Az ünnep legszebb dísze: a karácsonyfa
Nincs karácsony fenyőfa nélkül. Ma már el sem tudjuk képzelni a karácsony estét fenyőfa-állítás nélkül, de nem mindig volt ez így. Vajon tudjuk-e, honnan ered a karácsonyfa állítás szokása? A pogány hagyományokból vettük át, vagy újkori divat? Összeállításunkból minden kiderül.
2007. december 22. 00:00

Az ünnep eredete

A téli napforduló, a diadalmas Nap, az élet megújulásába vetett hit megünneplése régmúlt időkbe nyúlik vissza. Ez az ünnepkör a nagy világvallásokban is megtalálható. Karácsonyt, Jézus születésének ünnepét is a római mitológiából vezethetjük le. A római birodalomban az időszámításunk szerinti III. században rendelték el az ünnepet, bár akkoriban a Napisten születésnapját köszöntötték ezen a napon. A keresztény vallás szimbolikájában Jézus, az isteni fényforrás, születésnapját ezért teszik erre az időre. Ez a nap a IV. században válik igazán elfogadottá és elterjedté. Családi ünneppé a protestantizmus terjedésével vált a XVII. században, ezzel az ajándékozás szokása is átalakult.
A meghatározott időre, karácsonyra állított feldíszített fa szokása is erre az időszakra tehető, germán eredetű. A mai karácsonyfák alakjukkal emlékeztetnek e hitvilág óriás fájához, melynek ágai a végtelenbe, gyökerei pedig az óriások és holt lelkek birodalmába nyúlt.

Pogány hagyományok

A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet. A karácsonyi ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek.

Régen a németek lakta területeken Katalin-napkor vagy Borbála napján vízbe tett ágak általában karácsonyra zöldültek ki, és a hosszú éjszakák komor hangulatában az életerő jelképévé váltak. Az emberi hajlékok melegében rügyeztetett termőágak utóda a karácsonyfa.

Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. A fán látható girland, vagy boa a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet, ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök, a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.
A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. 

Berlinben a 19. század első évtizedeiben kezdtek karácsonyfát állítani. Innen jutott el Bécsbe, ahol arisztokrata és művészkörökben gyorsan elterjedt. A század közepén már a legszegényebb bécsi családok sem ünnepeltek karácsonyfa nélkül. Érdekes adat, hogy amikor 1860 karácsonyakor Erzsébet királyné Madeira szigetén volt gyógykezelésen, Ferenc József e távoli helyre is küldött neki feldíszített fenyőfát. Angliába a német Szász-Coburgi Albert, Viktória királynő férje vitte az első karácsonyfát. A német területen kialakult szokás egész Európában elterjedt és a kivándorlók révén a tengerentúli területeken is népszerű lett.

Magyarországi elterjedése

Hazánkban a XIX. század első felében jelent meg, elsősorban nemesi, majd polgári körökben. A feljegyzések szerint először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát 1824-ben. A század második felében a társadalom többi rétegénél is elterjedt.

A karácsonyfa első említésére a magyar irodalomban elég későn bukkanunk. Ugyan báró Eötvös József Ercsiben, 1835-ben írt irodalmi tanulmányában a XIV. Lajos-kori francia irodalomról azt írta, hogy az nem erős tölgyhöz, hanem “inkább ama fácskához hasonlatos, melyre karácsonykor gyermekeknek ajándékokat aggatnak”. Egy kilenc évvel későbbi, Petőfi Sándor, Csapó Etelka, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Erdélyi János, Kuthy Lajos és Kazinczy Gábor társaságában töltött karácsony estéről említette a karácsonyfát a vendéglátó háziasszony, Vachott Sándorné, Csapó Mária Rajzok a múltból című emlékirataiban. “…kénytelen valék a társaságot egy időre elhagyni, részint mivel az esteli feladását kellene sürgetnem, részint, hogy szép ünnepélyesen bemutassam az est fénypontját a  karácsonyfát… A karácsonyfa bemutatása az estelizést megelőzve történt; – nagy éljenzések fogadták a fát, melyen a gyertyácskáktól megvilágítva, minden jelenlévő számára tündöklött egy-egy parányi ajándék. Kugler cukrász gyártmányai…”

Első szépirodalmi említésével Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi elbeszélésében találkozunk 1854-ben a Vasárnapi Ujság hasábjain: “Annyi ablak ki volt világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus…”

Az új szokás a 19. század második felében jutott el Erdélybe. Meghonosításában a magyar földesurak, papok és tanítók mellett az erdélyi németeknek is nagy szerepük volt. A magyar paraszti életben a mai értelemben vett karácsonyfa állítás szokása, házilag főzött szaloncukorral, a fa alá helyezett betlehemmel csak a XX. században terjedt el. A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le.

Nem mindegy mivel díszítünk

Ahogy a divat, úgy a karácsonyfa „ruhája” is változott az idők folyamán. Az első fenyődíszek még nagyon egyszerűek voltak. Csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy drága viaszgyertyákkal díszítsék a fenyők ágait. Főleg aranyozott vagy liszttel fehérre festett dió, alma, toboz, papírvirágok kerültek a fácskára. A falusiak házilag sütött süteményeket, édességeket, pattogatott kukoricából fűzött láncot akasztottak rá. Vidéken hosszú ideig még a szaloncukor is házilag készült. Csehországban gyártották az első üvegdíszeket és -gömböket. Később megjelentek a csillagszórók és a villamos energia elterjedése után az elektromos fenyőégők.

A modern díszek csupán esztétikai céllal kerülnek a fára, a régi hagyományos díszek azonban mind-mind vallási jelentéssel bírtak.
Csillag: a legtöbbször fa tetejére kerül; a betlehemi csillagot szimbolizálja, amely Krisztus születését jelezte a pásztoroknak. Dió: Krisztus jelképe. Külső keserű zöld burka a szenvedésre, kemény csonthéja a keresztfára, édes bele az isteni életre utal, amelyért az embernek fáradoznia kell.
Alma: a kis Jézus uralkodói jelvénye.
Aranyfüst: a drága ajándékokat jelképezi, amelyeket a napkeleti bölcsek vittek a kisdednek.
Gyertyafény: a hosszú élet jelképe.

Azok a csodálatos fenyőfák

A fenyőfajok közül a legnépszerűbb a lucfenyő, mely Európában gyakori. Sudár termetével, szabályos alakjával valamint könnyű díszíthetőségével vívta ki magának az első helyet. Hibája azonban, hogy a korszerű fűtésű lakásokban tűit gyorsan elveszíti, lekopaszodik és fokozottan tűzveszélyes. Az északi országokban ehelyett inkább a jegenyefenyő féléket használják, melyek alakja hasonlít a lucfenyőhöz, de ágai sűrűsége miatt nehezebben díszíthető, azonban lombja tartósabb. Oroszországban, annak is keletibb részein hosszútűs fenyőféléket alkalmaznak. Ezek a kevésbé dekoratív fafajok ott terjedtek el leginkább, ahol mind klimatikus mind egyéb okokból nem volt lehetőség értékesebb karácsonyfafélék termesztésére. Alakja kevésbé felel meg a célnak, de nagyon tartós a lombozata. Az USA északi részén és Kanadában gyakran használják a duglász- és a hemlokfenyőket  karácsonyfaként. Alakjuk hasonlít az európai lucfenyőkhöz, de sokkal tartósabbak azoknál. E fenyőfajokat az USA melegebb, déli területein gazdaságosan megtermelni nem lehet, ezért itt erre a célra virginiai borókát, vagy újabban a rendkívül gyors növekedésű hibridciprusokat alkalmaznak.

(Forrás: spnf.hu;  holgyvilag.hu, nokvagyunk.hu, unnep.menta.hu; kertpont.hu)

Címkék:
MTI Hírfelhasználó