Történelmi pillanat a szlovák és a magyar katolikusok és a két nép történetében
A nemzetünk lelki megújulását szolgáló, ez év január elsején meghirdetett Engesztelő Imaév keretében a Szlovák és a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciák Állandó Tanácsainak tagjai Erdő Péter bíboros prímás, az MKPK elnöke és Frantisek Tondra püspök, az SZKPK elnöke vezetésével június 29-én 11 órakor a népeink közötti kiengesztelődés jegyében közös szentmisét mutattak be az esztergomi bazilikában.
2006. június 29. 09:53
A két ország püspökei helyi egyházuk nevében ünnepélyesen megbocsátanak és bocsánatot kérnek a közös történelmünk során egymás ellen elkövetett bűnökért. Szentbeszédet mond Frantisek Tondra püspök, az SZKPK elnöke. Az eseményre XVI. Benedek pápa apostoli áldását küldi, amelyet a szentmisében szintén felolvasnak.

Háttér és előzmények

1. A magyar-szlovák viszonyról összefoglaló:

Másfél évszázadig tartó tragédia-sorozat következtében a mai magyar és szlovák közvéleményben, keresztény közgondolkodásban, sőt Egyházunk belső életében is a szlovákság, illetve a magyarság képe gyakran negatív, idegen, kényelmetlen, de mindenekelőtt ismerethiány jellemzi.

Nem bizonyítható, hogy a magyarok és a szlovákok ősei harcoltak egymás ellen. A két etnikum természetes egységben, szimbiózisban forrt össze, és közösen hozta létre azt a kultúrát, amit magyarországinak nevezhetünk. E kultúra létrehozói anyanyelvüktől függetlenül azonos magyarországi identitástudattal rendelkeztek. Szent István keresztény királyságában jöttek létre a későbbi, a mai nemzeti sajátosságokat meghatározó szellemi értékek, formálódtak a nemzeti nyelvek. Pázmány Péter volt az első, aki a cseh gyakorlattal szemben saját nyelvük használatára buzdította szlovák ajkú híveit. Gazdag alapítványt tett szlovák prédikációk tartására. Az Esztergomi Rituáléban a mai szlovák irodalmi nyelv alapjául szolgáló középszlovák nyelvjárást szorgalmazta, és szlovákra fordíttatta Isteni igazságra vezérlő kalauzát.

A jezsuita Szöllősi Benedek magyar, majd szlovák nyelvű Cantus Catholicit adott ki Pannónia népének. A szlovákban a cseh husziták ellen harcoló olomouci hittestvéreinek cseh katolikus nemzeti szent kultuszát, Szent Cirill és Metód tiszteletét terjesztette. Egy Balassi Bálint műveit tartalmazó kódexbe szlovák verseket is jegyeztek, akár a későbbi kéziratos énekeskönyvekbe. Krman Dániel evangélikus szuperintendens Rákóczi elkötelezett szlovák sajtószervezője, ideológusa volt. A jezsuita Timon Sámuel az ún. befogadó elméletet, a Kárpát-medencébe érkező magyarok és az itteni szlávok testvérközösségét hirdette. Rudnay Sándor, Esztergom régi fényének visszaállítója a szlovák művelődés mecénása és a szlovák prédikáció egyik legnagyobb mestere, Bartakovics Béla egri érsek a szlovák templomi éneklés támogatója volt.

A szlovákság hungarus patriotizmusa a már ellentéteket is megfogalmazó nemzeti romantika korában is töretlen volt. Ján Kalinčiak Magyarországhoz hűséges prózája Andrej Sládkovič Mátyás királlyal parolázó gyetvai legénye, Pavol Országh Hviezdoslav Arany-, Petőfi- és Madách-fordításai sok-sok egyéb mellett jelzik e magyar-szlovák szellemi összefüggés-rendszer napjainkig tartó folyamatát.

A szlovák etnikum ezer évig a magyar etnikummal együtt az esztergomi és az egri egyházmegyéhez tartozott. A Hétfájdalmú és a Nagyasszony mellett a „nemzeti” szentek is közösek Adalberttől Istvánon, Lászlón, Erzsébeten át egészen a kassai vértanúkig.

Ma már mulasztásszámba megy, ha nem törekszünk e páratlan adottságú magyar–szlovák keresztény nemzeti szolidaritás munkálására, a megismerés készségének szeretet-gyakorlására. A megújulás, a bűnbánat itt is hitpróbáló feladat, hiszen az egymásnak okozott sérelmek közül szinte mindenki csak az ellene elkövetetteket ismeri.

Katolikus egyetemünk szlovák, majd nyugati szláv tanszékeinek az alapítás pillanatától feladata a romeltakarítás és a mesterségesen elzárt értékek felszabadítása. Azonnal sor került a legszorosabb összefonódásra Esztergommal, hiszen az újraalapító főpásztorát, a kulturális és városvédő egyesület névadóját mindkét nemzeti oldal külön-külön felfedezte magának. Azóta Rudnay-emléktábla található a Szent Anna templom falán, Esztergommal közös szervezésben öt tudományos konferenciára került sor, kétnyelvű Rudnay-kötet jelent meg és három dokumentum-kiadvány látott napvilágot.

Évtizede Esztergom a székhelye a Szent Adalbert nevét nemrégiben felvett nyugati szláv kutatócsoportnak. A Nagyszombatban is újraalapított, Pázmány hagyományát folytató szlovák egyetemmel és a várossal 2oo1-ben közösen ünnepeltük Szent István államalapításának millenniumát.

Sorra nyílnak a megismerés lehetőségei, a gyakorlati együttműködés területei. Szlovák és magyar nemzetrészek („kisebbségek”, „nemzetiségek”) is kerültek kölcsönösen határokon túlra. A szlovák Rózsahegyi Katolikus Egyetem Kihelyezett Tagozata várja Esztergomban és Piliscsabán a felföldi magyar hitoktató-jelölteket. Közösen kutatjuk a pozsonyi Szent Márton dómban Pázmány Péter sírhelyét, közösen emlékezünk a két egyetem székhelye, Esztergom és Nagyszombat történeti szerepére az egyetemes magyarországi, valamint a magyar és a szlovák nemzeti kultúrában.

Kiemelkedő, előremutató találkozó volt február végén az esztergomi Mindszenty-csarnokban rendezett konferencia Ján Fígel-lel, az EU oktatási és kulturális biztosával, Erdő Péter bíboros prímás esztergom–budapesti érsekkel, Vizi E. Szilveszterrel az MTA elnökével.

A magyar nemzet lelki megújulásáért hirdetett engesztelő imaév fohászaiban helye van az ezredéve néptárs szlovákságnak. Európa gazdagabb lenne, netán okulhatna is e két, nem éppen konfliktusmentes nemzet kézfogásából, egykori közösségének megvallásából. Egy szláv és egy nem szláv európai nemzet közössége talán más szlávok és nem szlávok közeledését is előmozdítaná, elősegítve Európa keleti és nyugati tüdejének közös lélegzését.

(Käfer István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent Adalbert Közép-Európa Kutatócsoport Igazgatója)

2. A francia és a német nép esetében a második világháború után a két ország keresztényei között megindult kiengesztelődési folyamat (Pax Christi mozgalom) tette lehetővé, hogy a két ország összefogásával megkezdődhessék keresztény alapokon az európai integrációs folyamat.

3. Lengyelország 1966-ban ünnepelte a kereszténység felvételének millenniumát. Az előkészületek jegyében a lengyel püspökök 1965 végén levelet küldtek a német püspököknek. A levélben emlékeztetve a Németország és Lengyelország közötti kapcsolatok hosszú történelmére, fény és árnyoldalakra, különösen a legutóbbi háború tragikus időszakában, a lengyel főpapok felhívással fordultak a német püspökökhöz: „Próbáljunk felejteni!” És kezüket nyújtották német testvéreiknek: „Megbocsátva és bocsánatot kérve”. A lengyeleknek volt megbocsátani valójuk, de a németeknek is volt, azokért a szenvedésekért, melyek milliók kitelepítésekor érte honfitársaikat a lengyelek által elcsatolt területekről. A német püspökök válasza pozitív volt: „Testvéri szeretettel szorítjuk meg kinyújtott kezeteket. Soha többé a gyűlölet ne választhassa szét kezünket.” Mindez akkor történt, amikor Lengyelországban és Németországban a hivatalos állami propaganda azt sulykolta: „Nem felejtünk és nem bocsátunk meg.” Mennyivel másképp hangzik a keresztény megközelítés: „Megbocsátunk és bocsánatot kérünk...”

4. II. János Pál pápa a 2000. évi Szentévben az egyéneket és a közösségeket arra szólította fel, hogy tisztítsák meg emlékezetüket, hogy kieszközölhessék a megbocsátás kegyelmét azokért a hűtlenségekért, amelyekkel az keresztények az évszázadok során sok árnyékot vetettek az Egyházra.

5. A magyar-szlovák kiengesztelődéshez hasonló esemény történt a 2000. évet követően az osztrák és a cseh püspökök között.

gondola - Magyar Kurír nyomán
Címkék:
MTI Hírfelhasználó