"Megfélemlíthetők-e az újságírók?" - konferencia képekben
Léphaft Pál karikaturista kapta az idei Európa-érmet
Létezik-e manapság is a megfélemlítés eszköze a médiában? Ha igen, milyen mértékben, illetve hogyan lehet ellen küzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ a Szabadelvű Médiaműhely: Megfélemlíthetők-e az újságírók? címmel tartott, XVII. konferenciájának részvevői március 25-én a Pest szállóban. Az eseményen átadták az idei Európa-érmet is.
2006. március 26. 12:08

A konferenciát megnyitotta, illetve elnökként levezette Molnár Pál újságíró, a Szabadelvű Médiaműhely tagja.

Bár direkt cenzúra ma nincs Magyarországon, az újságírók függnek a politikától és a gazdaságtól – mondta köszöntőjében Speidl Zoltán újságíró, a SZEMM alapító tagja, aki, mint felidézte, munkássága során többször szembesülni kényszerült az említett függőségi helyzetből adódó megfélemlítéssel. Hozzátette, a sajtó egyfajta bekerítettségben, egzisztenciális megfélemlítésben él, emiatt nem tud megvalósulni a gondolati- és sajtószabadság.

A tudomány oldaláról közelítette meg a kérdést Zárug Péter Farkas politológus. Elsősorban arra kereste a választ, mi az a specifikum, amely sajátossá teszi az újságírók megfélemlítését a többi emberrel szembeni megfélemlítéshez képest.

Mint kiemelte, a megfélemlítés mindig egyfajta hatalmai viszonyt feltételez. A-nak akkor van hatalma B felett, ha képes rávenni, hogy B olyan tegyen, amelyet egyébként önmagától nem állt szándékában - mondta. Hangsúlyozta, az újságíró feladata a vélemény- és szabadságjog megvalósítása, valamint a tárgyilagosság, ezért a megfélemlítés célja arra irányulhat, hogy ezek felhagyására kényszerítse. 

Kifejtette, a megfélemlítés négyféle területről származhat. Az első a politika és hatalom oldaláról jövő megfélemlítés és intézményrendszerei. A második a gazdaság, a pénzvilág uralmi rendjének befolyása, amely a kiszolgáltatottság helyzetéből ered. A harmadik a médiastruktúra felépítettségéből ered, a tulajdonosi, valamint az alá-fölérendeltségi viszony határozza meg. Míg a negyedik a minden más oldalról jövő fizikai fenyegetettség, amely az újságíró által sértett érdekcsoportoktól ered.

Minden médiarendszernek kihívása a megfélemlítésre adott válasz - hangsúlyozta. Míg a diktatórikus államforma médiarendszerére az első csoportba tartozó, a politika és hatalom oldaláról jövő megfélemlítés a jellemző, addig a demokratikus médiarendszert a második és harmadik terület befolyása határozza meg - mondta. Hozzátette, az előbbit a monocentrikusság jellemzi, az utóbbit pedig ideális esetben a pluralitás és a policentrikusság. Ma Magyarországon az előbbi megvalósult, de az utóbbi még hiányos.

Előadásában három szakaszra osztotta a magyar média helyzetét. Mint ismertette, 1986-ig a monocentrikus rendszer volt érvényben, majd a sajtótörvény életbe lépésével megkezdődött a pluralizálás, ám a televíziók és rádiók nagy része továbbra is állami kézben volt. Végül a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény megszületésével megkezdődött ez utóbbi kiépülése is. Ez egyben a megfélemlítés csökkenését is magával hozta – állította a politológus. Hozzátette azonban, hogy egyúttal a hatalmi, politikai megfélemlítést fokozatosan felváltotta a gazdasági alapú.
Minél több centrum tud kiépülni, annál inkább csökken a megfélemlítés. A kiút tehát az, ha több, valóban demokratikus, a közéletet egyformán befolyásolni tudó centrum jön létre – mondta. 

Cservák Csaba jogász ezzel szemben a médiahelyzet jogi szabályozásában látta többek között a kiegyensúlyozottság és a véleményszabadság megvalósulásának megoldását. Hangsúlyozta, megoldást jelenthetne, ha az országos lefedettségű frekvenciák kiosztásával szerzett médiafölényt törvényes módon szabályoznák.

A felügyeleti rendszer szabályozását folytatni kellene, az 1996-os törvényt meg kellene reformálni az új kihívások függvényében – tette hozzá.

A szabályozás hiányosságait példázandó megemlítette az ORTT-nek a kampányidőszakra vonatkozó rendelkezését, amelynek értelmében a kereskedelmi televízióknak egyharmad megjelenést kell biztosítani a kormány, a kormánypártok és az ellenzéki pártok számára. Ez, mint hangsúlyozta, a francia példa átvétele, amely azonban a két ország eltérő rendszere folytán hazánkban a jelenlegi kormánypártok javára elbillenti s médiaegyensúlyt.

Cservák Csaba szerint a már létező, a médiatörvény megreformálására felállított szakmai bizottság, valamint egy, a magántelevíziók munkáját is felügyelő, a pártok által delegált tagokból álló szervezet létrehozása, működése lehet a megoldás.

A médiaegyensúlynak minőségi és nem mennyiségi kérdésként való értelmezését hangsúlyozta Sipos Zoltán újságíró. Mint mondta, a fenyegetettség napjainkban egyre inkább kiváltódik azzal, hogy személyi módon megelőzik. Fiatal újságírókkal pótolják azokat az újságírókat, akiket egyébként megfélemlítenének. Ezzel az újságírók helyét a propagandisták veszik át, felhígul a magyar sajtó - mondta.

A félelem nem kívül van, hanem belül, a múltunkban és a jövőnkben gyökerezik, ezért az a megoldás, ha a jelennel, a „most”-tal foglalkozunk – hangsúlyozta Marosi Antal. Az iraki háborút is megjárt újságíró elmondta, az elmúlt években számos, kényes kérdéseket feszegető írását, interjúját utasították el a szerkesztők és a kiadók, de, tette hozzá, „az én dolgom a tudósítás, az más dolga, hogy megjelenteti-e”.

M. Szabó Imre újságíró is saját tapasztalatait ismertetve beszélt az újságírók megfélemlítéséről. Mint elmondta, jelenleg is büntetőper zajlik ellene egy, a magyar bíróságokra tett kijelentése miatt, de, mint hozzátette, ha az emberben eloszlik a félelem, vagy nincs, akkor kötelessége kimondani bizonyos mondatokat. 

Európa-érem

A konferenci keretében került sor immár nyolcadik alkalommal az Európa-érem átadása. A polgári újságírás díját idén az újvidéki Léphaft Pál karikaturista kapta. A díjat korábban Szaniszló Ferenc, Johnathan Sunley, Balázs Géza, a Hitel szerkesztőségének nevében Csoóri Sándor főszerkesztő, Kondor Katalin, M. Szabó Imre és Fricz Tamás vehette át.

A kitüntetettről Dormán László újságíró mondott laudációt, a díjat képező bronz érmet, Ligeti Erika alkotását, és az oklevelet M. Szabó Imre adta át.

Léphaft Pál

Karikaturista, újságíró, (Nagybecskerek [Zrenjanin, YU], 1952. január 17. - )
1972-76: az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán végbizonyítványt szerzett. 1977-87: az Újvidéki Televízió magyar hírszerkesztőségének, a Magyar Szó napilapnak az újságírója, 1996 novemberétől szatirikus mellékletének, a Grimasznak a szerkesztője. 1990-97: a Napló c. hetilap állandó munkatársa és szerkesztőségi tagja. 1992-től a Magyar Nemzet tiszteletdíjas karikaturistája. A Heti Válasz című lapban is jelennek meg rajzai. Az újvidéki Képes Ifjúság 1. karikatúrapályázatának díja; 1978: a Montreali Nemzetközi Karikatúrakiállítás 2. díja; 1979: A gyermekek éve 2. díj, Belgrád; 1987: a Montreali Nemzetközi Karikatúrakiállítás 3. díja; 1997: a Szerbiai Iparművészek és Formatervezők Szövetségének oklevele; 1997: Forum Képzőművészeti Díj, Újvidék; Karikatúra határok nélkül - különdíj, Budapest; a Szkojei Oszten c. szatírikus lap nemzetközi karikatúrapályázatának különdíja. 1989-től: a Telepi Rádió (politikai kabaré) szerzője és szereplője. Több önálló könyve is megjelent, és számos kiállítása került megrendezésre.

Címkék:
  • „Tudományos” látásmód
    Ilyen körülmények között lefordíthatjuk-e Lenint magyar pénzből angolra?
  • Eltüsszentett forradalom
    Tényleg feltámadt a baloldali ellenzék, legalábbis sok éves tespedését felszámolva mintegy varázsütésre in concreto a tettek mezejére lépett.
MTI Hírfelhasználó