„Gyűlölöm a Szabad Európát!”
2006. október 19. 00:00

A Magyar Rádió egyetlen ötvenhatos mártírjának, Szirmai Ottó egykori dramaturgnak a felesége mondta a minap.

Sokak hallhatták, pedig nem szónokolt. Egyszerű, világos szavakkal szólt a Kossuth adó vasárnapi Névjegy műsorában.

- Gyűlölöm a Szabad Európát, mert amikor ők elkezdték azt sugározni, hogy ilyen hős volt Ottó, meg olyan hős, ezt csinált, meg azt – no ez olaj volt a tűzre.

Akkor, 1958 elején már ki volt tűzve a tárgyalása. Majd egyik napról a másikra – hála a Szabad Európa adásainak – elnapolták. Aztán összesítették a perét olyan másik 11 politikai fogolyéval, akik közül kettő nem ismerte egymást, s az 56-os vádiratban már úgy szerepelt az ügy, mint „Szirmai és társai”.

A korabeli vészbírák rövid úton elintézték az ügyét. Első fokon halálra ítélték Szirmai Ottót. Pere 1958. február 4-én kezdődött, és alig egy évre rá már nem volt az élők sorában. Három gyermeke közül a legkisebb fiút, az egyévest már nem is látta.

Szirmai Ottó bűne az volt, hogy mindenütt ott volt azokban az októberi és novemberi napokban. Részt vett a Petőfi kör ülésein. Lőrinci otthonából rohant a Rádióba, hogy ha tudja, megakadályozza Gerő Ernő – az akkori pártfőtitkár – rádióbeszédének elhangzását. Azt, amelyik szintén olaj volt a tűzre. Nem sikerült, nem sikerülhetett, mert a felvételt, amelyet a Magyar Rádióból továbbítottak az Adóra – ÁVÓS katonák őrizték.

Szirmai Ottó – írástudó ember lévén – az 56-os történések krónikása akart lenni.

Ott volt Pongráczékkal a Corvin közben, napokat töltött a barátja, a szintén kivégzett Angyal István vezette Tűzoltó utcai fegyveresek között. A felkelők küldöttségével még a lőrinci Katonaréten, a szovjet főparancsnokságon is megfordult, mint tolmács. Tavaszi Tamás néven írt a korabeli szabad sajtó újságjaiba. Írt, hogy megörökítse az eseményeket. Fegyvere ha volt, csak a toll lehetett. Jobb kezét kora gyermekkora óta nem tudta használni. Fejét, szívét annál inkább.

Az 1958-as elsőfokú halálos ítéletét követően a család egyszobás lakásából a három ágy kivételével mindet elvittek. Az ítélet záradékában a vagyonelkobzás is szerepelt. Oda, ebbe az egyetlen szobába, a falak mellett hagyott három ágy valamelyikére hozta haza feleség az időközben megszületett harmadik fiukat. Őt, akit Szirmai Ottó már nem láthatott.

Volt esélye a túlélésre – állítja az özvegye. Nem úgy indult az ügy, amikor 1956 decemberében behívták a munkahelyére, a Magyar Rádióba, hogy ilyen tragédiába fordul.

Igaz, onnan már nem ment, nem mehetett haza. Ott a munkahelyén, az Irodalmi Osztály dramaturgiáján tartóztatták le. Felesége azt sem tudta, mért és hogy mi történt vele. Neki szinte semmit nem mondott az októberi-novemberi ritka találkozásuk alkalmával, mit csinál, min megy keresztül:

- Jobb, ha te nem tudsz semmiről. Így nincs mit kiverni belőled.

Szirmai Ottóné Báthory Mária a Gyorskocsi utcából kapott értesítést, férje kihallgató tisztjétől, hogy jelenjen meg előtte. Az özvegy állítja, hogy ez a tiszt nem volt ellenséges. Tisztességesen bánt – már amennyire tehette – a férjjel:

- Asszonyom, ügyvédet, ügyvédet! Higgye el, innen még kihozhatja, de ha átkerül a Markóba, onnan már nehezen teszi. Még a KGB-sek jelenlétét is a tudomására hozta:

- Most más hangnemben fogunk beszélni – súgta neki egy alkalommal. A szomszéd szobában szovjet elvtársak vannak.

Aztán, mikor lekísérte a kapuhoz, elmondta, hogy a Kárpátaljáról és Szlovákiából hoztak olyan KGB ügynököket, akik kitűnően beszéltek magyarul, hogy ellenőrizzék a kihallgatás addigi eredményeit.

A halálos ítélet kimondását követően a feleség a lábát lejárta, hogy kegyelmet eszközöljön ki a számára. Kádárnál is megfordult, aki széttárta karját:

- Asszonyom, higgye el, semmit sem tehetek érte.

Felkereste a népi íróból a kegyelmi Tanács elnökévé avanzsált Szabó Pált is.

- Lányom, minek ez a sok sürgés-forgás. Mint a tóba hajított kavicsok, csak még jobban felkavarja az ügyet. Menj haza, majd minden elrendeződik.

Elrendeződött. A következő, az 1959-es év január 22-én kivégezték.

Eleve elrendeltetett? Az özvegy a mai napig nem ezt vallja:

- Gyűlölöm a Szabad Európát! Ha ők nem kezdik el a lefogott embert dicsőíteni, lett volna esély a túlélésre.

Akkortól változott meg – szinte vezényszóra – minden. Perösszevonás, fegyveres felkelésre való felbujtás, a „népi demokratikus rend erőszakos megdöntésében való részvétel”.

A Szabad Európa is érezhetett valamit. Szirmai Ottó és társai tárgyalását szinte hihetetlen módon sikerült világgá kürtölnie, és közvetítenie.

Ám ez a korabeli újságírói bravúr sem nem segíthetett.

Szirmai Ottó a siralomházban együtt várta a halált egy másik ötvenhatos halálraítélttel, Mécs Imrével.

Mécs kegyelmet kapott – Szirmai Ottót kivégezték.

E sorokat írva a nyilvánosság felelőssége az, ami nyugtalanít. Az, amelyről annyi szó esik manapság is. Kire, mire legyen tekintettel a kommunikátor?

Meddig szenzáció a szenzáció, hol a kötelezettség és az erkölcsiség határa?

S ezek után tudom-e szeretni a Szabad Európát?

- szil -
Címkék:
MTI Hírfelhasználó