Miért lehetetlen az MSZP-s reform – avagy mire elég az antifideszizmus
2006. július 3. 00:00
Az ország valóban válaszútra érkezett. Azonban tudjuk a történelemből, hogy Magyarország vezetése (általában a többség passzív belenyugvásától övezve!) az „útelágazódások” előtt a (látszólag) könnyebbik utat szokta választani, amelyről egyébként mindig bebizonyosodik, hogy nehezebb, göröngyösebb, ráadásul lefelé visz.

Ilyen döntés volt példának okáért, hogy nem fogtunk fegyvert a náci megszállók ellen 1944-ben, hogy nem léptünk fel a „kompromisszumos” zsidótörvények ellen már hat évvel korábban; s visszafelé menvén az időben, hogy aláírtuk a trianoni békét, hogy elfogadtuk a kiegyezést és így tovább.

Hogy a régi módon nem lehet tovább élni, azt mindenki beláthatja, aki belegondol abba, hogy április 24-én 1 euró 266,57 forint volt, míg június 29-én 282,19 forint. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy a május elején kézhez kapott fizetés 94 százalékát éri a július elején, azaz a napokban folyósított, forintban megállapított bér. Csúszunk tehát lefelé. És ha nem lépünk, akkor idén még legalább ekkora veszteségeket kell elszenvedni legalább egyszer, de inkább kétszer. Csak erről nem beszél senki. A kormány azért, mert szeretné titokban tartani, hogy a forint/euró romlás valójában a lakosságot is azonnal és súlyosan érinti, az ellenzék meg impotens momentán.

Reformról beszél a miniszterelnök, és természetesen igazi kommunistaként most is pontosan a fordítottját mondja annak, amit valójában el akar érni. Azért akar változtatni, hogy minden maradhasson a régiben. És mert a lakosság többsége fél minden változástól, Gyurcsány Ferenc joggal állítja, hogy van mögötte tömegtámogatás.

Miért nem akar igazi reformot Gyurcsány és kormánya?

Mert a jelen viszonyok mondhatni tökéletesek a számukra. A kényelmes parlamenti többség birtokában kialakították azt a struktúrát, amely lehetővé teszi gyakorlatilag az összes fejlesztési pénz lenyúlását. Olyan rendszert bütyköltek, amelyben az EU-pénzek és a hozzájuk rendelendő magyar források idegen tekintetek elől elzárva, teljes mértékben a saját gazdagodásuk szolgálatába állíthatók. Az országgyűlési többség megszavazta, hogy ezeknek a pénzeknek a sorsáról nem akar tudni. Az MSZP-SZDSZ képviselők inkább lemondtak a saját ellenőrzési jogukról is, csakhogy az ellenzék ne tekinthessen bele a bankszámlákba.

Miként biztosítja Gyurcsány a többséget ehhez a politikához?

A nyugati elemzők felhívták a figyelmet: nem a bevételeket kellene növelni, hanem a kiadásokat visszafogni. Erről Gyurcsányék hallani sem akarnak, ami az ő szempontjukból érthető is. Ugyanis a kiadások egyik felét a kebelbeliek kapják, ezek a pénzcsapok tehát nem zárhatók el, a másik felét pedig azok, akiknek a szavazataira számítanak Gyurcsányék. Ők ugyanis pontosan tudják: választási többségüket azok biztosítják, akik nyugdíjból, segélyből, egyéb munka nélkül felvehető pénzekből élnek. Ez tehát megint csak nem szüntethető meg.

Ha elzárná ezeket a csapokat a koalíció, akkor rövid úton elolvadna a többsége. Márpedig erre a többségre nagy szüksége lesz nemsokára, több okból is; de erről később, most egy aktuális hírt idézzünk föl.

Miért utaztak Gyurcsányék a minap a nemzetközi bankközpontokba?

Gyurcsányék a múlt héten kiszaladtak a nemzetközi pénzpiacokat „megnyugtatni”. Meg is nyugtatták őket, csak nem azzal, ami Magyarországnak előnyös lett volna (egy tényleges reformmal), hanem azzal, hogy egyfelől megesküdtek rá, a fizetési kötelezettségeiknek eleget fognak tenni, másfelől elmagyarázták, hogy azért nem csökkenthetik a kiadásokat, mert akkor ők megbuknának, és visszajönne az Orbán-világ. Márpedig ezt a bankszféra nem akarhatja.

Gyurcsányék érvelése hatott. A bankokat valójában csak egyetlen dolog érdekli: hogy fizessen az adós. Márpedig ha Gyurcsány tud fizetni, akkor maradhat.

Orbánékat pedig azért nem akarja látni többé a nemzetközi banktőke, mert Orbánék kiszabadították az adósságcsapdából Magyarországot. Az adósságcsapdából való kiszabadítás azt jelenti, hogy nem kell folyamatosan dollármilliókat fizetnünk a ténylegesen megtermelt jövedelmünkből a csupán papíron elvégzett „kamatszámítási” machinációk miatt.

A nemzetközi bankrendszer abból él, hogy a tegnap átengedett kevés pénz helyébe ma és holnap sokat akar visszakapni. Az ideális adós az, akinek már adni sem kell ahhoz, hogy örökké törlesszen – és ilyen ország volt Magyarország 1981-1998 között. És ebből a csapdából vezette ki az Orbán-kormány 2002-re. Na, ezt a régi kiszolgáltatottságot állította vissza azonnal a Medgyessy- és a Gyurcsány-féle vezetés, és ettől lettek ők olyan jó fiúk a „külföld” szemében.

A bankszektort Gyurcsányék arra emlékeztették az elmúlt napokban, hogy ha meg akarják tartani Magyarországot a fejhető tehenek sorában, akkor muszáj a Gyurcsány-kormányt támogatniuk. Egy orbáni fordulat megint elbizonytalanítaná a Nagy Üzletet, Magyarország folyamatos szipolyozását. Ezért a pénzvilág változatlanul el fogja tűrni a gyurcsányi politikát.

Így tehát a nemzetközi pénzvilág belenyugodott, hogy Gyurcsány Ferenc újabb adókat vet ki a magyarokra, mármint azokra, akik vannak olyan bolondok, hogy legálisan dolgoznak és vásárolnak. Ezt nevezi a kormány bevételnövelő politikának, szemben a kiadáscsökkentővel, amely a csókos cimboráknak meg a szavazóbázisnak juttatandó pénzek csökkenését jelentené. És ezt nevezi a gyurcsányi szótár reformnak.

Miből tudjuk, hogy Gyurcsány nem fog „csinálni” semmiféle valódi reformot sem?

A politikus az MSZP országos választmányának június 30-ai ülésén hat momentumot emelt ki, mint az általa vezénylendő „reform” legfontosabb ismérveit. Ezek a kormányfő szerint a fenntarthatóság, a hatékonyság, az igazságosság, a teljesítmény ösztönzése, a szolidaritás és a fejlesztések, és ezek szükségesek a reformok megvalósításához. Mindehhez bátorság is kell. A felsoroltak megvalósítása konfliktusokkal, nehézségekkel jár – tette hozzá Gyurcsány Ferenc.

Most ne élcelődjünk azon, hogy Gömbös Gyula is hasonlóképpen beszélt a „95 pontos” Nemzeti Munkatervről, amelynek „96. pontja: a türelem”, és „97. pontja: a lelkiismeretesség”. (Csak zárójelben: szomorú látni, hogy az úgynevezett véleményformáló értelmiség, élén Debreczeni Józseffel, még mindig nem vette észbe, hogy Gyurcsány Ferenc legtökéletesebb miniszterelnöki előképe Gömbös Gyula. A hasonlóság egyenesen ijesztő.)

Tehát a hat „szempont”. Ez a hat szó, amelynek valódi szemantikájához Gyurcsány Ferencnek lövése sincsen, kiválóan alkalmas a gyurcsányi félrevezetés-technika újabb fejezetéül.

Hogy mást ne mondjunk, a fenntarthatóság fogalmán mást ért Gyurcsány és külön-külön mást a tízmillió magyar. Mert ugyan ki gondolja széles e hazában Gyurcsányon kívül, hogy a fenntarthatóság azt jelenti, hogy a meghozandó intézkedések majd erősítsék „a társadalom közös működését”?

Hasonlóképpen a többi. Például a szolidaritás fogalma a gyurcsányi szótárban azt jelenti, hogy „nem jó az a rendszer, amelyben az ártámogatásból az veszi ki a legtöbbet, akinek a legmagasabb a jövedelme”. Amúgy a szolidaritás szó a miniszterelnök szájában egy új adófajta neve.

Az MSZP-SZDSZ miniszterelnöke megint mondott egy sor lendületes marhaságot, tanúbizonyságot téve mélységes tudatlanságáról. Sok beszédnek sok az alja, mi a gyurcsányi „reform” kritikáját röviden elintézhetjük:

Magyarország mostani válsága nem pénzügyi vagy általánosabban szólva gazdasági természetű. Az csupán tünet. A betegnek sem az a baja, hogy lázas, hanem az a kérdés, hogy mitől lázas.

Válaszunk evidens módon egyszerű: hazug alapokon álló kormányunk van, amelyik az általános erkölcsi válság következtében győzhetett a választásokon. Ez a kormányerő materialista, bizalmát gazdasági-anyagi folyamatokba helyezi, és éppen ezért nem tudja azokat uralni, megfordítani.

Gyurcsány, kormánya és pártjai a saját szellemi korlátaik miatt képtelenek a Rossz ellenében tenni (mert fel sem ismerik), és ugyanez okból képtelenek a Jóért cselekedni. A miniszterelnök, mint egy politikai ámokfutó, lendületesen nyargalászik a közélet és a hatalom mezein, de arra sincsen esze, hogy felismerje, szellemi síkon valójában hol is van.

A hajó pedig megy. A bankvilág óriás kortyokban szívja ki a szerencsétlen dolgozó magyarok által megtermelt értékek mind nagyobb hányadát, és amíg Gyurcsány hatalmon marad, ez így is lesz.

És Gyurcsányt erősíti az egyetlen dolog, amiben ma a magyarok több, mint fele egyetért: nem Orbán, és nem Fidesz. A gyűlölet idővel megeszi a lelkeket, egyszersmind az országot.

Nyiri János
Címkék:
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI