Én Most Itt Vagyok. Elmélkedés 6.
„A kecskepásztorkodás egy olyan életforma, ami nagyon különleges, nagyon érdekes és nagyon szép. Alkalmat ad az elmélkedésre, meg a normális emberi életre, ellentétben a várossal.” (részlet a szerzővel, Polczer Miklóssal készült gondola-interjúból)
2006. november 16. 20:31

„A kecskés” Miklós

Én Most Itt Vagyok

J. E. Lovelock: Gaia, avagy a földi élet új megközelítésben

Idézet Rakonczai János „Globális környezeti problémák” című könyvéből:

Az elmélet kidolgozója J. Lovelock angol kutató, aki a Mars-program (Viking űrszondák) mikrobiológiai kísérleteinek előkészítésekor jutott el a hipotéziséig. Elméletének lényege, hogy egy bolygón akkor van élet, ha légköre fizikai-kémiai szempontból nincs egyensúlyban, azaz végbemehetnek benne az entrópiát növelő fizikai és kémiai folyamatok. Sillén svéd kémikus már korábban (1966) megfogalmazta, hogy a Föld légköre fizikai-kémiai szempontból nincs egyensúlyban, hiszen ilyen hőmérsékleten és nyomáson a légköri szabad oxigénnek egyesülnie kellene a nitrogénnel, s a nitrogénoxidnak az óceánokban feloldódva nitrátot kellene képeznie, s az is megmagyarázhatatlan, hogy ilyen oxidatív közegben több reakcióképes kémiai elem (pl. kén) tiszta állapotban előfordulhat. Ez csak úgy képzelhető el, ha valami a légkör entrópiájának meghatározott érték fölé emelkedését, azaz a kémiai reakciók lefolyását valamilyen önszabályozó  folyamattal állandóan gátolja. Mivel ez tipikusan az élő szervezetekre érvényes, Lovelock (és Margulis) azt a következtetést vonta le, hogy légkörünk is élőlényként viselkedik, és benne minden összetevő meghatározott feladattal rendelkezik. Az oxigén légköri szintjét a bioszférikus folyamatok (fotoszintézis, légzés, üledékképződés) olyan értéken tartják, amely elegendően magas az állatok és az ember légzéséhez, de elég alacsony annak megakadályozásához, hogy bolygónk lángba boruljon. A példaként általuk felsorolt gázok zömmel természetes úton, főként biológiai forrásokból kerülnek a levegőbe és meghatározott tartózkodási idő után az ökorendszerbe jutnak vissza, azaz a földi légkör összetételét a bioszféra szabályozza. (Ezzel szemben a Mars és a Vénusz „halott” légköre további átalakulásra alkalmatlan.) A kiinduló hipotézist Lovelock többször továbbfejlesztette. Véleménye szerint nem csak a légkörre, hanem a többi szférára is igaz a bioszféra szabályozása. Így az óceánok sótartalmát, az üledékképződést is végső soron a bioszférának tulajdonítja. Szerinte bolygónk egy hatalmas élőlény. (A görög föld istennő után Gaia), amely mint kibernetikus rendszer jelentős önszabályozó képességgel rendelkezik, s hatása visszacsatolási folyamatokon keresztül érvényesül. Gaia azonban nem olyan élőlény, mint  mi vagyunk, hanem leginkább egy óriás fenyőhöz hasonlítható, melynek döntő része élettelen, azonban azt élő sejtek hatják át.

Idézet vége.

Gaia

Lovelock szerint a Föld egy bolygó méretű élőlény, aki 4,5 milliárd éves fejlődése során tanulta meg és alakította ki életfunkciói szabályozását. Ez a kijelentés azt jelenti, hogy Föld anyánk az általunk ismert legrégebbi élőlény. Esetleg egy faj általunk ismert egyetlen példánya.

Számtalan kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Ezek közül néhány:

Vajon hány példány él belőle?

Tartják-e egymással a kapcsolatot?

Tudatos lények-e?

Mi úgy élünk rajta, mint rajtunk az atkák?

Immunrendszere vajon felismer minket?

Ha túlszaporodunk, elpusztít?

Ha él, képes a cselekvésre is, hiszen a tett a létből fakadó következmény. Hogyan cselekszik és akarata csak a saját közvetlen környezetére terjed ki?

Honnan vesszük a bátorságot, hogy tulajdonunknak tekintsük? Ez olyan mintha a bolha sajátjának tekintené a medvét.

Semmi sem a miénk azon az energián kívül, amit a magunk fenntartására fordítunk, hiszen testünk anyagát is vissza kell szolgáltatnunk halálunkkal. Az is az Övé! Az anyagi javakat is csak használhatjuk, amíg élünk. A tulajdon fogalma csak az emberi társadalom által felállított intézmény, ami tágabb értelemben teljesen értelmetlen.

Az emberi faj néhány millió év alatt fejlődött ki és csak az utolsó tízezer évben vált értelmes, tudatosan cselekvő lénnyé. Ennek alapján biztosra vehetjük, hogy egy 4,5 milliárd éve tanuló, alkalmazkodó lény, aki kozmikus méretű katasztrófákat is túl élt, tudatos, rendkívül intelligens, hatalmas életerővel rendelkező egyén. Az emberek, amíg a természetben éltek, Istenként tisztelték és félték. Ma is vannak kultúrák, ahol szülőanyjuknak tekintik Őt.

Véleményem szerint ez teljesen jogos. Úgy vélem, hogy érzelmi kapcsolatot tart fenn gyermekeivel. Az a földsugárzás, amit az emberek egy része erősebben, más része gyengébben érzékel, nem más, mint az Ő telepatikus, információ és energia kisugárzása. Sokan próbálkoznak ennek értelmezésével, tudósaink műszereket készítenek, hátha meg tudnák mérni, de még nem értjük. Lehet, hogy soha nem is fogjuk megérteni, mert talán olyan mint a zene, nem tudjuk mi módon hat ránk. Hasonlóság mindenesetre van köztük. Vannak a földnek kitüntetett pontjai, ahol ez a sugárzás nagyon erős. Azokon a helyeken, ahol ez az erős sugárzás a földből kifelé jön, ugyanazt érezzük, mint amikor valamilyen nekünk tetsző zene hatása alá kerülünk. Hátunkon szaladgál a hideg, karunkon feláll a szőr, és beleborzongunk a gyönyörűségbe. Azokon a helyeken, ahol a sugárzás a földbe befelé hat, olyan érzésünk van, mintha egy végtelenül mély hűvös kútba zuhannánk. Ez az érzés olyan erős lehet, hogy hányingerünk lesz. Sajnos nem volt módom sok ilyen helyet felkeresni, de csak itthon tudok többet is. Dobogókő, Bükkszentkereszt, Esztergom, Pákozdon a Tanú-kövek, Tápiószentmártonban az Attila-domb.

Úgy tapasztaltam, hogy hasonlóan a mechanikai erőhöz ennek a sugárzásnak is van iránya, mértéke és értelme. Ezt úgy értem, hogy nem függőlegesen tör elő a földből, hanem változóan különböző irányban. A mértéke is változó, van ahol alig érezhető, és van ahol nagyon erős. Olyan helyek is vannak, ahol teljes nyugalom van. Értelme szerint pedig van kifelé és befelé ható.

Amennyiben valóban van értelme, iránya és mértéke, akkor vektor mennyiség és egymást kiegyensúlyozó hálózatot képez.

Úgy gondolom, hogy a költöző madarak, a vonuló állatcsordák ennek a hálózatnak az irányításával közlekednek és energiát is vesznek fel belőle. Például a fecskéket említhetem, akiknek olyan kicsi a testük, hogy nem fér el benne annyi energia, amivel át tudnák repülni a Szaharát. Ráadásul szárnyfelületük nem teszi lehetővé a hosszú siklórepülést, ezért folyamatosan csapkodniuk kell a szárnyukkal. Talán ebből az energiából merítenek és lehet, hogy ez az a kozmikus erő, amit a keleti kultúrákban csí energiának vagy pránának neveznek. Az ember is képes ezekkel az erőkkel közvetlen kapcsolatot teremteni. A megoldás megdöbbentően egyszerű, sétáljunk mezítláb a földön! Figyelem! Nem a tizedik emeleten, nem az aszfalton, hanem a földön. Mindenki hallott már róla, hogy talpunkon valamennyi szervünk reflex zónája, illetve pontja megtalálható. Azok a gyógyítók, akik a talpmasszás módszerével gyógyítanak, ezeknek a pontoknak a masszírozásával stimulálják az idegpályákat, amiket az ember elzárt a műanyagtalpú cipőjével, az aszfalttal, a  vasbetonnal. Amikor egy gyermek megszületik, az orvos az anyja mellére teszi. A testi érintkezés egy életre szóló gyengéd érzelmi kapcsolatot hoz létre kettőjük között. Meggyőződésem, hogy azért vannak a reflex zónák a talpunkon, hogy ezeken keresztül vegyük föl Föld anyánk erejét és szeretetét.

Élünk és visszaélünk azzal, amit adtál…

Gaia mindent megadott minden élőlénynek, amely testéből fakadt, így az embernek is. Év milliókon keresztül nagyobb gond nélkül fent tudta tartani az egyensúlyt. Az ember öntudatra ébredésével sajnos az is bekövetkezett, hogy nem elégedett meg élettere körülpisilésével, hanem szükségleteit meghaladó birtokokat szakított ki a közös élettérből. Amikor Mózes lehozta a hegyről a kőtáblákra vésett törvényt, az egyik parancsolat így szólt: „Ne lopj!”. Ez azt jelenti, hogy szentesítette a tulajdon fogalmát. Ezzel megszűnt az egyenlő esély, hiszen voltak emberek, akik nincstelen és voltak akik mérhetetlenül gazdag családba születtek. Kialakult egy olyan társadalmi rend, ahol a gazdagok gondoskodtak a szegényekről, cserébe az ő szolgálatukért. A társadalmi rendszerek fejlődtek ugyan, de ez az alaptétel mindig megmaradt. Így értük el az ipari forradalom és a nagy találmányok idejét. Ezzel fordult tragikusra sorsunk. A gazdagok kapzsisága miatt a termelés felülmúlta a szükségleteket, kialakult a fogyasztói társadalom. A bőség miatt megindult az emberiség mértéktelen szaporodása. A szaporulat azonban kiszorult a perifériákra, olyan területekre, amik alapvetően alkalmatlanok az emberi életre, de a technika lehetővé tette, hogy a máshol megtermelt élelmiszereket, építőanyagokat odaszállítsák.

Természetesen a hatalmas mennyiségű élelmiszer előállítása csak gépesítés útján volt megvalósítható, a gépeknek pedig energiára van szükségük.

Az anyagok szállításához utakra van szükség, ahhoz beton kell, a cement égetéséhez szintén energia kell. Az épületeket már nem napon szárított agyagtéglákból építették, hanem égetett téglából, üvegből, acélból. Ezeknek az előállítása is hatalmas mennyiségű energiát igényel. Ezeket az anyagokat messze a felhasználás helyétől gyártják, ezért azokat nagy távolságokra kell szállítani. A szállítás is óriási energiát igényel. Ráadásul az energia termelése és felhasználása nagyon rossz hatásfokkal történik. Az energia termelés döntő többsége olyan technológiával történik, ami fosszilis anyagok elégetésével jár. Ez nagy mennyiségű széndioxidot juttat a légkörbe, azt pedig már mindenki tudja, hogy a széndioxid üvegházhatást keltő gáz. Szintén üvegházhatást kelt a metán, ami a szerves anyagok levegőtől elzárt (anaerob) bomlásakor keletkezik. A tengeri élőlények pusztulása során a metán képződés a víz fenekén zajlik, de a nagy nyomás és az alacsony hőmérséklet miatt metánhidrát formájában ott is marad. Ha viszont a légköri üvegházhatás miatt a víz hőmérséklete megemelkedik, a metán kiszabadul és a légkörbe kerül, ami tovább melegíti a földet. Ez az egyik pozitív visszacsatolás. A másik az, hogy a légkörben lévő széndioxidot a tenger felszíne elnyeli, majd az ezt tartalmazó víz a Jeges- tengeren lesüllyed a tenger fenekére és ott mészvázas állatok maradványaként leülepszik. A légkör felmelegedésének hatására az északi jég megolvad és elhűti a Golf-áramlat vizét, ráadásul a víz sótartalmát is csökkenti. Ez által a víz fajsúlya csökken és nem jön létre a leáramlás. Ez által a vízben oldott széndioxid nem kerül a mélyebb rétegekbe. Ez a széndioxid mennyiség jelentős, a termelődő mennyiség akár 20 %-a is lehet. Az is probléma, hogy az emberek nagyon elkényelmesedtek, és a számukra is emészthető élelmiszereket állatokkal etetik meg, majd ők az állatokat eszik meg. Ez által mintegy át transzformálják a kisebb energia és fehérje tartalmú élelmiszereket ízletesebb és tartalmasabb étellé. Ezzel azonban indokolatlanul növelik az élőlények tömegét és az állatok is széndioxid és metántermelők. Természetesen az emberek is.

A mértéktelenül elszaporodott emberiség felborította azt a kényes egyensúlyt, ami Gaia biztonságos létéhez és jó közérzetéhez kell. Arra kényszerítettük, hogy a felszínén életre alkalmas területeket összeszűkítse, így korlátozva a bioszféra tömegét.

Ezt úgy valósítja meg, hogy a Jeges-tengeren a felmelegedés hatására felolvad a jég. A hatalmas mennyiségű hideg víz elhűti a Golf-áramlat vizét, ezért a Golf-áramlat lelassul, nem hatol be olyan mélyen a Jeges-tengerbe, a megolvadt édesvíz csökkenti a víz sótartalmát, ezáltal fajsúlyát és nem jön létre leáramlás. Ettől megáll a Golf-áramlat északi része és a tengerbe kerülő nagymennyiségű folvadék valamint a felmelegedő víz hőtágulása megemeli a víz szintjét. Ebből az adódik, hogy az alacsonyan fekvő földterületeket rendszeresen elárasztják a dagályok és az alacsony szigetek fölött átcsapnak a viharok. A Csendes-óceánon már napjainkban is vannak olyan szigetek, ahol 6000 éves civilizációk kerültek végveszélybe és megindult az elvándorlás Ausztráliába. Ezek az emberek földönfutókká váltak és a saját bőrükön érzik az itt leírtak valóságát.

A Golf-áramlat leállásának az lesz a következménye, hogy észak-nyugat Európa óceáni enyhe éghajlata zord sarkkörire változik és a most virágzó vidékek fagyos tundrává válnak. Megkezdődik ezen a területen egy új jégkorszak. A jég északról nyomul lefelé, a sivatagok délről nyomulnak észak felé. Ez által az élet számára alkalmas területek egy nagyon keskeny sávra szűkülnek és ezeken a sávokon is a teljes bizonytalanság lesz az úr.

Hatalmas viharok fognak pusztítani és a megszokott rendszeresség megszűnik. Ez a jelenség sajnos már most tapasztalható a Csendes-óceánon. Ez az el niño. Az elmúlt 10 ezer évben kialakult folyamatos tenger és légáramlás, ami az indiai és kelet ázsiai monszun esőket is működteti, felborult és kialakult egy oszcilláció az Ausztráliától északra fekvő tengeren. Ez azt eredményezi, hogy hol nagytömegű melegvíz terjed szét az egyenlítői óceánon és nagy esőzéseket, viharokat okoz Peru sivatagos területein, ami az indiai monszun elmaradásával jár, hol pedig a víz elhűlése következtében a csendes monszun esők helyett pusztító viharok formájában özönvízszerű esők okoznak árvizeket. Ez a la niña. Az emberiség szempontjából ez azért szörnyű, mert ebben a térségben él 2,5 milliárd ember, az emberiség csaknem fele. Amennyiben az ő életterük lakhatatlanná válik, kénytelenek lesznek lakható területekre vándorolni.(Amennyiben a tengerszint öt méterrel emelkedne Banglades területének 2/3-ad része víz alá kerülne.) Ezt persze nem fogják tétlenül nézni azok a népek, akik ott élnek. Súlyos háborúk törhetnek ki, hiszen a kényszerhelyzetbe kerülő népeknek választaniuk kell a között a két lehetőség között, hogy csendesen éhen halnak, vagy elveszik a másét. Azt hiszem a válasz nem kétséges. Ne gondoljuk, hogy Európának vagy Amerikának egy ilyen helyzetben erőfölénye lenne, hiszen India is atomhatalom, de Kína már most is erős gazdasággal, roppant nagy hadsereggel, komoly rakéta és nukleáris fegyverzettel rendelkezik. Mindez párosul az ő igénytelenségükkel, fegyelmezettségükkel és fanatizmusukkal. Tehát nem tudjuk megjósolni mely népek kárára, de mindenképpen be fog következni egy jelentős népesség csökkenés.

A munka, a cselekvés nem felsőbbrendű megnyilvánulás, még akkor sem, ha úgynevezett tudományos vagy bonyolult műszaki tevékenység.  Ezek a megnyilvánulások csak az élet számára szükséges feltételek megteremtését célozzák. Az emberiség indokolatlan és túlzott elszaporodása miatt olyan élettereket is meg kell hódítani, amelyek egyébként nem alkalmasak az életre. Ehhez szükség van technikai műveletekre, amelyek azonban természetellenesek. A tudomány lehetővé teszi a túl gyors és életidegen fejlődést, ahonnan nincs visszaút. Már rég meghaladtuk a fenntartható fejlődés mértékét és innen csak mérhetetlen veszteségek és szenvedés árán térhetünk vissza a normális mederbe. Mivel az emberek azt hiszik, hogy ők a világ urai és nem hajlandók elfogadni, hogy csak részei a természetnek, csak erőszakos pusztulásuk árán foglalhatják el ismét az őket megillető helyet.

Visszatérve Lovelockhoz, szerinte nem az ember egyéni élete, hanem a faj és Gaia léte a fontos. Reménykedjünk benne, hogy legalább ennyi megmarad.

(folyt. köv.: Az emberiség legnagyobb jelenkori kihívása: a globalizáció)

Címkék:
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI