Veres szeme villog
2005. december 11. 00:00

Veres szeme villog. Mármint a pénzügyminiszter Veres János szeme villog. Csillog–villog. Talán nem is a szeme, hanem a szemüvege, talán nem  a szem-, hanem a szemüveglencsén törik a fény, verődik vissza a napsugár vagy fényszórósugár, de talán az is lehet, hogy nem is csillog, nem is villog, hanem sugárzik. Valahonnan a feje mélyéből tör elő a sugárzás, a szemlencsén fókuszálódik, a szemüvegen szóródik s azután mi nézők látjuk csak csillogásnak. Villogásnak.

Veres villog. Nyilatkozik. Beszél. Nagy napok jöttek el! Nagyon nagyok! Nagyon nagyon nagy pénz van! Milliárdokat dugtak a nemzet szivarzsebébe! Szinte semmiért! Az egyetlen komoly magyar repülőtérért. És az érdem: Veresé. Most a Ő a pillanat ember. A pénzes, csörgő-zörgő pillanaté. Képzeljük el, hogy az angol vevők az egész négyszázvalahány milliárd forintot lyukas kétfilléressel fizetik ki! Hát az maga lenne a Niagara! Érdemes volna kipróbálni, fönséges lehet, ahogy zuhog-zuhog a pénzeső. Na jó, legyünk komolyak, még kemény százasokból is sokáig hullana a vételár.

Hova?

Veres csillogó-villogó vagy sugárzószemű miniszter – mindegy: a lényeg a Fény! – derekasan megdicsérte a népet, a nemzetet, a patrióta hazafiakat, a polgárságot, a parasztságot, a munkásságot, a fiatalkorúkat, a nyugdíjasokat, az elme-szociálisotthonok populációját, azokat is, akiknek a Döntés Nagy Pillanatában éppen hogy csak a kutacsa lógott ki az anyaméhből, meg utána hintett egy csókot azoknak, kiket a bejelentéskor már boncolni kezdtek a proszektúrán, de talán a hetven forintért éppen agyonvert tanyasi vénasszonyhoz is eljutott valami titkos féltúlvilági úton, megkönnyítve a utolsó sóhajtásukat a Nagy Decemberi Dicséret: Szép volt fiúk! Ezt jól csináltuk! Ti meg én! Együtt! Kéz a kézben! Vállt vállnak vetve! Egy ütemre lélegezve! Egy ritmusra kilélegezve meg beszíva tettük!

Mit?

Eladták a repteret. Na nem egészen, csak 75 évre, ami ugyan még csak nem is kétszerese a szovjet megszállásnak, de pont a fele a törökkornak. Hát az ugyan igaz, hogy sokszorosa a tatárjárásnak, de az azért már eléggé régen volt. Régebben mint Rákosi. Ja. Nem számít.

Miért?

Mit miért? Nem érthető? Azért adták el a repteret, hogy legyen sok pénz. Nagyon sok. Rengeteg. Bazi rengeteg sok! Mert az a valami, ha teli a kassza, van suska, lé, monyó, mallér, bélás, zsé! Ha pénz van, minden van. Egy stanicli meleg gesztenye van. Egymillió stanicli meleg gesztenye! De még annál is sokkal-sokkal több stanicli meleg gesztenye lehet! Amennyit akartok, csak el kell adni a repteret, s jól kell eladni!

Hát?

Hát ezért csillog-villog Veres miniszter szeme fele valami. Belülről kifele vagy kívülről jőve visszaverődve. Tiszta fény. Mocsoktalan fény. A bizánciak hívták így az arany fényét. A szentség üzenetét. Mert az hétszentség, hogy jól adtak/tuk el. Frankón. De igazából! Becsszó!

Mennyire?

Nagyon de nagyon-nagyon. Valamikor régen, az ősidőkben holmi illetők a magyarság-teljesítményt kérték számon más illetőkön. Hát ebben azután, ebben a mostaniban azután, ebben a nagy eladó teljesítményben mindenki benne van! Ez a kaszálás közös – nemhiába vagyunk parasztnép. Közös erény a jól pénzelés? Tényleg? A mások megtejeltetése. Aki nagy pénzt csinál, az nagyember. Amelyik népnek nagy a bevétele, az nagy nép! Nemzet. populáció; mindegy: nagy. Valamit jó pénzért eladni, ez tesz naggyá nemzetet és egyedet.

Na most ez a pali (a csillogó Veres) ezt tökéletesen és teljesen komolyan gondolja. Abszolúte. Száz százalékban. Úgy véli, hogy most valami transzcendens értékgyarapodás jött népnemzeti szinten, mert van zsé.

Az van.

Na és? Jó? Naná!

De egy nincs. A fénykilövéses miniszter, ha jól figyeltem, privatizációt nem emlegetett. Nem. Mert a privatizáció azt jelenti, hogy valami állami tulajdonból magántulajdonba kerül. Most nem ez van történőben. A brit állam veszi meg azt a darab magyar földet, a brit állam, amely Indiát hódoltatni még magánvállalkozásban kezdett. Azután államosította, miután siker lett. Most minálunk is ez néz ki: a reptér szépen hoz, – máig nekünk, holnaptól nekik. Államosítottak minket az angolok. British Airport Authority. Ez a vásárló. Brit Röptéri Hatóság. JÉ! Hát nyugatabbra nem fölszámolják éppen az államot, hanem csápjaival terjeszkedik? Vegyük észre: ez tendencia, kitervelt folyamat vagy ösztönvezérelte: mindegy. A tv- és rádiósugárzást a svájci állam vette meg. A vizet a francia. A gázt a francia. A gázvezetéket az orosz. A villanyerőművet a németek. A telefont a németek. Az országunkba terjeszkedő nagybankok jelentős részében jelentős az állami befolyás. Az olasz, német, belga, izraeli, japán, francia, amerikai. És ezek a népek dumálnak: nekünk dumálnak, hogy államtalanítsunk. Érted?

Veres érti.

A Nagy Magyar Sötétségből fényjeleket ad le: gyertek, gyertek, gyertek, jöhettek!

Veres szeme villog.

Jönnek.

Szabó Béla István
  • Polgárverés – 12 éve
    Azt sem sikerült kideríteni, hogy a brüsszeli bürokrácia miért hunyta be a szemét, amikor látta, hogy európai uniós polgárokat vernek véresre.
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • A nemzet védelme a történelem értelme
    Számunkra nem célja van a történelemnek, hanem értelme: az, hogy fennmaradjon az a nemzet, amelynek része vagyunk, és az a kultúra, amely otthonunkká teszi a szülőföldünket.
  • Róna Péter és a magyar valóság
    Ráadásul érzek Róna szavaiban egy jó adag liberális intoleranciát is: ha nem úgy gondolkodtok, mint mi, nyugatiak és nyugatimádók, akkor csak és kizárólag keletiek és barbárok lehettek.
  • Bayer: A hetedik koporsó
    A mi tisztünk bebizonyítani, hogy hiába ácsolják újra és újra a koporsóinkat, soha, senkinek nem fog sikerülni.
MTI Hírfelhasználó