Miért aktuális ma Antall József?
2005. december 12. 00:00

Ma tizenkét esztendeje halt meg Antall József. Mint miniszterelnökre emlékeznek rá, pedig nem volna hiábavaló, ha a politikai gondolkodót idéznék meg ilyenkor. Itt és most erre vállalkozunk.

A gazdag életműből egyetlen gondolatot emelünk ki, mint amely – sajnálatos módon – mindennél aktuálisabb.

’989. június 15-én, egy nappal az újratemetés előtt – az MDF emléktáblát avatott Nagy Imre és társai tiszteletére a Fő utcai katonai börtön falán. E helyütt mondott Antall József, a Fórum elnöke beszédet, amelyet teljesen elnyomott a másnapi ünnep zaja.

E beszéd bevezetőjében rámutatott, hogy az 1944-es rabok emléktábláját Nagy Ferenc miniszterelnök és az ő édesapja, néhai Antall József avatták föl, néhány méterre az új táblától. A kapcsolat (az esemény és a hajdani résztvevőkkel összekötő vérségi kapocs) nem holmi fennhéjázás volt, noha később megpróbálták annak állítani be. Antall azonban tudta, vállalta a lényeget: a múlt és a jövő közti szervesülés újrateremtését.

Még megrendítőbb a folytatás:

„A történelmi tudathasadásnak is sok példája van. Az 1867-es Magyarország – kétségbe nem vonható eredményei mellett – együtt emlékezett, emlékezhetett a még életben lévő elkövetőkkel és azok örököseivel a nemzet hőseire, a mártírokra és az elüldözöttekre. A múltat egybemosó jótékony feledés, feledékenység néha egymás mellé helyezte a paraszti tisztaszobákban is megöregedő Ferenc Jóskát és Kossuth Lajost. De ettől mindig távol maradt Batthyány Lajos portréja – ezt megakadályozta a jó ízlés.”

Igen, a jó ízlés. A jó ízlés, amely teremtő erő. Amely nem engedi együvé az össze nem tartozót. Amely megóv az aránytalanságtól, a mértéktelenségtől.

De lássuk csak a folytatást:

„A megbékélésnek a rációban, az értelemben kell fogannia, az érzelmi kiengesztelődés hosszú folyamat, nem történik meg azonnal. Annál kevésbé, mert az áldozat meg tud bocsátani, a tettes soha vagy ritkán!”

Legyünk őszinték, ezt a beszédet elfelejtettük. Pedig jó lett volna észben tartani, azzal a másikkal együtt, amelyik egyedül emlékezetesnek bizonyult a következő napi szónoklatok közül.

A beszéd folytatásában azt a gondolatot bontotta ki Antall, hogy az 1956-ban oly megrendítően feltűnt egység billentheti helyre a nemzetet, mert „a politikai morál éltető forrása most a mártírium”. Egyébiránt rövid beszédét e szavakkal fejezte be:

„Legyen a mai nap és a holnap az áldozatok és az elkövetők megbékélésének kezdete, ha erre az elkövetők is képesek lesznek…”

Ezt a gondolatot sikeresen elfelejtették velünk. Valahogy „nem jött át” a médián. Pedig nem egyszer mondotta el Antall József. Megismételte 1990. május 23-án este, miután letette a kormányfői esküt. Akkor így fogalmazott:

„Mi szeretnénk hinni, hogy az ő politikai tevékenységük (ti. a volt MSZMP, a Kádár-párt egyes vezetőié – Ny. J.) a jövőben sem lesz olyan, hogy nekünk azonosítani kellene az ő politikájukat és magatartásukat az elmúlt négy évtizeddel. Ők együttesen az átmenet katonái és az átmenet szolgálói, és ezt emberi tisztességgel nekünk el kell ismerni. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy az ország kigyógyuljon azokból a mély lelki fájdalmakból, amelyekbe a négy évtizedes diktatúra belesodorta, ahol annyi sebet ejtettek és annyi sebet kaptak.

Tudom azt, hogy az áldozat mindig előbb szokott megbocsátani, mint az elkövető, ezért sokan vannak e ház falain kívül, akik egyáltalán nem így gondolkodnak rólunk. Nekik is üzennünk kell: fogják fel, hogy mi történt a világban, fogják fel, hogy mi történt ebben a térségben, mi történt ebben az országban. Vegyék tudomásul, hogy elbuktak és új idők jöttek, és vegyenek példát azokról, akik saját egykori pártjukból felismerték, hogy személyes áldozatok árán is érdemes az újat előkészíteni.

Tizenöt év elteltével ez az Antall József az aktuális. Ez a tudós ember, aki felteszi a legkínzóbb kérdést. Csak nem az a legfőbb, mondhatni egyetlen baj velünk, hogy odaát nem tudták megbocsátani nekünk, amiért el kellett köszönniük a hatalomtól? És lehetséges, hogy most, a generációváltás után a nagyapa unokája ma ezért gyűlöli habzó indulattal azt a Magyarországot, amelyik merészeli másképpen gondolni a világ természetes rendjét ezen a tájon? Van egy réteg, amelyet tényleg különleges anyagból gyúrtak?

Ja, és még egyet. Az utóbbi Antall-szónoklatot azért nem láthatták a magyarok, mert az állami tévé úgy döntött, hogy a miniszterelnöki beszéd helyett a focidöntőt közvetíti élőben. No comment…

 

Nyiri János
Címkék:
  • Polgárverés – 12 éve
    Azt sem sikerült kideríteni, hogy a brüsszeli bürokrácia miért hunyta be a szemét, amikor látta, hogy európai uniós polgárokat vernek véresre.
  • Antall József és Sargentini
    Amikor nagy a zűrzavar, a cosmos helyett chaos van, amikor a szervezetlen rotyogás uralkodik, nem árt, ha fogódzót keresünk.
  • A nemzet védelme a történelem értelme
    Számunkra nem célja van a történelemnek, hanem értelme: az, hogy fennmaradjon az a nemzet, amelynek része vagyunk, és az a kultúra, amely otthonunkká teszi a szülőföldünket.
  • Róna Péter és a magyar valóság
    Ráadásul érzek Róna szavaiban egy jó adag liberális intoleranciát is: ha nem úgy gondolkodtok, mint mi, nyugatiak és nyugatimádók, akkor csak és kizárólag keletiek és barbárok lehettek.
  • Bayer: A hetedik koporsó
    A mi tisztünk bebizonyítani, hogy hiába ácsolják újra és újra a koporsóinkat, soha, senkinek nem fog sikerülni.
MTI Hírfelhasználó