Wekerle, a meseszép kertváros - képriport
Ahol a Barátok közt játszódik...
Mindannyian tudjuk, hogy létezik, sokan még azt is sejtik merre van. Wekerle-telep csodálatos színfoltja Budapestnek, ahol élni, lakni, létezni még a mai napig is - mondhatjuk – rangot, elismerést jelent. Nézzen szét velünk a helyszínen és tudjon meg mindent a területről és létrehozójáról!
2006. április 28. 14:45
A százötven évvel ezelőtt, 1848. november 15-én született Wekerle Sándor három alkalommal volt Magyarország miniszterelnöke, a millennium korának számos alkotása, reformja és eseménye fűződik a nevéhez. Így a Wekerle-telep is.

„Jóváhagyatik a pénzügyminiszternek az az intézkedése, amellyel néhai Sárkány József örököseinek a Kispest község határában fekvő 472 ezer négyszögöl kiterjedésű ingatlanait négyszögölenként 6 korona 50 fillér vételár kikötése mellett a királyi kincstár részére megvásárolta. ... Felhatalmaztatik egyúttal a pénzügyminiszter, hogy 12 millió korona erejéig egyszerű kivitelben munkáslakásokat építhessen, és azokat az állami és más üzemek munkásai, esetleg alkalmazottai részére bérbe adhassa.” Az 1908. évi XXIX. törvény miniszteri indoklásában Wekerle kifejtette, hogy a kormány gazdasági intézkedéseivel a nemzet egyetemes érdekeit és a nép jólétének emelését tűzte ki célul.

Lakáskérdés annó

A munkás- és tisztviselőtelep építése során Wekerle Sándor új városépítési koncepciót valósított meg. Pénzügyi-városfejlesztési terve a kiegyezés utáni fellendülésre épült. Megélénkült a nagyipar fejlődése, üzemek létesültek, s a polgári fejlődést szolgáló jogi, oktatási, egyházi, egészségügyi, közlekedési, népjóléti, kulturális, gazdasági, pénzügyi és katonai intézmények kezdték meg működésüket. A múlt század utolsó huszonöt évében Budapest lakosságának száma a két és félszeresére nőtt. A századforduló után a vidéki kisvárosokból és a falvakból az ipari településekre – elsősorban a fővárosba és környékére – özönlött a földjét elvesztő, munkalehetőséghez a lakóhelyén nem jutó, nincstelen parasztság tömege. Az ipari munkásoknak és családtagjaiknak lakásra volt szükségük. Budapesten és környékén a nagymérvű lakáskereslet következtében üzletággá vált a lakások bérbeadása, miközben a századvégi infláció nyomán visszaszorult a házépítési vállalkozás. Mindez határozott intézkedéseket követelt a főváros vezetőségétől és a kormánytól.

Saját kertészettel

Fleischl Róbert neves építész a sokemeletes, függőfolyosós bérkaszárnyákkal ellentétben a kertvárosi építési módot javasolta a kormánynak. A vidékről felkerülő, munkássá és tisztviselővé váló emberek ugyanis kiszakadtak addigi környezetükből, a kertek, növények és fák világából. A kormány és a főváros vezetése azt várta az építészektől, hogy a „kertváros-koncepcióval” mentsék meg a városiasodás miatt háttérbe szoruló értékeket. A nyertes építészek eszerint tervezték meg a kispesti lakótelep típusépületeit. Az építkezések során háromfajta épületet emeltek: családi házakat (ikerházakat, sorházakat), bérházakat („csoportosított lakóházakat”) és garzonházakat (egyedülállók számára). Wekerle Sándor miniszterelnök nagyszabású építkezési programja 1909-től fokozatosan megvalósult, s egyre több lakó érkezett a telepre. A pénzügyminisztérium kinevezte a lakótelep gondnokságát. Az ügyintézést tizenkét tisztviselő végezte el, s negyven-hatvan iparos gondoskodott az épületek karbantartásáról.

A telepgondnokság saját kertészetet tartott fenn, s a közterületen ötvenezer fát ültettek el. A Fő tér mindig pompázott a sokszínű és illatozó virágoktól. A kertészet közreműködésével oldották meg a lakások kertjeinek növénytelepítését. A homokos talaj alkalmas volt csonthéjas gyümölcsök termesztésére is. A bérlők lakásonként négy gyümölcsfát ültettek el kertjükben, így tizenhatezer gyümölcsfa került a kiskertekbe. A lakók ribizlibokrokat telepítettek a kerítések mellé. 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy a lakosság az éves lakbér négyszeresének megfelelő bevételhez jutott. A lakások bérlői jutányos áron a kertészettel permeteztették gyümölcsfáikat.

A pályázatot Kós Károly nyerte meg

Lukovich Tamás fogalmazásával: „a kis közösségekben, például a kisvárosokban, ahol az egy főre jutó viselkedési szituáció magas, az emberek jobban kötelezettségüknek érzik, hogy részt vegyenek a tevékenységekben, ezáltal működésben tartsák a közösséget”. Wekerle kezdeményezésére Budapesten, egy világváros külkerületében otthonos feltételeket teremtő kertváros épült. Mai mércével mérve is modern lakóhelyet kaptak a beköltözők, a mozi, az iskolák, az üzletek, a szép középületek, a sportpálya, a főtér parkja, a lakások kertjei aktív tevékenységre kínáltak lehetőséget, s a telep lakói fokozatosan eljutottak a lokálpatrióta felelősségvállalásáig.

Egy városrész központjának meghatározó szerepe volt és van egy polgári település közösségeinek kialakulásában. A főtér kiépítésére külön pályázatot írtak ki, s Kós Károly mint meghívott építész terve nyert. A teret körülvevő utcák sugaras rendszerét a központba vezető nyolc befutóút kötötte össze. A teret a Heintz Béla által jóval később, 1930-ban tervezett katolikus templom zárja le, a tornya messziről jelzi a központ helyét. A főtér 2. és 3. számú épületét és a kapuépítményt szintén Kós Károly tervezte. A kor neves építészei közül különlegesen szép épületet tervezett még Schodits Lajos és Éberling Béla, s figyelmet érdemel az 1912-ben felépült rendőrségi épület. A központban – ahol főleg a tisztviselők laktak – üzletek sorakoztak, s ott épült meg az akkori idők legnagyobb élményét, szórakozását nyújtó mozi is. A befutó utak a Fő térre irányították az ügyeiket intézőket vagy a szórakozni és pihenni kívánókat. Az erdélyi kisvárosok hangulatát idéző tágas tér épületeinek és terének esztétikuma kilencven éve nemzedékeket köt Kispesthez. Fővárosunknak ez a példaértékű alkotása a Wekerlei Társaskör alapszabályzatában leírtak szerint „olyan nemzeti és európai kincs, melynek őrzése, fejlesztése és az alkotó iránti tisztelet ébrentartása Társaskörünk megtisztelő feladata”.

Ki volt Kós Károly erdélyi polgár?

erdélyi magyar építész, könyvművész, grafikus, etnográfus,író és politikus Temesvárott született 1883-ban négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként. A temesvári református kollégium elvégzése után a József Műegyetemen mérnöki szakra jelentkezik, majd két év múlva átiratkozik az építész szakra és itt szerez diplomát. Még egyetemi hallgatóként építészeti felmérő tanulmányutat tesz Kalotaszegre. Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozik (Pogány Móricnál, Maróti Gézánál, - meghatározó volt Györgyi Dénessel való barátsága), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozza. 1910-ben földet vásárol a kalotaszegi Sztánán, felépíti a nyaralóját (a későbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei ref. lelkész leányát. 1914-ben az I. világháború kitörése után a munka nélkűl maradt építész Sztánára költözik. 1915-ben bevonultatják a kolozsvári gyalogezredhez, de hamarosan leszerelik a kultuszminisztérium kérésére. 1916-ban az utolsó magyar királykoronázásra (IV. Károly) a budai vár díszítésére kap megbízást. 1917-18-ban állami ösztöndíjasként Sztanbulban tanulmányúton van. 1918-ban az Iparművészeti Főiskola tanárának nevezik ki, de nem foglalja el katedráját, erről így vall: "..a döntés nehéz volt,... hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám mint Budapesten.... és itthon maradtam".

1919 után alkalmi munkákból él, műszaki rajzoló, nyomda-grafikus, illusztrátor, újságíró, plakátrajzoló, valamint tervez: ex-libriseket, bútorokat, emléktáblákat, síremlékeket. 1921-ben egyik alapítója az Erdélyi -, későbbi nevén Magyar Néppártnak. 1922-ben a Vasárnap c. képes politikai újságot szerkesztette. 1924-ben több barátjával együtt létrehozza az Erdélyi Szépmíves Céhet, egy független könyvkiadót, amelyet igazgat. 1931-től szerkesztője az Erdélyi Helikonnak, valamint igazgatja a Barabás Miklós Céhet - a romániai magyar képzőművészek szabad érdekvédelmi szervezetét (1944-ig). Részben a magyar kisebbségpolitika, részben demokrata szellemisége miatt, részben az erdélyi nép elszegényedése miatt nem kap komoly építészeti megbízásokat, csak kisebb, szerényebb munkákat. Így vall építészetéről: " a divatos közép-európai szecessziós és a hazai ún. tulipános magyar stílustörekvések mellőzésével, a korszerű építészet magyar stílusváltozatát a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló gyakorlata szellemében igyekeztem kialakítani ". 1944-ben sztánai házát kirabolják, részben elpusztítják, emiatt beköltözik a családjával Kolozsvárra a testvéréhez. Itt kezdi újra az életet a semmiből, az újjáalakult Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnök-igazgatója. 1945-46 -ban a Magyar Népi Szövetség elnöke, 1946-48 között nemzetgyűlési képviselő. 1945-ben a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára. 1948-49 munkatársa a Világosság c. lapnak. 1977-ben Kolozsvárott hunyt el.

Jelentősebb épületei:

Óbudai ref. parókia (1908-1909 Budapest)
Zebegényi rkat. templom (1908-1909) - Jánszky Bélával
Állatkerti pavilonok (1909-10 Budapest) - Zrumeczky Dezsővel
"Varjúvár" sztánai lakóháza (1910 Sztána)
Városmajor utcai iskola (1910-12 Budapest) - Györgyi Dénessel
Székely Nemzeti Múzeum (1911-12 Sepsiszentgyörgy)
Kispesti Munkás és Tisztviselőtelep központja (1912-13 Budapest)
Monostori úti ref. templom (1912-1913 Kolozsvár)
Kolozsvári műcsarnok (1943 Kolozsvár)
Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása (1944 Kolozsvár)

Irodalmi-, grafikai művei, tanulmányai:

Atila Királról Ének (1909, 1923 Sztána saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel) írott és rajzolt ballada
Régi Kalotaszeg (1911) építészeti tanulmány
Sztanbul (1918) várostörténet és építészet
Erdély kövei (1922 Sztána saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés) linometszetek
A Varjú nemzetség (1925) történelmi regény
A lakóház művészete (1928) tanulmány
Erdély (1929) kultúrtörténet
A Gálok (1930) kisregény
Kalotaszeg (1932) néprajzi tanulmány
Az országépítő (1934) regény
Budai Nagy Antal (1936) drámai színjáték
István király (1942) színjáték
A székely nép építészete (1944) tanulmány
Erdély népi gazdasági építészete (1944) tanulmány
Falusi építészet (1946) szakkönyv
A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954) tanulmány
Mezőgazdasági építészet (1957) szakkönyv
Hármas könyv (1969) szépirodalom, publicisztika, grafika
Kalotaszegi krónika (1973)
Kőböl, fából házat...igékből várat (1983) összegyűjtött publicisztika, önéletrajzi írások

Erdélyország népeinek építészete - Kalotaszeg

"Szeretnék egyet. Szeretném megérni, hogy kicsiny-kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyenek a földek tagban, gyümölcsfáim termők, pajtám tele, méhesem népes. Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendesen tartva. Szép legyen és gyönyörűsége mindenkinek, aki látja. Ezt szeretném megérni. Hogy kis gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden füvét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra. Ezt szeretném megérni épségben, egészségben. És ha ezt megértem, akkor örömmel megyek el én, mulandó ember, hogy itt aludhassam örök álmomat öreg tölgyfáim tövén, virágos gyep alatt. Mert hallani fogom onnan is méheim döngését, maradékaim maradékainak lépéseit és kacagását... De keserű lesz életem, ha megérem azt, hogy véreim unni fogják ezt a földet; keserű lesz az én életem akkor. És keserű halálom is és átkozott. Mert idegen kézre jut az én életem egész munkája, a kis Varjú-vár, és szerteszóródnak a világon az én utánam jövő fiak és unokáim unokái. Átkozott lesz akkor az én pihenésem a tölgyek alatt, magános idegenségben. Ettől félek én félelemmel és rettegő haraggal. Hogy idegenek tapossák sírom virágait, idegenek kacagnak és sírnak az én Varjú-váramban, mely az én szeretetem köveiből épült. Kérem azért az én Istenemet hívő, igaz hittel, hogy áldja meg maradékimat, kik szeretni fogják és meg is tartják ezt a kis világot itt a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét. Ezt kérem az én jó és igazságos Istenemtől. És most bízó hittel jegyzem ide azt, amit szeretettel tanultam másoktól, és amire megtanított a föld: a föld munkáiról és az állatok, növények gondozásáról. Adja az Úr kegyelme, hogy utódaim jobban, több tudással folytassák azt a munkát, melyet az ő számukra én itt Esztánán megkezdettem... Szólottam az én maradékimnak."

Kós Károly: Bevezetés a Testamentum és agrikultúra című kézirathoz (1915)

(Felhasznált források: részletek Dr. Bóra Ferenc írásából, valamint http://web.interware.hu/szentesi/kos/kos.htm - Szentesi Csaba)

gondola - paulik
megmondó
Úgynevezett „migránsfalvakat” akarnak létrehozni, megsértve adott államok területi integritását. Háborúk kezdődtek ekként évezredek óta.
  • Civilizációs mentőcsónakok
    Jelenleg a civilizációs mentőcsónakok épségben való megőrzése lehet a társadalmi önvédelemnek a stratégiai célja.
  • Az Andorra-szindróma
    A következmények súlyosak: labdarúgásunk várt fölemelkedése újra beláthatatlan távolságba került, fiatalságunk megint elfordul a futballtól.
  • Alois Mock és „Küldjük a Gyulát”
    A határőrök az előző napon visszaépítettek 10 méternyi kerítést. A „vasfüggönyt” ugyanis már korábban lebontották, de a tévéfelvételhez kellett egy díszlet.
  • Külföldről fizetett gyűlöletkeltők
    Felbérelt vörös gárdisták másznak erkélyre, és hőbörögnek, rontanak be szerkesztőségbe, és fenyegetőznek – természetesen népes médiapereputty kíséretében.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI