Csorba József: A kínai magyar kapcsolatok - utánozás majomszokás?! (2.rész)
2005. június 23. 00:24
A világgazdaságban leggyorsabban növekedő, rohamléptekkel felzárkózó, a legnagyobb új piac lévén a működő tőke célpontjának tekintett Kína az európai jelenlétének biztosítását keresve ápolja kapcsolatait Magyarországgal. Ugyanakkor a címadó közmondás jellemző és aktuális összevetésekre ad alkalmat a kínai és a magyar társadalom, valamint életviszonyok minősítésére. Apropó lehet az is, hogy a majom éve volt éppen a kínai naptár szerint. A következő kapcsolódó fejlemény, hogy a kínai gazdaság 10% feletti növekedést pordukált. (A 2003. évi negyedik negyedéves statisztikák szerint 7-8%-os növekedés volt, az idei első negyedben pedig 10% fölé emelkedett!). Szemben a magyar gazdaság igencsak döcögős 3,5-4% körüli növekedésével. Az összevetés nem arányos, de nem is abszurd.

A kapcsolódásokat magyarázó történet pedig az, hogy az 1970-1989 közötti években a kínai közgazdászok (és más politikacsináló, a nemzetgazdasági fejlődésben érintett szakmák és tudományok képviselői) egymásnak adták a kilincset Magyarországon. Az egyetemi és afeletti továbbképzés területén a magyarországi kínai diákok száma meghaladta a másutt külföldön tanulókét. Az 1980-as évek második felében egészen nyilvánvaló volt, hogy a kínai politikai vezetés a „magyar modellt” (a kádárizmust) tanulmányozva a kommunizmusból a szocializmuson át (az új kapitalizmus felé) vezető, politikai és gazdasági megoldásokat kereste. Ennek az időszaknak könyvtárgyi irodalma van Kínában, az összes neves és kevésbé neves szerzőktől eredő, magyar közgazdasági, gazdaságpolitikai, politikai gazdaságtani munkákat lefordították, valamint a helyszínen is tanulmányozták a magyarországi viszonyokat 1975-1987 között.

Ezek után elég nyilvánvaló, hogy hová akarunk kilukadni. A „magyar modellről” már tudjuk, hogy hova vezetett, mire volt elég, milyen állami, politikai, gazdasági fejlődést futott be, milyen társadalom lett az eredménye az ezredfordulón átlépve. A „magyar modellt” ízekre szedő kínaiak fejlődésideológiájának és -politikájának eredményessége viszont nem annyira ismert idehaza.

Kína alig valamivel hosszabb idő, mint a magyar átalakulás ideje alatt, megnégyszerezte a GDP-jét. (Magyarország mára éppen hogy csak elérte az 1989-es GDP-jét.) A nem is olyan rég még éhező, később élelmiszert importáló Kína előbb önellátó, majd nettó exportőr lett a mezőgazdasága-élelmiszeripara terén. A magyar mezőgazdaság - mely 20 millió ember ellátására alkalmas agráripari lehetőségekkel rendelkezett, mára már alig tud exportalapot megtermelni, az EU-csatlakozással mezőgazdasági exportkapacitásai pedig tovább csökkennek. Kína ipara a világ legdinamikusabban növekvő és fejlődő ipara. Ma azzal gonoszkodnak a nyugati elemzők, hogy a nyugati fejlődés bírálatakor minden második exporttárgyat kínai terméknek tartanak. A magyar ipar legmagasabb munkakultúrát képviselő ágazatai viszont eltűnőben vannak, a XX. században repülőgépet, gépkocsit, nehéz és könnyű járműveket - mint pl. motorvonatokat, autóbuszokat - exportáló iparágaink elsorvadtak. Hosszan folytathatnánk az összehasonlító felsorolást, amivel az eltérő eredményességű fejlődést illusztrálnák. De ennél sokkal érdekesebb, hogy a “magyar modellt” tanulmányozó kínaiak miben látták másként a fejlődés irányait.

A kínai és a magyar út elválása

Durva leegyszerűsítéssel közeledve a nagy kérdéshez, a kínaiak három stratégiai kérdésben haladták meg a kádárizmus összeomlásának romjai alól kikászálódó magyarok, elméleti és gyakorlati gondolkodását. Az első és alapvető másság, hogy a kínaiak az “erős állam erős kormányzás”-elvet követték. Miközben Magyarországon a bukott szocializmusban, lényegében összeomló magyar államra - számos nemzetközi tényező figyelmeztetett rá, hogy a kádárizmus legjellemzőbb tünete, az állam elkorhadása, források és innovációk híján összeomlása volt -, egy “államtalanító” liberális elméleti és gyakorlati politikai praxis telepedik rá. Az első alapelvre egy hasonlóan összefogott második, hatalomszervező, ellenőrző, visszacsatoló entitás, a kínai média állami ellenőrzésének gyakorlata épült. A harmadik alapelv a külföldi működő tőke bevonásának (beengedésének) megindulása volt, de olyan jelentős korlátozásokkal, hogy a bejövő tőke kijelölt állami intézményekbe és cégekbe invesztálódhatott csak, azzal kínai-külföldi vegyes vállalatok, intézmények keletkeztek, s az esetleg később kivonuló külföldi érdekeltség a technológiát és a know-how-t ott kellett, hogy hagyja Kínában.

Tudjuk, persze, hogy a kínai piac és magyar piac nagyságrendi eltérései az érdekvédelem és nyomásgyakorlás eltérő szintjeit jelentik. De azért megérne egy alapos tárgyalást - a magyar modelltől eltérő - minden stratégiai kérdés kifejtése, miután a kádárizmusból kifejlődő “magyar modell” ennyire eltérő pályát futott be a magyarországi és a kínai gyakorlatban.

A kínai és a magyar eredményességgel összefüggésben, van még egy különössége a kádárizmusból kihajtott “magyar modell” elfajulásának. Ez a privatizáció, vagy egy sokkal kifejezőbb magyar szóval: az elmagánosítás különössége. A magyar elmagánosítás ugyanis nem a kínai, hanem a dél-koreai modellhez hasonlatos. Persze, azzal kapcsolatban is egy igen jellemző eltéréssel. A dél-koreai jobboldali rezsim (Magyarországon a baloldali monolit) ellenőrizte átalakulásban a pártok holdudvaraiból választott családok (klánok) kezére adták a (hasonlóképpen döglődő állami) vállalatokat, de azzal a megkötéssel, hogy az új koreai tulajdonosok nem bocsáthatták el 5-7 évig a munkásaikat. A magyarországi baloldali holdudvar viszont a megszerzett cégekből először kisöpörte a munkásokat, majd az általa alkotott, uralt stb. menedzsment kifosztotta a vállalatot, végeredményben kivette belőle a kivehető tőkét.

Tehát ha egy mondattal kellene válaszolni arra a kérdésre, hogy mikor vált el "magyar modellből" kiinduló kínai és a magyar fejlődés útja, akkor azt mondhatjuk: amikor a magyar posztkommunista-szocialista elit megbízásából kialakított, “lágy” átmenetet biztosító jogrendszer révén, a magyar közvagyon megközelítőleg 60 százalékát vette ki az államból és gazdaságból a mai szocialista parvenüben megjelenő elit. Hát, a majom évéről és kínai sikerekről ezek a gondolatok jutnak eszünkbe a “képmutató Magyarországból".

Hunkong: a kínaiak Magyarországon

A magyar ruha- és cipőkereskedelem zöme ma már kínai boltokban és piacokon zajlik. A távol-keleti kereskedők Európa meghódítására készülnek, és Magyarország hídfőállás lehet a kínai elektronikai ipar számára is: Sárváron minap avatták a Hisense új tévégyárát. A kilencvenes évek elején itt megjelent kínai kereskedők előbb a lengyel és az ukrán piacozókat szorították ki az országból, majd feketén, verhetetlen áron kínált portékáikkal a magyar könnyűipart is padlóra küldték. A kínai boltok és piacok mára a hazai kereskedelem szerves részévé váltak. A távol-keleti üzletemberek a becslések szerint évente 10-40 ezer darab úgynevezett "negyvenlábas" konténert hoznak az országba. Egy-egy konténer átlagosan 50-100 ezer dollár értékű kínai árut rejt. A szállítmányokat körülbelül ötszáz, zömében kínai tulajdonban álló nagykereskedelmi vállalkozás importálja, majd a távol-keleti portéka a 4-5 ezer kínai bolton keresztül jut el a vevőkhöz. A kiskereskedelmi üzleteknél már nem érvényesül a kínaiak dominanciája - a boltoknak nagyjából a fele magyar tulajdonban van. Arra még becslés sincs, hogy a Kínából behozott irdatlan árumennyiségnek mekkora hányadát adják el feketén. Tény, hogy a kínai kereskedők fellegvárának számító józsefvárosi piac 3700 pavilonjának túlnyomó többségében ritkán kap számlát a vevő. Az is köztudomású, hogy a piaccal szemben lévő Ganz-telepen lévő raktárak dugig vannak csempészáruval.

A jelek szerint az áldatlan állapotokból a magyar hipermarketeket ruhával és cipővel ellátó kínai kereskedőknek is elegük lett. A nagy- és a kiskereskedelem legalizálására két nagy üzletközpont is létesült a fővárosban, az Asia Center és a közvetlen közelében lévő China Mart. Mindkettő főként a kínai nagykereskedők kiszolgálására jött létre, bár az Asia Centerben nemcsak a kereskedőket, hanem a fogyasztókat is várják. - Az üzletközpontba települt, legálisan tevékenykedő kínai kereskedőknek jelentős kárt okoznak az adót, vámot nem fizető, feketéző konkurenseik. Kishonti Levente, a China Mart vezérigazgató-helyettese szerint, ma már a nagyobb importőrök célja is az, hogy a kínai kereskedelem teljes egészében legálisan legyen. A hatóságok ugyanakkor a jelek szerint mindeddig nem tudták vagy nem akarták felszámolni a józsefvárosi "off-shore paradicsomot". Az ottani kínai piac nemrégiben újabb haladékot kapott, bár - hazánk uniós tagságából fakadóan - hosszabb távon nem kerülhető el az intézmény bezárása. Brüsszel ugyanis aligha nézi ölbe tett kézzel, hogy az innen származó csempészáru elárasztja az unió valamennyi tagállamát. A jelek ugyanakkor azt mutatják, hogy a változásokra a Józsefváros kereskedői is felkészültek. Mint Kishonti Levente beszámolt róla, az egyelőre még ott üzletelők zöme már bérelt helyiséget valamelyik üzletközpontban. A Magyarországon élő kínai kereskedők egyébként a magyar vevők kiszolgálásánál ambiciózusabb tervet is dédelgetnek. Szeretnék kihasználni, hogy Magyarország csatlakozásával vállalkozásaik az EU határain belülre kerültek. - Az ország az Európában zajló kínai kereskedelem logisztikai központjává válhat - jósolja Kishonti Levente. Budapestet már most is Európa Hongkongjának tartják, miután az itt felhalmozott árukészletekből látják el a többi kelet-közép-európai országban tevékenykedő kínai kereskedőket. /1/

A hivatalosan mért vagy mérhető, illetve a nem hivatalos kínai jelenlét között nagyságrendnyi eltérések vannak. A 10-20 ezer legálisan itt tartózkodó kínaival szemben százezer feletti (egyes becslések szerint már 250 ezernyi!) személy, a hivatalosan elismert 1-1,5 ezer vállalkozóval-vállalkozással szemben már minden második nagyközségi-városi településen van kínai vállalkozás. Sokat mond, hogy a Magyarországon kiadott kínai lapok példányszáma 80-90 ezer között van, de a mérhető jelenlétet árnyalja a kínai bank mérlege is.

Tavaly 42 milliárd forintot utaltak át Kínába a Bank of China budapesti leánybankjának ügyfelei, ami a Magyarországra érkező teljes kínai export ellenértékének - ez több mint 220 milliárd forint volt 2003-ban - nagyjából ötöde. A múlt év elején megnyílt leánybank működésének első évét tízmilliárd forintot meghaladó mérlegfőösszeggel, nyolcmilliárd forintos betétállománnyal zárta, eredménye pedig csak az alapítás költségei és a dollár gyengülése miatt lett negatív. 1300 ügyfelének 90 százaléka kínai állampolgár, akik döntő részben magánszemélyként intézik üzleteiket. Ez magyarázza, hogy a napi több mint kétszáz darab, kétmillió forintot meghaladó - többnyire üzleti - átutalás főként magánszámlákon zajlik, alig két százalékuk vállalati tranzakció. Schiffer Péter, a bank május végén a PSZÁF-hoz átigazolt vezérigazgató-helyettese - közvetlenül távozása előtt - nyilatkozta, hogy a pénzforgalom döntő része Magyarországról Kínába irányul, az ideérkező export ellenértékeként. A Kínából ideérkező, illetve belföldi átutalások értéke alig néhány milliárd forint volt tavaly. A legnagyobb exportőrök némelyike - mint például a Flextronics - más pénzintézeten keresztül intézi a két ország közötti pénzügyeit, a kisebb kínai vállalkozások többsége azonban már a Bank of China Hungárián keresztül utal Kínába. A leánybank előnye ugyanis, hogy az átutalásokat közvetlenül Pekingbe küldi, szemben más hitelintézetekkel, amelyek az euró-tranzakciókat általában Frankfurton, a dollárátutalásokat New Yorkon át továbbítják, hosszabb idő alatt, nagyobb költségért. A magyarországi bank regionális fiókként is működik, vannak ügyfelei Ausztriából, Szlovákiából és Romániából, további növekedése ugyanakkor - mondja a volt vezérigazgató-helyettes - az anyabank tervein múlik. Fejlesztések nélkül ugyanis több ügyfelet az egyetlen budapesti fiók nem tud kiszolgálni. A hitelintézetnek még nincs bankkártyája, nem nyújt elektronikus szolgáltatásokat, és hitelezése is minimális. /2/
1.Budapest az EU Hongkongja. NSZ, 2004.06.04.
2.Sikeresen rajtolt a Bank of China. NSZ, 2004.06.04. - R. R.

megmondó
Azért is orvosi eset, mert memóriája kórosan gyönge. Polgárháborús hangulatot ugyanis éppen ő keltett 2006. október 23-án.
  • Hattyú-Doll?
    Alighanem a hattyúdala lesz Thomas Doll edzőnek az Európa Liga selejtező második fordulójának visszavágója Herningben.
  • Újabb izmus az EU-ban: idiotizmus
    Az elmúlt évszázad még a legrokonszenvesebb izmus, a humanizmus fogalmát is beszennyezte, mert ezt a szép eszmét megélhetési humanisták sajátították ki.
  • A 2006-os terrorkormányzás
    Az egészen durva kettős mérce azt mutatja, hogy rejtett érdekcsoport próbálja rombolni Magyarországot.
  • Háború előkészülete zajlik térségünkben
    Úgynevezett „migránsfalvakat” akarnak létrehozni, megsértve adott államok területi integritását. Háborúk kezdődtek ekként évezredek óta.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI