A kádárizmus rehabilitálása folyik
2006. június 19. 00:00
A minap, Nagy Imre kivégzésének évfordulóján, a kormányzati befolyás alatt álló Magyar Televízió Kádár János utolsó beszédét ígérte leadni. Mint tudjuk, ezt az „utolsó beszédet” a már nagybeteg Kádár 1989. április 12-én, előzetes egyeztetés nélkül mondta el az MSZMP Központi Bizottságának ülésén.

Pestiesen szólva: helyzet van.

A film első és legfontosabb, mondhatjuk egyetlen célja Kádár János rehabilitálása.

Nagy Imre kivégzésének évfordulóján.

Mire alapozzuk ezt a megállapításunkat? Először is: a filmet nagy apparátussal, költséget és fáradságot nem kímélve állították össze. A készítők emblematikus figurája az a Korniss Mihály, aki – ha jól emlékszünk – azt találta volt mondani az Antall-kormány idején generált antiszemitizmus-hullámban, hogy: „Mi jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”; na szóval ez a Korniss régóta foglalkozik Kádár személyiségének dramaturgiai felfejtésével, írt már drámát vagy mit is erről.

A másik súlyos gond, hogy a beszédet igencsak szétcincálja a film. Teleszövi Korniss megjegyzéseivel, ráadásul mindenféle képi utalás jön a szövegre, ami természetesen felülírja a kádári mondanivalót. Korniss és a készítők persze azt szeretnék elhitetni, hogy ők magyarázzák, érthetőbbé teszik Kádár „zavaros” mondatait, pedig ennek az ellenkezője folyik: félremagyarázzák Kádárt, a maguk történelmi koncepciója szerint.

A harmadik gonddal kellett volna talán kezdenem: nem az eredeti Kádár-szöveget dolgozza fel a film, hanem egy szerkesztett-vágott anyagot! A filmbéli Kádár-beszéd ugyanis nagyon különbözik A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei (MOL Bp., 1993., 1. kt. 758-767. pp.) szó szerinti textusától.

Emlékezetes, hogy a baloldal mélyen fel volt háborodva az említett jegyzőkönyvek kiadásakor.

Emlékezetes, hogy Marjai és Fekete elvtársak magas állami kitüntetésben részesültek nemrégiben, és amikor a köztársasági elnök gesztusnyelven jelezte egyet nem értését, akkor ezért a balsajtó a torkára tette a kést.

Most pedig megismerkedhettünk a Kádár-beszéd apológiájával.

Mi is a rehabilitáció tárgya?

Megítélésünk szerint nem Kádár János személye. A mozgalomban egyes személyek abszolút értéke amúgy is nulla volt; ha kellett, szoborba öntötték őket, ha kellett, felakasztották. Rehabilitációra érettnek minősül a mostani hatalom szemében a Kádár-rendszer.

Történelmi sorsforduló előtt állunk. Halk, a lakosságot látszólag nem különösebben érintő sorsforduló ez. Olyan, mint a nyolcvanas évek elején a belépésünk az IMF-be és a Világbankba vagy a kisvállalkozások engedélyezése volt. Csöndes, ám meghatározó változás.

Rehabilitálják a kádárizmust. Több okból fontos ez. A kádárizmus legfőbb ismérve a szimpatizánsok szemében az volt, hogy „nem történik semmi”. Nem kell erőlködni, a kormányzat végeredményben úgyis gondoskodik mindenkiről. Lesz segély, nem lesz követelmény és lehet lopni. Aki élelmes, megtalálja a számítását. Nem kell a hatalmat froclizni, ők elvannak odafönt, mi idelent. A politika amúgy is úri huncutság, és aki ugrál, ne csodálkozzon, ha pofára esik. Langyos víz, tespedés.

Az MSZP szavazóbázisa már alig várja, hogy ismét itt tartsunk – ezt érzékeli a hatalom, és ezt az életérzést kívánja erősíteni. Erre megy ki a mostani „reform” egész üzenete. Valakik majd befizetik az adótöbbletet, ők a „gazdagok”, fizessenek csak, ne siránkozzanak. Akinek van, az amúgy is gyanús. Majd megvizsgáljuk, miből vagyonosodott meg.

És vannak az emberfölötti emberek, az élcsapat (szabad német fordításban Übermensch). Hozzájuk nem érhet föl kritika, ők per definitionem jók, az ő vagyonuk istentől származik, ők a nép vezetői.

Na, ez utóbbi réteg most azért sürgeti a kádárizmus rehabilitálását, mert maga is abból vétetett. A késő-kádári elit a maga hatalmának történelmi igazolását kívánja megteremteni a kádárizmus rehabilitációjával.

Így lett Apró Antalból jó ember, így lett Kádárból olyan áruló, akinek „mi sokat köszönhetünk”. Így lesz a mi szellemi ősünk Nagy Imre, egyszersmind ősünk a gyilkosa is. Kádár áruló volt, de árulásával elhozta mindnyájunk számára a jólétet. És ez szentesíti tettét.

Nagy Imrének szobrot állítunk és megkoszorúzzuk ünnepnapokon, Kádárnak meg áldjuk a nevét hétköznapokon.

Íme az új kor fundamentuma.

És ne higgyük, hogy ez irreális elképzelés. Irracionális, de reális. Amint az volt a Kádár-korszak is, vagy a maga módján az volt a Horthy-korszak is, vagy tovább visszafelé a kiegyezés.

Ha Ferenc József miniszterelnöke lehetett a „Szép Akasztott”, ha Horthyék egy korszakot alapozhattak az általuk aláírt trianoni béke revíziójára, ha H. E. illegális kommunista az ÁVO-n, agyonverése közben, Rákosi elvtársat éltethette, akkor miért pont ez ne sikerülne?

Még sokan félreértik a közelmúltban lezajlott országgyűlési választások eredményét. Nem a MSZP győzött, nem a Fidesz vesztett, nem a koalíciót szeretik. Az egyetlen érdemi üzenet: ma a lakosság egyetlen kérdésben alkot többséget: többen gyűlölik Orbán Viktort, mint szeretik. Haza nincs, van itt egy kifosztandó latifundium, amely érzelmi értelemben a senki földje, és az jár jól, aki gátlástalanabbul meri lerabolni.

Az élet addig tart, ameddig én élek, és utánam az özönvíz – ez volt a kádári fíling 1956 után, és ennek feltámasztásán dolgozik a mostani hatalom.

Nyiri János
Címkék:
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI