Szigorúan bizalmas: MSZP-s kampánykommandó
2005. szeptember 26. 18:23
Újságunk birtokába került szigorúan bizalmas információk szerint az MSZP-n belül ún. kampánykommandó alakult. A titkos kommandót közvetlenül Gyurcsány Ferenc miniszterelnök irányítja. A csapat vezetőjét és tagjait szigorú átvilágításnak s ugyancsak szigorú – egyszersmind rendkívül bonyolult – kiválasztási eljárásnak vetették alá. A titkos kommandóba csak olyanok kerülhettek be, akik erre eddigi életük, továbbá különleges személyiségjegyeik alapján egyaránt megfelelőnek bizonyultak. Több forrásból is megerősített információink szerint a legfontosabb kritérium az volt, hogy a jelölt feleljen meg egy látszólagos paradoxonnak: minden felsőbb utasítást maximális lelkiismeretességgel hajtson végre, különben pedig soha, semmilyen körülmények között ne hallgasson a lelkiismeretére. Egybehangzó állítások szerint meglepően sok jelölt felelt meg ennek a szempontnak. Szakértőink ezt azzal magyarázzák, hogy az MSZP két – pszichológiai szempontból ellentétesnek tekinthető – személyiségtípusból is bőségesen tudott meríteni: az egyik az ún. pártfüggő, a másik az úgynevezett feladatfüggő személyiség. Az elsőnek a párt a mindene: ha a párt veszítene a választásokon, ezt élete legsúlyosabb kudarcaként fogná fel. Még az sem kizárt, hogy illegalitásba vonulna, esetleg – végső elkeseredésében – saját maga, de inkább ellenségei ellen fordulna – állítja szakértőnk. Szerinte a feladatfüggő személyiséget egy esetleges vereség után ilyesféle gondolatok nem gyötörnék. A feladatfüggő egyik jellegzetes szavajárása, hogy „szarik” a pártra (elnézést – a szerk.) . Ezzel szemben – valóságos, tehát orvosi értelemben – megőrül már a gondolattól is, hogy egy feladványt ne tudna megoldani. Számára minden feladat kihívás: minél lehetetlenebb, minél kilátástalanabb, annál nagyobb. Nem a szívére (lojalitására) büszke, ellenkezőleg: hűvös kombinálókészségére. Arra, hogy egy egész országot képes teljes elvonatkoztatásában látni. Meg is kéri vastagon az árát – vagy dollárban, vagy euróban –, szemben a pártfüggővel, akitől nem idegen még az ingyenes (önkéntes) munka sem, ha „a pártérdek úgy kívánja”.

Szigorúan titkos információforrásunk bizonyítható összefüggést lát Gyurcsány Ferenc miniszterelnök legújabb megnyilatkozásai és a kampánykommandó működése között. Első kézből szerzett tudomása van arról, hogy most is a jól bevált technikát alkalmazták. Az egyik feladatfüggő kommandós – ún. gyorsbevetésű akcióvezető – feltette a kérdést, hogy kik a legnyomorultabbak az országban, akik kiábrándultságukban már el sem mennének szavazni, vagy ha elmennének, akkor is biztosan a szocialistákat büntetnék. A titkos hangfelvétel és az informátor vele egybecsengő beszámolója szerint az ülés ezek után a következőképpen zajlott:

- A kisnyugdíjasok nagyobbik része – jött kapásból a felelet. – Különösen az özvegyi nyugdíjasok.

Néhányan a kimutatásokat böngészték, aztán bólintottak.

- Így van.

- Helyes. Hány ilyen kisnyugdíjas van? – kérdezte az iménti ember.

- Temérdek.

- Özvegyi?

- Az is jócskán.

- Helyes. Mit kap egy ilyen?

- Úgy húszegynéhány ezer forintot.

- Naponta?

E kérdésnél a pártfüggők minden erejükkel megpróbálták visszafogni kínálkozó megjegyzésüket és somolygásukat. Gyurcsány Ferencre néztek, aki kurtán válaszolt.

- Havonta.

- Viccel?

- Nem szokásom.

- Helyes. Akkor itt nem elegendő sem az ideológiai malaszt, sem az ellenzék ócsárolása, itt kézzelfoghatóan kell ígérni. Mégpedig sokat és sokaknak. Gyurcsány úr, vállalja-e?

- Hogyne.

- Ki kell menni a nép közé.

- Rendben.

- Hogy állunk anyagilag?

- Elég rosszul. A Budapest Airportot nem sikerült első lendületből eladni, és már túl sokaknak túl sokkal tartozunk. Ráadásul túl nagy a lyuk a költségvetésen. Nem jött be az autópálya-trükk sem…

- Kormányzati vésztartalékok? Önkormányzati, alapítványi pénzek? Dugi pénzek?

- Akadnak. A lényeg, hogy inkább ígérjünk, mint fizessünk.

- Nem, Gyurcsány úr! A lényeg az, hogy egy keveset mindig fizessünk, hogy aztán nagyot ígérhessünk. A lényeg az, hogy ha már egyszer ilyen hamar belevágtunk a totális kampányszakaszba, hogy egyáltalán győzhessünk, akkor ezt végig kell csinálni, különben minden eddigi ráfordítás, minden eddig erőfeszítés merő veszteség! Remélem, egyetért.

- Tökéletesen. És remélem önök is – fordult most Gyurcsány Ferenc a hallgatósághoz, mindkét öklével a levegőbe csapva.

- Egyet.

- Helyes – bólintott az akcióvezető, és futólag elmosolyodott. – Akkor szedjük elő megint az összes fontos építőelemet s rakjuk ki belőle a lehető legjobb projectet. Ne feledjük, mindenki csak egyetlen szót mondhat, és azt se, hogy mindig az alapoknál kezdjük.

- Szegénység.

- Rászorultság.

- Nélkülözés.

- Éhezés.

- Pénz.

- Ingyen.

- Ajándék.

- Kaja.

- Megélhetés.

- Biztonság.

- Föld.

- Kajaosztás.

- Sörosztás.

- Földosztás.

- Brávó! – kiáltotta ekkor az akcióvezető, és tapsolt is hozzá. – Akkor most jöhetnek a konkrétabb ötletek, megoldások, érvek és erősítések, immár tőmondatokkal.

- Rendezzünk népünnepélyt!

- Gulyáspartit!

- Tálaljunk hamisgulyást igazi marhahússal!

- Brávó! – csattant rögtön a feladatfüggő tenyere! – Ezt már szeretetem! A látszat a valóság! Ezek az emberek állítólag még mindig a békés, nyugodt kádári időket sírják vissza! Jól tudom?

- Jól.

- A gulyáskommunizmust.

- Azt.

- Helyes. Kapnak egy jó adag ingyen gulyáslevest, feledhetetlenül finomat, lágy kenyeret, ingyen söröcskét, és mindjárt a régi szép időkben érzik magukat! Ez azonban még kevés! Menjünk tovább!

- Ígérjünk földosztást nekik. Ezeknek szintén jól hangzik és szintén nosztalgia.

- Vannak pártföldek? – csodálkozott egyet a feladatfüggő.

- Nincsenek. Állami földek vannak. Gyurcsány fogja ígérni.

- Helyes. Nagyon helyes. És oda szabad adni?

- Nem szoktuk megkérdezni. Meg egyébként sincs szándékunkban, legfeljebb néhányaknak majd a sajtó nyilvánossága előtt. Arra a földre egyébként is van bőven jelölt – jegyezte meg a miniszterelnök.

- Ez kevésbé érdekes. Tudja vállalni, vagy nem tudja?

- A földosztást nem. De a beígérést igen.

- Ez a beszéd! Ám sose felejtsük, hogy jön majd újabb és újabb négy év.

- Ha megengedi, ez érdekel most a legkevésbé. Mindig csak a soron következőt kell megnyerni!

- Úgy van – kiáltottak szinte egyszerre a pártfüggők.

A feladatfüggők örültek, hogy végre eszetlenségen kapták a pártfüggőket. Egyikük csendesen megjegyezte:

- Ne felejtsük az aranyszabályt: a spirálnak mindig van egy magasabb szintje.

- Vagyis? – kérdezte a miniszterelnök.

- Vagyis nem azt kell megígérni, hogy földet osztunk, hanem azt, hogy meghirdetjük a földosztás programját.

- Zseniális – csettintett elismerően Gyurcsány Ferenc, s hozzátette: - Így lesz.

- Mivel elsősorban a kisnyugdíjasokról, a nélkülözőkről van szó, meg kell említeni a konyhakert lehetőségét: a burgonyát, a zöldséget, no meg a kukoricát az állatoknak.

- Háztáji! A látszat a valóság! – lelkendezett az egyik pártfüggő.

- Brávó! – fordult egy pillanatra feléje az akcióvezető. – Mivel azonban igen nagy a tét, a földosztás kapcsán ugyancsak említést kell tennünk a gazdálkodókról, vállalkozókról.

- Így lesz!

- Helyes. De ez még mindig nem elég. Mint tudjuk, semmi nem hat jobban, mint a hitelesség látszata. És semmi nem igazolja jobban a hitelességet, mint az érintettség. Van-e önnek édesanyja? – kérdezte a miniszterelnöktől.

- Van.

- Helyes. Hol lakik? Remélem, nem palotában.

- Nem. Lakótelepen.

- Bravó! És miért? Nem futja többre?

- Neki nem.

- És önnek?

- Nekem éppen futná, csak nagyon makacs. Azt mondja, hogy nem kell a pénzem. Tudja, ilyen régi vágású… Nem is nagyon beszélünk egymással. Mondtam neki, hogy az életben kell tudni elfogadni másokét, sehol nincs megírva, hogy úgy kelljen spórolnod a gázfűtéssel, hogy a konyhát csak addig melegíted, amíg megfőzöl. Meg hogy mindig azt nézd, mennyi gáz fogyott. Azt mondta rá, hogy inkább ez, minthogy a máséból gazdagodjon. Nem kell törődni vele!

- Nagyon jó!

- Mármint mi nagyon jó?

- Hogy ilyen édesanyja van. Az ilyenekkel lehet megnyerni a választásokat! Próbálja utánam mondani, miniszterelnök úr! „Tudom és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban.”

Gyurcsány Ferenc szó szerint megismételte.

- Zseniális! Mondták már önnek, hogy nagyon jó agya van?

- Őszintén szólva, nem volt nehéz dolgom. Mintha csak magamat ismételtem volna.

- Helyes! Akkor minden tiszta és világos?

- Minden tiszta és világos.

- Mindenkinek minden tiszta és világos?

- Tiszta és világos.

- Akcióra!

*

Itt megszakadt a felvétel, alighanem azért, mert befejeződött a megbeszélés. Midőn szerkesztőségünk erős kétségét nyilvánította ki a dokumentum hitelességét illetően, informátorunk olyannyira meggyőző bizonyítékkal állt elő, amellyel minden egyes szavát igazolta. Miként olvasóink most saját szemükkel is meggyőződhetnek róla, helyszíni tudósítások a miniszterelnök battonyai szereplésének olyan elemeit rögzítették, amelyek tökéletesen egybevágnak az akcióterv fent hangoztatott, súlyponti elemeivel. Íme:

Ingyenebéd és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök várta szombaton Battonyán azt a több mint tízezer nyugdíjast, akiket ötven busszal szállítottak a nagygyűlésre. Az esemény szervezője az a Karsai József szocialista országgyűlési képviselő volt, aki az előző ciklusban búzaégetéséről híresült el, és ígéretet tett Gyurcsánynak a tízezres hallgatóságra. Karsai önkormányzati, pályázati és részben saját pénzének szétosztásával hálálta meg a nyugdíjasoknak, hogy eljöttek meghallgatni Gyurcsányt. A rendezvény több millió forintba került, 41 mázsa húsból 130 bográcsban főztek pörköltet a nyugdíjas- és civil szervezetek mai országos találkozóján a résztvevőknek.

– Új földosztás kell Magyarországon, új földosztás- és földértékesítő-programot kell hirdetni, hogy a gazda azt lássa, van perspektíva, van jövő, és meg fogjuk hirdetni ezt a programot – jelentette be Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök szerint a Nemzeti Földalapban több százezer hektár föld van állami tulajdonban, s eljött az ideje annak, hogy kis parcellákon gazdálkodó gazdák és vállalkozók „ilyen-olyan módon, hosszú-hosszú hitelekkel is támogatva több földhöz juthassanak”.

Szociális földprogramról is beszélt a nyugdíjasoknak, hogy akiknek nincsen pénzük, kellő anyagi tehetségük, kis darabka föld birtokában legalább azt megtermelnék, ami ahhoz kell, hogy a családjuk éljen, hogy „ne kelljen burgonyát, zöldséget venni, hogy legyen egy kis kukorica az állatoknak”. A miniszterelnök beszélt az 1989 előtt vagy 1991–96 között nyugdíjba mentek problémájáról, valamint a már bejelentett özvegyi nyugdíj-emelésről. Utóbbi esetben az ötven százalékot szeretnék két lépésben hatvanra emelni.” Megjegyezte: „Lehet, hogy a pár ezer forintnál még többet kellene adni, de ez is sokat jelent.” Majd hozzátette: „Tudom és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban.”

A dokumentum megkérdőjelezhetetlen hitelessége, akcióterv és akció egymással való tökéletes fedése a gondola szerkesztősége számára igazolni látszik a szocialista kampánykommandó kétségtelen létezését. De ennél többet is: Magyarország miniszterelnöke a feladatfüggő típusba tartozik – méghozzá a legjavából.

Jaj nekünk!

Varga Domokos György
Címkék:
megmondó
Mindig is utáltam, mit utáltam, rühelltem Őszöd bulvárízű interpretálását, majd mély szakmai politológusi magyarázatait.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI