Saulus!
2005. október 22. 00:00

Immáron sok-sok hónapja, hogy ebben a kis kalitkában vagy önmagaddal. Ebben, amit a szabad ember fogságnak hív, a rab pedig sóhajt a nap ragyogó fénye után, amely felmelegíti a szívét. Készülődsz a perre, ahol védened kell majd, ami nyilvánvaló: zsidónak születtél, ám Damaszkusz felé menvén a hatalmas fény, ami megvilágította szemedet, agyadat és szívedet – megváltoztatott: farizeusból megtért krisztiánusként jöttél vissza.

Most börtönben vagy. Valójában saját magaddal, de igazi rácsok vesznek körül, őriz egy koszos őr, ha kell, hoz neked ennivalót is, ha megfizeted. Sokat kér ezért a cselekedetért. Inni napjában háromszor kapsz, tisztának mondott forrásvizet.

Lásd: ideje szembenézned magaddal. Mert védened kell majd, hogy ketten vagytok itt. Egyedül vagy velem. Más senki sem fog melléd állni, csak Én. Mindenki kivet a közösségéből, nem tartozol sehova, csak Én tudom igazolni szándékodat. Ha áruló lennél, megtagadnád létedet, és hason csúsznál előttük, talán úgy tennének, mintha…, de te tudod, hogy nem fogadnak be.

Itt a rácsok között, ahova csak gyéren szűrődik be a napfény, nem érezni friss levegő illatát, az ég kékjét sem látni, itt kell eldöntened, hova tartozol, tartozol-e valahova?

Amit hirdettél, meghallgatják-e? Persze lehet, hogy már ehhez is késő van. Az élet megy odakint, és neked készülnöd kell a mindig következő holnapra. Ha kell a szent halálra, ha kell a zsidók bosszújára. A te dolgod a földön az emberek előtt hirdetni a szeretet hatalmát, a békét, és térítve téríteni.

Ha láttál levágott bárányt, megkérdezted a gazdáját: Mondd mért vágtad le ezt az ártatlan állatot, hiszen tetteivel nem vétett neked?

Ha láttál törött lábú csikót, odamentél hozzá és egy hatalmas kővel, amit az út széléről ragadtál föl, a fejét széthasítottad. Mert kínlódni nem szabad hagynunk egyetlen élőlényét sem a Teremtőnek. Tudom, nem kínlódsz. Mindannyian csak azért vagyunk a világon, hogy célunkhoz elérjünk. Beváltsuk a feladatunkat, és aztán lerogyjunk. Te is csak azért vagy, így kevésségből lesz a hatalmas. A szeretetből lesz a párna és a békéből hozzá a takaró.  Ha láttál ünneplő embereket felrémlett-e benned, hogy esetleg holnap már nem ünnepelnek? Hogy az ünnep a pillanat, de a mindennapok koronája? Tisztelted-e tehát, akit ünnepelni láttál, fehér gyolcs ruhában, fején az ünnepi kendővel eltakarva szemét és ajkát, arcának réveteg tekintetét. Mondd: tudsz-e te is ünnepelni?

Mert most azt kell. Ünnepelned kell a meghurcoltatásodat. Hogy kiválasztódtál – egyesítsd a haragvó népeket, és haláloddal hozz békét rájuk. Ne engedd a rossz győzelmét, hisz te magad már tudod, mi a jó. Harcolj érte. Írtál leveleket, szóltál emberekhez, szereztél híveket és ellenségeket, most tehát vállald ítéletüket. Ha megölnek, halálod az ő fejükre hull vissza. A tiszta víz hatalmával suhanj át a tömegek hullámzásán és bekerülsz egy végtelen folyamatba, ahol minden igaz egyesülés az élet eredőjévé válik. Börtönöd változtasd a jövő sziklájává. Sziklává, amin a szél süvítve rohan át, hogy kimarja a lelkek mélyén rejlő gyengeséget, hogy  maradjon az erő, ami táplálja a testet és a lelket.

A fogoly közkincs. Te is az vagy. Leköphetnek, megalázhatnak. Megrángathatják, el is téphetik a ruhád széleit, te akkor is őrizd magad. Bátor figyelemmel tűrd, amikor kővel dobálnak be ablakodon, és éjjel mocskos vizet zúdít rád valaki kívülről, a kopogós kövekről. És te mozdulni sem tudsz, a falhoz kötözve, kifeszítetten. A bűz csak tisztítja erőidet, növeli ellenállásodat és hitedet a fényben, amit Damaszkusz felé megpillantottál. Eléd gördült, mint egy tűzcsóva, a port fölverte az úton és körbetáncolt téged, mintha csak megigézett volna. Lelkedbe oltotta a feladatot.

Odakint lassan múlnak a sorvadozó napok. Nincs éjjel és nincs nappal. A homályban  csak a van létezik. Dereng a múlt és csillan a jövő, ami áll az majd egyszer elindul, ne sürgesd hát az időt, hisz most az egyetlen barátod. Ha azt is magadra haragítod, már nem számíthatsz semmiféle segítségre.

Írd a falra, vésd a körmöddel maradandóan bele: a hit nem a földön születik, de megtalálja a szíveket itt, lenn a földön is. Megtalálja a ruhák alatt, a bőrök alatt, a bordaívei alatt azt, aki harcolva vállalja őt. A tested csontrendszere a bizonyíték: összegyúrtak zsidóból kereszténnyé. Létezésed hatalma győzi le ellenségeidet, és győzi meg leendő híveidet, hogy erős és hatalmas falakkal építesz, menekítő várat.

Búcsúzom Saul, légy hát erős, és légy kitartó, kívánom, ne csalatkozzam benned.

Paulus

Gyurkovics Tibor
megmondó
Csak a bugyuta magabiztosság, a sikerláz, a beteges optimizmus, a mindenkit magával ragadó nagy semmi a lényeg.
  • Tájkép csata előtt
    Ünnep lenne, a parlamentáris demokrácia ünnepe, ha megalakul az új parlament. De vannak ünneprontók is.
  • Che Guevara elvtárs hadüzenete
    A demokráciában is kalapáccsal kell beleverni az emberek fejébe, hogy ők, a vörösök a népboldogítók, minden hatalmat nekik kell adni.
  • Máris nekimentek bőszen és bután
    Még le sem tette az új Orbán-kormány az esküt, tehát hivatalosan még nincs is kabinet, máris kipécéztek egy leendő minisztert.
  • Karácsony Gergely lovasszobránál
    Hagyjuk az elemzéseket és a véleményeket, fókuszáljunk egyetlen személyre, akinél nagyobbat még senki sem bukott az újkori magyar politikában.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI