Felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincsek - képes beszámoló
A kiállítás válogatás a budapesti Egyetemi Könyvtár kódexállományából. Dióhéjban mutatja be az európai írásbeliség tizennégy évszázadát reprezentáló kultúr-kincset, s az abban fellelhető világi- és vallásos szövegtípusokat. A nemzeti kincs színvonalas kiállításával a könyvtár a kibernetika korában is törekszik a kéziratok méltó bemutatásra.
2006. május 30. 16:00

Az Egyetemi Könyvtár kincsei ilyen nagy számban eddig sosem voltak láthatóak, ám a Kódexeink Világa című kiállításunkkal bepillantást szeretnénk nyújtani a magyar könyvkultúrába – hangoztatta Dr. Szögi László, az Egyetemi Könyvtár főigazgatója a tárlat megnyitóján. Knapp Éva, a kiállítás szervezője köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy tárlatukkal a középkori kultúrát próbálja közelebb hozni. Mint fogalmazott, a középkori szellemi élet és tudományos gondolkodás három alapvető színtere az egyházi-kolostori kultúra, az uralkodói udvarok és az egyetemek világa volt. Ezt a három színteret próbálja életre kelteni ez a kiállítás – közölte az MTA doktora, rámutatva: kivétel nélkül használati kódexeket helyeztek el a vitrinekben, melyek jelentős tudományos információkat tartalmaznak.  

„Nem látványos díszkódexek ezek ugyan, ám mégis elidegeníthetetlen részei ezek a magyar nemzet kincseinek” – hangsúlyozta Knapp Éva, kiemelve: az ELTE nyolc magyar nyelvű kódexe közül hét került a kiállítás darabjai közé.  

Madas Edit a Széchenyi Könyvtár tudományos munkatársa szerint az írott magyar nyelv a kódexekben született meg. Elismerte ugyan, hogy korábban is voltak már írásos emlékek, ám ezek, mint fogalmazott, szórványosak voltak. A XV.-XVI. században szélesebb igény jelent meg a magyar nyelvű szövegek olvasására – közölte Madas, kiemelve: a könyvnyomtatás és a reformáció korában 20-30 év alatt született meg a „kódexek világa”. Hozzátette: a domonkos és ferences szerzetesek fordították az addig latin nyelvű egyházi szövegeket, legendákat és himnuszokat. Az MTA doktorának szavai szerint 150-200 kódex keletkezett a Magyar Királyság területén, melyből mára 45 maradt fenn. 1526-ig élte reneszánszát a kódexírás, majd a Mohácsi csatavesztés után megroppant, és Buda elestével 1541-ben szinte végleg megszűnt, mivel a kódexet készítő apácák elmenekültek. A domonkos apácák a XVII. Század után teljesen eltűntek, örökségük szétszóródott, és csak a XIX. Században kezdődött meg tudományos munkásságuk gyűjtése.

* * *

Kódexeink világa 

A budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirat- és Ritkaságtára az ország egyik leggazdagabb és legrégibb történeti, művelődés- és irodalomtörténeti forrásgyűjteménye. A XVI. század vége óta folyamatosan és többnyire szervesen bővülő kéziratos állomány jelentős mértékben gyarapodott a szerzetesrendek feloszlatása után. A jezsuita rendházakból 1773 után mintegy 140, a pálos kolostorokból 1786 körül több mint 120 kéziratot szállítottak a könyvtárba. A II. József kori aboliciós intézkedéseket követően összesen 450 új kézirat, köztük 66 középkori kódex került a Kézirattárba. A fenti adatokhoz mérhető újabb, a középkori kézirat-együttest érintő minőségi állománygyarapodás 1877-ben volt. Ekkor II. Abdul Hamid török szultán 35 kódexet ajándékozott a budapesti egyetemistáknak, s őrzőhelyük az egyetem könyvtára lett.

A kódexgyűjtemény számottevő része a kéziratok származása szerint három nagyobb csoportból áll: a nagyszombati jezsuita egyetem könyvtárában őrzött középkori kötetes kéziratokból, a feloszlatott szerzetesrendek könyvtárainak kódexeiből és a törökországi ajándék-kódexekből. Az eltérő proveniánciájú folyamatos bővülés ellenére ismert tudománytörténeti tény, hogy a könyvtár kódexállománya nem túl terjedelmes, mindössze 137 latin, 7 arab, 2 török, 2 etióp, 2 perzsa, 11 szláv, 8 magyar, 6 német, valamint 4−4 görög és olasz nyelvű kódexet őriz. Ezt a gyűjteményt szerencsésen kiegészíti a kódextárhoz tartozó 300 feldolgozott kódextöredék, mely a könyvtár saját állományából új, eddig mintegy 30 bibliográfiai egységgel tovább bővült. Ezek a számok elenyészőnek tűnnek a magyar középkorban használt, becslések szerinti 45−50 ezer itthon vagy határainkon kívül készült kódexhez képest. Ugyanakkor a tár több „nemzeti ereklyét” őriz, így például a korvinákon kívül mindenekelőtt nyolc magyar nyelvű kódexet, köztük a Ráskai Lea domonkos apáca által másolt Cornides-kódexet, valamint viszonylag sok, a történeti Magyarország területén másolt latin kézirat-kötetet.  

Az Egyetemi Könyvtár kódexei hosszú idő óta a hazai és a nemzetközi kutatás, valamint a közérdeklődés középpontjában állnak. Az elmúlt években több hazai és külföldi kiállításon szerepeltek és közülük többnek részleges vagy teljes kötetes kiadása, illetve internetes megjelenítése is elkészült. Az elmúlt években a korvinák országos digitalizálási programjának befejeződése után lehetőség nyílt a könyvtár magyar nyelvű kódexeinek (Cod. Hung. 1–8) és további 28 latin kódexnek (Cod. Lat. 14–30, 32–36, 51, 71, 73, 78, 98, 114, 115) a digitalizálására és internetes megjelenítésére. A kiállítás a kódexgyűjtemény egészéből válogat, annak tematikus áttekintésére vállalkozik. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a középkori európai írásbeliség mintegy tizennégy évszázadát reprezentáló kultúrkincs itt őrzött részét úgy mutatják be, hogy fellelhetők legyenek benne az ismert világi- és vallásos szövegtípusok.  <i>

ELTE Egyetemi Könyvtár „Kódexeink világa” című kiállítása 2006. május 29. – július 7.
Helyszín: V. kerület, Budapest Ferenciek tere 6. - Egyetemi Könyvtár, díszterem 

Címkék:
MTI Hírfelhasználó