Én Most Itt Vagyok. Elmélkedés 7.
„A kecskepásztorkodás egy olyan életforma, ami nagyon különleges, nagyon érdekes és nagyon szép. Alkalmat ad az elmélkedésre, meg a normális emberi életre, ellentétben a várossal.” (részlet a szerzővel, Polczer Miklóssal készült gondola-interjúból)
2006. november 23. 21:26

„A kecskés” Miklós

Én Most Itt Vagyok

Az emberiség legnagyobb jelenkori kihívása: a globalizáció

A globalizáció nemcsak gazdasági kérdés, hanem az élet számtalan területére kihatással van. Ezért átszövi mindennapjainkat, meghatározza életvitelünket, példákat állít elénk és alkalmazkodásra kényszerít. Lényege, a világgyarmatosítás, a fogyasztói társadalom elveinek erőszakos terjesztésével. Az úgynevezett szabad kereskedelem jelentős részben világcégek belső folyamatai, melyek szociálisan érzéketlenek, nincs más feladatuk, mint a profit megszerzése.

Egyik oldalon a spekulációs tőke, a megvásárolt kormányok, megvesztegetett, korrupt politikusok, másik oldalon a munkanélküliség, a nyomor, a hontalanok, a környezetvédelem háttérbe szorulása.

Hihetetlen hatalommal rendelkeznek az óriásvállalatok. A világ 25 legnagyobb gazdasága közül 12 nem ország, hanem vállalat. A 8. helyen van a General Motors, melynek éves termelési értéke csaknem duplája, mint Ausztráliáé. Olyan anyagi háttérrel rendelkeznek, hogy szinte bármit megtehetnek.

Globális probléma a népesség robbanás

A Római Birodalom idején 160-180 millió lehetett a Föld lakossága. 1800-ban 1 milliárd, 1900-ban 1,5 milliárd, 1950-ben 2 milliárd, 2000-ben 6 milliárd (tehát 50 év alatt megháromszorozódott), 2010-re pedig várhatóan eléri a 7 milliárdot. Tíz év alatt annyi lesz a szaporulat, mint az ember megjelenése óta az időszámításunk utáni 1800-ig összesen volt!

Ennyi ember ellátása komoly erőforrásokat követel. Lássuk hogy állunk ezekkel?

A nem megújuló természeti erőforrások

Már a 60-as években látszott, hogy a felhasználás növekedése miatt a nyersanyagok belátható időn belül kifogynak. Számszerű adatokat a 70-es évek közepén először Meadows és társai publikáltak. Jelentésükben több nyersanyag ismert készleteit, a felhasználás növekedési ütemét százalékban és a kimerülésig várható időt tüntették föl. A rendelkezésre álló időt statikus felhasználás mellett, exponenciális felhasználással és az ismert készletek kétszeresének figyelembevételével és exponenciális felhasználással jelölték meg. Hat alaphelyzet két-két változatából összesen 12 változatot dolgoztak ki. Ami a jelenlegi helyzet legnagyobb problémáját a kőolajat és a földgázt illeti, a legjobb esetben 50 és 49 év volt hátra a kimerülésig 1973-as adatok alapján. Ez azt jelenti, hogy nagyjából még 20 évig számíthatunk erre a két sorsdöntő anyagra.

Oláh György (Nobel-díjas, Amerikában élő vezető kutató a szénhidrogének területén) szerint a jelenlegi helyzet az, hogy 2003-ig az újonnan felfedezett szénhidrogén mezők fedezték a fogyasztás növekedését, akkor a trend megfordult és jelenleg már az ismert készleteket éljük fel. Ez azt igazolja, hogy a Meadows jelentés előre jelzése pontos volt.

Tekintettel arra, hogy a politikusok az ilyen adatokat nem szívesen osztják meg a nagyközönséggel, csak következtetni tudunk a helyzetre. Az iraki háború, a természeti katasztrófák okozta gazdasági sokkok és az energiahordozók körüli hisztéria mind arra mutat, hogy a válság már nagyon közel van.

Megújuló természeti erőforrások

A termőföldek kiemelkedő szerepet játszanak az emberiség élelemtermelő képességében. A népesség növekedésével párhuzamosan próbálják mezőgazdasági termelésre alkalmas területek nagyságát növelni. A 80-as években a világon átmeneti sikereket értek el, de a 90-es években visszaesett a termőterületek nagysága az eredeti szintre. Ez elsősorban a talaj eróziónak „köszönhető”. Az őserdőktől, vagy a legelőktől elhódított területekről a csapadék lemossa a termőtalajt és a sivár, mindenre alkalmatlan területet kénytelen az ember odahagyni. Ráadásul a lemosott talajt a víz a folyókba hordja, feltölti a vízfolyásokat és növeli az árvízveszélyt. Ezért látunk az utóbbi időben egyre több példát hegyvidékeken bekövetkező árvizekre, földcsuszamlásokra. Az itt felsorolt okok együttesen jól mutatják, hogy a világon az egy főre jutó termőterület nagysága miért csökkent a felére 1950 óta. Most mindössze 0,15 Ha/fő. Ha hozzászámoljuk azt is, hogy az üzemanyag árak várható komoly emelkedése miatt a gyengébb termőterületek művelése egyre gazdaságtalanabbá válik, örüljünk, ha az élelmiszertermelésre elegendő lesz a termőterület. Az energia hordozók előállítására alkalmas növények termesztésére biztosan nem marad föld. Az, hogy az autókat majd bio-etanollal vagy napraforgó olajjal fogjuk tankolni, teljesen irreális elképzelés. Döntenünk kell, autózunk vagy eszünk.

A szél és a napenergia

A jelenleg használt technológiákkal ezt a két energiaforrást, csak csekély mennyiségű elektromos energia fejlesztésére tudjuk felhasználni. Arra mindenképpen elegendő, hogy a legfontosabb területekre elég legyen. Ilyen a világítás és a kommunikáció.

A kutatók részben gondolati, részben számítógépes modellekkel próbálják a várható helyzetet megjeleníteni. A legelfogadottabb a Római Club által közzétett és a Meadows csoport által készített jelentés. Ez a jelentés hat változatot tartalmaz attól függően, hogy a felismerés után a világ vezetői milyen átalakításokra szánják el magukat a gazdaság, a születésszabályozás és a környezet szennyezés területén.

Az alapelemzés a 70-es években uralkodó trendek alapján készült. Ez 2010 körülre jelzi az egy főre jutó élelmiszer és az ipari termelés csökkenésének kezdetét. Az egy főre jutó élelmiszer mennyisége 2030-ra, az 1900-as szintre esik vissza. Az ipari termelés 2050-re, ugyanerre a szintre esik. A 2010-es fordulópont a népesség további intenzív növekedése mellett a halálozások ugrásszerű emelkedését feltételezi, majd 2050-től a népesség meredek csökkenését annak ellenére, hogy a születések száma folyamatosan nő. Összességében 2050-re a világ népessége elérné a 8,5 milliárdot, majd 2100-ra visszaesne 5 milliárdra.

A második elemzés ugyanezeket a mutatókat használja, de kétszeres nyersanyag készlettel. Így arra jutunk, hogy a fordulatok kb. tíz évvel eltolódnak, de a végkifejlet sokkal drámaibb, mert a világ népessége 2100-ra csak 2,5 milliárd maradna. Azért, mert tovább fent lehetne tartani a jelenlegi rendszert, így a pusztítás is nagyobb lenne.

A többi változat olyan feltevéseken alapul, hogy mi lenne ha, önkéntes korlátozásokkal az emberiség 1975-ös illetve 2000-es szinten befagyasztaná fogyasztását.

Az ipari termelést és a születések számát korlátoznák, nem szennyeznék a környezetüket és korlátlan mennyiségű nyersanyag állna a rendelkezésére. Ezekkel a változatokkal nem érdemes foglalkoznunk, hiszen tudjuk, hogy ezek közül egyik sem valósult meg.

Sok világ modell született és ezekben igen összehangzóak voltak az új gazdasági világrend kialakításának szükségességére utaló következtetések. Arra jutottak, hogy az emberiségnek globálisan kell cselekednie ahhoz, hogy elkerüljön egy átfogó gazdasági-társadalmi-környezeti összeomlást.

Mint látjuk, ebből nem lett semmi, sőt a globális éghajlatváltozás, amely önmagában is képes ugyanolyan mértékű visszaesést generálni, mint a fent említett gazdasági válság, még hozzá adódott a problémához. Az éghajlatváltozás  még csak most kezdi éreztetni hatását, és máris befolyásolja az olajárakat, csődbe visz biztosító társaságokat és hatalmas anyagi erőket von el halaszthatatlan problémák megoldásától. Gondoljunk bele, mi lesz, amikor a változások kiteljesednek? 2020 körül már súlyos gondjaink lesznek miatta, s ez az időpont egybeesik a gazdasági fordulópontok idejével. Így egy nehéz helyzet szinte megoldhatatlanná válik.

Jelenleg nincs olyan társadalmi rendszer, amely erre az időre megfelelően alkalmazkodni tudna. Ennek az az oka, hogy politikusok irányítják az országokat. Ők pedig ragaszkodnak a hatalomhoz, s ígérnek fűt-fát, hogy újra válasszák őket. Senki sem állhat ki a választók elé egy olyan programmal, ami a leépülés, a degresszió programja. Ki szavazna arra, aki azzal biztatna, hogy nem lesz fűtés, élelem, gyalog fogunk járni, és lovas ekével fogunk szántani? Senki! Ezért aztán aki tehetne a dolog ellen, még azt is letagadja, hogy a probléma létezik. Aki meg látja a bajt, csak kiabál, a többiek meg szánakozva legyintenek rá.

Ki kellene venni az irányítást a politikusok kezéből és tudatosan készülni kéne az eljövő időre. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a gazdagok tovább gazdagodásának oltárán unokáink vérét vegyék! Csak a civil társadalom újjászerveződése és a politikai pártok nélküli önkormányzatiság képes olyan társadalmi formát létrehozni, amiben az emberek önmagukat korlátozzák jogaikban és fogyasztásukban. A várható gazdasági és környezeti hatások meg fogják szűntetni a mai gyakorlatot, hogy Argentínából hozzuk a banánt, Kínából a ruhát, Belgiumból a disznóhúst. Erre nem lesz üzemanyag. Úgy kell berendezkednünk, hogy a dolgok nagy részét helyben kell megtermelnünk. Így a gazdaság irányítása is helyi feladat lesz. A központi irányításra csak a védelem, az egészségügy és az informatika marad. A vezetők kezében ne legyen hatalom, egyszerű alkalmazottak legyenek, akiket bármikor le lehet cserélni.

(Folyt. köv.: Vagyok)

Polczer Miklós
Címkék:
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI