Én Most Itt Vagyok. Elmélkedés 8.
„A kecskepásztorkodás egy olyan életforma, ami nagyon különleges, nagyon érdekes és nagyon szép. Alkalmat ad az elmélkedésre, meg a normális emberi életre, ellentétben a várossal.” (részlet a szerzővel, Polczer Miklóssal készült gondola-interjúból)
2006. november 29. 20:53

„A kecskés” Miklós

Én Most Itt Vagyok

Elmélkedés 8.

Vagyok

A létezés meghatározásának az a módja, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”, véleményem szerint leegyszerűsített megfogalmazás. Ugyanis minden, nemcsak az élő szervezetek, hanem a kő, a víz, a levegő, stb létezik, van, mivel az információ és az energia összesűrűsödésével megjelent az anyagi világnak számunkra is látható dimenziójában. Ezt nevezzük mi úgy, hogy létezik. A különböző anyagok, különböző kapcsolódásaiból jönnek létre a vegyületek, amelyek újabb, egyre bonyolultabb variációkban egyesülnek. Minden kapcsolódás és variáció törvények alapján jön létre. A törvények nem megfoghatóak, nem anyagi természetűek. Ezek az információk nem a mi általunk ismert dimenziókból származnak, hanem Isten akaratát tartalmazzák, a teremtés erejét képviselik. Ez egy hatalmas erő, amely kitölti az Univerzumot és minden általunk ismert dolog működését, és egyáltalán létezését meghatározza. Az anyagok kapcsolódása egy határon túl olyan bonyolult szerkezeteket hoz létre, amelyek olyan információk felfogására is képesek, hogy védjék saját létüket, képesek legyenek energia felhasználása útján növekedni és szaporodni. Ezt nevezzük mi életnek. Az élő szervezetek a folyamatos alkalmazkodás útján egyre bonyolultabbak lesznek, egyre hatékonyabban tudják ellátni a fenti funkciókat. Ezt nevezzük törzsfejlődésnek. Amikor egy faj eljut a fejlődésnek egy olyan fázisába, amikor már az idegrendszere, ezen belül is az agya, fölös kapacitással is rendelkezik, képessé válik elvont gondolatok és érzelmek felfogására is. Ezt nevezzük értelmes életnek.

Csak itt következik az, hogy gondolkodom, tehát vagyok. És folytatódik azzal, hogy min gondolkodom.

Az emberek többsége folyamatosan azon gondolkodik, hogyan tudná előteremteni a puszta létezéséhez szükséges élelmiszert és azokat a tárgyakat, amelyek lehetővé teszik az életben maradását a mostoha körülmények között. Erre csak a túlzott elszaporodásunk miatt van szükségünk, hiszen amint már említettem, a szaporulat szorult ki a kedvezőtlen adottságú területekre és már túl sokan vagyunk ahhoz, hogy csak elvegyük a természettől azt, amire szükségünk van. Kénytelenek vagyunk megtermelni szükségleteinket. A megtermelt javak viszont a társadalmon belül egy folyamatosan átalakuló rend szerint kerülnek elosztásra. Ebből adódik, hogy annak jut több, aki jobban el tudja fogadtatni magát. Figyeljük meg, hogy tehetségtelen senkik, hogyan ágaskodnak a médiumokban, hogy őket tartsuk fontosnak és nélkülözhetetlennek. Politikusok és újságírók tömjénezik egymást, hogy egymás hátán kerüljenek egyre feljebb. Teljesítmény nélküli percemberkék kanyarítanak ki nagy szeleteket a társadalom testéből. Aztán nem tudnak mit kezdeni a pénzzel. Felesleges luxusra költik, a házuk minden sarkára bástyát építenek, olyan autókat vásárolnak, amely árának 90 % a név és a használati értéke a 10 %, ami pont egy normális autó ára.

Gazdagság

János jelenésekről, 3.17.

„Mivel azt mondod: gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.

János jelenésekről, 3.18.

Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.”

Minden embernek van egy természetéből adódó igénye az élettel szemben. Ha valaki annyi pénzzel rendelkezik, hogy a jogos igénye szerinti életet tud élni, és azon kívül még marad egy forintja, gazdag ember. Az egyén szempontjából mindegy, hogy egy forintja vagy sok milliárd forintja marad fölöslegben. Annak az embernek, akinek nincs tehetsége ahhoz, hogy a maradék pénzét mások boldogulására fordítsa, jobb is, ha nem marad túl sok pénze. A vagyon ugyanis sokkal több gond és kötelesség, mint amennyi jog és lehetőség. Az öncélú pazarlás csak arra jó, hogy a pénz visszakerüljön a társadalom vérkeringésébe. Ezért igazságos az, hogy egy szegény ember meg tud ebédelni ötszáz forintból, egy gazdagnak ugyanez ötvenezer. Pedig ő sem evett többet.

Szegénység

Az előző gondolatmenetből adódik, hogy a szegénység az, ha az ember nem tudja a jogos igénye szerinti életet élni, mert folyamatosan hiány halmozódna föl. Ha az egyén nem képes valami miatt megtermelni azt a pénzt, amiből igénye szerinti életet élhetne, helyesebb, ha az igényeit szállítja lejjebb, semhogy erkölcstelen módon, mások kárára próbáljon meg többlethez jutni.

Az erkölcsi szabályok áthágása ugyanis lelkiismereti válságot, szorongást okoz és lehetetlenné teszi a megszerzett javak felhőtlen élvezetét.

A legnagyobb érték az, ha az ember nyugodt lelkiismerettel, mosolyogva nézhet bárki szemébe. Ugyanis a szegénységet lehet méltósággal is viselni.

„Ha különösen kegyes vagyok valakihez, lassanként minden anyagi tulajdonát elveszem. Barátai és rokonai akkor elfordulnak majd a szegény, nyomorult embertől - egyetlen menedékként Istent hagyva neki.”

Prabhupáda

Min gondolkodom?

Szerintem azon túl, hogy a napi problémákat meg kell oldani, egy értelmes embernek olyan dolgokon is gondolkodnia kell, hogy miért vagyunk itt, mi a személyes felelősségünk, és mit tehetünk a világ megóvása és Isten szolgálata érdekében.

Nyilvánvaló tény, hogy az emberi létnek szellemi dimenziói is vannak. Gondolkodásunkat nem szűkíthetjük le a pőre anyag szintjére, hiszen mint már mondtam az anyag elvek alapján működik, az elveket pedig nem lehet látni vagy megragadni. Ha valaki felismerte, hogy rossz az, ahogyan eddig élt és káros volt a világra, amit ő tett, kötelessége változtatni az életmódján.

Sajnos én öregségemre jutottam el ezekhez a gondolatokhoz, mert életem nagy részét kitöltötte a belém nevelt megfelelési vágy és én is szerettem volna legalább a társadalmi átlagot elérni. Abban a társadalmi közegben, ahonnan származom nem volt senki, aki a helyes irányt megmutathatta volna, ezért nagyon hosszú időnek kellett eltelni, mire rájöttem, milyen rosszul éltem. Már nincs időm rá, hogy helyrehozzam, amit elrontottam, de legalább meg próbálom elmondani azoknak, akik érzékenyek ezekre a gondolatokra. Meg kell értenünk, hogy nem mi fogjuk a további utat kijelölni, hanem már régen egy kényszerpályán haladunk. Drámai változások előtt áll a világ és életmódunkat meg kell változtatni, akár tetszik, akár nem.

Ha az emberek értelmesen, alázattal, összegyűjtött tudásukat felhasználva szervezik újjá a világot, a túlélőknek jó életük lehet. Ha azonban egymást agyontaposva az erőszak eszközeivel próbálják túlélni a nehéz időket, a maradék népességet a középkor szintjére taszítják vissza.

Remélem, aki elolvassa ezt az írást, elgondolkodik saját életén és segít neki jobbá tenni. Tudom, hogy sokan vagyunk, akik elégedetlenek a mai világgal és látják, hogy a vesztünkbe rohanunk, de azt is tudom, nem vagyunk képesek megváltani a világot. Már régen túl vagyunk azon a határon, ahonnan visszafordulhattunk volna. Az összeomlás elkerülhetetlen, csak az idejét nem tudjuk pontosan.

Mit tehetünk szeretteinkért?

Mondjunk le energiafogyasztásunk egy részéről. Ne használjunk nagy autót, csak akkorát, amire feltétlenül szükségünk van. Azt a kicsit is csak akkor, ha nélkülözhetetlen. Szokjunk hozzá, hogy kerékpárral, gyalog közlekedjünk a rövidebb távolságokon. Ne használjunk légkondicionálót. Helyette alakítsuk ki lakóhelyünket úgy, hogy árnyékos, szellős legyen. Alakítsunk ki stratégiát az önfenntartásra. Termesszünk olyan növényeket, amelyek saját magjukról tovább szaporíthatók, tartsunk olyan állatokat, amelyek mostoha körülmények között is képesek megélni és képesek a szaporodásra. Talán vannak, akik nem tudják, hogy a manapság nagy tömegben tartott állatok és a piaci értékesítésre termesztett növények hibridek, amelyek nem képesek a szaporodásra. A magok nem kelnek ki, vagy ha igen, nem hoznak termést. Térjünk vissza az ősi fajtákra. Gyakoroljuk a biogazdálkodást, mert a vegyszerek és gyógyszerek hiányozhatnak. Tanuljuk meg az ősi tartósítási módszereket, hogyha leolvad a hűtőszekrény, akkor se legyünk bajban.

Tanítsuk meg gyermekeinket a tűzgyújtásra, mert nem biztos, hogy lesz gáz. Óvjuk meg a régi kutakat és víznyerő helyeket, mert ha nincs áram, nincs víz se.

Őrizzük meg a kézművességeket és mindenki, aki birtokosa valamilyen régi tudásnak, adja tovább gyermekeinek. Legyen az, kötélverés vagy szappanfőzés.

És egyáltalán, éljünk egyszerűen és takarékosan.

Akinek pedig van műveltsége, tudása ahhoz, hogy olyan eszközöket fejlesszen ki, amelyek egy nehéz időszakban segíthetnek az embereken, foglalkozzon vele, hogy szükség esetén előállhasson az ötlettel. Ne legyintsünk, hogy a mi életünkben úgysem változik meg a világ, hiszen halálunkkal nem oszlik el a felelősségünk.

Mindenki fogassa a fejében ezek a gondolatokat, hogy összefogással és egymás iránt érzett felelősséggel újjá tudják szervezni a társadalmat, ami már nem a pénz, hanem a szeretet hatalmán működik.

Én  MOST így gondolom…

(folyt. köv.: Változás – Hatás – Válaszadás)

Polczer Miklós
Címkék:
megmondó
Ebben a kérdésben a jelen a fontos: most titkolják el a tényeket a társadalmak elől.
hírfolyam
  • Hírstart
  • Hírkereső
  • Hírlista
  • News Agent
  • Alternatív Hírportál
  • Startlap
  • A hírek
  • Hírfal
  • Hírmutató
  • Polgári Szemle
  • Időjárás
  • Bálványosimádó
  • MTI