Az el nem sodort falu hősei
A kommunizmus idején a kollektivizálással magyar falvak, vidéki közösségek életét tették tönkre. Családok lettek emiatt földönfutókká, kisemmizettekké, sokakat deportáltak, kényszermunkára vittek Dobrudzsába, s voltak, akik életüket vesztették azokban a kegyetlen, gyötrelmes időkben. Az erőszakos kollektivizálás, a kommunista terror a Bihar megyei Bélfenyéren is szedett áldozatokat. Rájuk emlékeztek múlt szombaton. A római katolikus templom kertjében emléktáblát is avattak ez alkalomból.
2006. március 23. 13:54
A bélfenyéri plébános és a Szent Miklós gyermekotthon és kollégium vezetője, Kiss Márton fontosnak tartja, hogy a faluban emlékezzenek a múltra. Ezért a bélfenyéri közösség úgy döntött: ezen a szombaton nem csupán az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékeznek, hanem mementóként fölavatják „az el nem sodort falu” hőseinek tiszteletére készített és a római katolikus templomkertben lévő feszület talapzatánál elhelyezett emléktáblát.

Márton atya örömmel újságolta, hogy nemrégiben hivatalosan is bejegyeztették a bélfenyéri Kolping Egyesületet, mely reményeik szerint nemcsak a szeretetotthon, hanem az egész település javára fog szolgálni. Arról is szólt: tizenhat év után először a tavaly nem volt több a temetés, mint a keresztelő. Jó jelnek számít, hogy a falu fiataljai próbálnak megint szülőföldjükön boldogulni, s gyermekvállalásra is gondolnak.

Az emléknapra a szomszédos Tenkéről is érkeztek vendégek. Jöttek látogatók továbbá Tenke és Bélfenyér testvértelepüléséről, a magyarországi Zsadányból is.

Az ünnepély szentmisével kezdődött. Márton atya prédikációjában egyebek között hangsúlyozta: vegyük észre a másik emberben a jót. Azt, ami összeköt bennünket. Öröljünk, hogy nincs két egyforma fűszál sem, hogy milyen sokszínű a világ. Ezután a zsadányi református lelkipásztor, Demeter Ottó szólt az 1848–49-es forradalomról, a szabadság eszméjéről. „Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság” – idézte Pál apostol szavait.

A szertartás után a templomkertben folytatódott az ünneplés. Az 1949-es szomorú események krónikáját, mely tavaly jelent meg a Magyar Nemzetben, Szabó István olvasta föl, akinek Bíró József nevű nagybátyja volt az egyik bélfenyéri áldozata a ’49-es parasztlázadásnak. A bélfenyéri historia domusban hiteles leírás olvasható a történtekről:

„Kis falunk népe a település fennállása óta alig élt át keservesebb, fájdalmasabb napokat, mint 1949. július vége és augusztus eleje. A baj nem nálunk kezdődött, és csak inkább szenvedő, mint cselekvő alanyai voltunk a lázadásszerű megmozdulásnak. A baj a csépléssel kapcsolatban alakult ki. Miniszteri rendelet értelmében a cséplőgépnél dolgozó munkások az eddigi szokástól eltérően bérüket nem búzában, árpában kapták, hanem pénzben. Azonban a pénzfizetés még csak távolról sem közelíti meg a szokásos részesedést. A munkásság a környező román falvak dolgozóinak példáján felbátorodva és velük egyetértve itt is megtagadta a munkába állást. Sőt karhatalommal megakadályozták azt is, hogy a gazdák összeállva csépeljenek. Talán két hétre is megakadt a munka: a parasztság a természetbeni részesedéséért, a gazdák a meglehetősen magas kvóta enyhítéséért harcoltak. Környékünkön a lázadás, amit sohasem lehetne megállapítani, hogy végeredményben hány megyére terjedt ki, Feketetóton kezdődött, ahol állítólag a kivezényelt katonasággal is megütköztek. (…) 28-án éjjel a feketegyőrösi munkások rendszerellenes énekekkel és fölkiáltásokkal átjöttek hozzánk. Falunk lakosságát megfenyegették, hogy ha nem tartunk velük, akkor fölégetik a házainkat, s azt követelték, hogy szombaton éjjel közös tüntetésben vonuljunk át Kocsubára. Éjjel félreverték a harangokat, és villával, kapákkal többen futottak a szomszéd faluba. Azonban – mint az előre látható volt – a kivezényelt katonaság elől hazatértek. Közben egy kocsubai fiút agyonlőttek. Vasárnap reggel beköszöntött a szomorúság, a szenvedés. Heteken keresztül jajjal keltünk és feküdtünk. Megszámlálhatatlan katonaság lepte el a falunkat. Harangozni sem volt szabad egy hétig. A katonaság kettesével kezdte összeszedni a Kocsubára átmenő férfiakat. Úgy 60–70 embert vittek az őrsre. Természetesen a környező falvakból is hasonlóan ugyanezt tették, mert keresték a mozgalom forrását. Ezt állítólag a több éve keresett, letartóztatása elől elmenekült Sârbu Silviu volt jegyzőben találták meg. Állítólag vele politikai kapcsolatot tartott fenn Csák László és Bíró József. Ezért őket augusztus 3-án hajnalban, egyiket a templom mellett, az utóbbit a községháza előtt agyonlőtte a katonaság, hogy a lakosságot megfélemlítse. Kevéssel a kivégzés után hat családot, a legjobb módúakat Konstanca melletti falvakba deportálták. A hat család vagyonát »állami kezelés« alá rendezték.”

Egyébiránt Bihar megyéből közel kétszáz famíliát deportáltak. A hat bélfenyéri családot marhavagonokban költöztették dobrudzsai kényszerlakhelyükre, vagyonukat pedig elkobozták.

A krónika elhangzása után Berke Sándor tenkei református parókus lelkész mondott ünnepi beszédet, majd Márton atya fölszentelte, megáldotta az emléktáblát. Ezután Kossuth-nóták, majd a helybéli gyermekek és a szeretetotthon kis lakóinak versműsora hangzott el. Már épp búcsúzkodtak a magyarországi vendégek, amikor, mintegy varázsütésre megjelent Böjte Csaba atya is, a szászvárosi és dévai gyermekotthonok alapítója (ezek mintájára, ihletésére kezdte meg tevékenységét a bélfenyéri is). Szalontára tartott, de pár percre Fenyérre is beugrott, s mint mindig, most is volt néhány bátorító, derűs mondata.

Tóth Hajnal, Reggeli Újság, Nagyvárad

gondola
Címkék:
megmondó
Alighanem a hattyúdala lesz Thomas Doll edzőnek az Európa Liga selejtező második fordulójának visszavágója Herningben.
  • Újabb izmus az EU-ban: idiotizmus
    Az elmúlt évszázad még a legrokonszenvesebb izmus, a humanizmus fogalmát is beszennyezte, mert ezt a szép eszmét megélhetési humanisták sajátították ki.
  • A 2006-os terrorkormányzás
    Az egészen durva kettős mérce azt mutatja, hogy rejtett érdekcsoport próbálja rombolni Magyarországot.
  • Háború előkészülete zajlik térségünkben
    Úgynevezett „migránsfalvakat” akarnak létrehozni, megsértve adott államok területi integritását. Háborúk kezdődtek ekként évezredek óta.
  • Civilizációs mentőcsónakok
    Jelenleg a civilizációs mentőcsónakok épségben való megőrzése lehet a társadalmi önvédelemnek a stratégiai célja.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI