„Az SZDSZ félelmetes törést okozott”
Magyarországon már lényegében a kerekasztal-beszélgetések végére felbomlott az ellenzéki egység: az MDF és az SZDSZ élesen szembekerültek egymással. Az egyik legnagyobb rendszerváltó párt egy év után szembefordult magával a rendszerváltással és átállt a posztkommunista erők oldalára. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a két tábor szinte képtelen szót érteni egymással - nyilatkozta a Demokratának Fricz Tamás politológus.
2006. augusztus 2. 10:22

Kimondhatjuk, hogy a magyar rendszerváltás mérlege rendkívül gyenge - a saját lehetőségeinkhez képest és régiós összehasonlításban is - morálisan, kulturális értelemben legalább annyira, mint gazdaságilag és politikailag – kezdte a Demokratának adott interjúját Fricz Tamás, kiemelve: ahogy időben távolodunk a rendszerváltás éveitől, egyre inkább úgy érzem, hogy azok voltak az egész folyamat legfontosabb pillanatai, s éppen a kezdeteknél történtek a legnagyobb hibák. A kezdeti, alapvető hibák közül kiemelte, hogy a rendszerváltást nem tette valóban magáévá a magyar társadalom, nem azonosult vele kellő mértékben. Emlékeztetett arra is, hogy Kis János fogalmazott úgy, hogy egy "kegyelmi pillanatra" lett volna szükség, amikor a társadalom és a politikai elit együtt, közös élményként képes megélni, megérteni és feldolgozni a rendszerváltás lényegét. A társadalom azonban lényegében kimaradt a rendszerváltásból, nélküle pedig képtelenség valódi, részvételi demokráciát építeni.  

„Másrészt pedig nem sikerült cezúrát vonni a régi és az új politikai rendszer között, vagyis nem történt meg a világos, határozott elszámoltatás és az elitcsere” – hangsúlyozta a politológus. Véleménye szerint tizenhat évvel a rendszerváltás után még mindig az a politikai elit irányítja Magyarországot, amelyik a kádári puha diktatúrát is életben tartotta. Mint fogalmazott, néhány hónapja az MSZP országos listájának ötödik helyén Horn Gyula állt. Nagyjából az 1989-től 1992-ig terjedő időszakban - amikor még létezett a rendszerváltó korhangulat - maradtak ki olyan lehetőségek, amelyek kihasználása esetén ilyesmi 2006-ban egyszerűen nem történhetett volna meg – tette hozzá. Fricz szerint ma már - megfelelő társadalmi közhangulat híján - nem lehet a korábban szükséges és akkor még természetesnek tekinthető elszámoltatást és elitcserét végrehajtani. 

Egy új Alkotmány 1989 óta várat magára 

Az elmúlt tizenhat év legnagyobb hiányosságát az Alkotmányban látta. Ezzel kapcsolatban megjegyezte azt is, az 1989-es kerekasztal-tárgyalások folyamán megszületett egy ideiglenes alkotmánymódosítás, s Magyarország az egyetlen állam a térségben, ahol a rendszerváltás óta nem született új alkotmány, s a bevezetőjében mindmáig az szerepel, hogy a demokratikusan megvá1asztott, új országgyűlés feladata lesz az új alkotmány megalkotása. Szavai szerint Fricz hajlik arra a feltételezésre, hogy nem csupán az alkotmányunk, de a társadalmunk és a politikai rendszerünk is átmeneti állapotban tengődik: nem intézményes vagy jogi szempontból, hanem tartalmilag, morálisan, politikai kultúrájában, megéltségében, emberi tartalmában átmeneti állapotban egy pártállami rendszer és egy valódi demokrácia között. Vegyes, furcsa, mákonyos, nyú1ós állapot ez. Hozzáfűzte azt is, látni lehet a gyengeségeket, tizenöt év után az egész rendszert át kéne gondolni és - bármilyen radikálisnak is hangozhat ez a felvetés - gyakorlatilag mindent újrakezdeni. Az 1989-ben kialkudott intézményi és jogi állapotok megmaradtak, megmerevedtek és egyre inkább gátjai a továbblépésnek, megújulásnak. A magyar politikai elit azonban láthatóan képtelen választ adni ezekre a gondokra. Elkerülhetetlen lenne pedig, hogy minden ellentétet félretéve bizonyos kérdésekben megállapodások szülessenek. Erről szólnak a kétharmados törvények, s erről szól az alkotmányunk is. A politikai eliten belüli megállapodások természetesen nem azt jelentik, hogy a vitákat félre kéne tenni, a ,,nagy kérdések" elővétele azonban nem kikerülhető, hiszen látjuk, hogy a rendszer évről évre egyre kevésbé hatékony – mondta. 

Az SZDSZ átállt a posztkommunista oldalra 

Az 1989-es eseményekre visszautalva kifejtette: Magyarországon már lényegében a kerekasztal-beszélgetések végére felbomlott az ellenzéki egység: az MDF és az SZDSZ élesen szembekerült egymással. Az 1990-es választások utáni Antall-Tölgyessy-paktum még egy utolsó nagy próbálkozás volt, de a taxisblokádkor az SZDSZ már le akarta váltani a kormányt, nem sokkal később pedig a posztkommunista párttal szövetkezett ellenük. Ez félelmetes törést okozott a rendszerváltás folyamatában, hiszen az egyik legnagyobb rendszerváltó párt egy év után szembefordult magával a rendszerváltással és átállt a posztkommunista erők oldalára. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a két tábor szinte képtelen szót érteni egymással. A törésvonal tehát az alapvető, már két évtizeddel ezelőtt létező kérdésekkel kapcsolatban is megmaradt léteznek a posztkommunisták, s léteznek a valódi, eredeti ellenzékiek. Ma már mind a cseheknél, mind a lengyeleknél, mind a balti államokban ez utóbbiak versenyeznek a hatalomért, s senkiben fel sem merül, hogy kiegyezzenek-e a posztkommunistákkal. Nálunk mindmáig az eredeti törésvonalak mentén folyik a küzdelem, ez pedig szinte lehetetlenné tesz bármiféle megegyezést. 

A társadalomnak lépnie kell 

Fricz szerint a megoldáshoz elengedhetetlen az, hogy a társadalom valóban bekapcsolódjon. Megjegyezte: Nincs más lehetőség. Csak a civil társadalom gyakorolhat nyomást, mutathat fel valódi erőt, s adhat ezzel új dimenziót a politikai folyamatoknak is. A tüntetésekkel vagy éppen a polgári engedetlenséggel - amelyek Európában mind-mind megszokott és fontos módszerek a civil társadalom ugyanis végre megmutathatná az erejét, ami elengedhetetlen az olyan közvetítő intézmények kialakulásához, amelyek ma Magyarországon egyáltalán nem működnek gondoljunk csak arra, milyen állapotban vannak a szakszervezetek. A Wittich Tamással kapcsolatos gyurcsányi reakció egyébként a pártállami reflex kirívó példája: egyenként kell befogni az esetleg befolyással bírók száját pénzzel, állással, s rajtuk keresztül gyengíteni a civil társadalom erejét. Ennek viszont semmi köze a demokráciához. De ugyanezt tapasztalhatjuk a média képviselőinek legnagyobb részénél, pedig nekik is borzasztó erejük lehetne. Mi viszont odáig jutottunk, hogy "a választási kampányban nem szabad összezavarni a választópolgárokat a gazdasági tényekkel". Még esetleg elkezdenének gondolkozni, rájönnének, hogy mégsem annyira irigylésre méltó a helyzetünk... Mindez egy döbbenetes, végletesen antidemokratikus gondolkodásmódot tükröz. A jelenlegi hatalom egyértelmű szándéka, hogy a kádári állapotban tartsa a magyar társadalmat. Erre pedig kizárólag a társadalom megerősödése lehet a gyógyír – zárta interjúját.

gondola
Címkék:
MTI Hírfelhasználó