pénz még az is ami jut.

Beszélgetve a Kabulban szolgált katonákkal, sokan az utolsó napokat élik a seregben. Ezek után én kívánok önnek sok sikert és szerencsét az expedíciós, professzionális, elhivatott és a társadalom szemében elismert haderő kiépítéséhez. Szüksége lesz rá, bármennyit is költ majd a sereg az adófizetők zsebéből 30 milliós, de a géppuska állvánnyal hasznavehetetlenné tett terepjárók beszerzésére, toborzásra, vagy arculatépítésre. Viszont akkor talán sikerrel jár, ha újra bevezeti a seregben a felelősségre vonás intézményét és megreformálja az uralkodó nézeteket, eljárásokat, szabályzókat, vagyis elérjük azt a sokat emlegetett mentális interoperabilitást a NATO-val. Siessen vele, mert előbb-utóbb nem lesz kikkel megtegye.

Tisztelettel, Farkas Roland százados

REAGÁLÁSOK

Sorra érkeznek a minisztérium honlapjára a gratuláló sorok, példák sorával megerősítve, hogy a Farkas Roland által feltártak „a jéghegy csúcsa csupán”. Íme egy csokornyi belőlük. Oly elismerően méltatják a levélíró százados bátorságát, mintha csatát nyert volna, - ám arra is nyíltan utalnak, ha hazatér ez a bátorság mit sem ér, az össze-vissza fonódó vezérkar és minisztérium hatalmasaival, a naptejet, kapcsolószekrényeket, égbe hordó géppuska-állványokat, antenna nélküli rádiók megrendelőkkel, kiküldőkkel szemben.

Bátran és őszintén fogalmaztad meg a leveled. Talán rosszul érzem de úgy tűnik mintha egy halálra készülő szamuráj elszántságával döngeted az elöljárók ajtajait. Kívánom, hogy ne a pozitív változást sürgetők essenek el ezen a csatamezőn..!

Tisztelt Kolléga! Úgy látom, hogy nagy fába vágtad a fejszédet, de én drukkolok Neked. Sajnos az általad leírt gondolatok igazak, de ez csak a jéghegy csúcsa. Írtad, hogy milyen sok pénzt dobtak ki az ablakon. Hidd el nekem, hogy ennél sokkal de sokkal többet….

Órákig mesélhetnék, de ez a hadsereg nem fog megváltozni, mert két fontos dolog hátráltat minket. Az egyik az, hogy a felső vezetésben sajnos sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs, hogy mivel és hogyan lehetne jobbá tenni a csapatok életét. A másik a politika: a katonai legfelsőbb vezetés ha ellentmond a politikának, akkor repül…

Kedves Százados Úr, Gratulálok! Most is bebizonyosodik a régi mondásom, hogy akkor lesz majd igazi rendszerváltozás amikor a mai századosok elérik az ezredesi kort. Csak így tovább, nem szabad feladni a harcot a korrupció és a koma-barát előléptetések, állásba való jutás, felszerelés vásárlás, stb. ellen. Nagyon büszke vagyok, hogy van egy magyar százados aki így gondolkodik…

Tisztelt Miniszter úr! Négy hónappal ezelőtt ön búcsúzott tőlem egy igen silányra sikeredett emlék plakettel valamint a tiszti szolgálat jel II. fokozatát. Köszönöm. Viszont én felajánlom Önnek valamennyi kitüntetésem (13) emlék plaketteket, amit Magyar Honvédségnél kaptam, amint vissza teteti a nyílt levelet, amit töröltek..!

Egy demokráciában ha csak a tizede igaz az írásnak akkor a Honvédelmi Miniszter és a Vezérkar-főnök általában önkén lemond. Persze mi nem vagyunk demokrácia. Mindenesetre az ombudsman számára el kéne küldeni a levél fénymásolatát...

Végre valaki nyíltan kimondta az igazságot. Remélem a felső-vezetés nem a megtorlást választja, hanem szokásával ellentétben magába néz és tesz valamit a problémák megoldására. De ismerve a helyzetet elég utópisztikusnak tűnik a gondolat, hogy valaha valaki itt rendet tesz…

Gratulálok a századosnak! Igaza van mindenben, és valóban egy kamikaze bátorságával írta ezt a levelet. Jómagam is írtam hasonlót tavaly a Honvéd szerkesztőségébe, akkor a Sinain szolgáltam és rettenetesen elvoltam keseredve az ott tapasztaltaktól. Következett egy telefonbeszélgetés, melyben elmondták, hogy szívesen leadnák a cikket, de a HM cenzúrája valószínű, hogy nem engedné megjelenni, ráadásul következményei lennének a szerkesztőség irányába és természetesen az én irányomba is. Ebből is az következik, hogy az a legjobb, ha mindenki befogja a száját, Aki pedig nem hajlandó beállni ebbe a sorba, azt eltávolítják, fenyítik, lejáratják...

Én ezt már 1998-tól megtapasztaltam a misszió alatt! Szerencsére május elsejétől már nyugállományúként figyelem a "belső dolgokat". Én azért álltam tovább, mert ez már rámegy az egészségre. Sajnálom az utánunk maradó állományt és a siralmas harcát….

Holnaptól a Farkas Roland százados minden sorát vizsgálni fogja. Az ilyen fiúkat nem díjazza a felső szintű vezetés, pedig ilyenből kellene sok a hadseregbe! Négy honvédelmi miniszter és tucatnyi vezérkar főnök amortizálta le ezt a MH-t. Az államtitkárokról és katonai tanácsadókról nem is beszélve…

Farkas százados ügyében mindenképpen értékelendő, hogy saját neve alatt írta le a felvetéseit. Tisztában van vele, hogy ezért nem fogják megdicsérni! Hozzászólásának törlése nem érte el a célját. Akik még olvasták, tudták, hogy moderálni fogják a "kamikaze" - hozzászólást és kimentették társaik számára, vagy továbbadták szóban. Ezeknek a "szájhagyomány" útján terjesztett információknak általában még nagyobb a hatása, mint az eredeti írásoknak…

Miniszter úrnak azt javaslom, hogy éljen a Farkas százados úr által felajánlott javaslattal és vizsgáltassa meg egy független bizottsággal a problémákat, hogy visszaadja azon katonák bizalmát a vezetőinkben, akiknek meginogni látszik a hitük a MH rendszerében...

Fiúk! Jó lenne abbahagyni! A hadsereg egyetlen államban sem teljesen demokratikus intézmény. A katonáknak parancsot kell végrehajtani, a többi a civil kontroll ügye. Ezek alapján a magyar gyári munkás is azt mondhatná, miért nem olyanok a munkakörülményei, mint nyugaton. Egy kis türelmet és mi is olyan hadsereggel fogunk rendelkezni, mint a legfejlettebb országok. Helytállásotokhoz gratulálok és büszke vagyok rátok, ha azzal foglalkoznátok, amiért kiküldtek benneteket...

Abban az esetben igazad lenne, ha a Magyar Honvédség nevű szervezet úgy működne, mint egy hadsereg. Jelen helyzetben nem erről van szó…

VIZSGÁLAT

A vezérkari főnök megbízást kapott arra, hogy vizsgálja ki az afganisztáni misszióval kapcsolatos panaszokat, s erről a nyilvánosságot egy héten belül tájékoztassa – jelentette be tegnap a honvédelmi miniszter. Juhász Ferenc feladatul szabta, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben esetlegesen igaznak bizonyulnak az állítások, s valóban fokozható a katonák biztonsága, sürgősen tegyenek lépéseket.

Közölte: „A személyes felelősségre vonást nem lehet elkerülni. Vagy a hamis állításokat megfogalmazóval szemben, vagy azokkal szemben, akik nem figyeltek azokra a jelzésekre, amelyeket az afganisztáni katonai misszióval kapcsolatosan jelzett a kollégánk."

Hangsúlyozta: a 150 tagú afganisztáni misszió új feladatkört és megbízatást kapott: Kabul déli térségében - norvég fennhatóság alatt - járőrözik, fenntartja a rendet és ügyel a választásokhoz szükséges rendszabályokra.

Kijelentette: "Nem lehet a magyar katonák biztonságával szórakozni; ezt nem teheti meg egy százados és nem teheti meg egy vezérezredes sem. Nem lehet azt a látszatot kelteni, hogy a miniszter, a vezérkar vagy bárki olyan helyre küldené a katonákat, ahová nem készíti fel rendesen őket a feladatra, ahol gyakorlatilag kiteszi fölösleges veszélyeknek. Éppen ezért zajlik a vizsgálat” - szögezte le a honvédelmi tárca vezetője.

Bartha Szabó József
Címkék:
  • "...a gyanúsítottat agyonlőtték"
    Jött arra valaki, gyanúsnak találták, és lelőtték. Lehet, hogy háromgyerekes, a családjáról példamutatóan gondoskodó, kollégáival kedves agysebész volt az illető, de rosszkor jött rossz helyre: a rendőrök „gyanúsítottnak” minősítették, és ártalmatlanították.
  • Politikai stabilitás mint érték
    Az SZDSZ is megtorpedózta az 1996-os világkiállítást. A szélsőséges párt akkor bebizonyítatta, hogy komoly tényező az országban, nagy kárt tud okozni neki.
  • Hollandiában mindig a bemázolt arcú Fekete Péter kíséri a Mikulást
    A Karácsonyt megelőző időszaknak minden országban és minden családban megvannak a hagyományai. Vannak, akik a megváltó eljövetelére készülnek, mások vásárlási lázban égnek. Sok gyerek pedig az adventi kalendárium ablakait nyitogatva türelmetlenül számolja vissza a napokat a Jézuska vagy a Mikulás és az ajándékok érkezéséig.
  • Szuperexpresszel a fapadosok ellen
    Legyőzheti-e a nagy sebességű vasút a repülőgépet? A most 25 éves Eurostar példája azt mutatja, hogy ha odafigyelnek a részletekre, a vasút versenyképes alternatíva lehet, és egyre inkább azzá válik, ahogy nő a szén-dioxid-mentes közlekedés jelentősége.
  • A Momentum identitástipró ideológiája
    Azokat az értékeket, amelyeket elődeink csendes hangyamunkával megteremtettek, a momentumosok most zsetonként herdálják el az egyre mélyebbre züllő európai politikai kaszinóban.
MTI Hírfelhasználó